Új blog

Sziasztok, nyitottam egy új blogot, de ezúttal nem egyedül fogom írni, hanem Beával. Természetesen a főszereplő Justin lesz, és kicsit más lesz majd, mint ez a történet. Remélem, hogy majd ez is ugyanúgy fog nektek tetszeni. :)

A képre kattintva találjátok meg:

Jó olvasást!

31. rész

Dühösen forgolódtam az ágyban Justin mellett, majd újra az órára néztem, ami már éjszaka fél kettőt mutatott. Szerettem volna aludni, mivel tudtam, hogy napközben nem lesz rá időm, és fáradt leszek, de egyszerűen nem jött álom a szememre. A mellettem lévő fiú békésen szuszogott, miközben néha motyogott valamit az álmában, amitől egy kis mosoly kúszott arcomra. Végül, amikor még pár perc múlva sem sikerült elaludnom, inkább úgy döntöttem, hogy felkelek, mert nem akartam a mocorgásommal felébreszteni őt. Tudtam, hogy neki még jobban szüksége van a pihenésre, mint nekem. Főleg egy olyan koncert után, mint a mai, ami nagyon jól sikerült, mint mindig. Hihetetlen, hogy milyen odaadással tud énekelni, táncolni a színpadon, és, ezzel örömet szerezve a sikoltozó rajongóinak. Én mindig ámulva figyelem az előadását. Nem is igazán lehet elmondani, mert ezt látni kell, azt a kapcsolatot, ami köztük van. Annyira imádják őt, annyi szeretetet, és támogatást kap. Egyszerűen csodálatos, és irigylésre méltó, de megérdemli, mert mindenért keményen megdolgozott.

Amikor kiértem a turnébusz konyhai részlegébe, kivettem a hűtőből a tejet, majd öntöttem magamnak egy pohárba, aztán leültem az ablak mellé, és csak néztem ki az útra, de sajnos nem láttam semmit, mivel korom sötét volt. Csak néha jött velünk szembe egy-egy autó, ami kicsit bevilágította az úttestet, de az is ritka volt. Szerettem itt lenni a turnén, és egyik városból a másikba menni, viszont a buszon való éjszakázás nem volt a kedvencem, mert sokszor nem tudtam aludni, de minden mást imádtam. A koncerteket, az éneklést, hogy rengeteg városba eljuthattam, amikben eddig még nem voltam, és, hogy a nap 24 órájában azzal lehettem, akit a legjobban szeretek. Elmosolyodtam, ahogy eszembe jutott az emlék, amikor 2 hónapja felajánlotta nekem Scooter, hogy esetleg menjek velük, és, hogy Justin, milyen lelkesedéssel győzködött, hogy egyezzek bele a szerintük szuper ötletükbe.

