7. rész

http://www.youtube.com/watch?v=KagvExF-ijc

A napok gyorsan teltek, olyan gyorsasággal, hogy szinte észre sem vettem, és egy újabb hét telt el. Az elmúlt héten az X faktoros adás valami fantasztikusra sikeredett. Igaz, hogy már kettő dalt kellett énekelni, és így nagyobb volt az izgalom, de úgy gondoltuk a lányokkal a végén, hogy jól sikerült. Az egyik dalom Rihannától az Unfaithful volt, a második pedig Avriltől a Smile. Mindkettő énekesnőt nagyon szeretem, és boldogan énekeltem a dalaikat. Én is, és Stacey is tovább jutottunk, Demi büszke volt ránk. Jól éreztem magam, Austin ismét el tudott jönni, mivel a veszekedésünk után másnap azonnal felhívtam, és bocsánatot kértem tőle, ő pedig elmondta, hogy nem haragszik. Úgy gondolta túl reagálta a dolgokat, pedig ha tudná..

Egész szombaton kicsit feszült voltam vele, a Justinnal történtek miatt. Látta rajtam, és többször rá is kérdezett, hogy mi a baj, de én a fáradtságra és az izgalomra fogtam mindent. Bűntudatom volt, pedig tudtam, hogy én nem tettem semmi rosszat. Nem én csókoltam meg Justint, hanem fordítva történt, de mégis rossz érzés a szemébe nézni, miközben pár napja még más csókolt meg.

Stacey azt mondta, hogy természetes, hogy így érzek, mert szerelmes vagyok Austinba, de azt mondta, semmiféleképpen ne mondjam el neki. Csak baj lenne belőle, felesleges veszekedés. Én is így gondoltam, és ettől a titkolózástól még jobban szorított belül az a bizonyos érzés, amit utálok. Bűntudat.

Hétfőn aztán újra kezdődtek a próbák, és mivel már csak kevesen voltunk bent, erős volt a mezőny, még nagyobb bedobással kellett dolgoznunk. Hétfőn déleőtt még jól ment minden, de aztán délután felborult az egész. Ideges voltam, és feszült, ennek az oka pedig Justin volt. Haza jött San Fransiscoból, és minden nap, amikor csak ideje engedte bejött próbákra.

Most már kicsit sem próbálta eltitkolni, hogy mit akar, és állandóan flörtölni próbált velem, meg közeledni, de én minden egyes ilyen alkalom után elhárítottam. Neki ez vicces volt, és nem bántódott meg, de nekem már az agyamra ment. Komolyan, nagyon dühös voltam rá, nem tudtam rendesen figyelni az éneklésre sem, és ezt Demi is észrevette. Többször számon kérte rajtam, hogy mi a baj, de nem mondtam el neki. Azt hazudtam, hogy fáradt vagyok. Nem akartam balhét közte és Justin között, mert tudtam, hogy jóban vannak.


- Justin, most már komolyan elég! Hagyj békén! –csattantam fel péntek délután. – Fáradt vagyok és feszült, holnap pedig már lesz az X faktor! Miért nem érted meg, hogy nyugalomra van szükségem?

A kis próbateremben voltunk, Demi már elment, és én is éppen készültem, amikor megjelent Justin. Nem akart elengedni, mert ő társaságra vágyott éppen.

- De miért vagy velem ilyen ellenséges? Eddig olyan jól elvoltunk. – mondta vigyorogva.
- Mert az óta rájöttem egy-két dologra. Ha nem rontod el a csókkal, akkor most is jóban lehetnénk. Sajnálom, de most már tényleg el akarok menni, és lefeküdni, mert nincs ehhez idegzetem. Hozzád, nincs idegzetem. – tettem még hozzá flegmán, majd felkaptam a táskámat és ki akartam kerülni, hogy elmehessek végre, de ő megállított.
- Sajnálom, holnap találkozunk. – váltott át kicsit barátságosabb hangnemre, majd nyomott egy puszit az arcomra és elengedett. Egy percet sem vártam tovább, köszönés nélkül hagytam ott.

                                                                                        *

Idegesen járkáltam le-fel a stúdióban, ugyanis pár perc, és én jövök. Már a második dalomat fogom énekelni, de nem voltam jól, mivel az első nem igazán tetszett a zsűrinek. Demi ugyan biztatott, de Simon, és Britney szerint sem volt most ez a legjobb. Szerintük én többre vagyok képes, és én is így éreztem.

