14. rész

Az elkövetkező napokban, amennyire csak tudtam, kerültem Justin. Szerencsére ez nem volt nehéz, mivel a következő turnéját intézte, így nem sok ideje maradt arra, hogy csak úgy bejárkáljon hozzám. Igy az utolsó két hetem az X-faktorban viszonylag nyugodtan telt el. Az utolsó héten volt pár szabad órája, olyankor bejött, megnézte a próbámat, de aztán el is ment. Néha próbált volna flörtölni velem, de én úgy tettem, mintha nem is lenne ott. Egyszerűen csak levegőnek néztem.
A versenyben 3. helyezést értem el, az 1. pedig Rick lett. Örültem neki, mert megérdemelte, hiszen nagyon jól énekelt. Nem sajnáltam, hogy nem én nyertem, számomra már a hatalmas megtiszteltetés és öröm, hogy eddig eljutottam. Álmomban sem gondoltam volna még akkor, amikor jelentkeztem a műsorba, hogy bekerülök a döntőbe. Nekem ez óriási öröm volt, és kicsit sem voltam szomorú, amiért aztán kiestem.
A műsor végezetével aztán izgatottan pakoltam be a holmimat a bőröndjeimbe, hogy elinduljak haza. Nagyon vártam már, hogy otthon lehessek a családommal, és persze Austinnal.
Az első otthon töltött napok még kicsit furcsák voltak, nehéz volt visszaszokni, hiszen több hetet egy teljesen más helyen töltöttem, más emberekkel körülvéve, és a napom is eltérő volt, mint itthon. Viszont az X-faktor végezetével sem állt vissza minden az előző kerékvágásba, de tudtam az elején, hogy nem is fog.
Interjúkra kellett mennem, kaptam egy lemezszerződést, fotózások és kis fellépések voltak. Nem volt nagy pörgés, és a koncerteken is ott voltak az x faktoros társaim, de én nagyon élveztem. A közönség lelkes volt, sokan eljöttek az ilyen kis fellépésekre, szóval nem volt okom panaszkodni.
Úgy gondoltam, hogy most tényleg olyan az életem, amilyet mindig is szerettem volna. A karrierem egész jó úton halad felfelé, felpörgött az életem, van egy szerelmem, szerető családom. Igazán boldog voltam, de nagyon féltem, hogy ez elromolhat. Hogy valamit rosszul csinálok, vagy valaki keresztbe tesz nekem. Nem akartam, hogy vége legyen ennek a boldogságnak, ami most körülvesz.

Éppen Staceyvel voltam vásárolni egy hétfői délutánon, amikor már hazafelé menet összefutottam Justinnal. Régen találkoztam vele, utoljára a döntőben, kb 2 hete. Teljesen elfeledkeztem róla, nem nagyon járt a fejemben. Örültem neki, mert a múltkori kis csókunk elbizonytalanított, és nem tudtam, miért viszonoztam, de az, hogy utána kevesebbet láttam kicsit segített abban, hogy rájöjjek, az egy nagy hiba volt. Én még mindig Austint szerettem, egyszerűen csak elgyengültem és engedtem a kísértésnek, pedig nem lett volna szabad. Megfogattam az után magamnak, hogy már erősebb leszek, nem engedek a csábításainak.
Nem akarom megcsalni Austint.

- Szia. - köszönt rám mosolyogva. Éppen az autójába készült beszállni, de amikor meglátott, megvárta ameddig odaérek hozzá.
- Szia. - üdvözöltem én is.
- Hogy vagy? Régen láttalak!
- Köszönöm, meg vagyok. - válaszoltam.
- Merre mész? Elvigyelek? - mutatott a mellette lévő autóra.
- Haza, és köszi, de nem kell. - utasítottam vissza az ajánlatát. Semmi szükségem arra, hogy kettesben legyünk akár egy percig is.
- Na, ne csináld már, kérlek. - villantotta rám hófehér fogait. - Beszélgetünk kicsit legalább. Olyan régen találkoztunk. Kérlek.
- Jól van. - egyeztem végül bele, mire ő rám vigyorgott. Beültünk az autóba, majd amikor elmondtam hol lakok, elindultunk.
Egy ideig nem nagyon szóltunk egymáshoz, aztán ő kezdeményezte a beszélgetést.
- Láttam pár interjút az egyik netes portálon. Minden oké most veled? - fordult felém érdeklődve.
- Igen. - bólintottam boldogan. - Minden a legjobb. Annyira boldog vagyok és izgatott, el sem hiszed.
- De, hidd el, el tudom képzelni. - nevetett fel. - Örülök neki, hogy boldog vagy. - nézett rám mosolyogva.
- Én is. El sem hiszem, olyan furcsa. - ráztam meg a fejemet hitetlenkedve.
- Elhiszem, az elején nekem is az volt, hiszen olyan hirtelen csöppentem be ebbe a világba, szinte észre sem vettem. Nagyon furcsa volt. - mondta.
- Hihetetlen ez az egész, viszont izgalmas is. Élvezem eddig. Remélem, hogy nem fog megváltozni. - néztem ki az ablakon.
- Nyugi, jó lesz. Szerintem egy csodás jövő áll még előtted. - biztatott.
- Köszönöm Justin, hogy ezt mondod. Jól esik. - villantottam rá egy kis mosoly szerűséget.
- Én tényleg így gondolom. Szerintem fantasztikus hangod van, varázslatos vagy számomra, és biztos vagyok benne, hogy nem csak én gondolom így.
- Zavarba hozol. - nevettem fel, az arcom pedig már teljesen vörös volt.
- Ne haragudj. - nevetett ő is. - Egyébként pedig megérkeztünk.
- Tényleg. - állapítottam meg, amikor kinéztem, és a házunk előtt álltunk. - Köszönöm, hogy hazahoztál.
- Nincs mit. Szívesen fuvaroztalak. - vigyorgott, én pedig csak megforgattam a szememet.
- Akkor én megyek. Szia, Justin. - köszöntem el, de ő megállított.
- Figyelj, Ash! - szólt.
- Igen? - néztem rá érdeklődve, és csak reméltem, hogy nem lesmárolni akar, mint már sokszor, amikor utánam szólt.
- Lesz a menedzseremnél egy buli, szombaton. Nincs kedved eljönni? - kérdezte.
- Öhm, nem tudom. Nem hiszem, hogy jó ötlet. Nem is ismerem őt. - húztam el a számat.
- Az nem baj, nyugodt lehetsz, nem csak te leszel ott az egyetlen, akit nem fog ismerni. - nevetett. - Majd bemutatlak neki. Légy szíves, nagyon szeretném, ha eljönnél. Hozhatod Austint is.
- Meglátom még, aztán majd felhívlak. - feleltem zavartan.
- Rendben, várni fogom a hívásodat. - mosolyodott el, majd előrehajolt, és adott egy kis puszit az arcomra. - Légy jó!
- Szia. - intettem, aztán kiszálltam az autóból, és bementem a házba.

Sokat gondolkoztam azon, hogy elfogadjam-e a meghívást, végül aztán úgy gondoltam, hogy miért ne? Biztosan rengeteg ember lesz ott, nem fog letámadni, tehát eldöntöttem, hogy elmegyek. Megkérdeztem Austint, hogy lenne-e kedve hozzá, és volt is, de sajnos dolgoznia kellett. Úgy döntöttem akkor, ha ő sem jön, akkor nem megyek, de rábeszélt, hogy nyugodtan menjek csak, biztosan jó lesz egy sztárokkal teli buli. Örültem, hogy már nem féltékeny Justinra, de azért kicsit mégis csak zavart. Lelkiismeret furdalásom volt, mert azt hitte, hogy csak barátok vagyunk Justinnal. Ami igaz is, de nem tudom mennyire, fér bele a barát kategóriába az, hogy az egyik fél meg akarja magának szerezni a másikat, és bármikor megcsókolja.
Austinnak aztán sikerült rábeszélnie a dologra, így szerda délután fel is hívtam Justint, hogy számíthat rám, ő pedig azzal zárta a beszélgetésünket, hogy majd 9-re itt lesz értem. Bevallom, a telefonbeszélgetés után izgatott lettem, és egyre jobban vártam ezt a kis partit.