- 2 héttel a turné előtt, érted? Mégis honnan szerezzek 2 hét alatt egy énekest, aki elvállalja, és velem jön?- nézett rám aggódva, idegesen.
- Nem tudom, de próbálj meg nyugodt maradni. - simogattam a hátát, nyugtatásképpen, de nem igazán használt, mivel felpattant mellőlem, majd le-fel kezdett el járkálni a nappaliban.
- Hogy maradhatnék nyugodt? – kérdezte.
- Idegeskedéssel nem érsz el semmit. - mondtam. Tudtam, hogy én nem teljesen érthetem most ezt, és nem is tudtam magam beleképzelni az ő helyzetébe, és nem is igazán voltam biztos benne, hogy mit kellene mondanom, egyszerűen csak nem akartam, hogy ideges legyen.
- Justin, Ashleynek igaza van. - szólalt meg most Pattie is. - Elhiszem, hogy ez most nem a legjobbkor jött, de mi lenne, ha ezt majd inkább holnap beszélnétek meg? Ma már úgysem tehetsz semmit.
Justinéknál voltunk, és hármasban vacsoráztunk az anyukájával, amikor megjelent Scooter, és közölte a hírt, miszerint a banda, aki Justinnal ment volna a turnéra, lemondta, az utolsó pillanatban. Ő is dühös volt, és fogalma nem volt, hogy most mit tegyenek.
Justin kétségbeesetten megrázta a fejét, majd leült az egyik szabad fotelbe, és beletúrt a hajába.
- Igazából, nekem van egy ötletem. - mondta Scooter, kicsit bizonytalanul.
- Mi? – kapta fel Justin azonnal a fejét, és kíváncsian nézett a menedzserére, aki viszont rám emelte a tekintetét, és csak nézett rám. Nem értettem, hogy mit akar, de amikor minden szempár rám szegeződött, kezdtem magam kicsit kellemetlenül érezni.
- Mi van? - kérdeztem értetlenkedve.
- Szerintem nem rossz ötlet. - mosolyodott el Pattie. Most itt rajtam kívül mindenki érti, hogy mi van?
- Valaki beavatna, hogy mégis miről beszéltek? - szólaltam meg újra, felháborodva.
- Scooter arra gondolt, hogy esetleg te jöhetnél velünk. - avatott be Justin, mire én hitetlenkedve felnevettem, mintha egy jó viccet mesélt volna, de amikor láttam az arcukon, hogy ezt nem viccnek szánták, azonnal elkomolyodtam.
- Ezt ti sem gondolhatjátok komolyan. - mondtam és adtam nekik egy jelentőségteljes pillantást, hogy ezt verjék ki a fejükből.
- Miért? Szerintem is szuper lenne. Képzeld el, hogy az egész turnén együtt lehetünk majd, és nem kell egymástól több hétre, vagy akár hónapra is elválnunk egymástól. - hadarta el Justin, majd átült mellém, a kanapéra.
- De.. de, én.. - dadogtam, mivel nem találtam a szavakat, majd sóhajtottam egyet, és újra belekezdtem. - Én még nem vagyok felkészülve egy turnéra.
- Ugyan már, hidd el, hogy minden rendben lesz, imádni fognak téged. - biztatott.
- Nem is tudom. Szerintem keresned kellene valaki jobbat.
- Nekem te vagy a legjobb, Ash. Kérlek. - nézett rám, kérlelő szemekkel.
- Figyelj, nem, muszáj most eldöntened, beszélek Katievel, ha akarod. - mondta Scooter. Katie a menedzserem volt.
- Jó, az úgy jó lesz, én pedig átgondolom még ezt. - mosolyogtam a velem szembe ülő szerelmemre, aki vigyorogva nézett rám, mintha már tudná, hogy úgyis vele fogok menni.