- Jól vagy? – jött oda hozzám Stacey.
- Nem. – ráztam meg a fejemet.
- Nyugi, minden rendben lesz. Az a Bruno Mars dal talán nem volt a legjobb választás, de most majd megmutatod, hogy sokkal jobb vagy. – mosolygott rám.
- Köszönöm. – fordultam felé, és megöleltem. – Aranyos vagy, hogy biztatni próbálsz.
- Erre valók a barátnők. – simított végig a hátamon.
- Ashley, készülj! – szólt oda nekem egy lány, mire én bólintottam egyet, miután elengedtem Staceyt.
- Ügyes leszel. – kacsintott rám, én pedig elindultam ki a színpadra.

Remegő lábakkal álltam kint a közönség és a 4 zsűri előtt, miközben énekeltem az egyik kedvenc dalomat, Pinktől a Blow Me-t. Rossznak éreztem, nagyon! Alig vártam, hogy végre vége legyen a dalnak, és lemehessek a színpadról. Reménykedtem, hogy talán csak én hallottam rossznak, de sajnos nem így történt.

- Nos, Ashley. – kezdte Simon, de az arcán semmi jóra utaló jeleket nem véltem felfedezni. – Ez, bevallom őszintén, nem tetszett. – sóhajtott. – Tudsz ennél jobban! Sokkal jobban, és fogalmam sincs, hogy mi lelt most.

Tovább nem is igazán figyeltem arra, hogy mit mond, és a többiekre sem. Csupán pár szó, szókapcsolat ragadt rám, mint például, hogy nem ezt vártam tőled vagy jobbra számítottam az 1. után vagy, hogy eddig most voltál a legrosszabb. Demi próbált kicsit erőt önteni belém, hogy nem volt olyan rossz, de láttam rajta, hogy neki sem tetszett. Szomorúan mentem le a színpadról és amint leértem, éreztem, hogy a könnyek azonnal ellepik az arcomat. A többiek körém gyűltek, és biztattak, hogy nem volt annyira vészes, és, hogy ettől még nincs veszve semmi, de úgy éreztem, hogy ennyi, itt most vége.

Nem figyeltem, hogy mi folyik körülöttem, inkább csak szóltam Vanessának, a sminkes csajnak, hogy csinálja meg a sminkemet, mivel kicsit elfolyt a könnyektől. Nem tartott sokáig, pár perc múlva kész voltam, és profi munkát végzet.

- Köszönöm. - mosolyogtam rá.
- Nincs mit. – legyintett.

Visszamentem a többiekhez, ahol ott voltak a mentorok is, így gondoltam, biztos reklám van.

- Ashley! – jött oda hozzám Demi, és láttam az arcán, hogy nincs jó kedve. – Jól vagy? – kérdezte aggódóan.
- Igen. – bólintottam. – Ne haragudj rám, kérlek. Annyira sajnálom. – hajtottam le a fejemet.
- Ugyan már, ne butáskodj. Mindenkinek lehetnek rossz napjai. – ölelt magához. – Nem haragszom rád. Semmi baj. – simogatta meg a hátamat.
- Biztos? – néztem fel rá.
- Igen. Nyugodj meg, jó? Nemsokára jön a közös dal, úgyhogy készülj. – villantott rám egy mosolyt, én pedig bólintottam egyet. – Most mennem kell, és te pedig ne aggódj azon, hogy esetleg haragszok, mert nem. – nyugtatott meg.
- Rendben, köszi. – mosolyogtam rá, majd ő a többi mentorral együtt elment, én pedig leültem a kanapéra, hogy várjak a közös számig.

                                                                                            *

Kérlek, mondd, hogy Stacey! Könyörgöm, mondd, hogy Stacey! – fohászkodtam magamban. Már csak hárman álltunk a versenyzők közül a színpadon. Én, Stacey és John a fiúk csapatából.

- Aki pedig biztos, hogy velünk lesz a következő szombaton, az … John! – hallottam meg a műsorvezető hangját, mire én kétségbeesetten néztem a barátnőmre, és a mentoromra. Ők sem voltak jobban. Nem értem, miért Stacey? Ő annyira jó volt ma! Sokkal jobb, mint én, vagy John.

- Tehát aki ma párbajozik, az Stacey és Ashley!

- Semmi baj, lányok. – mondta nekünk Demi a színfalak mögött, de láttuk rajta, hogy nem így gondolja. Ideges volt. – Bármi is lesz a vége, mindketten nagyon jók vagytok, ezt tudjátok, rendben?
- Igen. – bólintottunk.
- nekem most mennem kell, de ügyesek lesztek. Szeretlek titeket. – ölelt meg minket gyorsan, aztán elment.

- Stacey, te leszel az első. – szóltak oda nekünk, így neki el kellett mennie. Egy kétségbeesett pillantást vetett még rám, aztán otthagyott, én pedig leültem a többiek közé, akik próbáltak lelket önteni belém, kevés sikerrel.

A barátnőm nagyon jó volt, csodálatosan énekelte Adele, Someone Like You című számát. Kétség sem fért, hogy jobb nálam. Éreztem, hogy én fogok kiesni, és ő fog tovább jutni, de meg érdemli, hiszen fantasztikus.

