11. rész

Másnap Justin "sajnos" nem tudott bejönni, mivel sok dolga volt, én pedig ezt egyáltalán nem bántam. Persze attól még nem maradhattam nyugodtan, ugyanúgy próbáltunk. Azzal a különbséggel, hogy 5-kor már végeztem, de mielőtt hazamentünk volta beültünk Demivel vacsorázni. Beszélgettünk a múlthétről, és azt mondta, nagyon sajnálja, hogy már csak 1 versenyzője van, de így könnyebb neki. Csak velem kell foglalkoznia, és úgy érzi, jobban fel tud készíteni.

Szerintem egész jól elbeszélgettünk, és úgy éreztem, hogy ő nem csak a mentorom, de az egyik barátom is lett az elmúlt hetek során. Sok dolog szóba került, ameddig a vacsoránkat fogyasztottuk. Még Justinra is rákérdezett, de ezt a kérdést inkább elhárítottam, és gyorsan eltereltem a témát. Nem akartam erről senkinek beszélni. Még Stacey-nek is azt mondom, hogy már leszállt rólam, amikor beszélünk telefonon. Jobb, ha erről a nem tudom, miről inkább nem tud senki. Így biztonságosabb mindenkinek, főleg nekem.

Miután aztán befejeztük mindketten az evést, Demi hazavitt, majd elköszöntünk egymástól. Bementem a házba, de még csak Chuck volt ott. Éppen egy pizzát evett a tv előtt. Pár szót váltottunk együtt, és mondta, hogy a többiek még próbán vannak, aztán én tőle is elköszöntem és felmásztam a szobámba.

Magamhoz vettem a pizsamámat, és átmentem a fürdőbe. Ott ledobáltam magamról a ruháimat, majd beálltam a zuhany alá. Sokáig áztattam magam a forró víz alatt, nagyon jól esett. Amikor aztán már úgy gondoltam, hogy elég, kiszálltam, felvettem a pizsamámat és visszamentem szobába, ahol egyből befeküdtem az ágyba.

Nem akartam egyből aludni, előbb inkább felhívtam Austint, és elég sokáig elbeszélgettünk. Elején kicsit feszült voltam, de aztán sikerült elterelnie a gondolataimat, és utána már felszabadultan társalogtunk majdnem 1 óra hosszát. Megbeszéltük, hogy szombaton találkozunk, aztán letettük a telefont. Előre féltem a szombattól, reméltem, hogy ő és Justin még véletlenül sem fognak összefutni.

***

Reggel, kicsit kialvatlanul ébredtem, mivel szinte az egész éjszakát végigforgolódtam. Egyszerűen nem jött álom a szememre. Végül nehezen, de kikecmeregtem az ágyból, és bevonszoltam magam a fürdőszobába. Próbáltam magamból valami emberit kihozni, és szerencsére nagy nehézségek árán, de sikerült. Felfrissülve mentem vissza a szobába, hogy kiválasszam, mit veszek fel. Végül egy kis rövidgatya, egy fehér póló, és egy sötétkék kiskabát mellett tettem le a voksomat. Nagyon szerettem ezt a darabot, az egyik kedvencem.
  
                                                   

Amikor aztán kész lettem a többiekkel együtt bementünk a stúdióba, ott pedig mindenki ment a saját mentorához. A kis teremben már ott volt Demi, aki mosolyogva üdvözölt, és kezdetét vette a próba. Justin ugyanúgy, mint minden nap fél 6-kor futott be. Jó kedve volt, mint mindig.

Váltottunk még pár szót, aztán kezdetét vette az éneklés. Imádtam az egészet, nagyon tetszett, és Demi vigyorgó arcából levettem, hogy nem csak nekem. Többször is elpróbáltuk egymás után, aztán pedig én pihenőt fújtam. A hangulat jó volt, meglepően jó. Justinnak eszébe nem jutott, hogy bármi félreérthetőt mondjon nekem, vagy esetleg kicsit lejjebb csússzon a keze éneklés közben, semmi ilyesmi. Normálisan viselkedett. Csodálkoztam rajta, de amellett, örültem is neki.

- Hazavihetlek? - kérdezte Justin a próba végén.
- Inkább gyalogolok, ha nem baj. - utasítottam vissza, pedig nagyon is jó lett volna, ha elvisz. Fáradt voltam, a lábaim majd leszakadtak.
- Ugyan már, ne butáskodj. Ígérem, nem erőszakollak meg az autóban. - nevetett fel a saját poénján.
- Haha. - gúnyolódtam. - Menjünk inkább. - mondtam, és elindultam kifelé. Demi pár perce már elhagyta a stúdiót.
- Akkor elvigyelek? – ért utol.
- Igen, de csak azért, mert menni sem bírok szinte, annyira fáradt vagyok. - dörmögtem az orrom alatt.
- Oké. - mondta, és hallottam a hangján, hogy vigyorog.

Az autóban csak a rádió halk hangja törte meg a csendet, de ez számomra nem volt kínos. Inkább olyan megnyugtató. Szerencsére azért hamar odaértünk, nem volt messze az X-faktor ház a stúdiótól, pár percen belül már ott is voltunk.

- Itt lennénk. - szólalt meg Justin.
- Igen. - bólintottam. - Köszönöm, hogy elhoztál. - csikartam ki magamból egy mosolyt, miközben ránéztem.
- Nincs mit. - fordult felém.
- Hát, akkor én megyek. mondtam zavartan, és már éppen nyúltam volna, hogy kinyissam az ajtót, amikor megfogta a kezemet.
- Várj. - szólt, én pedig kíváncsian néztem rá. - Tudod, lehet, hogy neked nem volt olyan jó ez az egy hét, de én szívesen jártam be a próbákra, örültem, hogy veled énekelhetek. Igazán élveztem. Nagyon várom már a holnapot, biztos vagyok benne, hogy fantasztikus leszel, elvarázsolod a zsűrit és a közönséget is. Én nagyon szorítok neked. - mondta a szemembe nézve.
- Köszönöm, Justin. - hajtottam le a fejemet zavartan. - Viszont most megyek, hogy kipihenjem magam. - mutattam a hátam mögött lévő házta.
- Rendben. - bólintott, majd közelebb hajolt, hogy adjon egy puszit. Azt hittem, hogy az arcomra fogom kapni, de meggondolta magát, és a szám széléhez nyomta az ajkait. Szerencsére csak pár pillanatig tartott az egész. Nem szóltam semmit erre a kis műveletére, úgyis tudom, hogy hajthatatlan, hiába beszélek neki. Inkább csak kiszálltam az autóból, majd elindultam befelé a házba.