3. rész

http://www.youtube.com/watch?v=ayYRk-UkXic

Másnap kipihenten ébredtem, és jókedvűen. Nem volt különösebb oka, egyszerűen csak jól ébredtem. Reméltem, hogy a nap végére sem megy el ez a jó hangulatom.
Felkeltem az ágyamból, majd Stayce-re néztem, aki még aludt, így csendben kerestem magamnak ruhát, aztán mentem be a fürdőszobába elkészülni.
Elég gyorsan elkészültem, csupán fél órát voltam a fürdőben, és teljes harci felszerelésben mentem vissza a szobába, ahol már Stacey is ébredezett. Épp a telefonját nyomkodta, még félig csukott szemekkel.

- Jó reggelt! – köszöntem neki mosolyogva.
- Helló. – dünnyögte, majd a párnájába nyomta az arcát.

Velem ellentétben ő nem tűnt még valami vidámnak, de megszoktam már. Reggel mindig ilyen, ameddig meg nem kapja a reggeli kávéját.

- Ahj, semmi kedvem ma táncpróbára menni. – sóhajtott. – Jó neked, hogy te ma itt maradhatsz.
- Micsoda? Dehogyis maradhatok. Nekem ma még énekpróbám lesz. – világosítottam fel.
- Igen? – nézett rám. – Elfelejtettem. Nem baj, neked rosszabb. – nevetett kárörvendően.
- Köszi. – dobtam hozzá az egyik ki párnámat, mire ő csak kinyújtotta rám a nyelvét. Tisztára, mint az ovisok.

Végül aztán kinevettük magunkat, és Stacey is nagy nehezen bemászott a fürdőszobába, hogy elkészüljön. Mire ő rendbe hozta magát, addigra én már régen a konyhában ültem, és az egyik együttes tagjaival, Ninával és Derickkel beszélgettem, miközben a reggeli kávénkat fogyasztottuk. A többiek még nagyban aludtak, de voltak olyanok is, akik már nem tartózkodtak a házban.
Én sem voltam már sokáig itt, megvártam Staceyt, aztán együtt indultunk el, de útközben elváltak az útjaink, mivel a énekterem kicsit máshol volt, mint az a hely, ahová ő ment.

Az ének nagyon jól telt, imádtam Demivel dolgozni. Nagyon jó fej volt, és segítőkész, mint mindig.  Szerencsére most nem kellett elmennie, mint tegnap, úgyhogy végig tudtunk nyugodtan próbálni. A végére egész jól belejöttem, és azt mondta, hogy szinte már tökéletes, aminek nagyon örültem.  Elpróbáltuk még a párbajdalomat is, amire nagyon remélem, hogy most sem lesz szükségem.

A napok aztán gyorsan teltek, szinte észre sem vettem, és már szombat délután volt. Az X Faktor stúdiójában próbáltuk a közös fellépésünket. Most egy Lady Gaga számot fogunk előadni. Az egyik kedvencemet.  Ez volt már az utolsó próba, utána mindenki ment készülődni. Nekem először a ruhámat adták oda, aztán kisminkeltek, majd a hajamat is megcsinálták, és mehettem oda a többiekhez, akik már készen voltak. Ők együtt beszélgettek, de nekem nem igazán voltak kedvem bekapcsolódni a beszélgetésbe, mivel nagyon izgultam. Ilyenkor nem tudok semmire figyelni. Végig az volt bennem, hogy jól el tudjam énekelni a számomat, és ne legyen semmi a közös tánc közben sem.

Most talán kicsit még jobban izgultam, mint a múlt héten, mivel én leszek az első. Remélem, jól el fogom tudni, kezdeni. Felálltam a kanapéról, amin ültem, és fel-le kezdtem el járkálni.

