17. rész

https://www.youtube.com/watch?v=m02-RHN_hQE




A Justinnal való beszélgetés után azt hittem, hogy a köztem és Austin között lévő kapcsolat majd ugyanolyan lesz, mint az X-faktor előtt, de tévedtem. Próbáltam vele több időt eltölteni, de amikor megcsókolt, megölelt, Justin mindig a gondolataim közé férkőzött. Austin végtelenül aranyos és odaadó volt velem, de sokszor, amikor vele voltam úgy éreztem, hogy nem érdemlem meg ezt a fajta törődést, amit ő nyújtott nekem. Kényelmetlenül érzem magam mellette, már nem vagyok teljesen boldog, amikor együtt vagyunk. Néha, pár pillanatra jól érzem magam, ám mindig jön valami, és aztán már nem tudom élvezni a társaságát. Valami mintha hiányozna, talán a szenvedély, a vágy, amit régen iránta éreztem elmúlott. Ugyanúgy ahogy a határtalan szerelem is, és a rajongás. Szörnyű embernek érzem magam ezektől, a gondolatoktól, de akármennyire is fájt, muszáj voltam bevallani magamnak, hogy nem vagyok már szerelmes Austinban. Nem vagyok iránta közömbös még, tisztelem, szeretem, de ez a szeretet már csak egy puszta baráti szeretetté alakult át. Nem tudtam pontosan, hogy ennek Justin az oka, vagy akkor is így alakult volna, ha nem találkozok vele, de nem is töprengtem ezen sokat. Nagyon sokáig tartott, mire végül rájöttem erre,és, hogy már csak megszokásból vagyok vele. Gyakran mondjuk még egymásnak, hogy szeretlek, de ez a szó, már nem tükrözi azt, mint az elején. Csak egy egyszerű szó lett, mintha semmilyen különleges jelentése nem lenne. Elmúlott a varázsa. Szomorú voltam ettől. Austin előtt próbáltam mutatni a jókedvű, szerelmes boldog lányt, és működött is. Egy idő után már annyira belejöttem ebbe a szerepbe, hogy még magam is meglepődtem rajta. Mosolyogtam, de a szívem sírt. Mindenki előtt csak egy színjátékot játszottam, még a családom előtt is. Ők nagyon szeretik Austint, szerintük ő egy nagyon rendes, aranyos, szerethető fiú. Igen, valóban, ez igaz, Austinnal tényleg nincs semmi baj, csupán velem. Nem tudom értékelni a jó dolgokat. Dühös voltam magamra, amiért pár hét után, egy másik fiú társaságában rögtön elfeledkeztem arról, hogy mit is jelent nekem ő. Szánalmasnak éreztem magam, amiért Justin képes volt ennyire megváltoztatni az érzéseimet, és mindezt pár hét alatt. Azt hittem, hogy erősebbek az érzéseim iránta, de ezek szerint tévedtem.
Egyedüli személy, aki előtt nem kellett megjátszanom magam, az Stacey volt. Egyik délután, amikor már nagyon nem bírtam magamban tartani a dolgokat elmentem hozzá, és kisírtam magam nála. Mindent elmondtam neki, ami történt velem. Azt mondta, hogy butaságot csináltam, amikor elküldtem Justint. Beláttam, igaza volt, de már késő, nem forgathattam vissza az időt. Ha Stacey nem lett volna velem, nem biztos, hogy bírtam volna ezt az időszakot. Nagyon sokat segített nekem, mindig számíthattam rá! Rengeteg dolga volt, de mégis mindig kerített rám legalább egy kis időd, amiért végtelenül hálás voltam.
Ez az időszak egyrészt fantasztikus volt, mivel a karrierem egyre jobban ívelt felfelé, viszont a magánéletem pedig fokozatosan omlott össze. Boldogtalan voltam. Volt egy imádnivaló barátom, és én mégis valami másra vágytam. Talán a jobbra? Nem tudtam, csupán abban voltam biztos, hogyha nem változtatok ezen, akkor ki fogok készülni. Nem tudtam meddig bírom még ezt a színjátékot. Féltem, hogy egyszer minden kitörik majd belőlem.

