6. rész

Nagyon meglepődtem először, hirtelen nem is tudtam, hogy mi folyik körülöttem, csak azt éreztem, hogy Justin szorít magához, a nyelve pedig bebocsájtást kér a számba, de én ekkor, mintha valami fény gyúlt volna a fejemben ellöktem magamtól, és pofon vágtam.

- Mégis mit képzelsz? – kérdeztem dühösen, miközben a számat törölgettem és hátráltam pár lépést.
- Ash, nyugi. – jött volna utánam, de feltartottam a kezemet, hogy maradjon ott, ahol van.
- Miért csináltad ezt? – néztem rá értetlenül.
- Ugyan már, ne mond, hogy te nem élvezted. – villantott rám egy félmosolyt.
- Nem! Elfelejtetted, hogy nekem barátom van? – mutattam rá a lényegre.
- Jaj, ne legyél már ilyen. Csak egy csók volt. Egyelőre. – tette hozzá nevetve.

Nem ismertem rá, komolyan, nem értettem semmit.

- Mit akarsz Justin? Én azt hittem más vagy, hogy barátok vagyunk. – mondtam szomorúan, de azért még dühösen.
- Persze, azok vagyok. – bólogatott sután. – De én egy idő után többet akarok, és most jött el az az idő Ashley. Tetszel nekem, kedvellek.

Tátott szájjal néztem rá, nem akartam elhinni, hogy ezt mondta.

- Akkor nagyon félreértettük egymást. – tettem karba a kezemet. – Én nem akarok tőled semmit, mint már mondtam, barátom van. Meg neked is ott van Selena, nem?
- Selena? – kérdezett vissza nevetve. – Ugyan, kérlek. Vele már több mint 2 hónapja nem vagyok együtt, csak az a hülye menedzsment akarta, hogy játsszuk még el kicsit. – vont vállat, mintha ez teljesen természetes lenne.
- Ez akkor sem számít, nekem attól még ott van Austin. – mondtam, és ekkor eszembe jutott a telefonbeszélgetésünk. – Teljesen igaza volt, abban, amit mondott nekem. Megvédtelek vele szemben, pedig nem kellett volna. Azt hittem tudod, hogy mit érzek iránta, és mit irántad. Sajnálom Justin, én igazán kedvellek, de ha te nem tudod elfogadni, hogy csak barátok leszünk, akkor jobb, ha inkább nem találkozunk.

Amikor ezt elhadartam, utána ott akartam hagyni, de még utánam szólt.

- Én nem fogom feladni Ashley! Úgyis az enyém leszel. Tudod, én mindig megkapom, amit akarok.

Hitetlenkedve néztem hátra, de akkor már megkerülte az autóját, és beült. Intett még nekem egy utolsót, aztán elindult, és hamarosan kikerült a látóteremből.

Dühösen trappoltam be a házba, a többiek pedig, akik még fel voltak érdeklődve néztek rám, de nem szóltam nekik, csak odalöktem egy hellót, és mentem is a szobámba. Hangosan csaptam be az ajtót, aminek hála az alvó Stacey felébredt.

- Már itt is vagy? – kérdezte álmosan. – Milyen volt a randid? – kuncogott.
- Ez nem randi volt! – vágtam hozzá dühösen, majd villámló szemekkel néztem felé.
- Oké, nem kell megenni. – tartotta fel a kezét, és mivel látta, hogy most nincs sok kedvem beszélgetni, inkább nem kérdezett többet.  Jobban is tette, mert csak az lett volna a vége, hogy még vele is összeveszek.

Inkább fogtam a pizsamámat, ami egy kis rövidgatyából és egy pólóból állt, majd átmentem a fürdőszobába. Beálltam a zuhany alá, és közben Justinon gondolkodtam. Próbáltam felidézni magamban a pillanatokat, amiket együtt töltöttünk. Kerestem azokat a helyzeteket, ahol esetleg valamilyen formában azt mutattam volna neki, hogy tetszik nekem, vagy fordítva, de nem találtam. Hiába kutattam, erőltettem meg az agyamat, nem ment. Az egész együtt töltött idő alatt én végig, teljesen abban a tudatban voltam, hogy ő Selenával van, mi pedig haverkodunk. Hát, most már legalább rájöttem, hogy tévedtem.

