17. rész

https://www.youtube.com/watch?v=m02-RHN_hQE




A Justinnal való beszélgetés után azt hittem, hogy a köztem és Austin között lévő kapcsolat majd ugyanolyan lesz, mint az X-faktor előtt, de tévedtem. Próbáltam vele több időt eltölteni, de amikor megcsókolt, megölelt, Justin mindig a gondolataim közé férkőzött. Austin végtelenül aranyos és odaadó volt velem, de sokszor, amikor vele voltam úgy éreztem, hogy nem érdemlem meg ezt a fajta törődést, amit ő nyújtott nekem. Kényelmetlenül érzem magam mellette, már nem vagyok teljesen boldog, amikor együtt vagyunk. Néha, pár pillanatra jól érzem magam, ám mindig jön valami, és aztán már nem tudom élvezni a társaságát. Valami mintha hiányozna, talán a szenvedély, a vágy, amit régen iránta éreztem elmúlott. Ugyanúgy ahogy a határtalan szerelem is, és a rajongás. Szörnyű embernek érzem magam ezektől, a gondolatoktól, de akármennyire is fájt, muszáj voltam bevallani magamnak, hogy nem vagyok már szerelmes Austinban. Nem vagyok iránta közömbös még, tisztelem, szeretem, de ez a szeretet már csak egy puszta baráti szeretetté alakult át. Nem tudtam pontosan, hogy ennek Justin az oka, vagy akkor is így alakult volna, ha nem találkozok vele, de nem is töprengtem ezen sokat. Nagyon sokáig tartott, mire végül rájöttem erre,és, hogy már csak megszokásból vagyok vele. Gyakran mondjuk még egymásnak, hogy szeretlek, de ez a szó, már nem tükrözi azt, mint az elején. Csak egy egyszerű szó lett, mintha semmilyen különleges jelentése nem lenne. Elmúlott a varázsa. Szomorú voltam ettől. Austin előtt próbáltam mutatni a jókedvű, szerelmes boldog lányt, és működött is. Egy idő után már annyira belejöttem ebbe a szerepbe, hogy még magam is meglepődtem rajta. Mosolyogtam, de a szívem sírt. Mindenki előtt csak egy színjátékot játszottam, még a családom előtt is. Ők nagyon szeretik Austint, szerintük ő egy nagyon rendes, aranyos, szerethető fiú. Igen, valóban, ez igaz, Austinnal tényleg nincs semmi baj, csupán velem. Nem tudom értékelni a jó dolgokat. Dühös voltam magamra, amiért pár hét után, egy másik fiú társaságában rögtön elfeledkeztem arról, hogy mit is jelent nekem ő. Szánalmasnak éreztem magam, amiért Justin képes volt ennyire megváltoztatni az érzéseimet, és mindezt pár hét alatt. Azt hittem, hogy erősebbek az érzéseim iránta, de ezek szerint tévedtem.
Egyedüli személy, aki előtt nem kellett megjátszanom magam, az Stacey volt. Egyik délután, amikor már nagyon nem bírtam magamban tartani a dolgokat elmentem hozzá, és kisírtam magam nála. Mindent elmondtam neki, ami történt velem. Azt mondta, hogy butaságot csináltam, amikor elküldtem Justint. Beláttam, igaza volt, de már késő, nem forgathattam vissza az időt. Ha Stacey nem lett volna velem, nem biztos, hogy bírtam volna ezt az időszakot. Nagyon sokat segített nekem, mindig számíthattam rá! Rengeteg dolga volt, de mégis mindig kerített rám legalább egy kis időd, amiért végtelenül hálás voltam.
Ez az időszak egyrészt fantasztikus volt, mivel a karrierem egyre jobban ívelt felfelé, viszont a magánéletem pedig fokozatosan omlott össze. Boldogtalan voltam. Volt egy imádnivaló barátom, és én mégis valami másra vágytam. Talán a jobbra? Nem tudtam, csupán abban voltam biztos, hogyha nem változtatok ezen, akkor ki fogok készülni. Nem tudtam meddig bírom még ezt a színjátékot. Féltem, hogy egyszer minden kitörik majd belőlem.

Egyik vasárnap délután egyedül voltam otthon, és egész nap tv-t néztem, de nem igazán tudtam arra figyelni, ami a képernyőn volt. Gondolataimba voltam mélyedve. Minden megfordult a fejemben, de a legnagyobb töprengést mégis az okozta, hogy vajon Justin mit csinál? Hogy van? Hol van? Nem találkoztam vele az óta, mióta itt járt nálam, és úgymond elbúcsúztunk. A hiánya nagyobb, és fájdalmasabb volt, mint gondoltam. A beszélgetésünk egyik részletét pörgettem vissza az emlékezetemben, amikor meghallottam a nevét. Azonnal a tv felé kaptam a tekintetemet, és árgus szemekkel figyeltem. Nem néztem máshová, csupán az arcára. Gyönyörű, csillogó szemeibe fúrtam a sajátomat, majd végig vezettem az egész testén őket. Nagyon jól nézett ki, mint mindig. Nem is igazán figyeltem arra, amit mond, mígnem valami megütötte a fülemet.

- Na és mond csak, Selenával minden rendben van?
- Ami azt illeti, én és Selena már nem vagyunk együtt egy ideje. - mondta ki, mire én meglepetten néztem rá, a közönség pedig egyenként hördült fel. - Micsoda? De hát miért? Hiszen olyan szép pár voltatok!- sajnálkozott a műsorvezető, de láttam, hogy felcsillant a szeme a hír hallatán. Bizonyára örült neki, hogy Justin pont az ő műsorában jelenti ezt be.
- Közösen döntöttünk így, de nem szeretnék erről beszélni. Mi már lezártuk ezt egymás között, nem akarok erről több szót ejteni.
- Ahogy gondolod. - mondta csalódottan. - Esetleg valami más lány van a láthatáron? - próbálkozott.
- Talán. - felelte vigyorogva, én pedig felvontam a szemöldökömet.
- Oh, igen? Ismerjük? - kapott rá a válaszra a pasi, aki egyébként nagyon unszimpatikus volt nekem!
- Talán. - ismételte meg az előbbi feleletét, és közben folyamatosan vigyorgott.
- Mesélj kicsit róla!
- Nem igazán akarok. Nem rég ismertem meg, gyönyörű lány, csodásan énekel, de sajnos van barátja. - nevetett. - Szóval egyelőre úgy néz ki, hogy nem lesz köztünk semmi.
- Egyelőre? - kacagott fel a férfi.
- Sose tudhatom, mit hoz a jövő. Soha ne mond, hogy soha! - vigyorgott, én viszont egyre dühösebb lettem. Ezt mégis, hogy képzelte?
- Justin, nem véletlenül az xfaktorban lévő duett partneredről van szó? Sokan repesgetik, hogy kicsit közelebb kerültetek egymáshoz. - ezen a kérdésen teljesen leakadtam, és feszültem vártam Justin válaszát.
- Nem szeretnék többet mondani, de azért nem kell mindig hinni az újságokban leírtaknak! - felelte, ám a jókedve nem múlott el, én viszont nagyon dühös lettem.
Mégis mit képzel magáról, hogy ilyeneket mondd egy interjún? Azt mondta, hogy elfogadja a döntésemet, akkor ezt miért csinálta? Szándékosan keresztbe akart nekem tenni, vagy mégis mi? Nem akartam elhinni, hogy ennyire átvágott. Most hatalmasat csalódtam benne! Ehhez nem volt joga.