Egyik vasárnap délután egyedül voltam otthon, és egész nap tv-t néztem, de nem igazán tudtam arra figyelni, ami a képernyőn volt. Gondolataimba voltam mélyedve. Minden megfordult a fejemben, de a legnagyobb töprengést mégis az okozta, hogy vajon Justin mit csinál? Hogy van? Hol van? Nem találkoztam vele az óta, mióta itt járt nálam, és úgymond elbúcsúztunk. A hiánya nagyobb, és fájdalmasabb volt, mint gondoltam. A beszélgetésünk egyik részletét pörgettem vissza az emlékezetemben, amikor meghallottam a nevét. Azonnal a tv felé kaptam a tekintetemet, és árgus szemekkel figyeltem. Nem néztem máshová, csupán az arcára. Gyönyörű, csillogó szemeibe fúrtam a sajátomat, majd végig vezettem az egész testén őket. Nagyon jól nézett ki, mint mindig. Nem is igazán figyeltem arra, amit mond, mígnem valami megütötte a fülemet.

- Na és mond csak, Selenával minden rendben van?
- Ami azt illeti, én és Selena már nem vagyunk együtt egy ideje. - mondta ki, mire én meglepetten néztem rá, a közönség pedig egyenként hördült fel. - Micsoda? De hát miért? Hiszen olyan szép pár voltatok!- sajnálkozott a műsorvezető, de láttam, hogy felcsillant a szeme a hír hallatán. Bizonyára örült neki, hogy Justin pont az ő műsorában jelenti ezt be.
- Közösen döntöttünk így, de nem szeretnék erről beszélni. Mi már lezártuk ezt egymás között, nem akarok erről több szót ejteni.
- Ahogy gondolod. - mondta csalódottan. - Esetleg valami más lány van a láthatáron? - próbálkozott.
- Talán. - felelte vigyorogva, én pedig felvontam a szemöldökömet.
- Oh, igen? Ismerjük? - kapott rá a válaszra a pasi, aki egyébként nagyon unszimpatikus volt nekem!
- Talán. - ismételte meg az előbbi feleletét, és közben folyamatosan vigyorgott.
- Mesélj kicsit róla!
- Nem igazán akarok. Nem rég ismertem meg, gyönyörű lány, csodásan énekel, de sajnos van barátja. - nevetett. - Szóval egyelőre úgy néz ki, hogy nem lesz köztünk semmi.
- Egyelőre? - kacagott fel a férfi.
- Sose tudhatom, mit hoz a jövő. Soha ne mond, hogy soha! - vigyorgott, én viszont egyre dühösebb lettem. Ezt mégis, hogy képzelte?
- Justin, nem véletlenül az xfaktorban lévő duett partneredről van szó? Sokan repesgetik, hogy kicsit közelebb kerültetek egymáshoz. - ezen a kérdésen teljesen leakadtam, és feszültem vártam Justin válaszát.
- Nem szeretnék többet mondani, de azért nem kell mindig hinni az újságokban leírtaknak! - felelte, ám a jókedve nem múlott el, én viszont nagyon dühös lettem.
Mégis mit képzel magáról, hogy ilyeneket mondd egy interjún? Azt mondta, hogy elfogadja a döntésemet, akkor ezt miért csinálta? Szándékosan keresztbe akart nekem tenni, vagy mégis mi? Nem akartam elhinni, hogy ennyire átvágott. Most hatalmasat csalódtam benne! Ehhez nem volt joga.

Sziasztok! Sajnálom, hogy csak most került fel az új rész, nincs metségem, nem tudtam elkezdeni a részt. Nem lett a legjobb, tudom, és ezt is csak sajnálni tudom.. Remélem, hogy azért picikét tetszeni fog majd nektek, ha pedig nem, azt is nyugodtan írjátok le, hogy mi az, ami nem! :)
Egyébként pedig köszön a tegnapi segítséget Nórának és Beának!! :)