Sziasztok, köszönöm a komikat, remélem ez is tetszett, és leírjátok a véleményeteket! :)

13. rész

(zene)

Az este további része nagyon jól telt, és gyorsan. A zsűrinek tetszett a Justinnal való éneklésem, igazán megdicsértek. Kicsit még piszkáltak is minket, hogy talán túl romantikusra sikeredett, és biztosan van köztünk valami. Én természetesen fülig pirultam, tagadtam és azonnal Austinra gondoltam, akinek bizonyára már kevésbé tetszett a kialakuló helyzet. Demi látta rajtam, hogy zavarban vagyok, ezért rászólt a zsűritagokra, hogy most már hagyjanak békén, akik aztán befejezték a piszkálódást.
Sajnos, mint minden show végén, most is búcsúzni kellett valakitől, aki ezúttal Rick volt. Sajnáltam őt, de mégis, hatalmas öröm volt számomra, hogy én továbbjutottam, és bekerültem a döntőbe. Boldogan ugrottam Demi nyakába miután meghallottam a nevemet, aztán gyorsan hátrafutottam a színfalak mögé, ahol Justin vigyorgó tekintetével találtam szembe magam. Minden szó nélkül megöleltem, ő pedig nevetve karolta át a derekamat.
Azt hittem, hogy ezt az estét már semmi nem ronthatja el, ám mégis tévedtem. Amikor vége lett a műsornak, és a nézők szedelőzködni kezdtek, megkerestem Austint, majd bementünk az öltözőmbe. Nem volt valami jó kedve, sőt, kicsit talán sértettnek tűnt.

- Mi a baj? - kérdeztem tőle miután leült az öltözőmben lévő kanapéra, én pedig elhelyezkedtem az ölébe.
- Semmi. - dünnyögte, de én jelentőségteljesen néztem rá, így egy sóhajtás után belevágott. - Kicsit túl félreérthető volt a produkciótok, nem gondolod? Még a mentorok is észrevették.
- Ugyan már, ez kell Austin. Így sokkal megnyerőbb volt az egész, mintha csak ott álltunk volna egymás mellett. Ne legyél féltékeny, megbeszéltük már ezt, nem? Én téged szeretlek, senki mást. - ráztam meg a fejemet, és próbáltam őszintén ránézni. - Ez csak egy egyszerű fellépés volt, hidd el, semmi jelentősége nincs.
- Értem, de akkor is, olyan furcsa volt látni, hogy olyan közel voltatok egymáshoz, szinte majdnem lesmárolt a színpadon. - mondta, nekem pedig azonnal eszembe jutottak azok a gondolatok, amik a fejemben voltak, amikor befejeztük az éneklést.
- Nem történt semmi. - hazudtam a szemébe, és ettől azonnal hatalmas bűntudatom lett. - Hiszel nekem, ugye?- kérdeztem. - Tudod, hogy szeretlek.
- Tudom. - bólintott, aztán végül megjelent egy kis mosoly az arcán. - Én is szeretlek. - érintette ajkait az enyémekhez, aztán megcsókolt. Furcsa volt Justin csókja után az Austiné. Nem akartam Justinra gondolni, mert mégis milyen már az, hogy egy másik fiú jár az eszemben, miközben a barátommal csókolózok? Szánalmasnak éreztem magam. - Egyébként pedig fantasztikus voltál, annyira büszke vagyok rád! - mondta, amikor szétváltunk. - Gratulálok, hogy bejutottál a döntőbe. - simított végig az arcomon, ugyanúgy, ahogy Justin, amikor gratulált nekem. Ashley, elég!
- Köszönöm. - mosolyogtam. - Figyelj, gyorsan átöltözök, és mehetünk, jó?
- Rendben. - bólintott.

Megbeszéltük a többiekkel, hogy most bulizunk kicsit a műsor után, és most szerencsére Austin is velünk tart. A ruhát még délután elhoztam magammal, ami egy fekete kis mini volt. Nem zavartattam magam Austin előtt, amúgy is látott már, semmi okom nem lett volna rá, hogy szégyenlősködjek, így nyugodtan kezdtem el előtte vetkőzni.

- Mi lenne, ha inkább kihagynánk a bulit? - éreztem meg hirtelen derekam körül a kezét.
- Ne már. - fordultam vele szembe nevetve. - Már megígértem.
- Tudom, de akkor is. Úgy hiányzol. - suttogta az arcomba, és apró kis puszikat adott a nyakamra.
- Austin most ne, nem lehet. - ráztam a fejemet.
- De miért?
- Mert megvan. - hazudtam, fogalmam sincs, hogy miért. Összeszorítottam a szememet, és közben gondolatban mindennek elhordtam magam. Nem értettem miért hazudtam.
- Kár. - biggyesztette le az ajkait, és közben szomorúan nézett rám. Engesztelésképpen adtam neki egy hosszú csókot, aztán pedig hagyott felöltözni.
Amikor kész lettem a többi holmimat otthagyva, kézen fogva mentünk ki a kis szobából az előtérbe, ahol Kelly, Leo, Chuck és a barátnője Sharon már vártak ránk.
A szórakozóhely ahová mentünk nem volt messze, gyalog 10 perc volt az egész út, és közben jókat beszélgettünk. Amikor aztán odaértünk a lányokkal befoglaltunk egy üres helyet, a fiúk pedig elmentek nekünk koktélokért. A hely nagyon jól nézett ki, a zene is szuper volt, és gondoltam, hogy jó hely lehet, mivel nagyon sokan voltak. Szememmel a tömeget pásztáztam, aztán megakadt a szemem valamin. Vagy inkább valakin. Justin az egyik nem messze lévő boxban ült pár fiúval, és ő is éppen engem nézett. Kivillantotta fehér fogait, majd rám kacsintott, mire én nevetve megráztam a fejemet, aztán figyelmemet Austinnak szenteltem, aki pont ideért az italommal.
- Köszönöm. - vettem el tőle, amikor leült, és hála képen egy hússzó csókot nyomtam ajkaira. Nem tudom, hogy tényleg hálaképpen volt-e, vagy csak azért, hogy Justin lássa, nem vagyok szabad. Fogalmam sem tudtam, miért teszek ilyen butaságot, mindenesetre tudtam, érdekes estének nézünk elébe.
Igazam is volt, ugyanis amikor visszajöttünk a mosdóból a csajokkal, azt vettem észre, hogy Justinék átültek hozzánk, és éppen nagy nevetésbe vannak Austinnal és Chuckkal. Várjunk csak, Austin és Justin? Egy apró pillanatra nagyon megijedtem, mi van, ha az-az idióta Bieber mindent elmondott neki, de aztán rögtön eljutott, hogy akkor biztos nem nevetnének együtt, így kicsit nyugodtabban ültem le melléjük.
- Hát te? - kérdeztem tőle, miután beleittam a koktélomba.
- Chuck megkért, üljünk át ide. - vont vállat, és közben folyamatosan vigyorgott. Látszólag élvezte a helyzetet, velem ellentétben. - Mondd csak Austin, elkérhetem tőled egy táncra? - fordult szerelmem felé, én pedig azonnal nagy szemekkel néztem rá. Mi van?
- Öhm, tőlem oké, ha ő is akarja. - nézett rám kérdőn a párom.
- Hát, nekem mindegy. - vontam vállat, mert eléggé furán jönne ki, ha most visszautasítanám, így amikor felállt, megfogtam a felém nyújtott kezét, és követtem őt a tömegbe. Azt hittem, hogy a közepére akar menni, ám ő kivezetett a tömegből, aztán a klubból is a hátsó bejáraton keresztül.
- Mit csinálsz? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel. - Miért jöttünk ki? Nem táncolni akartunk?
- Nem mondtad el Austinnak mi történt közöttünk. - mondta, figyelmen kívül hagyva a kérdésemet. Tátott szájjal néztem rá, nem tudtam, mit akar ezzel. - Talán azért, mert mégsem szereted annyira, minthogy azt mondod.
- Azért nem mondtam el neki, mert nem tartom fontosnak. Számomra nem jelentett semmit. - vágtam ki magam gyorsan.
- Ugyan már, Ashley. Mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz. - nevetett fel, és közben egy lépéssel közelebb jött, én viszont hátráltam. - Tudom, hogy nem vagyok közömbös a számodra.
- Nem érdekel, hogy te mit hiszel. Szeretem őt, és nincs hozzád semmi közöm, soha nem is lesz! Most viszont megyek vissza, ugyanis nem vagyok hajlandó tovább folytatni ezt a beszélgetést. - lettem dühös egy pillanat alatt, és már fordultam volna meg, ám ő elkapta a karomat, és magához húzott. Pár milliméterre voltunk egymástól. A szemei csillogtak, az enyémek pedig dühösen néztek vissza rá.
Nem gondolkozott sokáig, az ajkait az enyémekre nyomta, és erőszakosan kezdett el csókolni. Először tiltakoztam, ám amikor a nyelve utat tört az ajkaimon keresztül a számba nem bírtam tovább, felengedtem, és visszacsókoltam. Kezeim automatikusan indultak felfelé, és túrtak bele barna hajába. Szorítottam őt magamhoz, míg ő kezei a testem minden egyes pontját feltérképezték, majd fenekemet álltak meg. Akkor tértem magamhoz, amikor erősen bele markolt. Ellöktem őt magamtól, és egy hatalmas pofon után, dühösen mentem vissza a klubba.