Dühös voltam azért rá, mert az egy dolog, hogy ő egyedül van, de én nem. Ezt igazán megérthetné, de őt egyáltalán nem érdekli az a tudat, hogy nekem barátom van. Szeretem Austint, eszemben sincs megcsalni, vagy esetleg szakítani vele. Főleg nem Justin miatt. Nagyon reméltem, hogy ez után már nem fog keresni, de az utolsó mondata miatt valahogy tudtam, hogy ez után más lesz. Még jó, hogy most nem lesz itthon, pár napig.

Fogalmam sem volt, hogy elmondjam-e majd Austinnak a történteket. Úgyis csak az lenne, hogy „én meg mondtam”. Féltékenykedne, összevesznénk, és engem hibáztatna, hogy milyen kis naiv vagyok. Valljuk be, igaza lenne, hiszen én voltam a buta, hogy hagytam magam. Csak az énekléssel kellett volna foglalkoznom, nem pedig Justinnal. Lelkiismeret furdalásom volt, amiért úgy leteremtettem Austint, és nem neki adtam igazat, miközben kellett volna. Itthon kellett volna ma maradnom, és tv-zni a többiekkel, nem a hírességek sétányán lófrálni Justinnal.

Az tény, hogy nagyon jól éreztem magam vele, és tényleg jókat beszéltünk, meg nevettünk, de a végére mindent elrontott. Egy kicsit azért szomorú is voltam, mert én azt gondoltam, hogy barátok vagyunk, de sajnos tévednem kellett.

Eldöntöttem, hogy ezen túl nem fogok törődni vele, megmondom Deminek, hogy ne engedje be a próbákra, és nem fogok vele még beszélni sem. Így lesz a legjobb, Austinnak pedig nem kell tudnia semmiről. Minden szépen, lassan visszaáll majd a rendes kerékvágásba.

Ezekkel a gondolatokkal a fejemben mentem vissza a szobámba, kicsit már lenyugodva. Elhatároztam magamban, hogy kizárom Justint az életemből, már csak abban bíztam, hogy sikerül is.

Meglepődve vettem tudomásul, amikor beléptem a szobába, hogy Stacey az ágyán ül. Azt hittem visszaaludt.

- Megnyugodtál? – kérdezte mosolyogva.
- Igen. – válaszoltam.
- Akkor elmondod mi történ, vagy inkább alszunk?

Gondolkodtam kicsit, hogy mi lenne a jobb, de végül úgy döntöttem beavatom a történetbe. Nem jó dolog magamba fojtani a dolgokat, így hát bólintottam egyet. Befészkeltem magam az ágyba, aztán elkezdtem a mesélést.

- Húha. – mondta Stacey, miután mindent elmondtam neki. – Hát ez így elég érdekes.
- Szerintem is. – értettem vele egyet.
- Biztos, hogy nem tetszik neked Justin? – nevetett.
- Stacey! – szóltam rá. – Nem! Jól van, azt elismerem, hogy jól néz ki, de ennyi! Én komolyan azt hittem, hogy csak barátok vagyunk.
- De hiszen azok voltatok, csak most már ő többet akar. – mutatott rá a dologra.
- Engem nem érdekel, mit akar. – vontam vállat. – Austint szeretem, nem tud tőle elválasztani, akárhogyan is akarja.
- Remélem, hogy minden rendben lesz majd, Ash. Nem tudom, mit mondjak, neked kell eldöntened mit, akarsz, és úgy látom, te már el is döntötted. – kuncogott.
- Persze! Nem dönthetek másképp. Austin a szerelmem, őt szeretem. Justinról azt hittem, hogy a barátom, de mint kiderült, ő nem akar csak a barátom lenni. Tényleg az lesz a legjobb, ha akkor semmik nem leszünk.
- Gondolod, hogy feladja? – húzta fel a szemöldökét.
- Nem tudom. Az utolsó mondatával nem erre utalt, de majd meglátjuk. Nem kényszeríthet rám olyat, amit én nem akarok. – mondtam.
- Szorítok, hogy minden jó legyen majd. – mosolygott. – Most úgy is van pár napod, ha nem lesz LA-ben.
- Igen, még az a szerencsém. – sóhajtottam fel. – De most már aludjunk, jó? Fáradt vagyok.
- Rendben. – bólintott a barátnőm.

