22. rész

- Szia. - köszöntem neki.
- Szia. Elárulnád, hogy mégis mit művelsz?
- Mármint? - tetettem a hülyét, de tudtam, hogy már nincs menekvés.
- Ne játszd nekem a hülyét! Miért Justin hozott haza reggel, és ami a legfontosabb, miért csókolt meg? - kérdezte, és láttam rajta, hogy tényleg nagyon dühös. Nem tudtam, hogy mit mondjak. Egyáltalán nem készültem fel erre a magyarázkodásra most.
- Anyu, nem tudom, miről beszélsz. Justin nem csókolt meg. - próbáltam menteni a menthetetlent.
- Ne nézz már madárnak! Láttam, amit láttam, nem tudod bebeszélni nekem az ellenkezőjét. Most azonnal elmondasz mindent. - parancsolta, és a nappali felé mutatott, majd megfordult és be is ment oda. Tudtam, hogy ezt már úgy sem úszom meg, ezért követtem őt. A kanapé egyik szélén ült, én pedig kicsit távolabb tőle a másik szélén foglaltam helyett. - Hallgatlak.
- Szóval.. - kezdtem bele nehezen, de nem igazán jöttek a szavak. Nem tudtam, hogy mégis mit kellene mondanom. Zavarban voltam, hiszen végül is épp most buktam le az anyukám előtt, ahogy megcsalom a barátomat. - Anyu, muszáj ezt? Kérlek, hagyd, hogy egyedül megoldjam a dolgaimat. - kértem.
- Megoldod? Úgy érted elrontod? - húzta fel a szemöldökét. - Nem hiszem, hogy Austin ezt érdemli tőled! Ő egy igazán rendes fiú, mindent megad neked, te pedig hálátlan vagy vele! - teremtett le.
Köszi anyu, most máris sokkal jobban érzem magam.
- Tudom, hogy nem ezt érdemli, de nem én akartam így, oké? Tudom, hogy nem kellett volna, tudom! Sajnálom, nem így terveztem! Hidd el, nekem sem volt könnyű, szörnyű érzés, de egyszerűen nem tehetek róla. Annyira próbálkoztam, tényleg! Igazán próbáltam elkerülni Justint, de egyszerűen nem ment. Minél jobban akartam, annál nehezebb volt. Továbbra is tisztelem Austint, és szeretem, de csak, mint egy barátot. Értsd, meg kérlek. - néztem rá kétségbeesetten. Láttam, hogy már nem néz rám olyan dühösen, és ez ettől kicsikét megkönnyebbültem.
- Akkor szakítanod kellett volna vele, és nem megcsalni!
- Nem akartam megcsalni! Egyszerűen csak így alakult. Nem akartam. - ráztam a fejemet, majd a tenyerembe temettem az arcomat, hogy eltakarjam az előbukkanó könnyeimet, és még a fejemet is elfordítottam, miközben rátámaszkodtam a térdemre. Bántott, amiket anyu a fejemhez vágott, tudtam, hogy igaza van.
- Szereted Justint? - kérdezte már nyugodt hangnemben. Nem feleltem rá rögtön, gondolkoztam, hogy most mégis mit válaszoljak erre. Végül erőt vettem magamon, és ráfordítottam a tekintetemet, majd bólintottam, mire ő felsóhajtott, megrázta a fejét, de a szája szélén mégis ott bujkált egy apró mosoly, amit jó jelnek vettem.
- Nem gondolom, hogy ez már az a nagy szerelem lenne, de érzem, hogy tudnám őt szeretni nagyon. Tudod, ő egy igazán szerethető ember. Vannak rossz tulajdonságai, de ezeket mind elnyomja az a sok jó, ami benne van. - mondtam, és még magam is meglepődtem a szavaimon.
- De mégis, hogy történt ez? - érdeklődött kíváncsian.
- Mondhatni eléggé viharos a kapcsolatunk. - mosolyodtam el, visszaemlékezve az eddig történtekre. - Az X-factorban ismertem meg, és először csak barátkoztunk. Aztán ő közölte velem a szándékait, és én visszautasítottam. Az egész X faktor alatt csak kerülgettük egymást. Ő folyton próbálkozott, én pedig hárítottam. Azt hiszem, hogy a közös dalunk után változott meg bennem minden. Próbáltam tagadni, hogy nem érzek iránta semmit, aztán elvitt a menedzserének a bulijára, ahol kicsit összevesztünk, és azt hiszem, hogy az után vallottam be magamnak a számára már nyilvánvalót. Ez után megbeszéltük, hogy nem keressük egymást, de nem bírtam, anya. Amikor haza jött Kanadából, muszáj voltam elmenni hozzá. Látni akartam, beszélni vele. Hiányzott. Nem akarom tovább elrejteni az érzéseimet. Kérlek szépen, ne ítélj el.   - néztem rá kérlelően, amikor befejeztem a kis mesémet.  - - - Tudom, hogy nem a leghelyesebb megoldást választottam, de nekem sem volt könnyű, elhiheted.
- Örülök, hogy elmondtad mindezt nekem. - fogta meg a kezem. - Nem ítéllek el, én csak nem akarom, hogy rosszul dönts. Azt akarom, hogy boldog legyél, és ha te úgy érzed, hogy Justin boldoggá tudna tenni, akkor hajrá. - mosolygott, mire én megkönnyebbülve néztem rá. Örültem, hogy az anyukám nem haragszik rám.
- Köszönöm. - suttogtam a fülébe, miután megöleltem.