Sziasztok, itt is van az új rész! Remélem tetszett! :)
u.i: a szavazásnál már több mint 50-en szavaztatok, és ez nagyon jól esik, de akkor nem értem, ha ilyen sokan olvassák a sztorit, akkor miért csak ennyien írnak komit? Nagyon jól esne, ha kicsit többen írnátok, legalább pár szót. Nagyon sok dolgom van mostanában, mégis mindig szakítok időt a rész megírására, akkor kérlek titeket, hogy ti is szánjatok pár másodpercet a vélemény megírására. Köszönöm! :)

12.rész

Izgatottság. Ez az a szó, amivel most a legjobban jellemezni lehetett volna engem. Nagyon izgultam, hogy milyen lesz a mai este. Féltem, hogy elrontom megint, mint ahogy a múlt héten, de Demi, és Justin is biztosított arról, hogy jól begyakoroltuk a dalokat, és szuper leszek. Hittem nekik, mást úgysem nagyon tudtam volna tenni.

- Várom már, hogy a színpadon legyél. - suttogta a fülembe Austin.
- Remélem, hogy nem fogom elrontani. - sóhajtottam.
- Nyugi, fantasztikus leszel. - puszilt meg. - Bízok benned. - mosolygott, mire én megcsókoltam.

Austin kb. fél órája érkezett meg, én pedig az óta el sem mozdulok mellőle. Nem láttam már két hete, és nagyon hiányzott.

- Ashley. - jött oda hozzánk Demi, pont akkor, amikor szétváltunk. - Ne haragudjatok, de jönnöd kellene. Hamarosan kezdés. - mosolygott.
- Rendben. - bólintottam. - Kívánj sok szerencsét. - suttogtam Austin ajkaiba.
- Sok szerencsét édesem. - nevetett fel, majd kaptam még tőle egy rövid kis szerencse csókot, aztán ő elment, hogy elfoglalja a nézők között a helyét, én pedig Demi után mentem.http://www.youtube.com/watch?v=fsMQVsUxqSk

Én harmadiknak léptem színpadra, és nagy szerencsémre tetszett a zsűrinek a produkcióm, és úgy hallottam a hatalmas tapsból, hogy a közönségnek is. A mentorok jó szavakkal illettek, azt mondták, hogy jobb volt, mint a múlt héten, én pedig ettől nagyon boldog voltam. Mosolyogva szaladtam le a színpadról, ahol a többiek gratuláltak nekem.

Tekintetemmel Justin kerestem, de nem találtam, sőt, most, hogy belegondolok, még nem is láttam ma. Végül nem törődtem vele, és inkább elindultam az öltözőmbe, hogy átöltözzek, a Justinnal közös számunkhoz. Egy kis fehér ruhában leszek, ami át van kötve a derekánál egy fekete masnival. Nekem nagyon tetszett az egész, imádtam ezt a ruhát.

Már készültem vissza a többiekhez, amikor megláttam Justint. Háttal állt nekem, telefonált, de amikor közeledtem, hirtelen megfordult.  Gondolom a cipőm kopogására. Hatalmas mosoly kerekedett az arcára, amikor meglátott, majd gyorsan lerázta azt, akivel beszélt.

- Szia. - köszönt. - Gyönyörű vagy.
- Köszönöm. - pirultam el. - Te is jól nézel ki. - haraptam be az alsó ajkamat. Valóban így volt, eszméletlenül festett.
- Mi kezdünk. - mondta.
- Tudom. - bólintottam félve. - Jók leszünk?
- Legjobbak. - bólintott. - Nyugi, minden rendben lesz. Előbb is fantasztikus voltál. - simított végig az arcomon.
- Köszönöm. - mosolyogtam. - Tudom, még soha nem kértem ilyet, de.. megölelnél? - kérdeztem halkan, ő pedig szó nélkül teljesítette a kérésemet. Magához húzott, és szorosan szorított a karjaiban, majd én is átkaroltam őt, és végigsimítottam a hátán.
- Ne félj, nincs okod rá, jók leszünk, imádnak téged. - suttogta a fülembe, nyugtatásképpen pedig a hátamon jár fel-le a keze.
- Remélem. - mondtam, amikor elváltam tőle, és felnéztem az arcába. A szokásos kaján vigyor helyett most egy őszinte mosoly volt rajta. - Na gyere, menjünk oda a többiekhez.
- Oké. - bólintott, és elindultunk.

- Kész vagytok? - kérdezte Demi, aki hátra szökött a műsor reklám ideje alatt.
- Azt hiszem. - mondtam félve.

Justin viszont teljesen nyugodt volt. Lazán nevetgélt Rickkel és Chuckkal. Egy kicsit sem mutatta, hogy esetleg izgulna. Nem csodálom, már rengetegszer állt színpadon, a közönség imádja őt, mitől kellene félnie? A válasz egyszerű, semmitől.

- Demi, már menj vissza a helyedre. - szólt oda hozzánk az egyik stáb tag, ő pedig bólintott.
- Jók lesztek. - szorította meg a kezemet, aztán már ott sem volt. Helyét Justin váltotta fel, és vigyorogva nézett rám.
- Ne gondolj a közönségre, a zsűrire, senkire! Csupán rám, és a dalra. Semmi másra, csak képzeld azt, hogy ketten vagyunk az egész stúdióban, és egymásnak énekelünk, és nincs körülöttünk senki. Tudod, úgy, mint a próbákon. - próbált meg lelkesíteni.
- Rendben. - bólintottam. Kaptam még tőle egy puszit az arcomra, majd kimentem a színpadra.

http://www.youtube.com/watch?v=LUjn3RpkcKY

Elkezdtem énekelni, és amikor megtudták, hogy mi az, a közönség felsikított, de azonnal el is halkultak, így már csak az én hangom terítette be a stúdiót.

Justin 1:25-nél csatlakozott hozzám, és ha azt hittem, akkor voltak hangosak, amikor én kezdtem el, hát tévedtem. Szerencsére most sem sikítoztak sokáig, és amikor elhalkultak, akkor tényleg kizártam őket, és csak a mellettem álló fiúra figyeltem.

Olyan volt az egész, amilyen a próbákon, ugyanazok a mozdulatok, ugyanaz a zene, de mégis más. Élveztem, és tényleg romantikus volt. Milliméterek választottak el minket egy-egy résznél, és a testem pedig szorosan feszült néha az övéhez, amikor kezével magához húzott. Végig fogta a derekamat, és csak párszor engedte el.


Kiss me underneath the mistletoe,
Show me baby that you love me so-oh-oh
Oh, oh ,ohhh

Énekeltük az utolsó szavakat, egymás ajkaiba, majd amikor befejeződött a dal, és elkezdett tapsolni meg sikoltozni a közönség, akkor eszméltem fel, hogy nem csak ketten vagyunk.

