14. rész

Az elkövetkező napokban, amennyire csak tudtam, kerültem Justin. Szerencsére ez nem volt nehéz, mivel a következő turnéját intézte, így nem sok ideje maradt arra, hogy csak úgy bejárkáljon hozzám. Igy az utolsó két hetem az X-faktorban viszonylag nyugodtan telt el. Az utolsó héten volt pár szabad órája, olyankor bejött, megnézte a próbámat, de aztán el is ment. Néha próbált volna flörtölni velem, de én úgy tettem, mintha nem is lenne ott. Egyszerűen csak levegőnek néztem.
A versenyben 3. helyezést értem el, az 1. pedig Rick lett. Örültem neki, mert megérdemelte, hiszen nagyon jól énekelt. Nem sajnáltam, hogy nem én nyertem, számomra már a hatalmas megtiszteltetés és öröm, hogy eddig eljutottam. Álmomban sem gondoltam volna még akkor, amikor jelentkeztem a műsorba, hogy bekerülök a döntőbe. Nekem ez óriási öröm volt, és kicsit sem voltam szomorú, amiért aztán kiestem.
A műsor végezetével aztán izgatottan pakoltam be a holmimat a bőröndjeimbe, hogy elinduljak haza. Nagyon vártam már, hogy otthon lehessek a családommal, és persze Austinnal.
Az első otthon töltött napok még kicsit furcsák voltak, nehéz volt visszaszokni, hiszen több hetet egy teljesen más helyen töltöttem, más emberekkel körülvéve, és a napom is eltérő volt, mint itthon. Viszont az X-faktor végezetével sem állt vissza minden az előző kerékvágásba, de tudtam az elején, hogy nem is fog.
Interjúkra kellett mennem, kaptam egy lemezszerződést, fotózások és kis fellépések voltak. Nem volt nagy pörgés, és a koncerteken is ott voltak az x faktoros társaim, de én nagyon élveztem. A közönség lelkes volt, sokan eljöttek az ilyen kis fellépésekre, szóval nem volt okom panaszkodni.
Úgy gondoltam, hogy most tényleg olyan az életem, amilyet mindig is szerettem volna. A karrierem egész jó úton halad felfelé, felpörgött az életem, van egy szerelmem, szerető családom. Igazán boldog voltam, de nagyon féltem, hogy ez elromolhat. Hogy valamit rosszul csinálok, vagy valaki keresztbe tesz nekem. Nem akartam, hogy vége legyen ennek a boldogságnak, ami most körülvesz.

Éppen Staceyvel voltam vásárolni egy hétfői délutánon, amikor már hazafelé menet összefutottam Justinnal. Régen találkoztam vele, utoljára a döntőben, kb 2 hete. Teljesen elfeledkeztem róla, nem nagyon járt a fejemben. Örültem neki, mert a múltkori kis csókunk elbizonytalanított, és nem tudtam, miért viszonoztam, de az, hogy utána kevesebbet láttam kicsit segített abban, hogy rájöjjek, az egy nagy hiba volt. Én még mindig Austint szerettem, egyszerűen csak elgyengültem és engedtem a kísértésnek, pedig nem lett volna szabad. Megfogattam az után magamnak, hogy már erősebb leszek, nem engedek a csábításainak.
Nem akarom megcsalni Austint.