Sziasztok! Sajnálom, hogy csak most került fel az új rész, nincs metségem, nem tudtam elkezdeni a részt. Nem lett a legjobb, tudom, és ezt is csak sajnálni tudom.. Remélem, hogy azért picikét tetszeni fog majd nektek, ha pedig nem, azt is nyugodtan írjátok le, hogy mi az, ami nem! :)
Egyébként pedig köszön a tegnapi segítséget Nórának és Beának!! :)

16. rész

http://www.youtube.com/watch?feature=endscreen&v=uZ9hB107AHs&NR=1

Másnap a telefonom csörgésére ébredtem, és kómás fejjel néztem meg, hogy ki az, de amikor megláttam, hogy Stacey inkább kinyomtam. Tudtam, hogy a tegnapiról akar kérdezősködni, de még nem akartam arról beszélni, majd később visszahívom. Nem csörgetett meg többször, biztos azt hitte, hogy még aludni akarok, ami igaz is volt, viszont akárhogyan próbálkoztam, már nem sikerül álomba szenderülni. Az órára néztem, ami fél 11-et mutatott, ami már elég késő volt, de még feküdtem kicsit.
Lassan kiszálltam aztán az ágyból, és a fürdőszoba felé vettem az irányt, hogy kicsikét felfrissüljek. Tudtam, hogy szörnyen nézhetek ki, ám amikor belenéztem a tükörbe, meglepődtem. Nem gondoltam azért, hogy ennyire rosszul fogok festeni. A szemeim alatt sötét, nagy karikák voltak, a hajam össze-vissza állt, arcom nyúzott volt. Nem csodálkoztam, hiszen alig tudtam aludni az éjjel, mert egész este Austin járt a fejembe, és Justin. Főleg az, amiket a fejemhez vágott. Először nagyon dühös voltam rá, hogy mégis mit képzel magáról? Megsértődtem, és a taxiban elhatároztam magamban, hogy soha többé nem akarom látni, mert egy beképzelt bunkó, de amikor az ágyamban feküdtem, már beláttam, hogy talán igaza volt. Valóban végig azt mondtam neki, hogy hagyjon békén, de mégis visszacsókoltam, mégis elmentem arra a hülye partira. Nem akartam elfogadni a tényt, miszerint már másképpen nézek rá, hogy talán tényleg tetszik. Akárhogyan is próbáltam tiltakozni ellene, mégis megtörtént, és Justin lassacskán teljesen a hatalmába kerített. Visszagondoltam az elmúlt napokra, hetekre, és tényleg sokat gondoltam rá, sokat voltam vele. Volt, amikor már az agyamra ment, viszont a legtöbbször jól éreztem magam a társaságában. Ettől az érzéstől pedig újra úrrá lett rajtam a már sokszor érzett lelkiismeret furdalás. Hiszen én mégis csak egy másik fiúval vagyok, akit szeretek, aki szeret, de közben másra gondolok, mással álmodok. Soha nem éreztem még ilyet, és szétfeszített belülről ez az új, számomra negatív dolog. Én voltam már megcsalva, pocsék érzés, nem akartam, hogy Austinnak is ezzel kelljen szembesülnie.
Gondolkodás közben sikerült elkészülnöm és felöltöznöm, így már egész elfogadható állapotba kerültem. Éppen készültem le, hogy megreggelizzek, mivel a gyomrom kongott az ürességtől, amikor csengettek. Előre felkészültem a legrosszabbra, mivel Austinra számítottam, és tudtam, hogy nehéz lesz előtte azt mutatnom, minden rendben, ám meglepetésként ért, amikor az ajtóban Justin állt.
- Mit keresel itt? - szegeztem neki a kérdést, meglepetten. Nem számítottam arra, hogy magától keresni fog, főleg, hogy ilyen hamar.
- Beszélni szeretnék veled, bejöhetek? - kérdezte, majd amikor felocsúdtam a döbbenetből csak megvontam a vállamat, aztán elálltam az útból, hogy be tudjon jönni. Levette a cipőjét, és követett a konyhába. - Szüleid?
- Dolgoznak. - válaszoltam.
- Értem. - köszörülte meg a torkát. Én leültem az egyik pultnál lévő magas székre, majd felé fordultam. Láttam rajta, hogy mondani akar valamit, de nehezen találja a szavakat, ezért megkönnyítettem egy kicsit a dolgát, és rákérdeztem. - Szóval, mit szeretnél? - végig kimérten beszéltem vele, mintha tegnap nem történt volna semmi, mintha nem vesztünk volna össze, nem csókolóztunk volna.
- Megbeszélni a tegnap történteket.
- Szerintem nincs mit beszélni róla. Te már kifejtetted a véleményedet.
- Szerintem, meg van! Bocsánatot szeretnék kérni, hülye voltam, hogy csak úgy neked estem. - mondta, és közben közelebb jött hozzám, de most kivételesen megtartva közöttünk az 1-2 lépés távolságot. Arca őszinteséget, megbánást tükrözött. - Nem volt jogom ahhoz, hogy azokat vágjam a fejedhez, amiket. Nem is tudom mit gondoltam. - sóhajtott fel, majd folytatta. – Tudod megszoktam már, hogy minden lány, boldogan ugrik a karjaimba, azt hittem ez veled is így lesz majd. Kihívás voltál számomra, hiszen akadályba ütköztem, mivel mindig visszautasítottál. Ez tetszett, hogy nem nyomultál rögtön rám, hogy tartottad magad ahhoz, neked barátod van. Elején csak kicsit szórakozni akartam, de aztán minél többet voltam veled, annál jobban éreztem azt, hogy több vagy annál, mintsem egy kis szórakozás. Megkedveltelek Ashley, igazán! Tetszel nekem, és igen, meg akartalak szerezni, sőt. Még mindig meg akarlak, de a tegnapi után talán ideje lenne, hogy feladjam, és végre békén hagyjalak, mert világosan kifejtetted, hogy nem szeretnél tőlem semmit. Sajnálom, ha néha erőszakosan viselkedtem, vagy, hogy annyiszor letámadtalak. Ígérem, többé nem fog előfordulni a tegnapihoz hasonló eset, ha így akarod. Tisztellek, hogy ennyire szereted a barátodat, hogy kitartasz mellette, hogy hűséges vagy. Ő egy igazán szerencsés fiú. - fejezte be a kis monológját, én pedig lehajtott fejjel hallgattam. Az elején még rá szegeztem a tekintetem, ám a közepén már nem bírtam tovább a szemébe nézni, így inkább lehajtottam a fejemet, és a lábamat fixíroztam. A beszéde végére a szemeim könnyesek lettek, főleg az utolsó 2 mondatától, így már még úgy sem akartam felnézni rá. Tisztelt engem, pedig nem kellett volna. Nem akartam, hogy lássa, sírok, de amikor szipogtam egyet, meghallotta, így lassan átszelte a köztünk lévő távolságot.
- Most sírsz? - kérdezte aggódva, ám én megráztam a fejemet, mire ő felemelte, az államnál fogva az arcomat. - Mi a baj, Ashley?
- Nem tudom, Justin. - suttogtam. - Lehet igazad volt tegnap. - szipogtam, majd letöröltem a könnyeket az arcomról. Úgy gondoltam, hogy most érkezett el az őszinteség pillanata. Ha ő ilyen őszintén el tudta nekem mondani, amit érett, akkor nekem sem volt jogom ahhoz, hogy hazudjak, vagy elrejtsem előle azt, amit tudni szeretne. - Gondolkoztam este, és talán igazad volt, amikor azt mondtad, hogy érzek irántad valamit. Nem vagy közömbös a számomra, de ez annyira nehéz. - csuklott el a hangom. - Austinnal már nagyon régóta együtt vagyunk, és minden olyan jó volt addig, ameddig te fel nem bukkantál az életembe. Szerettem őt, úgy éreztem, hogy ő a legjobb dolog az életemben, vele mindig boldog voltam, minden gondolatomat ő töltötte ki, folyton ő járt a fejemben, mostanára viszont ez megváltozott. Rád gondolok. Még ha csak úgy is, hogy mennyire haragszom rád - kuncogtunk fel - de mégis te vagy ott helyette, a fejemben. Nem szabadna így éreznem, Justin. Engem már csaltak meg, és szörnyű érzés, megalázó, és én nem akarom, hogy Austin valaha is ezt érezze. Nem tehetem ezt vele, kérlek, értsd meg. - suttogtam. - Akármennyire is szeretnéd, vagy én szeretném, nem lehetünk együtt. - ráztam meg a fejemet.
- De így nem leszel boldog, Ash. Elhiszem, hogy rossz, nehéz döntés, de miért nem vagy egy kicsit önző? Miért nem gondolsz egy kicsit magadra is, és hagyod, hogy neked jó legyen?
- Én boldog vagyok vele, egyszerűen most csak kicsit elbizonytalanodtam. Sajnálom, kérlek szépen, fogadd ezt el. Tartsd tiszteletben a döntésemet. - fogtam meg a vállát, mire ő csalódottan, szomorúan nézett rám. – Hidd el, így lesz a legjobb. Én élem tovább a kis életemet Austinnal, te pedig hamar elfogsz felejteni.
- Azt kétlem, de rendben. - bólintott. - Úgy lesz, ahogy akarod, hiszem megígértem, hogy nem fogom többé ráerőltetni azt, amit nem akarsz. Ez a te döntésed, és én tiszteletben tartom. - mondta.
- Sajnálom. – suttogtam.
- Semmi baj. – simított végig az arcomon, ezzel letörölve a könnyeket. Megértem, elfogadom, viszont most jobb lesz, ha megyek. – sóhajtott, majd adott egy kis puszit a számra, aztán hátat fordított, és kiment a konyhából.
- Justin! – kiáltottam utána, majd követtem, ő pedig a nappaliba állt, és érdeklődve nézett, hogy mit akarok, majd én minden szó nélkül odamentem hozzá, és csak megöleltem. Szorosan magamhoz szorítottam, ő pedig ugyanígy tett. – Vigyázz magadra.
- Te is. – simogatta a hátamat. – Légy jó, Ashley. – tolt el magától, rám mosolygott, aztán kilépett az ajtón, és elment. Talán örökre?