  Azt hittem, hogy meg fog csókolni, és talán viszonoztam volna, de amikor eszembe jutott, hol vagyunk, és Austin is itt van, zavartan távolodtam el tőle, lehajtott fejjel, ő pedig csak mosolygott.

- Húha. - jött be a színpadra a műsorvezető, és karolta át Justin vállát. - Ez nem semmi volt. - vigyorgott. - Mondd csak Justin, milyen volt Ashleyvel dolgozni?
- Fantasztikus. - mondta a mikrofonba, közben pedig rám nézett. - Nagyon jó volt, ő egy csodálatos lány, gyönyörű  énekhanggal, igazán könnyű és jó volt vele a közös gyakorlás. Én élveztem, és csak remélni tudom, hogy ő is. - nevetett fel.
- Mit mondasz Ashley, élvezted? - fordult ezúttal felém.
- Hát persze. - bólintottam, de még mindig zavarban voltam. - Justin egész végig szuper volt, hatalmas megtiszteltetésnek érzem, hogy vele énekelhettem.
- Méghozzá nem is akárhogy. - nézett ránk elismerően. - Köszönjük Justin, most pedig hallgassuk meg a zsűri véleményét. - mondta, aztán a mentorok felé fordultunk, Justin pedig hátraszaladt a színfalak mögé.


Sziasztok, itt is a rész, remélem, hogy tetszett, és leírjátok majd a véleményeteket, sokat jelentene! :) köszönöm szépen. Ja, és szavazni még mindig lehet! :)

11. rész

Másnap Justin "sajnos" nem tudott bejönni, mivel sok dolga volt, én pedig ezt egyáltalán nem bántam. Persze attól még nem maradhattam nyugodtan, ugyanúgy próbáltunk. Azzal a különbséggel, hogy 5-kor már végeztem, de mielőtt hazamentünk volta beültünk Demivel vacsorázni. Beszélgettünk a múlthétről, és azt mondta, nagyon sajnálja, hogy már csak 1 versenyzője van, de így könnyebb neki. Csak velem kell foglalkoznia, és úgy érzi, jobban fel tud készíteni.

Szerintem egész jól elbeszélgettünk, és úgy éreztem, hogy ő nem csak a mentorom, de az egyik barátom is lett az elmúlt hetek során. Sok dolog szóba került, ameddig a vacsoránkat fogyasztottuk. Még Justinra is rákérdezett, de ezt a kérdést inkább elhárítottam, és gyorsan eltereltem a témát. Nem akartam erről senkinek beszélni. Még Stacey-nek is azt mondom, hogy már leszállt rólam, amikor beszélünk telefonon. Jobb, ha erről a nem tudom, miről inkább nem tud senki. Így biztonságosabb mindenkinek, főleg nekem.

Miután aztán befejeztük mindketten az evést, Demi hazavitt, majd elköszöntünk egymástól. Bementem a házba, de még csak Chuck volt ott. Éppen egy pizzát evett a tv előtt. Pár szót váltottunk együtt, és mondta, hogy a többiek még próbán vannak, aztán én tőle is elköszöntem és felmásztam a szobámba.

Magamhoz vettem a pizsamámat, és átmentem a fürdőbe. Ott ledobáltam magamról a ruháimat, majd beálltam a zuhany alá. Sokáig áztattam magam a forró víz alatt, nagyon jól esett. Amikor aztán már úgy gondoltam, hogy elég, kiszálltam, felvettem a pizsamámat és visszamentem szobába, ahol egyből befeküdtem az ágyba.

Nem akartam egyből aludni, előbb inkább felhívtam Austint, és elég sokáig elbeszélgettünk. Elején kicsit feszült voltam, de aztán sikerült elterelnie a gondolataimat, és utána már felszabadultan társalogtunk majdnem 1 óra hosszát. Megbeszéltük, hogy szombaton találkozunk, aztán letettük a telefont. Előre féltem a szombattól, reméltem, hogy ő és Justin még véletlenül sem fognak összefutni.

***

Reggel, kicsit kialvatlanul ébredtem, mivel szinte az egész éjszakát végigforgolódtam. Egyszerűen nem jött álom a szememre. Végül nehezen, de kikecmeregtem az ágyból, és bevonszoltam magam a fürdőszobába. Próbáltam magamból valami emberit kihozni, és szerencsére nagy nehézségek árán, de sikerült. Felfrissülve mentem vissza a szobába, hogy kiválasszam, mit veszek fel. Végül egy kis rövidgatya, egy fehér póló, és egy sötétkék kiskabát mellett tettem le a voksomat. Nagyon szerettem ezt a darabot, az egyik kedvencem.
  
                                                   

Amikor aztán kész lettem a többiekkel együtt bementünk a stúdióba, ott pedig mindenki ment a saját mentorához. A kis teremben már ott volt Demi, aki mosolyogva üdvözölt, és kezdetét vette a próba. Justin ugyanúgy, mint minden nap fél 6-kor futott be. Jó kedve volt, mint mindig.

Váltottunk még pár szót, aztán kezdetét vette az éneklés. Imádtam az egészet, nagyon tetszett, és Demi vigyorgó arcából levettem, hogy nem csak nekem. Többször is elpróbáltuk egymás után, aztán pedig én pihenőt fújtam. A hangulat jó volt, meglepően jó. Justinnak eszébe nem jutott, hogy bármi félreérthetőt mondjon nekem, vagy esetleg kicsit lejjebb csússzon a keze éneklés közben, semmi ilyesmi. Normálisan viselkedett. Csodálkoztam rajta, de amellett, örültem is neki.

- Hazavihetlek? - kérdezte Justin a próba végén.
- Inkább gyalogolok, ha nem baj. - utasítottam vissza, pedig nagyon is jó lett volna, ha elvisz. Fáradt voltam, a lábaim majd leszakadtak.
- Ugyan már, ne butáskodj. Ígérem, nem erőszakollak meg az autóban. - nevetett fel a saját poénján.
- Haha. - gúnyolódtam. - Menjünk inkább. - mondtam, és elindultam kifelé. Demi pár perce már elhagyta a stúdiót.
- Akkor elvigyelek? – ért utol.
- Igen, de csak azért, mert menni sem bírok szinte, annyira fáradt vagyok. - dörmögtem az orrom alatt.
- Oké. - mondta, és hallottam a hangján, hogy vigyorog.

Az autóban csak a rádió halk hangja törte meg a csendet, de ez számomra nem volt kínos. Inkább olyan megnyugtató. Szerencsére azért hamar odaértünk, nem volt messze az X-faktor ház a stúdiótól, pár percen belül már ott is voltunk.

- Itt lennénk. - szólalt meg Justin.
- Igen. - bólintottam. - Köszönöm, hogy elhoztál. - csikartam ki magamból egy mosolyt, miközben ránéztem.
- Nincs mit. - fordult felém.
- Hát, akkor én megyek. mondtam zavartan, és már éppen nyúltam volna, hogy kinyissam az ajtót, amikor megfogta a kezemet.
- Várj. - szólt, én pedig kíváncsian néztem rá. - Tudod, lehet, hogy neked nem volt olyan jó ez az egy hét, de én szívesen jártam be a próbákra, örültem, hogy veled énekelhetek. Igazán élveztem. Nagyon várom már a holnapot, biztos vagyok benne, hogy fantasztikus leszel, elvarázsolod a zsűrit és a közönséget is. Én nagyon szorítok neked. - mondta a szemembe nézve.
- Köszönöm, Justin. - hajtottam le a fejemet zavartan. - Viszont most megyek, hogy kipihenjem magam. - mutattam a hátam mögött lévő házta.
- Rendben. - bólintott, majd közelebb hajolt, hogy adjon egy puszit. Azt hittem, hogy az arcomra fogom kapni, de meggondolta magát, és a szám széléhez nyomta az ajkait. Szerencsére csak pár pillanatig tartott az egész. Nem szóltam semmit erre a kis műveletére, úgyis tudom, hogy hajthatatlan, hiába beszélek neki. Inkább csak kiszálltam az autóból, majd elindultam befelé a házba.