Így is lett, most itt ülök a turnébuszon, úton Boston felé, egy újabb koncertre tartva, tejet iszogatva, miközben már réges-régen az igazat, álmát kellene aludnom, Justin mellett. Katie, a menedzserem is jó ötletnek tartotta, szerinte hatalmas lehetőség lenne nekem, ha Justin Bieberrel mennék turnézni, mert ez nagyot dobhat rajtam, és így talán beindulhat a karrierem. Igazából nekem is tetszett, csupán féltem. Attól, hogy esetleg Justin rajongói nem fognak majd szeretni, vagy gorombák lesznek velem, az után, hogy kikerültek azok a képek rólunk. Nem volt alaptalan a félelmem, mivel amikor megtudták, hogy én megyek Justinnal, először sok utálkozó véleményt kaptam, de aztán elfogadtak, és mostanra már megbékéltek a ténnyel, hogy együtt vagyunk. Igazából úgy vannak vele, hogyha Justin boldog, akkor ők is, és én ezt egy nagyon aranyos dolognak tartom.
Persze a szüleim már kevésbé voltak feldobódva a turné ötletétől. Természetesen büszkék voltak rám, amiért egy ilyen lehetőség állt előttem, és nem akartak a sikerem útjába állni csak szomorúak voltak, amiért itt hagyom őket. Egy percig sem akarták megakadályozni, hogy elmenjek, nem szóltak bele, hagyták, hogy saját magam döntsem el. Amikor elbúcsúztunk egymástól szeptemberben, anyu még el is pityeregte magát, ami engem is sírásra késztetett. Az X-Faktor idején is nehéz volt, hogy annyi időre elmentem tőlük, még ha találkoztunk is közben, de most teljesen más lesz. Örültem, hogy Justin legalább itt lesz, mert így sokkal könnyebb volt az egész. Jól éreztem magam, az egész csapat, Pattie, Scooter, és mindenki, nagyon kedves volt velem. Egyszerűen imádnivaló volt mindenki. Itt tényleg úgy érezhetted magad, mintha otthon lennél. Mintha ők lennének a második családod.
- Hát te, mit keresel itt? - hallottam meg a hátam mögött Justin álmos, rekedtes hangját, és ezzel kiszakított a gondolataimból. Hátranéztem, és egyik kezével a szemét dörzsölte, miközben másik szemével hunyorítva nézett rám. A haja össze-vissza, kócosan állt, ami megmosolyogtatott. Látni lehetett, hogy most kelt ki az ágyból. Csak egy fekete Calvin Klein boxer alsó volt rajta, a felsőtestét nem takarta semmi. - Miért nem alszol? Baj van? - kérdezte aggódva, miközben közelebb jött, és leült mellém. A lábaimat az ölébe vette, majd közelebb csúszott, és adott egy puszit az arcomra.
- Dehogyis. - ráztam meg a fejemet. - Csupán nem tudtam aludni, és nem akartalak téged is felébreszteni, ezért kijöttem ide, és szomjas is voltam. - emeltem fel a kezemben lévő bögrét, ami mostanra már üres volt, ezért letettem az asztalra, majd újra az utat kezdtem el nézni.
- Biztos minden rendben? - suttogta.
- Igen. - bólintottam, és újra ráemeltem a tekintetem. - Csak elgondolkoztam. - mosolyogtam rá, és úgy helyezkedtem, hogy át tudjam ölelni a derekát, és neki tudjak dőlni a mellkasának. Fejemet a nyakához fúrtam, és adtam rá egy puszit, mire kicsit összerezzent.
- Min? - érdeklődött kíváncsian, majd ő is átölelt, és elkezdte simogatni a hátamat, ami nagyon jól esett. Imádtam, amikor ezt csinálja, amikor ilyen apró, kis gyengéd gesztusokkal fejezi ki, hogy törődik velem, és, hogy szeret.
- Csak kettőnkön és a turnén.
- Értem. – mondta, és elhúzta az utolsó magánhangzót a szóban.
- Tudod, olyan furcsa, hogy még szinte csak az elején vagyunk a kapcsolatunknak, de már most olyan sok mindenen mentünk keresztül.
- Igazad van, de nem számít, végül is az a lényeg, hogy túljutottunk ezeken, és most itt vagyunk egymásnak. Meg persze, alapból nem egy szokványos kapcsolat a miénk.
- Igen, tudom. – bólintottam, aztán felnéztem rá, mosolyogva, majd adtam egy puszit az arcára, minek hatására, még jobban magához húzott. – Emlékszel arra, amikor először beszélgettünk a próbán, és együtt énekeltünk azt a Katy Perry dalt?
- Igen, hogy is felejthetném el, hiszen én már akkor beléd szerettem.
- Jaj, ne kamuzz. – forgattam meg a szememet, majd oldalba ütöttem játékosan, mire ő felkuncogott.
- Na jó, nem, de amikor a Mistletoet énekeltük, akkor már tényleg éreztem valamit irántad. Azt hiszem, akkor kezdtek bennem komolyabbá válni az érzések.
- Bennem is. Dühös voltam rád, amiért ilyen hatással vagy rám. – nevettem. – Már akkor is nehéz volt neked ellenállni.
Tudtam, hogy ezzel a kijelentésemmel csak növelem, az amúgy is nagy egóját.
- Tudom, hogy lehetetlen engem visszautasítani. – mondta beképzelt hangom, mire én újból oldalba ütöttem. – Na, ne bánts. – méltatlankodott. – Mindig bántasz. Emlékszel, amikor először megcsókoltalak? Akkor is megütöttél.
- Azt megérdemelted! – tartottam fel a kezemet, majd hirtelen felültem, hogy szembe legyek vele, és lássam az arcát.
- Nem is igaz. Tudom, hogy élvezted. – vigyorgott rám.
- Nem, egyáltalán nem! – ráztam a fejem. – Akkor még tényleg nem akartam tőled semmit. – nevettem.
- Komolyan?
- Igen, komolyan, és nagyon dühös voltam rád. – bólintottam.  – Én tényleg nem akartam megcsalni Austint. Bűnösnek éreztem magam. – hajtottam le a fejemet, ahogy eszembe jutott az, ex-barátom, akivel sajnos nagyon csúnyán váltunk el.
- Héj, ne gondolj rá, oké? Már nem számít. – mondta halkan, és közelebb hajolt hozzám, kezét az állam alá tette, és gyöngéden felemelte a fejemet, hogy ránézzek. – Ne rágódj a múlton, és kérlek, próbálj csak a boldog pillanatokra emlékezni, rendben?
- Rendben. - suttogtam.
- Én azért örülök, hogy így alakultak a dolgok.
- Én is. Még ha küzdöttem is ellene, végül beláttam, hogy nincs értelme, és beléd szerettem. Furcsa, nem? Mármint, soha nem gondoltam volna még akkor, amikor jelentkeztem az X faktorba. Annyi minden történt az óta. Hihetetlen. – suttogtam, és közben az alsó ajkamba haraptam, ahogy visszagondoltam rá.
- Igen, tényleg az, és lehet, hogy nem volt minden közös pillanatunk boldog, de én nem változtatnék semmit, mert ha nem így történtek volna a dolgok, akkor talán most nem lennél itt velem, és nem lennénk együtt. – ő is hasonlóan halkan beszélt, mint én.
- Tudom, csak kicsit mégis rossz, hogy ilyen úton jutottunk el ide, hogy ennyi negatív dolgon kellett átmennünk, mire végre együtt lehettünk, és azt is tudom, hogy ez részben az én hibám volt. Sajnálom. – néztem mélyen a szemébe, hogy lássa, tényleg bánom, hogy így történt.
- Ne tedd, tényleg, Ashley. Nem a te hibád, én hiszek benne, hogy ennek így kellett történnie, hogy ez volt a helyes út, amin együtt közösen végig mentünk. Most már ne gondolkozz ezeken, kérlek. Csak az legyen a szemed előtt, hogy most már minden rendben, magunk mögött hagytuk a múltat, a rossz dolgokat, és ha még hosszú ideig tartott is, de végre itt vagyunk, együtt. Érted?
- Igen. – suttogtam, sőt, szinte csak tátogtam. – Annyira szeretlek Justin, el sem tudod képzelni. Én hiszem, hogy ez, ami köztünk van, ez komoly lesz, és különleges. Szeretném, hogy így legyen.
- Így lesz, bízok benne. – mosolygott, aztán az ölébe húzott. – Szeretlek Ash. – mondta, aztán ajkait az enyémekre helyezte, és lágyan megcsókolt. Szerelmesen, gyöngéden, hogy érezzem, ő mindig itt lesz, hogy ami köztünk van sosem fog elmúlni, és én elhittem, hogy a mi kapcsolatunk örökre szól, és sosem lesz vége.

