19.rész

http://www.youtube.com/watch?v=98WtmW-lfeE

Justin már több mint egy hete elment, mivel nem csak a nagyszüleivel, de az apukájával és a testvéreivel is töltött egy kis időt. Nem beszéltem vele, de követtem őt a twitteren, így gyakran megnéztem, hogy merre jár, miket csinál. Tudtam, hogy nem lett volna szabad, de nem érdekelt. Bevallottam magamnak, hogy nem vagyok iránta közömbös, és alig vártam, hogy visszajöjjön. Hiányzott.
Ez idő alatt, ameddig ő távol volt, egyáltalán nem unatkoztam. Építettem a karrieremet, Staceyvel voltam, és Austinnal is. Igaz, nem olyan sokat, mint kellett volna, de mégsem hanyagoltam őt el, úgy éreztem.
Staceyvel nagyon sokat beszélgettem, szinte minden nap találkoztunk, ha az időnk engedte.
Elmondtam neki Justinnal és Austinnal kapcsolatban mindent, aki ezt mondta:
- Talán ideje lenne kipróbálnod valami újat. Elhiszem, hogy nehéz lenne ott hagyni Austint, mert sokáig együtt voltatok, de ha annyira szeretnéd, nem bizonytalanodtál volna el pár csóktól, és pár szép szótól. Talán ideje lenne elengedni őt, és adni egy esélyt Justinnak. Így csak becsapod saját magadat, és a fiúkat is!
Nem mondtam neki erre semmit, mert valamilyen szinten igaza volt, viszont féltem.
Amikor aztán szerdán felébredtem, és felmentem a twitteremre, hogy szétnézzek, megláttam egy Justintól származó kiírást, miszerint megérkezett Los Angelesbe. Egy mosoly került az arcomra, de nem csináltam semmit. Gondoltam, majd ő keres, és így is volt. Nem sokkal a reggelizésem után csörgött a telefonom, és ő hívott.
- Szia. - vettem fel mosolyogva.
- Szia. - köszönt nekem. - Hiányoztam?
- Nem igazán. - mondtam poénkodva. Valószínűleg ő is tudta, mivel felnevetett.
- Aranyos vagy. - ironizált. - Szóval, mi lenne, ha találkoznánk? - kérdezte sejtelmesen, amit nem tudtam hová tenni.
- Nem is tudom. Jó ötlet ez?
- Persze! Gyere el hozzám, egyedül vagyok. Amúgy sem igazságos, hogy én már voltam nálad, te pedig még azt sem tudod, hogy én hol lakok.
- Rendben. - nevettem. Tény és való, hogy nem kellett sokáig győzködnie.
- Jól van, ha elküldöm a címet, idetalálsz, vagy érted menjek?
- Küld el a címet, odamegyek taxival.
- Rendben, várlak. Ó, és hozzál fürdőruhát!
- Oké, szia. - köszöntem el, majd letettük.
Érdekes, a beszélgetésünk alatt egy pillanatra sem jutott az eszembe, hogy tulajdonképpen én el vagyok tőle tiltva, de valahogy nem is érdekelt. Izgatottan mentem a szobámba, hogy elkészüljek, és minél hamarabb ott legyek nála. Akkor jutott el, hogy milyen hülyén is viselkedek, amikor a szekrényem előtt állva egy jó szerelést kerestem. Úgy csinálok, mintha egy szerelmes kis tini lennék, pedig ez nem így volt. Egy 18 éves lány vagyok, akinek barátja van. A bűntudat újra felszínre akart törni, ám ezúttal nem engedtem neki. Mosolyogtam, jó kedvű voltam, és azt csináltam, amit szerettem volna! Furcsa milyen gyorsan változnak az emberek érzései, gondolatai.
Nem igazán értettem, hogy minek a fürdőruha, mivel én biztos nem megyek ki vele a partra, ahol egy csomó ember van, de mégis teljesítettem a kérését, így a táskámba bedobtam az egyik kedvenc darabomat, és csak az után öltöztem fel. A hajamat kifésültem, kicsi sminket dobtam fel az arcomra, és már kész is voltam. Miközben készültem, hívtam egy taxit, ami hamar meg is érkezett, így miután bemondtam a címet, indulhattunk is. Egy hatalmas házhoz értünk, bő fél óra alatt, de a Scooternél látottak után már nem lepődtem meg. Csengettem, és izgatottan vártam, de nem kellett sokáig, ugyanis az ajtó kinyílt, és megjelent előtte a vigyorgó Justin.
- Szia. - nevetett, majd magához húzott, és megölelt.
- Szia. - karoltam át a derekát, és mélyen beszippantottam az illatát.
- Éhes vagy? - kérdezte, amikor beléptünk és elengedett.
- Nem igazán. - ráztam a fejemet.
- Oké, akkor ugye hoztál fürdőruhát?
- Igen. - bólintottam.
- Szuper, gyere, megmutatom, hol tudsz átöltözni! - láthatólag teljesen fel volt pörögve, de én még mindig nem értettem semmit. Hol akar fürödni?
- Justin, én nem megyek le a partra! Semmi kedvem másnap a címlapokon lenni. - állítottam meg.
- Nem a partra megyünk.
Már éppen kérdeztem volna, hogy akkor hová, de aztán eszembe jutott, hogy nyilvánvalóan van saját medencéje. Nem is értem, hogy nem gondoltam erre hamarabb.
- Itt az egyik fürdőszoba, nyugodtan öltözz át, én addig a konyhában leszek. - mondta, és közben a konyha felé mutatott.