10. rész

Kiss me underneath the mistletoe
Show me baby that you love me so-oh-oh
Oh, oh ,ohhh
Kiss me underneath the mistletoe,
Show me baby that you love me so-oh-oh
Oh, oh ,ohhh

Énekeltük közösen Justinnal az utolsó sorokat. Közel volt hozzám, arcát szinte csak pár cent választotta el az enyémtől, úgy énekeltünk egymás szemébe nézve. A dalszöveggel szerencsére nem volt már problémám, hamar sikerült megtanulnom, ugyanis eléggé fülbemászó a szövege, és nem is nehéz. Justin már nagyobb problémát okozott.

- Hú, ez nagyon jó volt. - mondta Demi, amikor végeztünk. Zavartam kaptam el a tekintetem Bieberről és léptem hátra kettőt, majd a mentorom felé fordultam, aki vigyorogva nézett minket. - Egyre jobbak vagytok együtt, szombatra fantasztikus lesz. Biztosan megnyeritek majd a közönség és a többi zsűri szavazatát is. Nagyon illik a hangotok a másikéhoz, és olyan kis aranyosak vagytok együtt. - nevetett fel, mire én fülig pirultam és lehajtottam a fejem. - Örülök, hogy téged választottunk Justin. - intézte a mellettem álló fiúnak a szavait.
- Én is örülök. - szólalt meg, és szinte láttam magam előtt vigyorgó arcát. - Te nem, Ash? - karolta át a derekamat.
- De. - mosolyogtam rájuk, és kibújtam a karjai közül, majd leültem a teremben lévő székek egyikére, aztán belekortyoltam az ásványvizembe. Tényleg jó volt a szám, tetszett, ahogy énekeltük, és tudom, hogy jó választás volt Justin. Csupán az a probléma, hogy ő állandóan flörtölgetni próbál velem, néha még Demi előtt is. Ez nagyon idegesít.
- Még elpróbáljuk párszor, aztán mára végeztünk, jó? - kérdezte Demi, mi pedig bólogattunk.

Tartottunk egy kis szünetet, és már éppen kezdtük volna, amikor megcsörrent Demi telefonja.

- Ne haragudjatok, de ezt fel kell vennem. Sietek. - mutatott a kijelzőre, aztán felállt és ott kiment a szobából.
- Szuper. - dünnyögtem.

Minél hamarabb túl akartam már lenni ezen a próbán, mivel reggel 10-től a stúdióban vagyunk, és most már fél 7 van.  Volt táncpróbám, énekeltünk a többiekkel, aztán a másik számot is elpróbáltuk, és fél 6-től pedig Justinnal vagyunk. Nagyon fáradt voltam, nem vágytam másra csak egy forró fürdőre aztán a puha ágyamra.

- Tudsz róla, hogy nagyon szuper  vagy? - ült le mellém Justin.
- Ugyan. – legyintettem zavartan
- Tényleg így van. Nagyon szép a hangod, Ashley. - mosolygott.
- Köszönöm. - néztem rá. - Örülök, hogy így gondolod. Jól esik. - pirultam el egy kicsit.
- Jól áll neked a piros. - villantott rám egy félmosolyt, mire én még jobban vörös lettem, és inkább lehajtottam a fejemet. Ennek hatására a rövid hajam az arcomba hullott. - Na, ne csináld. - nevetett fel, és eltúrta a barna, kicsit hullámos tincseimet. - Nézz rám, Ash. - mondta, majd miután nem engedelmeskedtem neki, az állam alá nyúlt, és gyengéden kényszerített, hogy nézzek rá. - Ne takard el az arcodat, hiszen olyan gyönyörű. - bókolt tovább.
- Kérlek, ne mondj ilyeneket. - suttogtam. Kényelmetlenül éreztem magam, nem akartam, hogy ilyen szavakat intézzen felém. Zavarba jöttem tőlük, és neki nem kellene ilyeneket mondania nekem!
- Miért ne? -  halkította le ő is hangját, és közben egyre közelebb jött hozzám.
 -Mert nem akarom. Kérlek, Justin. - néztem a szemébe kérlelően, de aztán rögtön elkaptam róla a tekintetemet. - Értsd meg, én nem akarom ezt.
- Mit? - kérdezte, minta nem tudná, miről van szó? - Mit nem akarsz Ash? - suttogta, és már tényleg csak pár centi választott el minket egymástól. - Hiszen nem is csinálok semmit. - rázta a fejét.

Újra a szemébe néztem, és a nagy barna szemei szinte rabul ejtettek. Akármennyire is próbáltam, de nem tudtam másra figyelni. Szüntelenül néztem őket, ő pedig egyre csak közeledett, míg aztán az ajkai hozzáértek az enyémhez.

A szemeimet lassan lecsuktam, de nem csókoltam vissza. Ő egyik kezével a hajamba túrt, a másikat pedig a combomra tette, így próbált magához közelebb húzni. Kellett egy kis idő, mire rájöttem, hogy mi történik, és akkor, feleszméltem, majd azonnal eltoltam magamtól.

- Te szemét! – toltam el magamtól, aztán felálltam, és a szoba másik végére mentem, számat törölgetve. - Szándékosan csináltad. - néztem rá villámokat szóró tekintettel.
- Mit? - nézett rám pimasz vigyorral.
- Tudod nagyon jól! Annyira utállak! - mondtam.
- Ugyan már, Ashley. - állt fel ő is, és jött hozzám közel. - Nem értem, miért erőlködsz ennyire. Tudom, hogy te is akarnád. - gúnyolódott, és közben egyre közelebb, és közelebb jött. Szinte már a falhoz ért a hátam.
- Nem akarom, hát nem érted? Én Austint szeretem! Miért nem tartod tiszteletben az érzéseimet? - kérdeztem kétségbeesetten.
- Akarlak, Ash. - felelte őszintén. - Általában megszerzem, amit akarod, de ezt már tudod. Mit gondolsz, ki intézte el, hogy együtt énekeljünk? - vigyorgott.
- Mi van? - tátottam a számat hitetlenkedve.
- Bizony, én szóltam Deminek, és hát elég könnyen rá tudtam őt beszélni. – vont vállat.
- Gyűlöllek! - vágtam hozzá dühösen, majd löktem egyet rajta, kikerültem, és leültem a székre.
- Ugyan már, ne legyél ilyen merev. - fordult meg könnyedén.
- Ne szólj most inkább hozzám, jó? - kértem. - Elegem van belőled! Alig várom, hogy végre szombat legyen, és akkor befejeztem veled!
- Ahogy akarod. - nevetett, és tudtam, hogy nem lesz könnyű dolgom. Előre láttam, hogy hosszú lesz még ez a pár nap szombatig.

Remélem, hogy tetszett a rész, és megdobtok pár véleménnyel! Köszönöm az előzőhöz, nagyon jól estek! :)
u.i: szavazni még mindig lehet!
 

9. rész

- Nem! - ráztam hevesen a fejemet hétfő délután, amikor Demi bejelentette, hogy Justinnal fogok énekelni. - Kérlek, legyen valaki más.
- Miért, Ashley? Több millió lány lenne a helyedben, te pedig csak így visszautasítanád? - nézett rám.
- Ismerem már őt, nem akarok vele énekelni. - sóhajtottam, pedig tudtam, hogy Demi már eldöntötte.
- Figyelj rám, nem tudom, hogy mi van köztetek, de ez jó lehetőség neked. Justinnak nagyon nagy a rajongótábora. Képzeld csak el, ha a sok Belieber majd szavazni fog rád. Ő most az egyik leghíresebb előadó, ne szalaszd el.
- Nem tudom. - bizonytalankodtam.
- Ugyan már, egy hétig kell próbálnotok, aztán szombaton elénekelitek a dalt, és ennyi. 6 nap csupán, azt igazán kibírod. - győzködött a mentorom.
- Meglátom még, jó? Holnapra eldöntöm. - válaszoltam végül.
- Még ma este hívj fel, kérlek. Holnap már próbálnotok kell!
- Jól van. - bólintottam kelletlenül.
- Akkor válasszuk ki a dalt, amit egyedül fogsz énekelni. Neked mihez lenne kedved? - kérdezte, nekem pedig rögtön mosoly szaladt az arcomra. Leültem mellé, és elkezdtünk gondolkozni, mi lenne a legjobb a számomra. Valami jót akartunk, hogy megmutassam a nézőknek és a mentoroknak, megérdemeltem az újabb esélyt.