Mindketten befészkeltük magunkat az ágyba, és miután elköszöntünk egymástól, jó éjt kívánva, már nem szóltunk többet.

Elégedetten aludtam el, hiszen azt hittem, jó tervem van, de ekkor még nem gondoltam, hogy nem minden úgy lesz majd, ahogy én azt elképzeltem.

Sziasztok, itt az új rész, remélem tetszett! :) Köszönöm az előzőhöz a komikat, itt is, 5 rész után jön csak a következő! Egyébként mit gondoltok, jó lett az új külső? :) Nekem nagyon tetszik :D
Egyébként bocsi, hogy ehhez a részhez nincs kép és zene, de fogalmam sincs, mi illett volna ide. :D

5. rész

http://www.youtube.com/watch?v=QBrlYtV60GA

Vártam már az estét, mert nagyon régóta szerettem volna elmenni a hírességek sétányára, de most vagyok először Los Angelesben, és eddig még nem volt rá alkalmam, hogy megnézzem.  A próbának 5-kor lett vége, és aztán Demi „hazavitt” és rögtön a fürdőszobába mentem miután lepakoltam a holmimat, hogy egy hosszú fürdőt vegyek. Egészen 6-ig feküdtem a kádban, majd amikor kezdett kihűlni a víz kiszálltam, magam köré tekertem egy fehér törölközőt és visszamentem a szobába. Éppen leültem az ágyra, amikor megszólalt a telefonom. Mosolyogva vettem fel, ugyanis Austin hívott.

- Szia. – szóltam bele.
- Szia. Mi a helyzet? – kérdezte mindjárt.
- Semmi érdekes, most fürödtem, próbán voltam egész délután. – vontam vállat, miközben a szekrényemhez sétáltam, és kinyitottam. Azon gondolkoztam, mit vegyek fel.
- Akkor fáradt lehetsz.
- Ah, nem annyira. – ingattam a fejemet. Persze tudtam, hogy ő ezt nem látja. – Te mit csináltál?
- Semmi érdekeset.  Dolgoztam.
- Értem. Oh, képzeld. Én megyek ma a hírességek sétányára.
- Az szuper, Stacey-vel?
- Öhm, nem. Justinnal. – feleltem kissé félve. Reméltem nem fogja zavarni.
- Justinnal? – kérdezett vissza.
- Aha.
- Ashley, kicsit túl sokat vagy vele mostanában, nem gondolod? – a hangjából kihallatszott a féltékenység, és ez már nem jó.
- Nem, de ő csak egy barát, Austin. Csak barátként tekintünk egymásra, én amúgy is, téged szeretlek.
- Te lehet, hogy barátként tekintesz rá, de ő nem biztos, hogy ugyanígy van ezzel. Könyörgöm Ash, ne legyél ilyen naiv.
- Nem vagyok naiv. – csattantam fel. – Ne féltékenykedj, mert nincs rá semmi okod!
- Nem tudom, te mit szólnál, ha én minden nap egy lánnyal lennék, ameddig te ott vagy. –vágta még hozzám, aztán lecsapta a telefon.
- Austin! – szóltam, de tényleg letette.

Dühös voltam rá, hiszen komolyan alaptalanul vádaskodik, tudom, hogy Justin nem érez irántam semmit. Amúgy is, Selenával van, akkor meg? Nagyon felidegesített, hiszen igazságtalan volt velem szemben.