Megkérhetek minden kedves olvasót, hogy írjon pár sort erről a részről? Nagyon jól esne és sokat jelentene nekem. Köszönöm!:)

15. rész

http://www.youtube.com/watch?v=cOQDsmEqVt8



Fogalmam nem volt, hogy milyen ruhában mehetnék egy sztárokkal teli buliba, így nagy gondban voltam. Péntek délután aztán az anyukámat hívtam el magammal, hogy nézzünk szét, és válasszunk valami szépet. Más lány talán a barátnőjét vitte volna, de mi nagyon kevés időt töltöttünk mostanában együtt az X-faktor miatt, és hiányzott. Előtte is szerettem vele mászkálni, most pedig már hiányoztak a közös programok. Sokáig mászkáltunk üzletekből ki-be, mire aztán megtaláltuk a tökéletes darabot. Vettünk hozzá egy cipőt és táskát is. Amikor befejeztük a vásárlást fáradtan ültünk be egy étterembe, hogy megebédeljünk, és közben jókat beszélgettünk. Elégedett voltam ezzel a mai nappal, és már izgatottan vártam a holnapit.

***

Másnap este fél 8-kor kezdtem el készülődni, ugyanis Justin 9-re ígérkezett. Vettem egy fél órás fürdőt, ahol nyugodtan áztattam magam, miközben zenét hallgattam. Nagyon jól esett, csak azért szálltam aztán ki a kádból, mert a víz kezdett kihűlni. Fürdés után a szobámba mentem, ahol felvettem a ruhámat, majd a tükör előtt állva azon gondolkoztam, hogy milyen legyen a hajam, és a sminkem. Rövid tanakodás után aztán eldöntöttem, és a hajamat kicsit begöndörítettem. A sminkelést nem vittem túlzásba, de azért nem olyan volt, mint amilyen tőlem megszokott. Kicsit erősebben festettem ki magam, hiszen mégis csak egy buliba megyek. Ez az egész készülődés kicsit olyan érzést keltett bennem, mintha randizni mennénk, pedig határozottan nem. Gondolom rengetegen, lesznek majd ezen a partin, tehát ez nem mondható randinak. Már csak remélni tudtam, hogy ezt Justin is ugyanígy gondolja. Kíváncsi voltam, hogy fog viselkedni, mivel mostanában nem találkoztunk. Reméltem, hogy elfogadta a tényt, miszerint nekem barátom van. Eldöntöttem magamban, ha egyszer is bepróbálkozik, eljövök.
9 után pár perccel érkezett meg, az apukám engedte be, ugyanis én még az emeleten tartózkodtam, de amint meghallottam, hogy itt van, gyorsan lementem. Nem akartam, hogy a szüleim felesleges hülyeségeket beszéljenek neki.
- Szia. - köszöntem neki, amikor leértem.
- Szia. - mosolygott, majd végig nézett rajtam.
- Akkor mi megyünk, nem tudom, mikor jövök. - fordultam apu felé. Anyu nem tartózkodott itt.
- Rendben. - bólintott. Justin a kezét nyújtotta felém, én pedig vonakodva ugyan, de elfogadtam, aztán kivezetett az autójához. Mindketten beültünk, és azonnal el is indultunk. Az út csupán 15 perc volt, és ezt az időt csendben tettük meg. Amikor odaértünk, és kiszálltunk az autóból, meglepődve néztem fel a hatalmas, ablakokból álló házra, ami tele volt emberekkel.
- Úristen. - suttogtam, miközben felnéztem Justinra, aki csak vigyorogva csóválta a fejét.
- Majd megszokod. Na gyere. - fogta meg a kezemet, majd magával kezdet ell húzni be a házba. Keresztül vezetett a tömegen, miközben keresett valakit. Nem tartott sokáig, és 2 férfi előtt álltunk meg. - Ash, ők itt Scooter a menedzserem, és Ryan a sytlistom. - mutatott be nekik.
- Sziasztok. - köszöntem egy halvány mosollyal az arcomon, majd ők is üdvözöltek egy-egy puszival, és elmondták, hogy örülnek a találkozásnak. Szimpatikus embereknek tűntek. Főleg Ryan, aki olyan vidám figura. Egy kicsit beszélgetünk velük, de aztán tovább álltunk. Justin sok mindenkit ismert itt, szinte mindenkivel váltott pár szót, akiket elmellőztünk. Végül aztán az udvarra mentünk, ahol szintén nem volt kevesen, de azért mégsem annyian, mint bent. Pár sráchoz mentünk oda, akikről aztán meg tudtam, hogy Bieber haverjai. Bemutatkoztunk egymásnak, majd mi is helyet foglaltunk közöttük. Örültem, hogy hozzánk hasonló fiataloknál foglaltunk  helyet, kicsit felengedtem köztük. Mindannyian nagyon viccesek és beszédesek voltak. Nagyon sokat nevettem rajtuk. Közben persze az alkoholos italok is fogytak, így pár pohár pezsgő után már megéreztem a hatását a szervezetemben.
Éppen egy vicces sztorin nevettem, amikor a Chad és Ryan felálltak, hogy hoznak még piát, aztán már ott sem voltak.
- Köszönöm, hogy meghívtál. Jól érzem magam. - fordultam Justin felé.
- Én örülök, hogy eljötték. - mosolygott. - Tudod, még nem mondtam, de nagyon gyönyörű vagy. - tett a kezét fedetlen combjaimra, és egy kicsit közelebb ült, noha már eddig is csak pár centi volt a lábaink között. - Egész este alig tudom rólad levenni a szememet.
- Észrevettem. - kuncogtam, és ő is felnevetett.
- Nem tehetek róla, ha ilyen észvesztő vagy. - bókolt tovább, és közben közelebb hajolt az arcával.
- Ne túlozz. - suttogtam szinte már az ajkaiba.