- Ashley! – hallottam meg a nevemet valahonnan, de annyi ember mászkált itt körülöttünk, hogy hirtelen nem tudtam ki az, a hangot pedig nem tudtam beazonosítani, mivel eléggé nagy volt a zaj. Aztán láttam meg Demit, aki felém közeledett, majd amikor észrevettem, én is felé indultam. – Izgulsz? – kérdezte.
- Nagyon. – bólintottam.
- Ne félj, minden rendben lesz. Jól begyakoroltuk a dalodat. – mosolygott biztatóan.
- Tudom, de akkor is. – rágtam az alsó ajkamat.
- Nyugodj meg, minden jó lesz. Most még igyál egy kis vizet, nyugtasd le magad, mert pár perc múlva kezdünk, és nemsokára te jössz. Hidd el, minden rendben lesz. – simította meg a karomat.
- Remélem. – néztem rá nagy szemekkel.

Demi megölelt még utoljára, aztán sok sikert kívánt, és elment, mivel kezdődött az élő adás. A műsorvezető gyorsan elmondta a szokásos dolgokat, és én már azt vettem észre, hogy a kisfilmem megy a nagy kivetítőn, én pedig várom, hogy beléphessek, és elkezdhessem a dalomat. Ez a pillanat hamarabb jött, mint gondoltam, és már ott voltam a több ember, 4 zsűri előtt, és énekeltem Katy Perry, Wide awake című számát.

Nem igazán figyeltem semmire, csak énekeltem, minden erőmmel, és úgy éreztem, hogy jól sikerült. Boldog voltam közben, élveztem, amit csinálok, és a végén a hangos taps és sikítás azt mutatta, hogy a nézők is élvezték, amit nyújtottam. Ettől hatalmas mosoly jelent meg az arcomon.

A zsűri is jó véleménnyel volt az előadásomról, Demi szinte sugárzott, és még Simon is megdicsért, amitől nagyon boldog lettem, így nevetve sétáltam le a színpadról, a vélemények után.

- Jó voltál. – öleltek meg a többiek.
- Aaaaaaa. – sikított Stacey, majd jól megszorongatott ő is. – Annyira jó volt!
- Köszönöm srácok. – nevettem.  – Hú, jó már túl leni rajta. – sóhajtottam, majd leültem, és fogtam egy ásványvizes üveget, mivel nagyon szomjas voltam.  Ez után felpörögtek az események, de közben elmentem az öltözőmben, hogy átöltözzek a közös számhoz.  Már éppen mentem volna vissza, amikor nem figyeltem, és beleütköztem valakibe.
- Jaj, bocsánat. – kértem azonnal bocsánatot, de rögtön elmosolyodtam, amikor felnéztem az arcába, és megláttam, hogy ki az.
- Semmi baj. – nevetett. – Szia.
- Szia. – köszöntem neki én is. – Te mit keresel itt?
- Mondtam, hogy eljövök most szombaton, nem? – emlékeztetett a néhány napja tett ígéretére.
- Igen, de valójában nem gondoltam, hogy tényleg eljössz. – hajtottam le a fejemet, majd kicsit elpirultam.
- Tényleg? Pedig én mindig megtartom, amit ígérek. – bökött kicsit meg, de a hangján nem hallottam, hogy kicsit is rosszabb lett volna a kedve.
- Megjegyzem. – bólintottam mosolyogva.
- Egyébként fantasztikus volt, amit énekeltél. Sokkal jobb, mint amikor próbáltunk. - dicsért meg Justin.
- Köszönöm. Én is úgy éreztem, hogy ez most egész jó volt. – vontam vállat.
- Az volt. – bólintott. – A zsűrinek is tetszett.
- Igen, és még Simon is megdicsérte, ami nagydolog. – nevettem el magamat, majd ő is felnevetett.

2. rész

http://youtu.be/_rMGLcv9bKo

Érdeklődve, sőt, talán kicsit zavartan néztem fel rá. Látszott rajta, hogy ő is meglepődött, hogy egyedül talált itt.