- Szia. - köszönt rám mosolyogva. Éppen az autójába készült beszállni, de amikor meglátott, megvárta ameddig odaérek hozzá.
- Szia. - üdvözöltem én is.
- Hogy vagy? Régen láttalak!
- Köszönöm, meg vagyok. - válaszoltam.
- Merre mész? Elvigyelek? - mutatott a mellette lévő autóra.
- Haza, és köszi, de nem kell. - utasítottam vissza az ajánlatát. Semmi szükségem arra, hogy kettesben legyünk akár egy percig is.
- Na, ne csináld már, kérlek. - villantotta rám hófehér fogait. - Beszélgetünk kicsit legalább. Olyan régen találkoztunk. Kérlek.
- Jól van. - egyeztem végül bele, mire ő rám vigyorgott. Beültünk az autóba, majd amikor elmondtam hol lakok, elindultunk.
Egy ideig nem nagyon szóltunk egymáshoz, aztán ő kezdeményezte a beszélgetést.
- Láttam pár interjút az egyik netes portálon. Minden oké most veled? - fordult felém érdeklődve.
- Igen. - bólintottam boldogan. - Minden a legjobb. Annyira boldog vagyok és izgatott, el sem hiszed.
- De, hidd el, el tudom képzelni. - nevetett fel. - Örülök neki, hogy boldog vagy. - nézett rám mosolyogva.
- Én is. El sem hiszem, olyan furcsa. - ráztam meg a fejemet hitetlenkedve.
- Elhiszem, az elején nekem is az volt, hiszen olyan hirtelen csöppentem be ebbe a világba, szinte észre sem vettem. Nagyon furcsa volt. - mondta.
- Hihetetlen ez az egész, viszont izgalmas is. Élvezem eddig. Remélem, hogy nem fog megváltozni. - néztem ki az ablakon.
- Nyugi, jó lesz. Szerintem egy csodás jövő áll még előtted. - biztatott.
- Köszönöm Justin, hogy ezt mondod. Jól esik. - villantottam rá egy kis mosoly szerűséget.
- Én tényleg így gondolom. Szerintem fantasztikus hangod van, varázslatos vagy számomra, és biztos vagyok benne, hogy nem csak én gondolom így.
- Zavarba hozol. - nevettem fel, az arcom pedig már teljesen vörös volt.
- Ne haragudj. - nevetett ő is. - Egyébként pedig megérkeztünk.
- Tényleg. - állapítottam meg, amikor kinéztem, és a házunk előtt álltunk. - Köszönöm, hogy hazahoztál.
- Nincs mit. Szívesen fuvaroztalak. - vigyorgott, én pedig csak megforgattam a szememet.
- Akkor én megyek. Szia, Justin. - köszöntem el, de ő megállított.
- Figyelj, Ash! - szólt.
- Igen? - néztem rá érdeklődve, és csak reméltem, hogy nem lesmárolni akar, mint már sokszor, amikor utánam szólt.
- Lesz a menedzseremnél egy buli, szombaton. Nincs kedved eljönni? - kérdezte.
- Öhm, nem tudom. Nem hiszem, hogy jó ötlet. Nem is ismerem őt. - húztam el a számat.
- Az nem baj, nyugodt lehetsz, nem csak te leszel ott az egyetlen, akit nem fog ismerni. - nevetett. - Majd bemutatlak neki. Légy szíves, nagyon szeretném, ha eljönnél. Hozhatod Austint is.
- Meglátom még, aztán majd felhívlak. - feleltem zavartan.
- Rendben, várni fogom a hívásodat. - mosolyodott el, majd előrehajolt, és adott egy kis puszit az arcomra. - Légy jó!
- Szia. - intettem, aztán kiszálltam az autóból, és bementem a házba.

Sokat gondolkoztam azon, hogy elfogadjam-e a meghívást, végül aztán úgy gondoltam, hogy miért ne? Biztosan rengeteg ember lesz ott, nem fog letámadni, tehát eldöntöttem, hogy elmegyek. Megkérdeztem Austint, hogy lenne-e kedve hozzá, és volt is, de sajnos dolgoznia kellett. Úgy döntöttem akkor, ha ő sem jön, akkor nem megyek, de rábeszélt, hogy nyugodtan menjek csak, biztosan jó lesz egy sztárokkal teli buli. Örültem, hogy már nem féltékeny Justinra, de azért kicsit mégis csak zavart. Lelkiismeret furdalásom volt, mert azt hitte, hogy csak barátok vagyunk Justinnal. Ami igaz is, de nem tudom mennyire, fér bele a barát kategóriába az, hogy az egyik fél meg akarja magának szerezni a másikat, és bármikor megcsókolja.
Austinnak aztán sikerült rábeszélnie a dologra, így szerda délután fel is hívtam Justint, hogy számíthat rám, ő pedig azzal zárta a beszélgetésünket, hogy majd 9-re itt lesz értem. Bevallom, a telefonbeszélgetés után izgatott lettem, és egyre jobban vártam ezt a kis partit.

Sziasztok, köszönöm a komikat, remélem ez is tetszett, és leírjátok a véleményeteket! :)