- Nem szoktam. - halkul el ő is, aztán nem tétovázott tovább, megcsókolt, én pedig nem toltam el, hanem viszonoztam. Kezemet felvezettem a karján a tarkójára, úgy húztam magamhoz közelebb, ő pedig a combomba markolt, úgy vont magához még jobban, így testünk teljesen egymásnak feszült. A csókja szenvedélyes volt, vággyal teli, én pedig most először élveztem. Nem gondoltam semmire, csak átadtam magam az érzésnek, és hagytam, hogy ajkai a sajátomat kényeztessék. Most nem én taszítottam el magamtól, hanem ő vetett véget a kis játékunknak. Pihegve váltunk el egymástól, de nem távolodtunk, homlokát az enyémnek döntötte, úgy nézett a szemeimbe.
- Ezt nem lenne szabad, jobb lesz, ha most elmegyek. - suttogtam, de ő nem szólalt meg. A hajamat kisimította az arcomból, és egy újabb kis puszit kaptam tőle.
- Zavarok? - hallottam meg hirtelen a hátam mögül Scooter hangját, mire mi azonnal szétröppentünk.
- Nem. - álltam fel. - Én már úgyis indulni akartam. - mondtam zavartan.
- Ashley, ne már. - nézett rám Justin könyörögve.
- Majd találkozunk, sziasztok. - hagytam figyelmen kívül a kérését, és miután felkaptam a táskámat kikerülve Scootert elmentem onnan, keresztül a tömegen, majd ki a házból. Hívtam egy taxit, aztán csak vártam.
- Ashley! - jelent meg mögöttem lihegve Justin.
- Menj vissza! Ez hiba volt. - mondtam neki, de a hangom elcsuklott közben, aztán már csak azt éreztem, hogy e könnyeim utat törnek maguknak lefelé az arcomon.
- Ne sírj, kérlek. - jött közelebb, és letakarta törölni a könnyeket az arcomról, de nem hagytam, hogy hozzám érjen.
- Elég, Justin! Ezt nem szabad, hát nem érted? - sírtam, és közben dühösen töröltem le magamnak a könnyeket.
- Miért nem, Azért mert ott van Austin? Te is tudod, hogy nem vagyok közömbös a számodra, különben nem csókoltál volna vissza. Mikor vallod már be magadnak? - tárta szét a karjait.
- Ez csupán az alkohol miatt volt, én Austint szeretem, értesd meg! Köztünk nem lesz semmi, fogadd ezt el!
- Tudod mit, Ashely? - emelte fel a hangját. - Elegem van már abból, hogy én több hete teperek utánad, mert igazán kedvellek, és tetszel, de már elegem van, hogy folyton visszautasítasz. Gyerekesen viselkedsz, mert nyilvánvaló, hogy nem szereted már őt, mert akkor nem lennél itt, nem jöttél volna el ide, nem csókoltál volna vissza kétszer is! Nőj fel végre, és valld be legalább magadnak az érzéseidet! - kiabálta, majd megcsóválta a fejét és ott hagyott. Köpni, nyelni nem tudtam.

Remélem tetszett, és leírjátok a véleményeteket! :)

14. rész

Az elkövetkező napokban, amennyire csak tudtam, kerültem Justin. Szerencsére ez nem volt nehéz, mivel a következő turnéját intézte, így nem sok ideje maradt arra, hogy csak úgy bejárkáljon hozzám. Igy az utolsó két hetem az X-faktorban viszonylag nyugodtan telt el. Az utolsó héten volt pár szabad órája, olyankor bejött, megnézte a próbámat, de aztán el is ment. Néha próbált volna flörtölni velem, de én úgy tettem, mintha nem is lenne ott. Egyszerűen csak levegőnek néztem.
A versenyben 3. helyezést értem el, az 1. pedig Rick lett. Örültem neki, mert megérdemelte, hiszen nagyon jól énekelt. Nem sajnáltam, hogy nem én nyertem, számomra már a hatalmas megtiszteltetés és öröm, hogy eddig eljutottam. Álmomban sem gondoltam volna még akkor, amikor jelentkeztem a műsorba, hogy bekerülök a döntőbe. Nekem ez óriási öröm volt, és kicsit sem voltam szomorú, amiért aztán kiestem.
A műsor végezetével aztán izgatottan pakoltam be a holmimat a bőröndjeimbe, hogy elinduljak haza. Nagyon vártam már, hogy otthon lehessek a családommal, és persze Austinnal.
Az első otthon töltött napok még kicsit furcsák voltak, nehéz volt visszaszokni, hiszen több hetet egy teljesen más helyen töltöttem, más emberekkel körülvéve, és a napom is eltérő volt, mint itthon. Viszont az X-faktor végezetével sem állt vissza minden az előző kerékvágásba, de tudtam az elején, hogy nem is fog.
Interjúkra kellett mennem, kaptam egy lemezszerződést, fotózások és kis fellépések voltak. Nem volt nagy pörgés, és a koncerteken is ott voltak az x faktoros társaim, de én nagyon élveztem. A közönség lelkes volt, sokan eljöttek az ilyen kis fellépésekre, szóval nem volt okom panaszkodni.
Úgy gondoltam, hogy most tényleg olyan az életem, amilyet mindig is szerettem volna. A karrierem egész jó úton halad felfelé, felpörgött az életem, van egy szerelmem, szerető családom. Igazán boldog voltam, de nagyon féltem, hogy ez elromolhat. Hogy valamit rosszul csinálok, vagy valaki keresztbe tesz nekem. Nem akartam, hogy vége legyen ennek a boldogságnak, ami most körülvesz.

Éppen Staceyvel voltam vásárolni egy hétfői délutánon, amikor már hazafelé menet összefutottam Justinnal. Régen találkoztam vele, utoljára a döntőben, kb 2 hete. Teljesen elfeledkeztem róla, nem nagyon járt a fejemben. Örültem neki, mert a múltkori kis csókunk elbizonytalanított, és nem tudtam, miért viszonoztam, de az, hogy utána kevesebbet láttam kicsit segített abban, hogy rájöjjek, az egy nagy hiba volt. Én még mindig Austint szerettem, egyszerűen csak elgyengültem és engedtem a kísértésnek, pedig nem lett volna szabad. Megfogattam az után magamnak, hogy már erősebb leszek, nem engedek a csábításainak.
Nem akarom megcsalni Austint.

