10. rész

Kiss me underneath the mistletoe
Show me baby that you love me so-oh-oh
Oh, oh ,ohhh
Kiss me underneath the mistletoe,
Show me baby that you love me so-oh-oh
Oh, oh ,ohhh

Énekeltük közösen Justinnal az utolsó sorokat. Közel volt hozzám, arcát szinte csak pár cent választotta el az enyémtől, úgy énekeltünk egymás szemébe nézve. A dalszöveggel szerencsére nem volt már problémám, hamar sikerült megtanulnom, ugyanis eléggé fülbemászó a szövege, és nem is nehéz. Justin már nagyobb problémát okozott.

- Hú, ez nagyon jó volt. - mondta Demi, amikor végeztünk. Zavartam kaptam el a tekintetem Bieberről és léptem hátra kettőt, majd a mentorom felé fordultam, aki vigyorogva nézett minket. - Egyre jobbak vagytok együtt, szombatra fantasztikus lesz. Biztosan megnyeritek majd a közönség és a többi zsűri szavazatát is. Nagyon illik a hangotok a másikéhoz, és olyan kis aranyosak vagytok együtt. - nevetett fel, mire én fülig pirultam és lehajtottam a fejem. - Örülök, hogy téged választottunk Justin. - intézte a mellettem álló fiúnak a szavait.
- Én is örülök. - szólalt meg, és szinte láttam magam előtt vigyorgó arcát. - Te nem, Ash? - karolta át a derekamat.
- De. - mosolyogtam rájuk, és kibújtam a karjai közül, majd leültem a teremben lévő székek egyikére, aztán belekortyoltam az ásványvizembe. Tényleg jó volt a szám, tetszett, ahogy énekeltük, és tudom, hogy jó választás volt Justin. Csupán az a probléma, hogy ő állandóan flörtölgetni próbál velem, néha még Demi előtt is. Ez nagyon idegesít.
- Még elpróbáljuk párszor, aztán mára végeztünk, jó? - kérdezte Demi, mi pedig bólogattunk.

Tartottunk egy kis szünetet, és már éppen kezdtük volna, amikor megcsörrent Demi telefonja.

- Ne haragudjatok, de ezt fel kell vennem. Sietek. - mutatott a kijelzőre, aztán felállt és ott kiment a szobából.
- Szuper. - dünnyögtem.

Minél hamarabb túl akartam már lenni ezen a próbán, mivel reggel 10-től a stúdióban vagyunk, és most már fél 7 van.  Volt táncpróbám, énekeltünk a többiekkel, aztán a másik számot is elpróbáltuk, és fél 6-től pedig Justinnal vagyunk. Nagyon fáradt voltam, nem vágytam másra csak egy forró fürdőre aztán a puha ágyamra.

- Tudsz róla, hogy nagyon szuper  vagy? - ült le mellém Justin.
- Ugyan. – legyintettem zavartan
- Tényleg így van. Nagyon szép a hangod, Ashley. - mosolygott.
- Köszönöm. - néztem rá. - Örülök, hogy így gondolod. Jól esik. - pirultam el egy kicsit.
- Jól áll neked a piros. - villantott rám egy félmosolyt, mire én még jobban vörös lettem, és inkább lehajtottam a fejemet. Ennek hatására a rövid hajam az arcomba hullott. - Na, ne csináld. - nevetett fel, és eltúrta a barna, kicsit hullámos tincseimet. - Nézz rám, Ash. - mondta, majd miután nem engedelmeskedtem neki, az állam alá nyúlt, és gyengéden kényszerített, hogy nézzek rá. - Ne takard el az arcodat, hiszen olyan gyönyörű. - bókolt tovább.
- Kérlek, ne mondj ilyeneket. - suttogtam. Kényelmetlenül éreztem magam, nem akartam, hogy ilyen szavakat intézzen felém. Zavarba jöttem tőlük, és neki nem kellene ilyeneket mondania nekem!
- Miért ne? -  halkította le ő is hangját, és közben egyre közelebb jött hozzám.
 -Mert nem akarom. Kérlek, Justin. - néztem a szemébe kérlelően, de aztán rögtön elkaptam róla a tekintetemet. - Értsd meg, én nem akarom ezt.
- Mit? - kérdezte, minta nem tudná, miről van szó? - Mit nem akarsz Ash? - suttogta, és már tényleg csak pár centi választott el minket egymástól. - Hiszen nem is csinálok semmit. - rázta a fejét.

Újra a szemébe néztem, és a nagy barna szemei szinte rabul ejtettek. Akármennyire is próbáltam, de nem tudtam másra figyelni. Szüntelenül néztem őket, ő pedig egyre csak közeledett, míg aztán az ajkai hozzáértek az enyémhez.

A szemeimet lassan lecsuktam, de nem csókoltam vissza. Ő egyik kezével a hajamba túrt, a másikat pedig a combomra tette, így próbált magához közelebb húzni. Kellett egy kis idő, mire rájöttem, hogy mi történik, és akkor, feleszméltem, majd azonnal eltoltam magamtól.

- Te szemét! – toltam el magamtól, aztán felálltam, és a szoba másik végére mentem, számat törölgetve. - Szándékosan csináltad. - néztem rá villámokat szóró tekintettel.
- Mit? - nézett rám pimasz vigyorral.
- Tudod nagyon jól! Annyira utállak! - mondtam.
- Ugyan már, Ashley. - állt fel ő is, és jött hozzám közel. - Nem értem, miért erőlködsz ennyire. Tudom, hogy te is akarnád. - gúnyolódott, és közben egyre közelebb, és közelebb jött. Szinte már a falhoz ért a hátam.
- Nem akarom, hát nem érted? Én Austint szeretem! Miért nem tartod tiszteletben az érzéseimet? - kérdeztem kétségbeesetten.
- Akarlak, Ash. - felelte őszintén. - Általában megszerzem, amit akarod, de ezt már tudod. Mit gondolsz, ki intézte el, hogy együtt énekeljünk? - vigyorgott.
- Mi van? - tátottam a számat hitetlenkedve.
- Bizony, én szóltam Deminek, és hát elég könnyen rá tudtam őt beszélni. – vont vállat.
- Gyűlöllek! - vágtam hozzá dühösen, majd löktem egyet rajta, kikerültem, és leültem a székre.
- Ugyan már, ne legyél ilyen merev. - fordult meg könnyedén.
- Ne szólj most inkább hozzám, jó? - kértem. - Elegem van belőled! Alig várom, hogy végre szombat legyen, és akkor befejeztem veled!
- Ahogy akarod. - nevetett, és tudtam, hogy nem lesz könnyű dolgom. Előre láttam, hogy hosszú lesz még ez a pár nap szombatig.

Remélem, hogy tetszett a rész, és megdobtok pár véleménnyel! Köszönöm az előzőhöz, nagyon jól estek! :)
u.i: szavazni még mindig lehet!