- Helló. – szólalt meg végül.
- Szia. – köszöntem, majd felhúztam a szemöldökömet, hogy mit szeretne.
- Demi nincs itt? – kérdezte.
-  El kellett rohannia egy pillanatra. Bármelyik pillanatban itt lehet.  – válaszoltam.
- Rendben, akkor megvárom. – vont vállat, majd bejött és becsukta maga mögött az ajtót. – Egyébként Justin vagyok. – nyújtotta a kezét.
- Tudom. – nevettem. – Én Ashley.
- Ó, igen! Emlékszem rád. – csapott a homlokára, mire én értetlenkedve néztem rá. – Te voltál, aki a Secrets-t énekelte. Annyira jó volt. Nagyon tetszett, tényleg. Gyönyörű hangod van.
- Köszönöm szépen. – mosolyogtam félénken rá. Kicsit talán el is pirultam. – Örülök, hogy tetszett.
- Persze, hogy tetszett. Sajnos szombaton nem tudtam megnézni, mert koncertem volt, de most biztosan megfogom. Mit fogsz énekelni? – nézett rám kíváncsian.
- Katy Perry, Wild Awake. – válaszoltam. – Szereted?
- Aha, nem rossz. – bólintott. – Elénekled nekem?
- Mi? Nem! – ráztam a fejem nevetve.
- Miért? Na, kérlek. – nézett rám kérlelve.  – Segítek..  ö, készülni szombatra.
- Demi segít. – vágtam rá gyorsan.
- De ő most nincs itt. Vagy te látod valahol? – nézett körbe játékosan. – Mert én nem.
- Jaj, de izé vagy. – böktem meg. – Rendben, de csak egyszer fogom elénekelni. – tartottam fel a kezemet. – Amúgy is, szerintem Demi nemsokára itt lesz. – tettem még hozzá.

Hát nem így lett. Demi már vagy fél órája elment, de annyira fel sem tűnt, mert Justinnal nagyon jól elvoltam.  Sokat segített, elmondta, hogy hol voltam kicsit hamis, és énekelt velem ő is. Nagyon vicces volt, mert csak félig tudta a szöveget.

- Most te jössz. Énekelj valamit. – mondtam, amikor kifulladva ültem le a székre.
- De hiszen énekeltem.
- Az nem éneklés volt! Nem tudtad a szöveget. – nevettem. – Valami sajátot.
- Nem. Gyere el szépen a koncertemre, és majd ott énekelek neked.
- Tudod, nekem nincs időm holmi Justin Bieber koncertekre.

Természetesen csak viccelve mondtam, és ezt ő is észrevette.

- Ó, valóban? Az bizony nagy kár. – tetetett szomorúságot. – De azt hiszem, túlélem. – lett hirtelen vidám.
- Haha. – ütöttem meg a vállát. – Szemét.
- Inkább te. – mutatott rám.

Már épp visszaszóltam volna, amikor nyílt az ajtó, és Demi lépett be rajta.

- Ashley, úgy sajnálom, hogy ilyen sok időre elmentem, azt hittem hamarabb végzek. – hadarta, de nem nézett fel. Majd amikor ez megtörtént, meglepődve vette észre, hogy nem vagyok egyedül.
- Semmi gond. – legyintettem. – Justin addig elszórakoztatott.  – mutattam az említettre.
- Tényleg, mit keresel itt? – kérdezte, majd odament hozzá, hogy megölelje.
- Egy CD-t hoztam csak, Selena küldi. – mondta, aztán a táskájához ment, amit a földre dobott, és kihalászta belőle a CD-t, hogy odaadja Deminek.
- Juj, szuper. Már vártam. – mosolyodott el.
- Rendben, akkor én megyek, kicsit így is késésben vagyok. – húzta el a száját. – Majd beszélünk. Ashley, örülök a találkozásnak. – mosolygott rám.
- Én is, szia. – köszöntem el tőle, egy intés kíséretében.