Megpróbáltam nem foglalkozni vele, és inkább azon gondolkoztam, hogy mit vegyek fel. Nem akartam kiöltözni, hiszen ez nem randi, és amúgy is, csak sétálni megyünk, de azért jól akartam kinézni. A választásom végül egy világosabb pólóra esett, és egy virágmintás rövidnadrágra. Nem tartottam attól, hogy fázni fogok, hiszen LA-ben az esték is elég melegek.  Felvettem pár karkötőt, és egy keresztes nyakláncot, ezzel feldobva az egészet.  
                                                        
                                              

A hajamat kifésültem, aztán egyenesre vasaltam, mert nem tetszett most hullámosan. Kerestem a szettemhez illő táskát és cipőt, majd miután ezek megvoltak, késznek nyilvánítottam magam, és csak akkor jutott eszembe, hogy még nem sminkeltem, amimkor a tükör előtt álltam. Pár perccel később aztán tényleg teljesen a helyén voltam, indulásra készen.

Justin 7 előtt pár perccel érkezett, a saját autójával, egyedül.

- Szia. – köszöntem neki mosolyogva.
- Szia. – puszilta meg az arcomat, aztán beültünk mindketten a kocsiba.
- Hogy-hogy nem jött veled Kenny? – kérdeztem, miután elindult.
- Mert ha Kennyt észreveszik, akkor biztos, hogy hamarabb észrevesznek engem is, nem? – nézett rám nagy szemekkel, mire én furcsán néztem rá, de aztán rájöttem, hogy van benne valami.
- Hm, igazad van. – bólintottam.
- Tudom. – nevetett. – Egyébként minden oké?
- Öhm, persze. - bólintottam bizonytalanul, mert eszembe jutott, az Austinnal való beszélgetésem.
- Biztos?
- Igen, csak kicsit összekaptunk Austinnal, de nem baj. Majd úgyis kibékülünk. – vontam vállat.
- Ugye nem miattam? – tapintott rá a lényegre, azonnal.
- Igazából de. Féltékeny, amiért veled lógok, de mondtam neki, hogy csak barátok vagyunk, holnapra megbékél, csak most dühös kicsi. Ne törődj vele. – hadartam el.
- Hát jó, de én nem akarom, hogy miattam összevesszetek.
- Csak kicsit összeszólalkoztunk, nem lényeg. – legyintettem.
- Akkor jó, ha te így gondolod. – mosolygott rám.

Az út 30 percig tartott, hiszen a Hollywood Boulevard nem volt annyira közel, de nem volt baj, jól elbeszélgettünk az úton.  Aztán amikor odaértünk, egy parkolóban Justin leparkolta az autóját, és csak sétáltunk, miközben beszélgettünk, és néztük a csillagokat a hírességek neveivel.

- Neked mikor lesz ilyen csillagod, Justin? – néztem fel rá érdeklődve.
- Már van csillagom, Kanadában.  – nevetett.
- Aha, igen. Azt tudom, arról hallottam. – bólintottam. - És itt nem szeretnél?
- Nem tudom mi lesz, ha úgy gondolják, megérdemlem a csillagot, akkor majd fogok kapni, ha nem, hát nem. Hazudnék, ha azt mondanám, nem örülnék neki, természetesen nagyon jól esne, de még csak 18 vagyok. Bármi lehet. – vont vállat.
- Értem. – bólintottam mosolyogva. 

Ez után még sok mindent átbeszéltünk, és csak egyszer jöttek hozzánk oda rajongók, akkor is csak két csaj. Sokan voltak a sétányon, de nem nagyon figyeltek minket, nem igazán ismerték fel Justint, ha pedig igen, akkor sem tulajdonítottak neki nagy jelentőséget. Meglepődtem, de azért örültem is ennek, hiszen nem akartam, hogy másnap menjenek a találgatások. Így egy igazán jó estét töltöttünk el, én élveztem. Kicsit még mindig bántott, hogy összevesztem Austinnal, de reméltem, hogy majd belátja, nincs oka a féltékenykedésre.