Amikor hazafelé tartottam, felhívtam a szüleimet, és elmondtam nekik, hogy Justinnal kellene énekelnem, akik ugyan nem nagyon ismerik őt és a munkásságát, de azért azt mondták, hogy menjek bele, ha tényleg olyan híres. Ami viszont meglepett, hogy Austin is azt mondta, énekeljek vele. Eddig még teljesen kiakadt, amikor vele voltam, most meg már ő mondja? Ugyanazzal jött, mint mindenki, hogy lehet csak jól járok vele. Meglepett, nagyon a válasza, de miután mindenkitől ezt hallottam, tényleg elgondolkoztam az ötlettel, és rájöttem, igazuk van. Vesztenivalóm nincs, egy hetet kibírok vele, lehet, hogy normális lesz. Nagyon reméltem.

Este még felhívtam Demit, hogy közöljem vele a döntésemet, aki kitörő örömmel fogadta a hírt. Csak tudnám, miért ragaszkodik hozzá annyira.

Nem vártam a holnapi napot, minél hamarabb túl akartam már lenni ezen a héten. Az adott egy kis reményt, hogy Demi előtt biztos nem fog bepróbálkozni.

Mivel holnap már reggel kezdődik a próba, és nem akartam fáradt lenni, ezért egy hosszú fürdés után hamar az ágyba bújtam. Szerencsére hamar sikerült elaludnom.

Reggel, az ébresztőórám ébresztett, én pedig gyorsan kiugrottam az ágyból. Egyből a szekrényemhez mentem, hogy kiválasszam, mit vegyek fel. Egy rövidnadrágra és egy fehér mintás pólóra esett. A hajamat kivasaltam, majd miután kisminkeltem magam kész is voltam.

                                                                

Lementem a konyhába, ahol ott volt mindenki, de így is már csak 6-an voltunk. Én egyedül a lányok csoportjából, Chuck a fiúk csoportjából, Rick a 30 felettiek csoportjából, a csapatok csoportjából pedig Kelly és Leo. Mindannyian együtt fogunk elmenni a stúdióba, így egy autó jött értünk, amivel bevittek minket. Ott aztán elváltak az útjaink, mindenki ment a saját mentorjához.

- Micsoda véletlen, hogy pont együtt fogunk énekelni, nem? - hallottam meg hirtelen mellőlem egy hangot, miközben mentem a kis terem felé ahol próbálni szoktunk.
- De, az. - feleltem unottan.
- Ugye örülsz? - kérdezte.
- Hát persze. - feleltem ironikusan, és küldtem felé egy gúnyos mosolyt. - Ez a legjobb dolog, ami történt velem az X-factorban.
- Haha, gúnyolódj csak. Majd meglátod, jó móka lesz.
- Neked biztosan. - dörmögtem, de nem válaszolt, így az sem biztos, hogy meghallotta, de valószínűleg azért nem szólt, mert már beértünk Demihez.

Megtudtam, hogy mivel közeleg a karácsony, a Mistletoe-t fogjuk énekelni. Örültem neki, mert szerintem egy nagyon szép szám, de nem tudtam elmenni Justin vigyorgása mellett, ami gondolom azért volt, mert mindketten tudjuk, miről szól az a dal. Próbáltam kerülni vele a szemkontaktust, de néha, sőt elég gyakran akaratlanul is rátévedt a tekintetem, amitől nagyon bosszús lettem.

Demi szerencsére nem vette észre, hogy kicsit feszült vagyok Justin társaságában. Már csak az hiányzott volna, hogy elkezdjen kérdezősködni. Az is nagyon furcsa volt neki, hogy először nem akartam elvállalni ezt a közös éneklést, hiszen ő úgy tudta, jóban vagyunk.

Ma még nem énekeltünk közösen, csak megbeszéltük, hogy hol fog bekapcsolódni hozzám Justin, és ki melyik részt fogja majd énekelni. Később szerencsére csak ketten maradtunk a mentorommal, mivel Justinnak dolga volt ma, én pedig ennek különösen örültem.

Egész nap a másik dalomra koncentráltunk, aztán összegyűltünk a többiekkel, és a közös dalt is megbeszéltünk, a mentorokkal együtt. Egy igazán vidám szám lesz, és már nagyon vártam a szombatot. Nem csak azért, mert akkor véget érnek a Justinnal való próbák.

Itt is van az új rész, szerintem igazán hamar hoztam, remélem tetszett, és írtok, milyen lett! :)

8. rész

- Ashley. - kiáltott oda nekem, de én nem foglalkoztam vele, el akartam onnan menni. - Na, ne menj el. - ért mellém, és megfogta a vállamat.
- Nincs most kedvem a hülyeségeidhez. - néztem rá, és azt hittem, hogy a szokásos vigyorával találom szembe magam, de az arca most együttérzést, sajnálatot mutatott.
- Csak annyit akarok, hogy sajnálom a ma estét, hogy párbajoznod kellett, és főleg azt, hogy Staceyvel. - mondta őszintén.
-Öhm, köszi. - néztem le a földre, zavartan. Kicsit elszégyelltem magam, hogy én azonnal neki estem, és hátat fordítottam neki.
- Ha van kedved, akkor esetleg beszélgethetünk. Mint az előtt, tudod. - tette hozzá, amikor már tiltakozni akartam. – Megiszunk valamit egy közeli bárban, mit szólsz?
- Nem tudom, fáradt vagyok.
- Kérlek, ígérem, hogy nem csinálok semmit. Beszélgetünk kicsit, hátha jobb kedved lesz. - villantott felém egy mosolyt.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet Justin. Austin így is féltékeny volt a múltkor, és nem akarok vele veszekedni.
- Nem kell megtudnia. - vont vállat.
- Akkor sem. - ráztam meg a fejem. - Jobb lesz, ha inkább visszamegyek az X-faktor házba, és lefekszek. Ne erőltessük ezt a barátság dolgot, ha neked az nem elég. Oké, lehet, hogy ma képes lennél úgy viselkedni, ahogy én azt akarom, de jobb lesz, ha inkább nem megyünk ma sehová.
- Ne csináld már. - fintorgott. Nem tetszett neki, amit mondtam.
- Sajnálom, most megyek. Légy jó, és kérlek, a jövő héten próbálj meg elkerülni. Na, helló. - köszöntem el, és otthagytam. Még hallottam, ahogy eldörmög egy sziát, de nem törődtem vele. Lehet kicsit kemény voltam, de így lesz a legjobb.


Justin szemszög

Justin te egy idióta vagy. - ostoroltam magam.- Jól megcsináltad, még beszélgetni sem akar veled.

Már bántam, hogy úgy letámadtam akkor azzal a csókkal. Talán várhattam volna még egy kicsit, de egyszerűen már nem tudtam!

Nem akartam elhinni, hogy most is visszautasított és elment inkább aludni. Pedig tényleg szépen, és aranyosan közeledtem felé. Semmi hátsó szándékom nem volt vele. Már tényleg, fogalmam sem volt, hogy mit csináljak, amikor eszembe jutott valami, ami egész jó ötletnek tűnt. Elindultam Demi keresésére, és már úgy voltam vele, 10 perc után, hogy feladom, amikor megpillantottam, hogy éppen menni készül.