                                                                                                                                Vége

Sajnálom, nagyon sajnálom, hogy ilyen sokáig nem volt rész, nem keresek felesleges kifogásokat, mert nem tudnám megmondani, hogy miért nem volt, ezért inkább csak annyit mondok újra, hogy sajnálom. Remélem, hogy nincs harag. Azt is sajnálom, hogy ez az utolsó rész, tudom, hogy hirtelenül jött, de egyszerűen már nem volt ötletem, és nem akartam értelmetlen dolgokkal húzni a folytatást. Remélem, hogy megértitek.
Köszönöm nektek a sok komit, hogy mindig türelmesen várátok a részeket, remélem, hogy az utolsóval sem okoztam csalódást, és tetszett nektek. Kérlek titeket, hogy majd legalább pár szóban írjátok le az egész sztoriról a véleményeteket. Köszönöm♥

                                           

Díj

Először szeretném megköszönni a díjat Edinának. Nagyon aranyos vagy, hogy gondoltál rám. Köszönöm!

Szabályok:

- 11 dolog magadról

- válaszolj a feltett kérdésekre

- írj 11 kérdést

- küldd tovább a díjat

Rólam
1. Imádom Justint, ő sokkal több számomra, mint egy énekes.
2. Tériszonyom van.
3. Szeretem a romantikus drámákat.
4.Régen utáltam olvasni, most viszont szinte mindig csak azt csinálnám, ha lenne rá időm.
5. Utálom a fizikát, imádom a történelmet.
6. A 6 a szerencseszámom.
7. Kedvenc énekesnőm Avril, már 2007-től.
8. Félek a kígyóktól és a pókoktól.
9. Soha nem szeretnék macskát, de cukinak tartom őket.
10. 2 nagy álmom: találkozni Justinnal, és elmenni New Yorkba.
11. Nem szeretem a horror filmeket, félek miattuk éjszaka.