- Tényleg, ne haragudj. – fordult hozzám Demi, miután Justin elment.
- Semmi baj, tényleg.
- Akkor jó. Justinnal mit csináltatok? – kérdezte.
- Hát beszélgettünk, meg énekeltünk. – nevettem.
- Igen? – húzta fel a szemöldökét. – Az tök szuper. Akkor nem lenne gond, ha a mai próbát már befejeznénk?
- Nem, nekem nem. Sőt. – álltam fel azonnal a székről.
- Szuper, akkor gyere, menjünk. – intett, majd miután felkaptam a táskámat elindulhattunk ki.

A bejáratnál elköszöntünk egymástól, aztán én elindultam vissza az X faktor házba. Útközben felhívtam Austint, mivel ma még nem hallottam a hangját.

- Szia, kicsim. – vette fel pár csengés után.
- Szia. – köszöntem neki mosolyogva.
- Mi a helyzet? Mit csinálsz? – kérdezte.
- Megyek próbáról vissza a házba. – válaszoltam. – Te?
- Semmi érdekeset, bowlingozni megyünk Jacksonékkal.
- Ó, de jó. Mond meg nekik, hogy üdvözlöm őket!
- Rendben, átadom.  Na és a próba, milyen volt?
- Képzeld, mi történt. – élénkültem fel hirtelen, aztán elmeséltem neki, hogy mi volt a próbán.
- Hűha, szóval Justin Bieber. – nevetett. Vagyis inkább kinevetett. Nem igazán szereti.
- Na, ne nevess. Azt mondta szép a hangom. Ez nekem sokat jelent.  – magyaráztam. – Ja, és egyáltalán nem olyan, mint ahogy azt ti képzelitek. Nagyon jó fej. – védtem meg.
- Jaj, még a végén féltékeny leszek. – gúnyolódott.
- Haha, vicces. Most leteszem, mert már ide értem. Majd beszélünk, még ma?
- Persze, este felhívlak. Szeretlek.
- Én is téged, szia.

Elköszöntünk, aztán letettük a telefont. Rögtön boldogabb lettem, és hatalmas mosollyal az arcomon mentem be az X faktor házba, ahol szinte mindenki, a nappaliban tv-zet. A 2 banda kivételével, mivel ők éppen próbálni vannak. Együtt indultunk el, csak aztán egyedül jöttem vissza.

- Sziasztok. – köszöntem, és levágódtam Stacy mellé.
- Milyen volt a próba? – kérdezte Nicol, miután ők is üdvözöltek engem.
- Jó, vicces. – válaszoltam.

Úgy döntöttem, hogy nem kötöm az orrukra kivel találkoztam. Nem éreztem úgy, hogy el kellene nekik mondanom. Majd esetleg Stacy-nek. Ez után nem igazán beszéltünk sokat, tovább nézték a filmet. Engem nem igazán kötött le, és mivel már nem az eleje volt, ezért inkább felálltam, hogy felmenjek a lányoknak kialakított szobába.

A nap további részében már eléggé unatkoztam, csak feküdtem az ágyon. Később jutott eszembe a könyv, amit még otthonról hoztam magammal. Elkezdtem olvasni, és elég sokáig el is jutottam bene, amikor már nem volt kedvem hozzá, ezért félre tettem, és elmentem zuhanyozni.

Elég hamar volt még, de nem zavart, nem akartam még aludni, csupán lefeküdtem, és hallgattam a zenét. Már fél 10 volt, amikor úgy döntöttem, hogy megyek, alszok. Szeretek hamar menni, aludni, hiszen az alvás szépít. Ezt egyik barátnőm mondta mindig, és igaz.

Már szinte félálomban voltam, majdnem aludtam, amikor megcsörrent a telefonom. Először dühös lettem, hogy ki lehet az, aztán megláttam Austin nevét, és az egyik közös képünket a telefonom kijelzőjén. Eszembe jutott, hogy megígérte este felhív. Így már rögtön nem voltam dühös.