- Demi! - kiáltottam oda neki, így megállt, és kíváncsian nézett körbe, aztán megakadt rajtam a tekintete, és mosolyogva várt. - Szia. - köszöntem, amikor odaértem.
- Szia, mit szeretnél? - kérdezte kedvesen.
- Mikor lesz az, hogy a versenyzők sztárokkal énekelhetnek? - érdeklődtem.
- Jövőéten, miért? - vonta fel a szemöldökét. Már válaszolni akartam, amikor hirtelen rávágta. - Nem! Felejtsd el!
- De miért? Kérlek! - néztem rá könyörögve.
- Nem, Justin! – rázta a fejét.
- Kérlek. - mondtam izgatottan. - Neki is jó lenne, ha velem énekelni, képzeld már el, azért elég menő vagyok, nem? - kérdeztem vigyorogva.
- Úristen, fogd be! - nevetett fel, majd gyengéden oldalba ütött. Tudta, hogy csak hülyéskedek, amúgy nem szoktam ilyen beképzelt dumát nyomni senkinek. - Meglátom még.
- Gondold át, elénekeljük, mondjuk a .. - gondolkoztam kicsit, hogy mi lenne a legjobb. - A Mistletoet! Az milyen jó már!
- Jól van Justin, ne éld bele magad, még őt is meg kell kérdeznünk.
- Ne! - mondtam talán kicsit hangosabban a kelleténél, mire ő érdekesen nézett rám.
- Mert?
- Szóval. - kezdtem el magyarázni. - Most nem igazán vagyunk jóban, de, esetleg ha együtt énekelünk, akkor kibékülhetünk.
- Nem is tudom, nem akarom, hogy zavard. Most sem volt a legjobb formában.
- Nem fogom! Segítek majd neki. Ígérem. - tettem hozzá, amikor megláttam, hogy milyen fejet vág.
- Jól van, de akkor is megkérdezem majd. Most viszont megyek haza. - mosolyodott el újra.
- Jól van. – egyeztem végül bele. Úgyis rá fogjuk beszélni!  
- Szia, Justin. Légy jó! - nevetett.
- Szia. - köszöntem el tőle egy puszival, aztán elváltak útjaink.

Sziasztok, tudom, hogy kicsit rövidebb mint szokott, de mivel már kezdődik az iskola, és nincs annyi időm, ezért úgy döntöttem, hogy rövidebbek lesznek a részek, és gyakrabban lesznek! :)
Remélem, hogy tetszeni fog, és leírjátok majd a véleményeteket! :)

7. rész

http://www.youtube.com/watch?v=KagvExF-ijc

A napok gyorsan teltek, olyan gyorsasággal, hogy szinte észre sem vettem, és egy újabb hét telt el. Az elmúlt héten az X faktoros adás valami fantasztikusra sikeredett. Igaz, hogy már kettő dalt kellett énekelni, és így nagyobb volt az izgalom, de úgy gondoltuk a lányokkal a végén, hogy jól sikerült. Az egyik dalom Rihannától az Unfaithful volt, a második pedig Avriltől a Smile. Mindkettő énekesnőt nagyon szeretem, és boldogan énekeltem a dalaikat. Én is, és Stacey is tovább jutottunk, Demi büszke volt ránk. Jól éreztem magam, Austin ismét el tudott jönni, mivel a veszekedésünk után másnap azonnal felhívtam, és bocsánatot kértem tőle, ő pedig elmondta, hogy nem haragszik. Úgy gondolta túl reagálta a dolgokat, pedig ha tudná..

Egész szombaton kicsit feszült voltam vele, a Justinnal történtek miatt. Látta rajtam, és többször rá is kérdezett, hogy mi a baj, de én a fáradtságra és az izgalomra fogtam mindent. Bűntudatom volt, pedig tudtam, hogy én nem tettem semmi rosszat. Nem én csókoltam meg Justint, hanem fordítva történt, de mégis rossz érzés a szemébe nézni, miközben pár napja még más csókolt meg.

Stacey azt mondta, hogy természetes, hogy így érzek, mert szerelmes vagyok Austinba, de azt mondta, semmiféleképpen ne mondjam el neki. Csak baj lenne belőle, felesleges veszekedés. Én is így gondoltam, és ettől a titkolózástól még jobban szorított belül az a bizonyos érzés, amit utálok. Bűntudat.

Hétfőn aztán újra kezdődtek a próbák, és mivel már csak kevesen voltunk bent, erős volt a mezőny, még nagyobb bedobással kellett dolgoznunk. Hétfőn déleőtt még jól ment minden, de aztán délután felborult az egész. Ideges voltam, és feszült, ennek az oka pedig Justin volt. Haza jött San Fransiscoból, és minden nap, amikor csak ideje engedte bejött próbákra.

Most már kicsit sem próbálta eltitkolni, hogy mit akar, és állandóan flörtölni próbált velem, meg közeledni, de én minden egyes ilyen alkalom után elhárítottam. Neki ez vicces volt, és nem bántódott meg, de nekem már az agyamra ment. Komolyan, nagyon dühös voltam rá, nem tudtam rendesen figyelni az éneklésre sem, és ezt Demi is észrevette. Többször számon kérte rajtam, hogy mi a baj, de nem mondtam el neki. Azt hazudtam, hogy fáradt vagyok. Nem akartam balhét közte és Justin között, mert tudtam, hogy jóban vannak.


- Justin, most már komolyan elég! Hagyj békén! –csattantam fel péntek délután. – Fáradt vagyok és feszült, holnap pedig már lesz az X faktor! Miért nem érted meg, hogy nyugalomra van szükségem?

A kis próbateremben voltunk, Demi már elment, és én is éppen készültem, amikor megjelent Justin. Nem akart elengedni, mert ő társaságra vágyott éppen.

- De miért vagy velem ilyen ellenséges? Eddig olyan jól elvoltunk. – mondta vigyorogva.
- Mert az óta rájöttem egy-két dologra. Ha nem rontod el a csókkal, akkor most is jóban lehetnénk. Sajnálom, de most már tényleg el akarok menni, és lefeküdni, mert nincs ehhez idegzetem. Hozzád, nincs idegzetem. – tettem még hozzá flegmán, majd felkaptam a táskámat és ki akartam kerülni, hogy elmehessek végre, de ő megállított.
- Sajnálom, holnap találkozunk. – váltott át kicsit barátságosabb hangnemre, majd nyomott egy puszit az arcomra és elengedett. Egy percet sem vártam tovább, köszönés nélkül hagytam ott.

                                                                                        *

Idegesen járkáltam le-fel a stúdióban, ugyanis pár perc, és én jövök. Már a második dalomat fogom énekelni, de nem voltam jól, mivel az első nem igazán tetszett a zsűrinek. Demi ugyan biztatott, de Simon, és Britney szerint sem volt most ez a legjobb. Szerintük én többre vagyok képes, és én is így éreztem.

- Jól vagy? – jött oda hozzám Stacey.
- Nem. – ráztam meg a fejemet.
- Nyugi, minden rendben lesz. Az a Bruno Mars dal talán nem volt a legjobb választás, de most majd megmutatod, hogy sokkal jobb vagy. – mosolygott rám.
- Köszönöm. – fordultam felé, és megöleltem. – Aranyos vagy, hogy biztatni próbálsz.
- Erre valók a barátnők. – simított végig a hátamon.
- Ashley, készülj! – szólt oda nekem egy lány, mire én bólintottam egyet, miután elengedtem Staceyt.
- Ügyes leszel. – kacsintott rám, én pedig elindultam ki a színpadra.

Remegő lábakkal álltam kint a közönség és a 4 zsűri előtt, miközben énekeltem az egyik kedvenc dalomat, Pinktől a Blow Me-t. Rossznak éreztem, nagyon! Alig vártam, hogy végre vége legyen a dalnak, és lemehessek a színpadról. Reménykedtem, hogy talán csak én hallottam rossznak, de sajnos nem így történt.

- Nos, Ashley. – kezdte Simon, de az arcán semmi jóra utaló jeleket nem véltem felfedezni. – Ez, bevallom őszintén, nem tetszett. – sóhajtott. – Tudsz ennél jobban! Sokkal jobban, és fogalmam sincs, hogy mi lelt most.

Tovább nem is igazán figyeltem arra, hogy mit mond, és a többiekre sem. Csupán pár szó, szókapcsolat ragadt rám, mint például, hogy nem ezt vártam tőled vagy jobbra számítottam az 1. után vagy, hogy eddig most voltál a legrosszabb. Demi próbált kicsit erőt önteni belém, hogy nem volt olyan rossz, de láttam rajta, hogy neki sem tetszett. Szomorúan mentem le a színpadról és amint leértem, éreztem, hogy a könnyek azonnal ellepik az arcomat. A többiek körém gyűltek, és biztattak, hogy nem volt annyira vészes, és, hogy ettől még nincs veszve semmi, de úgy éreztem, hogy ennyi, itt most vége.