- Szia. - köszönt rám mosolyogva. Éppen az autójába készült beszállni, de amikor meglátott, megvárta ameddig odaérek hozzá.
- Szia. - üdvözöltem én is.
- Hogy vagy? Régen láttalak!
- Köszönöm, meg vagyok. - válaszoltam.
- Merre mész? Elvigyelek? - mutatott a mellette lévő autóra.
- Haza, és köszi, de nem kell. - utasítottam vissza az ajánlatát. Semmi szükségem arra, hogy kettesben legyünk akár egy percig is.
- Na, ne csináld már, kérlek. - villantotta rám hófehér fogait. - Beszélgetünk kicsit legalább. Olyan régen találkoztunk. Kérlek.
- Jól van. - egyeztem végül bele, mire ő rám vigyorgott. Beültünk az autóba, majd amikor elmondtam hol lakok, elindultunk.
Egy ideig nem nagyon szóltunk egymáshoz, aztán ő kezdeményezte a beszélgetést.
- Láttam pár interjút az egyik netes portálon. Minden oké most veled? - fordult felém érdeklődve.
- Igen. - bólintottam boldogan. - Minden a legjobb. Annyira boldog vagyok és izgatott, el sem hiszed.
- De, hidd el, el tudom képzelni. - nevetett fel. - Örülök neki, hogy boldog vagy. - nézett rám mosolyogva.
- Én is. El sem hiszem, olyan furcsa. - ráztam meg a fejemet hitetlenkedve.
- Elhiszem, az elején nekem is az volt, hiszen olyan hirtelen csöppentem be ebbe a világba, szinte észre sem vettem. Nagyon furcsa volt. - mondta.
- Hihetetlen ez az egész, viszont izgalmas is. Élvezem eddig. Remélem, hogy nem fog megváltozni. - néztem ki az ablakon.
- Nyugi, jó lesz. Szerintem egy csodás jövő áll még előtted. - biztatott.
- Köszönöm Justin, hogy ezt mondod. Jól esik. - villantottam rá egy kis mosoly szerűséget.
- Én tényleg így gondolom. Szerintem fantasztikus hangod van, varázslatos vagy számomra, és biztos vagyok benne, hogy nem csak én gondolom így.
- Zavarba hozol. - nevettem fel, az arcom pedig már teljesen vörös volt.
- Ne haragudj. - nevetett ő is. - Egyébként pedig megérkeztünk.
- Tényleg. - állapítottam meg, amikor kinéztem, és a házunk előtt álltunk. - Köszönöm, hogy hazahoztál.
- Nincs mit. Szívesen fuvaroztalak. - vigyorgott, én pedig csak megforgattam a szememet.
- Akkor én megyek. Szia, Justin. - köszöntem el, de ő megállított.
- Figyelj, Ash! - szólt.
- Igen? - néztem rá érdeklődve, és csak reméltem, hogy nem lesmárolni akar, mint már sokszor, amikor utánam szólt.
- Lesz a menedzseremnél egy buli, szombaton. Nincs kedved eljönni? - kérdezte.
- Öhm, nem tudom. Nem hiszem, hogy jó ötlet. Nem is ismerem őt. - húztam el a számat.
- Az nem baj, nyugodt lehetsz, nem csak te leszel ott az egyetlen, akit nem fog ismerni. - nevetett. - Majd bemutatlak neki. Légy szíves, nagyon szeretném, ha eljönnél. Hozhatod Austint is.
- Meglátom még, aztán majd felhívlak. - feleltem zavartan.
- Rendben, várni fogom a hívásodat. - mosolyodott el, majd előrehajolt, és adott egy kis puszit az arcomra. - Légy jó!
- Szia. - intettem, aztán kiszálltam az autóból, és bementem a házba.

Sokat gondolkoztam azon, hogy elfogadjam-e a meghívást, végül aztán úgy gondoltam, hogy miért ne? Biztosan rengeteg ember lesz ott, nem fog letámadni, tehát eldöntöttem, hogy elmegyek. Megkérdeztem Austint, hogy lenne-e kedve hozzá, és volt is, de sajnos dolgoznia kellett. Úgy döntöttem akkor, ha ő sem jön, akkor nem megyek, de rábeszélt, hogy nyugodtan menjek csak, biztosan jó lesz egy sztárokkal teli buli. Örültem, hogy már nem féltékeny Justinra, de azért kicsit mégis csak zavart. Lelkiismeret furdalásom volt, mert azt hitte, hogy csak barátok vagyunk Justinnal. Ami igaz is, de nem tudom mennyire, fér bele a barát kategóriába az, hogy az egyik fél meg akarja magának szerezni a másikat, és bármikor megcsókolja.
Austinnak aztán sikerült rábeszélnie a dologra, így szerda délután fel is hívtam Justint, hogy számíthat rám, ő pedig azzal zárta a beszélgetésünket, hogy majd 9-re itt lesz értem. Bevallom, a telefonbeszélgetés után izgatott lettem, és egyre jobban vártam ezt a kis partit.

Sziasztok, köszönöm a komikat, remélem ez is tetszett, és leírjátok a véleményeteket! :)

13. rész

(zene)

Az este további része nagyon jól telt, és gyorsan. A zsűrinek tetszett a Justinnal való éneklésem, igazán megdicsértek. Kicsit még piszkáltak is minket, hogy talán túl romantikusra sikeredett, és biztosan van köztünk valami. Én természetesen fülig pirultam, tagadtam és azonnal Austinra gondoltam, akinek bizonyára már kevésbé tetszett a kialakuló helyzet. Demi látta rajtam, hogy zavarban vagyok, ezért rászólt a zsűritagokra, hogy most már hagyjanak békén, akik aztán befejezték a piszkálódást.
Sajnos, mint minden show végén, most is búcsúzni kellett valakitől, aki ezúttal Rick volt. Sajnáltam őt, de mégis, hatalmas öröm volt számomra, hogy én továbbjutottam, és bekerültem a döntőbe. Boldogan ugrottam Demi nyakába miután meghallottam a nevemet, aztán gyorsan hátrafutottam a színfalak mögé, ahol Justin vigyorgó tekintetével találtam szembe magam. Minden szó nélkül megöleltem, ő pedig nevetve karolta át a derekamat.
Azt hittem, hogy ezt az estét már semmi nem ronthatja el, ám mégis tévedtem. Amikor vége lett a műsornak, és a nézők szedelőzködni kezdtek, megkerestem Austint, majd bementünk az öltözőmbe. Nem volt valami jó kedve, sőt, kicsit talán sértettnek tűnt.