Válaszaim:

1. Mi vett rá a blogolásra?

    Már nagyon régóta olvasok blogokat, és sokat gondolkoztam, hogy én is elkezdek, de nem volt hozzá elég bátorságom. Végül egyik nap unatkoztam, aztán rászántam magam, és ez lett belőle.
2. Mi adott ihletet az íráshoz?
    Néha egy-egy zene, vagy film, esetleg klip, de többnyire csak úgy jönnek a gondolatok.
3. Ha egy napra valamelyik híres ember bőrébe bújhatnál, ki lenne az?
    Selena, hogy Justinnal lehessek. :D
4. Van háziállatod? Ha igen milyen?
    Van, egy kutya.
5. Csak hobbiként írsz, vagy van komolyabb terved is az írással?
    Szeretnék újságíró lenni.
6. Jelen pillanatba van  olyan srác, aki tetszik? :)
    Van.
7. Ha kívánhatnál hármat, mi lenne az?
    1. Justin
    2. Elutazni New Yorkba.
    3. Justinnal elutazni New Yorkba. :D
8. Ha felnőtt leszel, mivel szeretnél majd foglalkozni?
    Újságírás.
9. Milyen filmeket nézel szívesen?
    Romantikus dráma, romantikus vígjáték.
10. Mi volt a legjobb hír, amit valaha kaptál?
     Fogalmam sincs.


11 kérdés tőlem:

1. Blogokat vagy könyveket olvasol inkább?
2. Milyen zenét hallgatsz a leggyakrabban?
3. Milyen oldalakon vagy a legtöbbet, ha netezel?
4. Melyik a kedvenc könyved?
5. Mi volt a legjobb dolog, ami történt veled 2012-ben?
6. Mielőtt elkezded írni a sztorit, előre eltervezed, hogy mi lesz a vége, és, hogy mi fog benne történni?
7. Ha választhatnál, melyik hírességgel töltenél el egy napot, és, hogy viselkednél a jelenlétében?
8. Ez az első blogod?
9. Mi szeretnél lenni a jövőben?
10. Mennyi ideje írsz?
11. Mi a legnagyobb félelmed?

Akiknek én küldöm:

Bea
Nety
Brianna Rybak
Rita

30. rész

- Elárulnád, hogy mégis hol voltál, és miért kapcsoltad ki a telefonodat? - szegezte Scooter a kérdést Justinnak, köszönés nélkül, miután kinyitotta nekünk az ajtót.
- Meg tudom magyarázni. - mondta Justin, majd magával húzott, kikerültük a dühös menedzserét, és bementünk a házba. - Szia, Carin. - köszönt a nappaliban álló nőnek, én pedig csak rámosolyogtam.
- Sziasztok. Ugye tudod, hogy bajban vagy? - kérdezte nevetve, mire Justin bólintott egyet. - Egyébként én Carin vagyok, te pedig csakis Ashley lehetsz. - nyújtotta felém a kezét, barátságosan mosolyogva.
- Igen. - bólintottam, majd megráztam a felém nyújtott jobbját.
- Szóval? Várom a magyarázatotokat. - szólt közbe Scooter, majd leült, és nekünk is mutatta, hogy foglaljunk mi is helyet.  Justin leült, lehúzott engem is, szorosan maga mellé, és megfogta a kezemet.
- Én hagylak titeket beszélgetni. - mondta Carin, majd küldött felénk egy biztató mosolyt, aztán felment az emeletre.
- Figyelj, nem így akartuk. - szólalt meg Justin. - Tudom, hogy felelőtlenség volt a részemről, hogy nem figyeltem jobban, de egyszerűen eszemben sem voltak abban a pillanatban a hülye paparazzik. Elegem van már belőlük, hogy nem tudok normálisan kimenni az utcára anélkül, hogy másnap ne kerülnék bele valamilyen hülye újságba.
- Tudom Justin, elhiszem, hogy rossz, de te választottad ezt az életet, senki nem kényszerített rá, tudtad, hogy ez lesz, és megszokhattad volna már. Sajnálom, de ez van, nem tudsz ellene mit tenni.
- Tudom. - túrt bele idegesen a hajába, én pedig nyugtatóan simogatni kezdtem a karját, mire rám kapta a tekintetét.
- Ne idegesítsd fel magad. - súgtam oda neki, tekintete pedig ellágyult, és adott egy puszit a homlokomra.
- Most akkor ti ketten együtt vagytok? - mutatott ránk Scooter, mi pedig csak bólogattunk, majd mosolyogva egymásra néztünk. - Szuper. - csóválta meg a fejét, de az arcán ott bujkált neki is egy kis mosoly. - És a cikkel mi lesz? Mármint fel akarjátok vállalni?
- Nekem mindegy. - vont vállat Justin. - Ashley?
- Hát, nem tudom. - mondtam félénken. - Mindenki azt hiszi, hogy Austinnal vagyok.
- Na igen, ez meg a másik probléma. - bólintott Scooter.
- Mi lenne, ha nem mondanánk semmit? - kérdeztem. - Ha figyelmen kívül hagynánk? Azt lehet?
- Lehet. - vont vállat kicsit vonakodva. - Bujkálni fogtok?
- Én nem akarok bujkálni. - szólalt meg Justin. - Az olyan rossz. - fintorgott, mire felkuncogtam, és a vállának döntöttem a homlokomat.
- Ahj, de sok baj van veletek. - sóhajtott fel Scooter, mire mi elnevettük magunkat. - Akkor nem reagálunk a képekre, de nem is fogtok bújkálni? Tehát akkor felvállaljátok?
- Nekem nincs ellenemre. - mondta Justin, majd mindketten kérdőn néztek rám, hogy mit mondok.
- Rendben, de egy kicsit, legalább pár napig még ne nagyon mászkáljunk kézen fogva vagy ilyesmi, jó? - néztem rá, mire ő bólintott, majd kaptam tőle egy puszit a számra.  
- Ahogy akarod. - mosolyodott el.
- Akkor a következő kérdésem. Miért van felrepedve a szád, és miért kapcsoltad ki a telefont? Tudod, hogy azt utálom a legjobban, ha nem tudlak elérni. – mondta Scooter Justinnak.
- Tudom, és sajnálom. Ashleynél voltam, Austin kicsit kiadat a képek láttán, és szóval gondolhatod. Rendezett egy kis jelenetet.
- Értem. – bólintott. – Akkor is írhattál volna legalább egy sms-t.
- Tudom, sajnálom.
- Most már mindegy. – vont vállat. – Lényeg, hogy megbeszéltük, remélem, ezen túl nem okoztok nekem zűrt. – nézett ránk felvont szemöldökkel, mire mi vigyorogva bólogattunk.