A beszélgetésünk elég sokáig elhúzódott, vagy fél órát tuti. Minden szóba került, teljesen értelmetlen dolgok is, de nem számít. A lényeg, hogy hallottuk egymás hangját.

10 után tettük le a telefont, miután elköszöntünk egymástól, majd én kényelmesen elfeküdtem az ágyamban, és szerencsére most már semmi sem zavart meg abban, hogy elaludjak.

1. rész

http://www.youtube.com/watch?v=S-hu1eVsVdI

Ma fog kiderülni, hogy ki fog bejutni a legjobbak közé. Ki küzdhet meg a főnyereményért, ki énekelhet több héten keresztül minden szombaton este. Reméltem, hogy én benne leszek a legjobb 12-ben.

Sorban mentünk egymás után Demihez. Stacy volt az első, és bár nem láttam még, de biztos voltam benne, hogy ő tovább jutott. Ameddig várni kellett, addig nem izgultam, viszont amikor hallottam a nevemet, hogy én következem, rögtön gyorsabban kezdtem el szedni a levegőt.

Ugyanabba a szobába kellett mennem, ahol tegnap énekeltem, most viszont Demi már csak egyedül várt ott rám. Biztatóan, bátorítóan mosolygott rám, hogy nyugodtan üljek le mellé. 

- Szóval, Ashley. – kezdett bele. – Nagyon tetszett az, amikor a válogatáson magabiztosan bejöttél, és elénekelted azt a csodálatos dalt, a gyönyörű hangoddal. Imádtam, és tényleg, úgy gondoltam, hogy itt a helyed, örültem, hogy eljöttél ide. Aztán amikor jött a következő kör, vártalak vissza, vártam, hogy újra gyere, és elkápráztass az énekeddel, de ez nem történt meg. – mondta kicsit szomorúan, mire bólintottam.

Igaza volt, mivel a táborban nem teljesítettem úgy, mint a válogatáson. Sokkal rosszabb voltam, ezért is vagyok nagyon hálás, hogy még egyáltalán itt lehetek.  Szerettem volna a mentorok házában bebizonyítani, hogy jó vagyok. Reméltem, hogy sikerült.

- Viszont a többiekkel úgy döntöttünk, hogy adunk neked még egy esélyt, és örültem, amikor megtudtam, hogy én leszek a lányok mentora, így a tiéd is.  Vártalak itt tegnap nagyon, és reméltem, hogy újra az a lány leszel, aki a válogatáson voltál. Mondtam Justinnak, hogy egy nagyon tehetséges lány vagy, gyönyörű hanggal. Bíztam benne, benned, hogy így lesz, és így volt. – mosolyodott el, és én is megkönnyebbültem. – Tetszett nagyon a tegnapi előadásod, visszatértél, én ennek nagyon örültem. Boldog voltam, miután előadtad a dalodat. Justinnak is tetszett, azt mondta igazam van, és büszke voltam rád.
- Köszönöm. – súgtam, és letöröltem az eddig kibuggyanó könnyeimet. Vártam, hogy végre kimondja.
- Ashley, nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy vigyelek-e magammal. Nem azért, mert nem vagy elég jó, hanem azért, mert féltelek. Fiatal vagy még, és félek, hogy nem fogod bírni ezt az életet, ezt y nyomást, amiben ezen túl részed lesz. Nem tudom, hogy bírni fogod-e ezt, de én bízom benned. – mosolygott.  – Tudom, hogy te erősebb, vagy mint én, és tudom, hogy képes leszel megbirkózni mindennel, ami rád vár. Úgy döntöttem, hogy viszlek magammal.  – mondta ki végre, mire én egy hatalmasat sikítottam, majd a számra szorítottam a kezemet.
- Úristen, köszönöm. – hálálkodtam, miközben a nyakába ugrottam és már meg sem próbáltam letörölni a könnyeimet. – Annyira köszönöm, Demi. Ígérem, hogy nem fogok csalódást okozni.
- Bízok benned. – nevetett, miközben nyugtatóan a hátamat simogatta.
- Köszönöm szépen. – mondtam, mikor már eltávolodtam tőle. Ő csak szüntelenül mosolygott, aztán én miután még egyszer megköszöntem elmentem tőle.