- Mi a baj? - kérdeztem tőle miután leült az öltözőmben lévő kanapéra, én pedig elhelyezkedtem az ölébe.
- Semmi. - dünnyögte, de én jelentőségteljesen néztem rá, így egy sóhajtás után belevágott. - Kicsit túl félreérthető volt a produkciótok, nem gondolod? Még a mentorok is észrevették.
- Ugyan már, ez kell Austin. Így sokkal megnyerőbb volt az egész, mintha csak ott álltunk volna egymás mellett. Ne legyél féltékeny, megbeszéltük már ezt, nem? Én téged szeretlek, senki mást. - ráztam meg a fejemet, és próbáltam őszintén ránézni. - Ez csak egy egyszerű fellépés volt, hidd el, semmi jelentősége nincs.
- Értem, de akkor is, olyan furcsa volt látni, hogy olyan közel voltatok egymáshoz, szinte majdnem lesmárolt a színpadon. - mondta, nekem pedig azonnal eszembe jutottak azok a gondolatok, amik a fejemben voltak, amikor befejeztük az éneklést.
- Nem történt semmi. - hazudtam a szemébe, és ettől azonnal hatalmas bűntudatom lett. - Hiszel nekem, ugye?- kérdeztem. - Tudod, hogy szeretlek.
- Tudom. - bólintott, aztán végül megjelent egy kis mosoly az arcán. - Én is szeretlek. - érintette ajkait az enyémekhez, aztán megcsókolt. Furcsa volt Justin csókja után az Austiné. Nem akartam Justinra gondolni, mert mégis milyen már az, hogy egy másik fiú jár az eszemben, miközben a barátommal csókolózok? Szánalmasnak éreztem magam. - Egyébként pedig fantasztikus voltál, annyira büszke vagyok rád! - mondta, amikor szétváltunk. - Gratulálok, hogy bejutottál a döntőbe. - simított végig az arcomon, ugyanúgy, ahogy Justin, amikor gratulált nekem. Ashley, elég!
- Köszönöm. - mosolyogtam. - Figyelj, gyorsan átöltözök, és mehetünk, jó?
- Rendben. - bólintott.

Megbeszéltük a többiekkel, hogy most bulizunk kicsit a műsor után, és most szerencsére Austin is velünk tart. A ruhát még délután elhoztam magammal, ami egy fekete kis mini volt. Nem zavartattam magam Austin előtt, amúgy is látott már, semmi okom nem lett volna rá, hogy szégyenlősködjek, így nyugodtan kezdtem el előtte vetkőzni.

- Mi lenne, ha inkább kihagynánk a bulit? - éreztem meg hirtelen derekam körül a kezét.
- Ne már. - fordultam vele szembe nevetve. - Már megígértem.
- Tudom, de akkor is. Úgy hiányzol. - suttogta az arcomba, és apró kis puszikat adott a nyakamra.
- Austin most ne, nem lehet. - ráztam a fejemet.
- De miért?
- Mert megvan. - hazudtam, fogalmam sincs, hogy miért. Összeszorítottam a szememet, és közben gondolatban mindennek elhordtam magam. Nem értettem miért hazudtam.
- Kár. - biggyesztette le az ajkait, és közben szomorúan nézett rám. Engesztelésképpen adtam neki egy hosszú csókot, aztán pedig hagyott felöltözni.
Amikor kész lettem a többi holmimat otthagyva, kézen fogva mentünk ki a kis szobából az előtérbe, ahol Kelly, Leo, Chuck és a barátnője Sharon már vártak ránk.
A szórakozóhely ahová mentünk nem volt messze, gyalog 10 perc volt az egész út, és közben jókat beszélgettünk. Amikor aztán odaértünk a lányokkal befoglaltunk egy üres helyet, a fiúk pedig elmentek nekünk koktélokért. A hely nagyon jól nézett ki, a zene is szuper volt, és gondoltam, hogy jó hely lehet, mivel nagyon sokan voltak. Szememmel a tömeget pásztáztam, aztán megakadt a szemem valamin. Vagy inkább valakin. Justin az egyik nem messze lévő boxban ült pár fiúval, és ő is éppen engem nézett. Kivillantotta fehér fogait, majd rám kacsintott, mire én nevetve megráztam a fejemet, aztán figyelmemet Austinnak szenteltem, aki pont ideért az italommal.
- Köszönöm. - vettem el tőle, amikor leült, és hála képen egy hússzó csókot nyomtam ajkaira. Nem tudom, hogy tényleg hálaképpen volt-e, vagy csak azért, hogy Justin lássa, nem vagyok szabad. Fogalmam sem tudtam, miért teszek ilyen butaságot, mindenesetre tudtam, érdekes estének nézünk elébe.
Igazam is volt, ugyanis amikor visszajöttünk a mosdóból a csajokkal, azt vettem észre, hogy Justinék átültek hozzánk, és éppen nagy nevetésbe vannak Austinnal és Chuckkal. Várjunk csak, Austin és Justin? Egy apró pillanatra nagyon megijedtem, mi van, ha az-az idióta Bieber mindent elmondott neki, de aztán rögtön eljutott, hogy akkor biztos nem nevetnének együtt, így kicsit nyugodtabban ültem le melléjük.
- Hát te? - kérdeztem tőle, miután beleittam a koktélomba.
- Chuck megkért, üljünk át ide. - vont vállat, és közben folyamatosan vigyorgott. Látszólag élvezte a helyzetet, velem ellentétben. - Mondd csak Austin, elkérhetem tőled egy táncra? - fordult szerelmem felé, én pedig azonnal nagy szemekkel néztem rá. Mi van?
- Öhm, tőlem oké, ha ő is akarja. - nézett rám kérdőn a párom.
- Hát, nekem mindegy. - vontam vállat, mert eléggé furán jönne ki, ha most visszautasítanám, így amikor felállt, megfogtam a felém nyújtott kezét, és követtem őt a tömegbe. Azt hittem, hogy a közepére akar menni, ám ő kivezetett a tömegből, aztán a klubból is a hátsó bejáraton keresztül.
- Mit csinálsz? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel. - Miért jöttünk ki? Nem táncolni akartunk?
- Nem mondtad el Austinnak mi történt közöttünk. - mondta, figyelmen kívül hagyva a kérdésemet. Tátott szájjal néztem rá, nem tudtam, mit akar ezzel. - Talán azért, mert mégsem szereted annyira, minthogy azt mondod.
- Azért nem mondtam el neki, mert nem tartom fontosnak. Számomra nem jelentett semmit. - vágtam ki magam gyorsan.
- Ugyan már, Ashley. Mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz. - nevetett fel, és közben egy lépéssel közelebb jött, én viszont hátráltam. - Tudom, hogy nem vagyok közömbös a számodra.
- Nem érdekel, hogy te mit hiszel. Szeretem őt, és nincs hozzád semmi közöm, soha nem is lesz! Most viszont megyek vissza, ugyanis nem vagyok hajlandó tovább folytatni ezt a beszélgetést. - lettem dühös egy pillanat alatt, és már fordultam volna meg, ám ő elkapta a karomat, és magához húzott. Pár milliméterre voltunk egymástól. A szemei csillogtak, az enyémek pedig dühösen néztek vissza rá.
Nem gondolkozott sokáig, az ajkait az enyémekre nyomta, és erőszakosan kezdett el csókolni. Először tiltakoztam, ám amikor a nyelve utat tört az ajkaimon keresztül a számba nem bírtam tovább, felengedtem, és visszacsókoltam. Kezeim automatikusan indultak felfelé, és túrtak bele barna hajába. Szorítottam őt magamhoz, míg ő kezei a testem minden egyes pontját feltérképezték, majd fenekemet álltak meg. Akkor tértem magamhoz, amikor erősen bele markolt. Ellöktem őt magamtól, és egy hatalmas pofon után, dühösen mentem vissza a klubba.