Justin szemszög
- Végre itthon. - sóhajtottam, és magamhoz öleltem Ashleyt, majd egy puszit is adtam a homlokára, amikor beléptünk a lakásom ajtaján. 
- Igen, végre nyugalom. - bólintott, aztán eszembe jutott valami.
- Mit szólnál, ha vennénk egy forró fürdőt, aztán megnéznénk valami filmet? - vetettem fel, és reméltem, hogy tetszik majd neki az ötlet.
- Csodás lenne. - emelte fel a fejét, hogy rám nézzem, és így mosolygós tekintetével találtam magam szembe. Kezével átkarolta a nyakamat, lábujjhegyre állt, majd adott egy lágy puszit a számra. Ez után el akart húzódni, de én nem hagytam, hanem felkaptam őt az ölembe, mire egy halk sikítás hagyta el a száját. Fejét a nyakamba fúrta, és felkuncogott, amitől végigszaladt rajtam  hideg. Elindultam vele az emeletre, egyenesen be a szobámba, onnan pedig a fürdőszobámba, ahol lábra állítottam. Az alsóajkába harapott, és úgy nézett rám fel, csillogó szemekkel. Elmosolyodtam, majd megráztam a fejemet, és odamentem a kádhoz, hogy megengedjem a vizet, aztán vissza hozzá. Ugyanúgy állt, mint, ahogy ott hagytam. Nem szóltam semmit, végigsimítottam a derekán, aztán megfogtam a pólójának a szélét, és elkezdtem felfelé húzni, ő pedig segítőkészen felemelte a kezét. A felsőt ledobtam a földre, majd ő ugyanezt csinálta velem. Szépen lassan szabadítottuk meg egymást a ruháinktól,  majd amikor már egyikünk testét sem takarta semmi, megfogtam a kezét, és a forró vízzel teli kádhoz vezettem őt, ami tele volt habbal. Először én ültem be, majd ő, kicsit félénken, a kád másik végébe.
- Hé. - suttogtam, fogalmam sincs miért. - Gyere közelebb. - kértem mosolyogva, mire kicsit elpirult, de teljesítette a kérésemet, és odacsúszott hozzám. Hátat fordított nekem, és nekidőlt a mellkasomnak.
- Olyan jó itt. - mondta halkan.
- Az. - bólogattam, és a kezemet felvezettem a karján, majd elkezdtem masszírozni a vállát, mire halk nyögés hagyta el az ajkait.
- Ez hihetetlenül jól esik. - sóhajtott.
- Igen? - kérdeztem még mindig suttogva, aztán a kezemet felváltották az ajkaim, és lágy puszikat adtam a vállára. - És ez tetszik?
- Ühüm. - bólogatott, majd kezét felemelte, átkarolta a nyakamat, és hátrafordította a fejét, hogy egy kis puszit adjon a számra.  - Szeretlek, Justin. - mondta.
- Én is szeretlek. - mosolyogtam. Jó volt kicsit ellazulni a vízben, és az, hogy Ashley is ott volt mellettem, még jobbá tette az egészet. Élveztem, és legszívesebben örökké így maradtam volna, minden baj nélkül, veszekedés, és probléma nélkül. Ashley elszórakozott a fehér habokkal, én pedig mosolyogva néztem játékos, vidám énjét.
- Mi van? - nézett rám vigyorogva, amikor észrevette, hogy figyelem.
- Semmi. - ráztam meg a fejemet nevetve, és átfogtam a derekát a víz alatt, majd magamhoz húztam. - Csak tudod, olyan szép vagy. - mondtam mosolyogva, mire ő lehajtotta a fejét, és láttam, hogy elpirult.
- Köszönöm. - suttogta, amikor felnézett rám, majd hagytam, hogy megcsókoljon, és azonnal viszonoztam. Kezeimet a hátára simítottam, magamhoz húztam, így felsőtestünk teljesen egymáséhoz ért.  - Mi lenne, ha ezt a szobámban folytatnánk? - kérdeztem, miután elváltam tőle.
- Oké. - bólintott, így mindketten kiszálltunk a kádból, amiben már amúgy is kezdett kihűlni a víz. Adtam Ashleynek egy törölközőt, amit aztán maga köré csavart, elrejtve ezzel a gyönyörű testét.
- Gyere ide. - mondtam, és kinyújtottam a kezemet, amit megfogott, és odajött hozzám, én pedig azonnal megcsókoltam. Először lágyan, és óvatosan, mintha ez lenne az első csókunk, majd egyre szenvedélyesebbre váltottam. A szobám felé kezdtem őt irányítani, de egy percre sem szakítottuk meg a csókunkat, mígnem aztán az ágyamhoz értünk, ahol elvált tőlem. Leült rá, majd a közepére csúszott, és vágyakozva nézett rám. Egy percig sem gondolkodtam, fölé másztam, és újra birtokba vettem az ajkait, aztán a nyakát kezdtem el puszikkal kényeztetni, le egészen a mellkasáig, míg nem beleütköztem a törölközőbe, ami rajta volt. Az egyik kezét a hajamba túrta, másikkal pedig a vállamat fogta, és néha lesimított a hátamra. Melle felett kibontottam a törölköző kis csomóját, majd eltávolítottam róla, így teljes rálátásom nyílt a testére. Végig néztem rajta, és ennek hatására teljesen elpirult.