- Rendben. - bólintottam. Ő villantott még felém egy mosolyt, majd kitárta előttem az ajtót, így én bementem, aztán az ajtó zárult.
Megdöbbenve álltam még ott egy pár pillanatig, majd végül feleszméltem, és lassan elkezdtem átöltözni a fürdőruhámba. Amikor kész lettem a ruhámat összehajtottam, és letettem őket egy helyre, a táskámmal együtt, majd beálltam egy egész alakos tükör elé, és néztem az alakomat. Nem mondhatom, hogy kövér vagyok, de azt sem, hogy vékony. Szerintem pont megfelelő, egy ideje már elégedett vagyok a testemmel, és ettől sokkal boldogabbnak érzem magam. Nem pepecseltem sokáig a fürdőszobában, kicsit megigazítottam még a hajamat, aztán kimentem hozzá a konyhába. Akkor tudatosult bennem, hogy szinte félmeztelenül állok előtte, amikor őt is megláttam póló nélkül. Háttal volt nekem, így szemügyre vehettem széles kidolgozott vállait, és izmos hátát. Nyeltem egyet, megköszörültem a torkomat, mire megfordult.
- Kész is vagy?
- Aha. - bólintottam. Ha azt gondoltam, hogy hátulról tökéletes, akkor nagyon tévedtem.  
A szívem hevesebben kezdett el verni, a levegőt szaporábban vettem, amikor megláttam az alakuló kockáit. Kicsit eltátottam a számat, és erre csak akkor jöttem rá, amikor felkuncogott. Én zavartan elnéztem, és beletúrtam a hajamba. Éreztem, hogy az arcom piros lett, de végül visszanéztem rá.
- Tessék. - tett elém egy poharat egy szívószállal. - Nagyon finom, én imádom. - mondta, és beleivott a sajátjába. - Na gyere, menjünk fürödni. Csodás a víz, ma már néztem.
Követtem őt, és közben megkóstoltam az italt, amit adott, és valóban isteni volt. Kimentünk az udvarra, ahol egy hatalmas medence volt. Tetszett, ahogy az egész ház, amit még sajnos nem igazán láttam. Remélem majd körbe vezet, később, vagy legalább a szobáját megmutatja. Kíváncsi vagyok rá.
Justin minden gondolkodás nélkül beugrott a vízbe, miután letette egy asztalra a poharát. Felnevettem a mutatványán, majd én is követtem őt. A víz kellemesen érintette a bőrömet, kinyitottam alatta a szememet, és lassan a medence széléhez úsztam, ahol feljöttem a felszínre. A lábam nem ért le, így a medence szélébe kapaszkodtam az egyik kezemmel, a másikkal pedig kisimítottam a hajamat az arcomból, majd felnéztem. Justin a másik oldalon volt, de aztán gyorsan átúszta a köztünk lévő távolságot, és megállt előttem. A kezeit mellém tette, körbezárt, így ha akartam volna, se tudtam volna menekülni. Közel volt, amitől kicsit zavarban voltam.
- Tudod, lehet, hogy én nem hiányoztam neked, de te nekem annál inkább. - mondta halkan.
- Te is hiányoztál, Justin. - hajtottam le a fejemet, de ő azonnal az állam alá nyúlt, és felemelte azt.
- Ennek igazán örülök. - mosolygott. - Örülök, hogy az indulásom előtt elmentem hozzád, így nem rosszkedvűen utaztam el. Kicsit összevesztem előtte anyuval, de a csókod felvidított. Bevallom, meglepődtem, de annál jobban esett.
- Nem tudom mi ütött akkor belém, egyszerűen csak úgy éreztem, hogy meg kell tennem. - suttogtam.
- Most nem érzed úgy? - kérdezte, és kicsit még közelebb jött, testünk szinte már összeért, de még mindig volt közöttünk pár centi távolság.
- Nem tudom. - leheltem. - Nem szabadna úgy éreznem. Akkor sem szabadott volna.
- Ugyan már, Ashley. Már régen nem számít, hogy mit szabad és mit nem. Engedd kicsit el magad. - súgta a fülembe, majd adott alá egy puszit, aztán még egyet, és még egyet. Végig csókolta a nyakamat, aztán eljutottam az arcomra, szépen folyamatosan a számig. Én behunyt szemmel tűrtem a kényeztetését, ami nagyon jól esett. Amikor aztán az ajkaink megtalálták egymást, nem gondolkodtam tovább, átkaroltam a kezeimmel a nyakát, és visszacsókoltam. A keze felfedezőútra indult a testemen, egyikkel a hátamat fogta, míg a másikkal belemarkolt a mellembe, amitől apró sóhaj hagyta el a számat. A lábaimmal kicsit elrugaszkodtam, és keresztülfontam a derekán őket, így húzva magamhoz közelebb.
- Istenem, Ashley. – súgta, amikor eltávolodott tőlem. A szemébe néztem, ami tele volt vággyal. – Annyira gyönyörű és kívánatos vagy. – puszilta meg a vállamat. – Akarlak.
- Akkor mire vársz még? – kérdeztem rekedtes, bizonytalan hangon. Felkapta a fejét, majd kérdőn rám nézett.
- Biztos vagy benne? Nem akarom, hogy később megbánd. – kérdezte, és fejét az enyémnek döntötte.
- Nem, egyáltalán nem vagyok biztos benne. Csupán azt tudom, hogy akarom. Érezni akarlak.

Remélem tetszett a részt, és mindenki megdob egy komival! Imádaaaaaaat!