Azonnal előszedtem a fehér BlackBerry-met a zsebemből, és azonnal felhívtam az anyukámat, hogy elújságoljam neki a jó hírt. Nagyon örült neki, sőt még el is sírta magát, és rögtön odahívta aput a telefonhoz, aki ugyanúgy gratulált nekem.

Ez után, a következő, akit felhívtam az Austin volt, a barátom.

- Szia, ugye bent vagy?  - kérdezte izgatottan, rögtön, miután felvette.
- Igen-igen! – válaszoltam boldogan. Még mindig, szinte el sem hittem, hogy ez igaz.
- Ez fantasztikus! Gratulálok! Annyira örülök neked édes.  Büszke vagyok rád! – mondtam, és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Köszönöm. El sem hiszem, annyira hihetetlen ez az egész. – hadartam.
- Elhiszem, de hidd el, megérdemled. Csodás vagy. Kár, hogy nem lehetek most ott veled, hogy személyesen is gratuláljak.
- Igen, azt én is nagyon sajnálom, hogy csak szombaton találkozhatunk. – húztam el a számat, de ettől még ugyanolyan jó kedvem volt.
- Várom nagyon, és addig még ezerszer fogunk beszélni. – nevetett.
- Biztos lehetsz benne. Viszont most nekem mennem kell, ne haragudj. – mondtam, amikor megláttam Stacy-t, aki intett, hogy menjek oda hozzá.
- Rendben. Légy jó, és még egyszer, gratulálok.
- Köszönöm, szeretlek.
- Én is téged. – köszönt el, majd pedig letettük.

A telefont a zsebembe csúsztattam és odaszaladtam Stacy-hez. Annyira boldog voltam, hogy ő is, és én is bejutottunk. A harmadik a lányok csoportjában Nicol, akinek bevallom őszintén nem annyira örültem.  Szerintem nem énekel annyira jól, volt tőle más, aki nekem sokkal, de sokkal jobban tetszett, de ezt megtartottam magamnak. Nem annyira érdekelt, örültem, hogy én bent voltam, számomra ez volt a lényeg, semmi más.

A napok teltek, egyre gyorsabban, és szombat délután már csak azt vettem észre, hogy pár óra, és következik az 1. fellépés. Nagyon sokat gyakoroltunk Demivel, rengeteget próbáltunk, mégis iszonyatosan izgultam. Nem bírtam egy percre sem nyugton maradni, folyton csak járkáltam, és össze-vissza, minden hülyeséget beszéltem. A többiek nevettek rajtam, egyedül Stacy és Demi próbált nyugtatni, sikertelenül.

Este aztán, éjszaka rájöttem, hogy teljesen feleslegesen izgultam. Minden fantasztikus volt. Jól énekeltem, a zsűri megdicsért, jól éreztem magam, és párbaj nélkül jutottam túl. Az egyik lánycsapat esett ki, amit igazán sajnáltam, hiszem szerintem jók voltak, én kedveltem őket.

Az 1. élő show után aztán folytatódtak a próbák, ugyanolyan erővel, mint az első héten, de én élveztem. Nem zavart, hogy elfáradok minden nap, hogy keményen kell dolgoznom. Tudtam ezt már akkor, amikor jelentkeztem, és én felkészültem erre.  Nem nyafogtam, nem panaszkodtam, hiszen tudom, mennyi lány lenne a helyemben.  Szerencsésnek éreztem magam.

Most is éppen egy próba kellős közepén voltam, amikor Deminek el kellett rohannia pár percre, ezért ott hagyott a teremben.  Addig felhívtam Austint, és beszélgettem vele pár szót, de sajnos ő sem ért rá sokat csevegni, mivel az öccsére vigyázott éppen, aki még csak 4 éves. Kicsit hiperaktív kölyök, szóval nem ajánlatos akár egy percre is magára hagyni.