Nem mentünk végig az egész sétányon, mert az túl sok lett volna, csak a felét néztük meg, de így is nagyon jó volt. A legjobb pedig, hogy a paparazzik nem találtak meg minket, ha pedig mégis, akkor sem jöttek oda hozzánk kérdezősködni, hogy mit keresünk mi együtt.

- Elfáradtam. – mondtam neki már az autóban, miközben az X faktor ház felé tartottunk.
- Kicsit én is. Holnap lesz próbád? – kérdezte.
- Igen, sajnos. – húztam el a számat. – De szerencsére csak 2-re kell mennem.
- Én San Fransisco-ba megyek holnap, és csak vasárnap jövök vissza, úgyhogy sajnos nem tudok elmenni a szombati showra.
- Minek mész oda?
- Lesz pár interjú, egy fotózás, és koncert.
- Aha, értem. – bólintottam mindentudóan, aztán már csak azt vettem észre, hogy az autó leparkolt. Megérkeztünk.

- Köszönöm szépen, hogy elvittél. Jól éreztem magam. – néztem rá mosolyogva, amikor mindketten kiszálltunk.
- Szívesen, nekem is jó volt.
- Akkor jó, örülök neki. Jó utat San Fransisco-ba, és jó koncertezést.
- Köszönöm Ashley, neked pedig sok sikert szombatra.
- Köszi. Na, jó éjt, Justin. – kezdtem elköszönni.
- Jó éjt, aludj jól. – köszönt el ő is, aztán adott egy puszit az arcomra.

Még utoljára rámosolyogtam, aztán hátat fordítottam neki és indultam volna be a házba, amikor utánam szólt.

- Ashley!
- Igen? – fordultam meg érdeklődve, mire ő pár lépéssel átszelte a köztünk lévő távolságot, magához húzott, és megcsókolt.

Köszönöm az előzőhöz a komikat, ha megint meglesz az 5 komi, akkor jön a következő! :)

4. rész

http://www.youtube.com/watch?v=4GuqB1BQVr4

Az este további része nagyon jól telt, a közös számot is élveztem, de aztán, amikor a szavazás lezárult, a jókedvet lecserélte az izgulás. Nagyon féltem, hogy nekem kell majd párbajoznom, de szerencsére ez nem így lett. Szinte először fel sem fogtam, hogy a saját nevemet hallottam, aztán sikítozva ugrottam Demi nyakába, aki nevetve visszaölelt. Elengedtem, rávigyorogtam a lányokra, és a backstage-be szaladtam, ahol megöleltem Tylert, aki már tovább jutott, úgy, mint én. A párbajozó Nick volt, a 25 felettiek csapatából, és Erin, a mi csapatunkból. Féltem, nem akartam, hogy kiessen, de sajnos megtörtént. Nick jutott tovább, a zsűri úgy döntött, hogy Nicol-t küldik haza.
Amikor a műsor véget ért, megkerestem Austint, és szinte sikítva ugrottam a nyakába, hiszen már nagyon régen láttam, mert nem tudott eljönni. Örültem, hogy most itt van.

- Szia. – köszönt nevetve, majd letett a földre, és a derekamat átkarolva magához húzott, és megcsókolt.
- Annyira hiányoztál. – suttogtam, majd most én csókoltam meg őt.
- Te is nekem. El sem tudod képzelni, hogy mennyire. – simította végig az arcomat, mire én elmosolyodtam.  – Egyébként pedig fantasztikus voltál a színpadon. Olyan büszke vagyok rád.
- Köszönöm Austin. Ez jól esik. – pirultam el kicsit.
- Ez az igazság. – mosolygott.
- Figyelj, a többiekkel bulizni akartunk, biztosan örülnének, ha te is jönnél. – ajánlottam fel.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet, mivel nekem még haza kell vezetnem. Tudod, és hiába van közel, akkor is, és veled pedig nem alhatok. – szomorodott el. – Ja, és holnap reggel bekell mennem apukám munkahelyére.
- Óh, ez igaz. – húztam el a számat.
- Nem baj, én, elviszlek, és te menj csak nyugodtan bulizni, én pedig hazamegyek. Nem gond.
- Dehogyis, én veled akartam. – ráztam a fejemet.  – Inkább vigyél csak az X faktor házhoz.
- Rendben, ahogy akarod. – bólintott.
- Akkor gyere, összeszedem a cuccomat az öltözőben, bemutatlak Stacey-nek, és mehetünk. – nevettem, majd megfogtam a kezét, és elindultunk, de útközben Demi leszólított. Justinnal volt.