Sziasztok, itt is van az új rész! Remélem tetszett! :)
u.i: a szavazásnál már több mint 50-en szavaztatok, és ez nagyon jól esik, de akkor nem értem, ha ilyen sokan olvassák a sztorit, akkor miért csak ennyien írnak komit? Nagyon jól esne, ha kicsit többen írnátok, legalább pár szót. Nagyon sok dolgom van mostanában, mégis mindig szakítok időt a rész megírására, akkor kérlek titeket, hogy ti is szánjatok pár másodpercet a vélemény megírására. Köszönöm! :)

12.rész

Izgatottság. Ez az a szó, amivel most a legjobban jellemezni lehetett volna engem. Nagyon izgultam, hogy milyen lesz a mai este. Féltem, hogy elrontom megint, mint ahogy a múlt héten, de Demi, és Justin is biztosított arról, hogy jól begyakoroltuk a dalokat, és szuper leszek. Hittem nekik, mást úgysem nagyon tudtam volna tenni.

- Várom már, hogy a színpadon legyél. - suttogta a fülembe Austin.
- Remélem, hogy nem fogom elrontani. - sóhajtottam.
- Nyugi, fantasztikus leszel. - puszilt meg. - Bízok benned. - mosolygott, mire én megcsókoltam.

Austin kb. fél órája érkezett meg, én pedig az óta el sem mozdulok mellőle. Nem láttam már két hete, és nagyon hiányzott.

- Ashley. - jött oda hozzánk Demi, pont akkor, amikor szétváltunk. - Ne haragudjatok, de jönnöd kellene. Hamarosan kezdés. - mosolygott.
- Rendben. - bólintottam. - Kívánj sok szerencsét. - suttogtam Austin ajkaiba.
- Sok szerencsét édesem. - nevetett fel, majd kaptam még tőle egy rövid kis szerencse csókot, aztán ő elment, hogy elfoglalja a nézők között a helyét, én pedig Demi után mentem.http://www.youtube.com/watch?v=fsMQVsUxqSk

Én harmadiknak léptem színpadra, és nagy szerencsémre tetszett a zsűrinek a produkcióm, és úgy hallottam a hatalmas tapsból, hogy a közönségnek is. A mentorok jó szavakkal illettek, azt mondták, hogy jobb volt, mint a múlt héten, én pedig ettől nagyon boldog voltam. Mosolyogva szaladtam le a színpadról, ahol a többiek gratuláltak nekem.

Tekintetemmel Justin kerestem, de nem találtam, sőt, most, hogy belegondolok, még nem is láttam ma. Végül nem törődtem vele, és inkább elindultam az öltözőmbe, hogy átöltözzek, a Justinnal közös számunkhoz. Egy kis fehér ruhában leszek, ami át van kötve a derekánál egy fekete masnival. Nekem nagyon tetszett az egész, imádtam ezt a ruhát.

Már készültem vissza a többiekhez, amikor megláttam Justint. Háttal állt nekem, telefonált, de amikor közeledtem, hirtelen megfordult.  Gondolom a cipőm kopogására. Hatalmas mosoly kerekedett az arcára, amikor meglátott, majd gyorsan lerázta azt, akivel beszélt.

- Szia. - köszönt. - Gyönyörű vagy.
- Köszönöm. - pirultam el. - Te is jól nézel ki. - haraptam be az alsó ajkamat. Valóban így volt, eszméletlenül festett.
- Mi kezdünk. - mondta.
- Tudom. - bólintottam félve. - Jók leszünk?
- Legjobbak. - bólintott. - Nyugi, minden rendben lesz. Előbb is fantasztikus voltál. - simított végig az arcomon.
- Köszönöm. - mosolyogtam. - Tudom, még soha nem kértem ilyet, de.. megölelnél? - kérdeztem halkan, ő pedig szó nélkül teljesítette a kérésemet. Magához húzott, és szorosan szorított a karjaiban, majd én is átkaroltam őt, és végigsimítottam a hátán.
- Ne félj, nincs okod rá, jók leszünk, imádnak téged. - suttogta a fülembe, nyugtatásképpen pedig a hátamon jár fel-le a keze.
- Remélem. - mondtam, amikor elváltam tőle, és felnéztem az arcába. A szokásos kaján vigyor helyett most egy őszinte mosoly volt rajta. - Na gyere, menjünk oda a többiekhez.
- Oké. - bólintott, és elindultunk.

- Kész vagytok? - kérdezte Demi, aki hátra szökött a műsor reklám ideje alatt.
- Azt hiszem. - mondtam félve.

Justin viszont teljesen nyugodt volt. Lazán nevetgélt Rickkel és Chuckkal. Egy kicsit sem mutatta, hogy esetleg izgulna. Nem csodálom, már rengetegszer állt színpadon, a közönség imádja őt, mitől kellene félnie? A válasz egyszerű, semmitől.

- Demi, már menj vissza a helyedre. - szólt oda hozzánk az egyik stáb tag, ő pedig bólintott.
- Jók lesztek. - szorította meg a kezemet, aztán már ott sem volt. Helyét Justin váltotta fel, és vigyorogva nézett rám.
- Ne gondolj a közönségre, a zsűrire, senkire! Csupán rám, és a dalra. Semmi másra, csak képzeld azt, hogy ketten vagyunk az egész stúdióban, és egymásnak énekelünk, és nincs körülöttünk senki. Tudod, úgy, mint a próbákon. - próbált meg lelkesíteni.
- Rendben. - bólintottam. Kaptam még tőle egy puszit az arcomra, majd kimentem a színpadra.

http://www.youtube.com/watch?v=LUjn3RpkcKY

Elkezdtem énekelni, és amikor megtudták, hogy mi az, a közönség felsikított, de azonnal el is halkultak, így már csak az én hangom terítette be a stúdiót.

Justin 1:25-nél csatlakozott hozzám, és ha azt hittem, akkor voltak hangosak, amikor én kezdtem el, hát tévedtem. Szerencsére most sem sikítoztak sokáig, és amikor elhalkultak, akkor tényleg kizártam őket, és csak a mellettem álló fiúra figyeltem.

Olyan volt az egész, amilyen a próbákon, ugyanazok a mozdulatok, ugyanaz a zene, de mégis más. Élveztem, és tényleg romantikus volt. Milliméterek választottak el minket egy-egy résznél, és a testem pedig szorosan feszült néha az övéhez, amikor kezével magához húzott. Végig fogta a derekamat, és csak párszor engedte el.


Kiss me underneath the mistletoe,
Show me baby that you love me so-oh-oh
Oh, oh ,ohhh

Énekeltük az utolsó szavakat, egymás ajkaiba, majd amikor befejeződött a dal, és elkezdett tapsolni meg sikoltozni a közönség, akkor eszméltem fel, hogy nem csak ketten vagyunk.

  Azt hittem, hogy meg fog csókolni, és talán viszonoztam volna, de amikor eszembe jutott, hol vagyunk, és Austin is itt van, zavartan távolodtam el tőle, lehajtott fejjel, ő pedig csak mosolygott.