Már kezdtem magam tényleg nagyon unni, amikor kopogtak az ajtón. Az tuti, hogy nem Demi, mivel ő biztosan nem kopogott volna, és amikor benyitott a személy meg is bizonyosodhattam róla, hogy nem ő az. Justin lépett be a terembe.

Sziasztok, itt az első rész! kérhetnék pár véleményt, hogy szerintetek milyen lett? Köszönöm:)

Prológus

Ideges voltam, vártam, hogy mikor kerülök már én sorra. Nem bírtam várni, a gyomrom fel-le liftezett. Izgatottan szorongattam a kezemet, miközben magamban a dalomat énekeltem, hogy még véletlenül sem felejtsem majd el a szöveget. 

- Ashley, te jössz! – szólt oda nekem az egyik statiszta.
- Rendben. – bólintottam.

Óvatosan lépkedtem a magas sarkúmban az ajtó felé, amelyikhez irányított. Nem nyitottam be azonnal, először még megráztam a kezemet, kifújtam a levegőt, és egy nagy sóhaj után mentem csak be, remegő lábakkal. Ott ült Demi, és Justin egymás mellett. Most valahogy egyáltalán nem érdekelt, hogy 2 fantasztikus énekes ül velem szemben. Csupán az lebegett a szemem előtt, hogy jól elő tudjam adni a dalomat, ebben az 1 percben.

- Kezdheted. – mosolygott rám biztatóan Demi, mire én bólintottam egyet.

http://www.youtube.com/watch?v=CxRMFwPpkBE

A zene elindult, én pedig az adott időben belekezdtem a dalba. Nem gondoltam semmire, csak az éneklésre. Mindent beleadtam, amit csak tudtam, és igazán jól éreztem magam ebben az 1 percben, nem idegeskedtem. Úgy vettem fel, hogy azt csinálom, amit a legjobban szeretek, énekelek.  Amikor aztán vége lett az 1 percnek, újra eszembe jutott, hogy hol vagyok, és miért küzdök. Félve néztem rá Demi, majd Justin arcára. Demién hatalmas mosoly volt, viszont Justin érzelemmentes arccal nézett rám. Ettől kicsit elbizonytalanodtam.

- Köszönjük. – köszönték meg, én meghajoltam, aztán kimentem a szobából. Az ajtónál már Steve várt, az X Factor műsorvezetője.
- Na, jó volt? – kérdezte mosolyogva.
- Nem tudom, úristen. – fújtam ki a levegőt. – Igen, úgy érzem jó volt! – mondtam.
- Az szuper. – nevetett, aztán megölelt egy rövid időre.
- Nem hiszem el. – toporzékoltam. – Túl vagyok rajta, és jézusom. Nem hiszem el.
- Hidd csak el. – simított végig a hátamon. – Most viszont menj szépen.
- Rendben. – bólintottam, és elindultam, de még mindig nem tértem magamhoz.

- Na, hogy ment? – állított meg Stacy, akit már meghallgattak.
- Úgy gondolom, hogy egész jól. Demi mosolygott, viszont Justin fapofával nézett, semmi érzelem nem látszott az arcán. – fintorogtam.
- Nálam is ezt csinálta. – legyintett.
- Igen? Furcsa. – vontam vállat.

Stacy 19 éves, Los Angelesben lakik, és fantasztikusan énekel. Olyan erő van benne, olyan szép és tiszta a hangja, hogy nem sok mindenkinek adatik ez meg. Igazán csodálatos, és gyönyörű. Biztos vagyok abban, hogy ő tovább fog jutni, egy cseppet sem aggódok ez miatt.

A táborban vele kerültem a legjobb kapcsolatba, sokat beszélgettünk, és igazán örülnék, ha ő is, és én is bejutnák a legjobbak közé. Egy nagy álmom válna ezzel valóra.