Nem figyeltem, hogy mi folyik körülöttem, inkább csak szóltam Vanessának, a sminkes csajnak, hogy csinálja meg a sminkemet, mivel kicsit elfolyt a könnyektől. Nem tartott sokáig, pár perc múlva kész voltam, és profi munkát végzet.

- Köszönöm. - mosolyogtam rá.
- Nincs mit. – legyintett.

Visszamentem a többiekhez, ahol ott voltak a mentorok is, így gondoltam, biztos reklám van.

- Ashley! – jött oda hozzám Demi, és láttam az arcán, hogy nincs jó kedve. – Jól vagy? – kérdezte aggódóan.
- Igen. – bólintottam. – Ne haragudj rám, kérlek. Annyira sajnálom. – hajtottam le a fejemet.
- Ugyan már, ne butáskodj. Mindenkinek lehetnek rossz napjai. – ölelt magához. – Nem haragszom rád. Semmi baj. – simogatta meg a hátamat.
- Biztos? – néztem fel rá.
- Igen. Nyugodj meg, jó? Nemsokára jön a közös dal, úgyhogy készülj. – villantott rám egy mosolyt, én pedig bólintottam egyet. – Most mennem kell, és te pedig ne aggódj azon, hogy esetleg haragszok, mert nem. – nyugtatott meg.
- Rendben, köszi. – mosolyogtam rá, majd ő a többi mentorral együtt elment, én pedig leültem a kanapéra, hogy várjak a közös számig.

                                                                                            *

Kérlek, mondd, hogy Stacey! Könyörgöm, mondd, hogy Stacey! – fohászkodtam magamban. Már csak hárman álltunk a versenyzők közül a színpadon. Én, Stacey és John a fiúk csapatából.

- Aki pedig biztos, hogy velünk lesz a következő szombaton, az … John! – hallottam meg a műsorvezető hangját, mire én kétségbeesetten néztem a barátnőmre, és a mentoromra. Ők sem voltak jobban. Nem értem, miért Stacey? Ő annyira jó volt ma! Sokkal jobb, mint én, vagy John.

- Tehát aki ma párbajozik, az Stacey és Ashley!

- Semmi baj, lányok. – mondta nekünk Demi a színfalak mögött, de láttuk rajta, hogy nem így gondolja. Ideges volt. – Bármi is lesz a vége, mindketten nagyon jók vagytok, ezt tudjátok, rendben?
- Igen. – bólintottunk.
- nekem most mennem kell, de ügyesek lesztek. Szeretlek titeket. – ölelt meg minket gyorsan, aztán elment.

- Stacey, te leszel az első. – szóltak oda nekünk, így neki el kellett mennie. Egy kétségbeesett pillantást vetett még rám, aztán otthagyott, én pedig leültem a többiek közé, akik próbáltak lelket önteni belém, kevés sikerrel.

A barátnőm nagyon jó volt, csodálatosan énekelte Adele, Someone Like You című számát. Kétség sem fért, hogy jobb nálam. Éreztem, hogy én fogok kiesni, és ő fog tovább jutni, de meg érdemli, hiszen fantasztikus.

Ez a pár perc, olyan volt, mintha pár másodperc lett volna, és már csak azt vettem észre, hogy dobogó szívvel, és remegő lábakkal megyek a színpad felé, miután megöleltem Staceyt, és elmondtam neki, mennyire jó volt.

Amikor megálltam a színpad közepén, szemben a négy mentorra, és a közönséggel, hirtelen úgy éreztem, hogy meg tudom csinálni. El tudom énekelni a dalt úgy, ahogy azt el kell énekelnem. Nagyon szerettem volna bizonyítani, hogy jár még nekem az újabb esély, hogy jobb vagyok annál, mint amit ma nyújtottam, így úgy énekeltem, ahogy én a legjobbnak gondoltam. Mindent beleadtam.

http://www.youtube.com/watch?v=Dvvh6ti5UDQ

Óriási tapsot kaptam a végén, és ettől hatalmas mosoly kúszott az arcomra. A mentorok is tapsoltak, és úgy láttam, hogy ők is meg villantottak egy kis mosolyt, amitől jobb lett a kedvem, de aztán eszembe jutott, hogy kivel kellett most párbajoznom, így azonnal elkomorodtam. Főleg, amikor ő is kijött mellém, és kézen fogva vártuk a zsűri döntését. LA Staceyt választotta, Britney és Simon viszont nagy meglepődésemre engem, ami nagyon jól esett. Valahogy mindig azt gondoltam, hogy ő nem szeret engem, de most az ellenkezőjét bizonyította be.
Már csak egy szavazat kellett, a Demié, aki igazán nehéz helyzetben volt.

- Lányok. – kezdte el, és érezni lehetett a hangján, hogy nehezen jönnek neki a szavak. – Mindketten fantasztikusak vagytok, nagyon örülök, hogy a ti mentorotok lehetek. Nehéz most nekem, de sajnos, muszáj döntenem. A ma este, bevallom, hogy Stacey jobb volt, jobban tetszett nekem, mint Ashley.  – mondta a szemembe nézve, mire én bólintottam egyet. Nem sértődtem meg, nem érintett ez rosszul, igaza volt. A szemében már csillogtak a könnyek, nekem viszont már rég eláraztották az arcomat.  – Viszont, nem csak a ma estét kell néznem, hanem az egész időt, ameddig itt tartózkodtatok. Úgy gondolom, hogy Ashley látványosan többet fejlődött, és nem értem, mi volt ma vele az este, de én úgy gondolom, hogy megérdemel egy újabb esélyt, ezért sajnálom, de Stacey, neked kell haza menned. – nézett barátnőmre, szomorúan.

Amint Demi befejezte a beszédet, azonnal a szintén könnyeivel küszködő Staceyhez fordultam, és megöleltem.

- Sajnálom. – suttogtam a fülébe.
- Semmi baj. – nyugtatott, de remegett a hangja. – Megérdemled.
- Nem, te is megérdemelnéd. – ráztam szomorúan a fejemet.

El kellett őt engednem, mivel nekem hátra kellett mennem, így sírva szaladtam hátra, ahol a többiek várta, és azonnal átöleltek, hogy megnyugtassanak. Biztató szavakat hallottam mindenhonnan, de egyik fülemen be, másikon ki.

                                                                                            *

Kisírt szemekkel voltam az öltözőmben, amikor vége lett a műsornak. Én és Stacey voltunk ott csak, azonnal idejöttünk.

- Nem haragszom rád, tényleg. – mondta mosolyogva, de láttam rajta, hogy szomorú. – Ez egy verseny, és nekem most véget ért. Nem gáz, már az is hatalmas dolog, hogy eddig eljutottam. Örülök, hogy megismerhettelek, és, hogy a barátnőmnek mondhatlak. – ölelt meg.
- Szeretlek.
- Én is téged, Ash. – szorított magához, aztán nyílt az ajtó, amikor elengedtük egymást. Demi lépett be rajta.

- Lányok, én úgy sajnálom. – kezdte. – Stacey, kérlek, ne haragudj rám. – jött oda hozzánk. – muszáj volt választanom, és hidd el, mindketten nagyon jók vagytok, de..
- Semmi baj, Demi. – vágott a szavába. – Megértem, tényleg. Nekem már nagy megtiszteltetés, hogy itt lehettem, és ilyen fantasztikus embereket ismerhettem meg mint, ti, és mint a többiek. Köszönöm neked, hogy akkor beválasztottál. Nem haragszom rá, hálával tartozom.  – ölte meg őt is, és most már egyikük sem próbálta visszatartani a könnyeket. Úgy gondoltam, hogy hagyom őket kicsit, és inkább kiosontam a szobából.

- Jaj ne. – nyögtem, amikor megláttam azt a személyt, akihez most kicsit sem volt kedvem.


Sziasztok, remélem tetszett a rész! :) Köszönöm az előzőhöz a komikat! :)