- Ashley, mész bulizni? – kérdezte.
- Nem. – ráztam meg a fejemet. – Nincs kedvem, inkább csak lazulok majd.
- Rendben. – mosolygott, de láttam rajta, hogy kicsit szomorú, hogy Nicol kiesett.
- Oh, egyébként ő a barátom. – mondtam hirtelen. – Austin, ő Demi, és Justin.
- Nagyon örülök. – mondta Austin, majd kezet fogott Demivel, és Justinnal is.

Amikor Justinnal fogtak kezet majdnem felnevettem, hiszen Austin nem nagyon bírja őt, de nem szólt semmit, és ennek örültem. Mondjuk tudtam, hogy nem fog, hiszen Austin egy nagyon jó nevelt, illedelmes és intelligens fiú.

- Mi is. – vigyorgott Demi. – De mi nem is zavarunk, csak ezt akartam megkérdezni. Majd hétfőn találkozunk Ashley. Sziasztok. – köszönt el, és mi is így tettünk, aztán újra az öltöző felé vettük az irányt, és most már nem állított meg minket senki.

Stacey ott volt, már átöltözve, és nagyon örült Ausitnnak. Bemutattam őket egymásnak, felkaptam a holmimat, és hárman léptünk ki a kis teremből. Stacey próbált minket rávenni, hogy mégis menjünk velük, de miután nem sikerült neki, inkább csak elköszönt, aztán elment, hogy megkeresse a többieket, mi pedig kimentünk az egész stúdióból. Austin a saját autójával jött értem, és azzal vitt az ideiglenes otthonomba. Elnavigáltam, hogy merre kell mennie, úgyhogy, egy 10 perc múlva már a ház előtt is voltunk.

- Eljössz jövő héten is? – kérdeztem, mikor kiszálltunk, és elkísért az ajtóig.
- Ha eltudok, akkor igen. – válaszolt. Sajnos azért nem tud mindig itt lenni, mert gyakran be szokott segíteni az apukájának a cégjüknél.
- Vagy hét közben is eljöhetsz. Bármikor. Nem vagyok bezárva ide.
- Megpróbálok. – puszilta meg a fejem búbját.
- Rendben. – bólintottam, aztán a szájára tapasztottam a sajátomat, és megcsókoltam. – Vigyázz az úton.
- Jól van, édes. – kicsit eltolt magától, aztán most ő csókolt meg. Ez kicsit hosszabbra sikeredett, mint az előző, és szenvedélyesebbre.
- Szeretlek. – suttogtam az ajkaiba.
- Én is téged. – mondta, majd magához ölelt, és egy utolsó puszi után elköszönt, aztán beült a kocsijába, és elment.


Justin szemszög

Csütörtök délután, az egyik rádiós interjú után, és egy fotózás előtt úgy döntöttem, hogy meglátogatom Ashleyt. Tudtam, hogy most van próbája, mert kitudakoltam Demitől.  Szinte majdnem minden nap bejöttem hozzá, kivéve kedden, mert akkor annyi dolgom volt, hogy még leülni sem tudtam 5 percre.