- Gyönyörű vagy. - suttogtam neki, és valóban így volt. Tökéletes volt számomra, legszívesebben egész nap csak gyönyörködtem volna benne. Elmosolyodott, majd ezúttal ő csókolt meg engem, és teljesen közel húzott magához. Felsóhajtottam, ahogy megéreztem, hogy mellei hozzáérnek a mellkasomhoz. Egyik kezemet levezettem a lábára, és a combja belsejét kezdtem el simogatni, másikkal pedig az oldalán jártam le-fel, majd kicsit eltávolodtam tőle, hogy hozzáférjek a melléhez, és lágy puszikkal halmoztam el. Halkan nyögdécselt, tudtam, hogy élvezi, ahogy azt is, hogy ami most fog következni még jobban fog neki tetszeni. Kezeimet felvezettem a legérzékenyebb pontjára, amitől kissé megfeszült alattam, és a szemei kitágultak, de amikor elkezdtem puszilgatni az arcát, és az újaimmal ingerelni, felsóhajtott, és csak élvezte, hogy kényeztetem.  Kicsit gyorsabban kezdtem el mozgatni az újaimat, ő pedig a vállamat markolta, és körmeit belemélyesztette a bőrömbe. Teste megremegett alattam és hátravetette a fejét, becsukta a szemét, ajkai elváltak egymástól, amikor elérte az orgazmust. Hihetetlenül gyönyörű volt.
- Justin.. - sóhajtott, de én beléfojtottam a szót egy csókkal, amit azonnal viszonzott, és kezét levezette hátamon, majd a körmeit végighúzta rajta, amitől kirázott a hideg, és éreztem, hogy az egész testem libabőrös lesz. - Nem bírom tovább.. kérlek. Érezni akarlak. - suttogta az ajkaimba, én pedig nem gondolkoztam, a fiókomhoz nyúltam, de Ash megállította a kezem. - Fogamzásgátlót szedek. - mondta, bólintottam egyet, majd megcsókoltam, aztán óvatosan, és lassan beléhatoltam. A csókunkat közben megszakítottam, és az arcát néztem. Ajkaiba harapott, sóhajtott egyet, és  szemeit összeszorította, de megkértem, hogy nyissa ki. Látni szerettem volna a tekintetét, ami vágytól csillogott. Lassan kezdtem el mozogni benne, ő pedig csendesen nyöszörgött alattam az örömtől, amit okoztam neki. Kezeinket a feje felett összekulcsoltam, miközben megcsókoltam. Gyorsítottam a tempón, ő pedig egyre hangosabban kezdett el sóhajtozni, az ajkait nyögések hagyták el.
- Annyira szereltek. - suttogtam.
- Én is szeretlek. - mondta fojtott hangon, és a végén felsikoltott, amikor ismét gyorsítottam kicsit, és erősebben kezdtem el mozogni. Felvette az általam diktált tempót, és sóhajtozásaiból tudtam, hogy már közel van, ugyanúgy ahogy én is közel voltam. El akartam kicsit húzni, ezért lelassítottam, mire ő nagy, vágyakozó szemekkel nézett rám.
- Justin.. - nyögte kérlelően. - Ne csináld..
- Shh.. - súgtam, majd amikor már én sem bírtam tovább újra felgyorsítottam, és egy utolsó lökés után, együtt értük el a gyönyör, kapuit. Ashley felsikoltott, én pedig pihegve dőltem rá a mellkasára, kezemmel tartva magam, hogy ne nehezedjek rá a teljes súlyommal.
- Ez csodás volt, már annyira vágytam erre. – mondta.
- Én is. – bólintottam, és kicsúsztam belőle, majd lefeküdtem mellé, és magamhoz szorítottam. Puszikat adtam az arcára, mire ő felkuncogott.
- Annyira szeretlek. –nézett rám komolyan.
- Én is téged. –mosolyogtam, és megcsókoltam. – Most aludj, jó? Nehéz napod volt, biztos fáradt vagy. Pihend ki magad. – mondtam, és végigsimítottam a haján. Bólintott egyet, aztán felemelkedett, hogy ezúttal ő adjon egy puszit a számra, aztán átkarolta a derekamat, fejét belefúrta a nyakhajlatomba, én pedig szorosan átkaroltam.


Ne haragudjatok, hogy kicsit megint sokat kellett várnotok. Picit hosszabb részt hoztam most nektek, remélem tetszett.