- Húha. - jött be a színpadra a műsorvezető, és karolta át Justin vállát. - Ez nem semmi volt. - vigyorgott. - Mondd csak Justin, milyen volt Ashleyvel dolgozni?
- Fantasztikus. - mondta a mikrofonba, közben pedig rám nézett. - Nagyon jó volt, ő egy csodálatos lány, gyönyörű  énekhanggal, igazán könnyű és jó volt vele a közös gyakorlás. Én élveztem, és csak remélni tudom, hogy ő is. - nevetett fel.
- Mit mondasz Ashley, élvezted? - fordult ezúttal felém.
- Hát persze. - bólintottam, de még mindig zavarban voltam. - Justin egész végig szuper volt, hatalmas megtiszteltetésnek érzem, hogy vele énekelhettem.
- Méghozzá nem is akárhogy. - nézett ránk elismerően. - Köszönjük Justin, most pedig hallgassuk meg a zsűri véleményét. - mondta, aztán a mentorok felé fordultunk, Justin pedig hátraszaladt a színfalak mögé.


Sziasztok, itt is a rész, remélem, hogy tetszett, és leírjátok majd a véleményeteket, sokat jelentene! :) köszönöm szépen. Ja, és szavazni még mindig lehet! :)

11. rész

Másnap Justin "sajnos" nem tudott bejönni, mivel sok dolga volt, én pedig ezt egyáltalán nem bántam. Persze attól még nem maradhattam nyugodtan, ugyanúgy próbáltunk. Azzal a különbséggel, hogy 5-kor már végeztem, de mielőtt hazamentünk volta beültünk Demivel vacsorázni. Beszélgettünk a múlthétről, és azt mondta, nagyon sajnálja, hogy már csak 1 versenyzője van, de így könnyebb neki. Csak velem kell foglalkoznia, és úgy érzi, jobban fel tud készíteni.

Szerintem egész jól elbeszélgettünk, és úgy éreztem, hogy ő nem csak a mentorom, de az egyik barátom is lett az elmúlt hetek során. Sok dolog szóba került, ameddig a vacsoránkat fogyasztottuk. Még Justinra is rákérdezett, de ezt a kérdést inkább elhárítottam, és gyorsan eltereltem a témát. Nem akartam erről senkinek beszélni. Még Stacey-nek is azt mondom, hogy már leszállt rólam, amikor beszélünk telefonon. Jobb, ha erről a nem tudom, miről inkább nem tud senki. Így biztonságosabb mindenkinek, főleg nekem.

Miután aztán befejeztük mindketten az evést, Demi hazavitt, majd elköszöntünk egymástól. Bementem a házba, de még csak Chuck volt ott. Éppen egy pizzát evett a tv előtt. Pár szót váltottunk együtt, és mondta, hogy a többiek még próbán vannak, aztán én tőle is elköszöntem és felmásztam a szobámba.

Magamhoz vettem a pizsamámat, és átmentem a fürdőbe. Ott ledobáltam magamról a ruháimat, majd beálltam a zuhany alá. Sokáig áztattam magam a forró víz alatt, nagyon jól esett. Amikor aztán már úgy gondoltam, hogy elég, kiszálltam, felvettem a pizsamámat és visszamentem szobába, ahol egyből befeküdtem az ágyba.

Nem akartam egyből aludni, előbb inkább felhívtam Austint, és elég sokáig elbeszélgettünk. Elején kicsit feszült voltam, de aztán sikerült elterelnie a gondolataimat, és utána már felszabadultan társalogtunk majdnem 1 óra hosszát. Megbeszéltük, hogy szombaton találkozunk, aztán letettük a telefont. Előre féltem a szombattól, reméltem, hogy ő és Justin még véletlenül sem fognak összefutni.

***

Reggel, kicsit kialvatlanul ébredtem, mivel szinte az egész éjszakát végigforgolódtam. Egyszerűen nem jött álom a szememre. Végül nehezen, de kikecmeregtem az ágyból, és bevonszoltam magam a fürdőszobába. Próbáltam magamból valami emberit kihozni, és szerencsére nagy nehézségek árán, de sikerült. Felfrissülve mentem vissza a szobába, hogy kiválasszam, mit veszek fel. Végül egy kis rövidgatya, egy fehér póló, és egy sötétkék kiskabát mellett tettem le a voksomat. Nagyon szerettem ezt a darabot, az egyik kedvencem.
  
                                                   

Amikor aztán kész lettem a többiekkel együtt bementünk a stúdióba, ott pedig mindenki ment a saját mentorához. A kis teremben már ott volt Demi, aki mosolyogva üdvözölt, és kezdetét vette a próba. Justin ugyanúgy, mint minden nap fél 6-kor futott be. Jó kedve volt, mint mindig.

Váltottunk még pár szót, aztán kezdetét vette az éneklés. Imádtam az egészet, nagyon tetszett, és Demi vigyorgó arcából levettem, hogy nem csak nekem. Többször is elpróbáltuk egymás után, aztán pedig én pihenőt fújtam. A hangulat jó volt, meglepően jó. Justinnak eszébe nem jutott, hogy bármi félreérthetőt mondjon nekem, vagy esetleg kicsit lejjebb csússzon a keze éneklés közben, semmi ilyesmi. Normálisan viselkedett. Csodálkoztam rajta, de amellett, örültem is neki.

- Hazavihetlek? - kérdezte Justin a próba végén.
- Inkább gyalogolok, ha nem baj. - utasítottam vissza, pedig nagyon is jó lett volna, ha elvisz. Fáradt voltam, a lábaim majd leszakadtak.
- Ugyan már, ne butáskodj. Ígérem, nem erőszakollak meg az autóban. - nevetett fel a saját poénján.
- Haha. - gúnyolódtam. - Menjünk inkább. - mondtam, és elindultam kifelé. Demi pár perce már elhagyta a stúdiót.
- Akkor elvigyelek? – ért utol.
- Igen, de csak azért, mert menni sem bírok szinte, annyira fáradt vagyok. - dörmögtem az orrom alatt.
- Oké. - mondta, és hallottam a hangján, hogy vigyorog.

Az autóban csak a rádió halk hangja törte meg a csendet, de ez számomra nem volt kínos. Inkább olyan megnyugtató. Szerencsére azért hamar odaértünk, nem volt messze az X-faktor ház a stúdiótól, pár percen belül már ott is voltunk.

- Itt lennénk. - szólalt meg Justin.
- Igen. - bólintottam. - Köszönöm, hogy elhoztál. - csikartam ki magamból egy mosolyt, miközben ránéztem.
- Nincs mit. - fordult felém.
- Hát, akkor én megyek. mondtam zavartan, és már éppen nyúltam volna, hogy kinyissam az ajtót, amikor megfogta a kezemet.
- Várj. - szólt, én pedig kíváncsian néztem rá. - Tudod, lehet, hogy neked nem volt olyan jó ez az egy hét, de én szívesen jártam be a próbákra, örültem, hogy veled énekelhetek. Igazán élveztem. Nagyon várom már a holnapot, biztos vagyok benne, hogy fantasztikus leszel, elvarázsolod a zsűrit és a közönséget is. Én nagyon szorítok neked. - mondta a szemembe nézve.
- Köszönöm, Justin. - hajtottam le a fejemet zavartan. - Viszont most megyek, hogy kipihenjem magam. - mutattam a hátam mögött lévő házta.
- Rendben. - bólintott, majd közelebb hajolt, hogy adjon egy puszit. Azt hittem, hogy az arcomra fogom kapni, de meggondolta magát, és a szám széléhez nyomta az ajkait. Szerencsére csak pár pillanatig tartott az egész. Nem szóltam semmit erre a kis műveletére, úgyis tudom, hogy hajthatatlan, hiába beszélek neki. Inkább csak kiszálltam az autóból, majd elindultam befelé a házba.