Igazán megkedveltem őt, gyönyörű lány, és nagyon kedves, aranyos, csodálatos hanggal. Egész jól elhülyéskedtünk mindig, amikor itt vagyok, néha segítettem is neki. Úgy éreztem ő is megkedvelt engem. Jóba lettünk.  Talán már barátok, de nekem ez nem volt elég. Én többet akartam, de ezt még ő nem tudta.
 Vigyorogva mentem a kis terem felé, ahol énekelni szokott, de akkor Demi jött elém hirtelen. Hátrahőköltem, mert megijesztett.

- Hé! – szóltam rá nevetve.
- Bocsi. Beszélhetnénk? –kérdezte, mire én vállat vontam. Egy kisebb szobába mentünk, és miután szétnéztem rájöttem, hogy a Demi öltözőjében vagyunk.
- Na, mit szeretnél? – néztem rá felvont szemöldökkel.
- Mit akarsz Ashleytől?
- Mi van? – nevettem.
- Ne nevess Justin! Komolyan. Mindig bejössz hozzá, és látom, amit látok. Szóval, ki vele! – szólt rám.
- Jól van, jól van. Nyugi. – tartottam fel a kezeimet magam előtt. – Tetszik, és?
- De barátja van.
- Kit érdekel? – vontam vállat nem törődöm stílusban.
- Justin! – ütötte meg a vállamat. – Attól, mert te vagy Justin Bieber még nem tehetsz meg bármit. Hagyd őt békén.
- Jaj, jól van már. Te inkább ne avatkozz ebbe bele, jó? – fogtam meg a vállát mosolyogva.

Demi mindig túlaggódja a dolgokat.

- Ne mond, hogy ne törődjek vele! Jóba lettünk, úgyhogy ne csinálj vele semmit, érted? Semmi olyat, amit esetleg ő nem akarna! Ha visszautasít, akkor ne makacskodj, és ne játszd az eszed, hogy te nem adod fel, csak törődj bele! Érted? – húzta fel a szemöldökét.
- Túlreagálod. – legyintettem.
- Istenem, menthetetlen vagy. – rázta meg a fejét, majd inkább kiment a szobából, én pedig kis idő múlva nevetve követtem.

Gondolom kis szünetet tartottak, mert ha Demi nem volt vele, akkor egyedül nem énekel. Elindultam a keresésére, és a kis büfében meg is találtam. Egyedül ült, és egy salátát majszolt, miközben nézett előre, ki a fejéből.  Odamentem a háta mögé, és hirtelen a vállára tettem a kezeimet, mire ő ijedten fordult hátra, majd hasba vágott, amikor észrevette, hogy én vagyok az.

- Te idióta. – morgolódott.
- Bocsi. – nevettem, és leültem vele szembe a körasztalhoz.
- Mit keresel itt? – kérdezte.
- Csak jöttelek megnézni, de mindjárt mennem kell, nincs sok időm.
- Nekem is, mindjárt vége a szünetnek.
- Szuper, igazából kérdezni akarok valamit.
- Micsodát? – nézett rám érdeklődve.
- Nincs kedved ma eljönni velem valahová? Mondjuk, sétálni? – tettem fel a kérdést. – Persze csak, mint két barát. – tettem hozzá gyorsan, amikor megláttam az arcát.
- Hát jó. – mosolyodott el. – Nekem mindegy.
- Hová szeretnél? – kérdeztem.
- Mondjuk a hírességek sétányára. – válaszolt felcsillanó szemekkel. – Még soha nem voltam ott.
- Rendben. – nevettem fel a lelkesedésén. – Akkor 7-re érted megyek, most viszont mennem kell, mert Scooter kinyír, ha elkések. – álltam fel.
- Rendben. – bólintott. – Akkor, 7-kor várlak.
- Jól van. Szia. – elköszöntem, adtam neki egy puszit, és már ott sem voltam. Érdekes este lesz.


Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy ilyen sokáig nem volt rész, nagyon sajnálom! Nincs mentségem, nem volt kedvem, de ígérem, most már gyakrabban lesz új rész! Mondjuk, 3 koment után! :)) Szóval hajrá.