Viszonylag jókedvűen mentem fel a szobámba, miután befejeztük a beszélgetést, de tudtam, hogy a neheze még hátra van. Még ma fel akartam hívni Austint, mert túl akartam rajta esni. Tudtam, hogy nehéz lesz, és féltem. Elképzelni nem tudtam, hogy milyen reakciója lesz a bejelentésemre.
Nem gondolkodtam sokat, elővettem a zsebemben lévő telefonomat, majd miután kikerestem a számát, már hívtam is, ő pedig pár csengés után fel vette.
- Szia, édesem. - szólt bele vidáman.
- Szia. Ráérsz ma? - kérdeztem összeszorított szemekkel.
- Igen, már hívni is akartalak. Ha akarod, átmehetek.
- Igen, az, jó lenne. - bólogattam. - Beszélnünk kell.
- Rendben, megpróbálok sietni.
- Oké, várlak.
- Szeretlek. - mondta köszönésképpen, de én nem válaszoltam, csak kinyomtam a telefont, majd levetődtem az ágyra, és a fejemet belefúrtam a párnába. Olyan rosszul éreztem magam a rám váró beszélgetéstől.
Nem tudtam, meddig feküdhettem már ott, amikor jelzett a telefonom, miszerint üzenetem érkezett. Kitapogattam az ágyon, hogy merre van a készülék, majd amikor megtaláltam kicsit felemeltem a fejemet, hogy megnézzem ki írt. Egy apró mosoly szaladt a számra, amikor megláttam, hogy a feladó nem más, mint Justin. Felültem, és izgatottan nyitottam meg a sms-t.

Máris hiányzol! Az egész megbeszélés alatt csak te jársz a fejemben. <3

Már azon voltam, hogy válaszoljak neki, amikor is csengettek. Azonnal kiléptem az üzenetekből, a szívem gyorsabban kezdett el verni, a gyomrom összeszűkült, mivel tudtam, hogy Austin az. Félve álltam fel az ágyamról és mentem ki a szobámból, de megálltam a lépcsőn, amikor megláttam Austint. Anyu engedte be, és éppen egymást üdvözölték.

- Szia, Ashley. - köszönt fel nekem, amikor észrevett. Nyeltem egy hatalmasat, majd kényszeredetten elmosolyodtam és intettem egyet. Jöjjön, aminek jönnie kell.


Köszönöm az előző részhez a komikat, nagyon jól este, aranyosak vagytok. Remélem, hogy ehhez is fogok kapni, igaz, nem volt benne sok Justin, de azért reménykedek benne, hogy tetszett! :)
u.i: az új kinézethet mit szóltok?
Még egyszer köszönet érte, Nórának <3