Ez a pár perc, olyan volt, mintha pár másodperc lett volna, és már csak azt vettem észre, hogy dobogó szívvel, és remegő lábakkal megyek a színpad felé, miután megöleltem Staceyt, és elmondtam neki, mennyire jó volt.

Amikor megálltam a színpad közepén, szemben a négy mentorra, és a közönséggel, hirtelen úgy éreztem, hogy meg tudom csinálni. El tudom énekelni a dalt úgy, ahogy azt el kell énekelnem. Nagyon szerettem volna bizonyítani, hogy jár még nekem az újabb esély, hogy jobb vagyok annál, mint amit ma nyújtottam, így úgy énekeltem, ahogy én a legjobbnak gondoltam. Mindent beleadtam.

http://www.youtube.com/watch?v=Dvvh6ti5UDQ

Óriási tapsot kaptam a végén, és ettől hatalmas mosoly kúszott az arcomra. A mentorok is tapsoltak, és úgy láttam, hogy ők is meg villantottak egy kis mosolyt, amitől jobb lett a kedvem, de aztán eszembe jutott, hogy kivel kellett most párbajoznom, így azonnal elkomorodtam. Főleg, amikor ő is kijött mellém, és kézen fogva vártuk a zsűri döntését. LA Staceyt választotta, Britney és Simon viszont nagy meglepődésemre engem, ami nagyon jól esett. Valahogy mindig azt gondoltam, hogy ő nem szeret engem, de most az ellenkezőjét bizonyította be.
Már csak egy szavazat kellett, a Demié, aki igazán nehéz helyzetben volt.

- Lányok. – kezdte el, és érezni lehetett a hangján, hogy nehezen jönnek neki a szavak. – Mindketten fantasztikusak vagytok, nagyon örülök, hogy a ti mentorotok lehetek. Nehéz most nekem, de sajnos, muszáj döntenem. A ma este, bevallom, hogy Stacey jobb volt, jobban tetszett nekem, mint Ashley.  – mondta a szemembe nézve, mire én bólintottam egyet. Nem sértődtem meg, nem érintett ez rosszul, igaza volt. A szemében már csillogtak a könnyek, nekem viszont már rég eláraztották az arcomat.  – Viszont, nem csak a ma estét kell néznem, hanem az egész időt, ameddig itt tartózkodtatok. Úgy gondolom, hogy Ashley látványosan többet fejlődött, és nem értem, mi volt ma vele az este, de én úgy gondolom, hogy megérdemel egy újabb esélyt, ezért sajnálom, de Stacey, neked kell haza menned. – nézett barátnőmre, szomorúan.

Amint Demi befejezte a beszédet, azonnal a szintén könnyeivel küszködő Staceyhez fordultam, és megöleltem.

- Sajnálom. – suttogtam a fülébe.
- Semmi baj. – nyugtatott, de remegett a hangja. – Megérdemled.
- Nem, te is megérdemelnéd. – ráztam szomorúan a fejemet.

El kellett őt engednem, mivel nekem hátra kellett mennem, így sírva szaladtam hátra, ahol a többiek várta, és azonnal átöleltek, hogy megnyugtassanak. Biztató szavakat hallottam mindenhonnan, de egyik fülemen be, másikon ki.

                                                                                            *

Kisírt szemekkel voltam az öltözőmben, amikor vége lett a műsornak. Én és Stacey voltunk ott csak, azonnal idejöttünk.

- Nem haragszom rád, tényleg. – mondta mosolyogva, de láttam rajta, hogy szomorú. – Ez egy verseny, és nekem most véget ért. Nem gáz, már az is hatalmas dolog, hogy eddig eljutottam. Örülök, hogy megismerhettelek, és, hogy a barátnőmnek mondhatlak. – ölelt meg.
- Szeretlek.
- Én is téged, Ash. – szorított magához, aztán nyílt az ajtó, amikor elengedtük egymást. Demi lépett be rajta.

- Lányok, én úgy sajnálom. – kezdte. – Stacey, kérlek, ne haragudj rám. – jött oda hozzánk. – muszáj volt választanom, és hidd el, mindketten nagyon jók vagytok, de..
- Semmi baj, Demi. – vágott a szavába. – Megértem, tényleg. Nekem már nagy megtiszteltetés, hogy itt lehettem, és ilyen fantasztikus embereket ismerhettem meg mint, ti, és mint a többiek. Köszönöm neked, hogy akkor beválasztottál. Nem haragszom rá, hálával tartozom.  – ölte meg őt is, és most már egyikük sem próbálta visszatartani a könnyeket. Úgy gondoltam, hogy hagyom őket kicsit, és inkább kiosontam a szobából.

- Jaj ne. – nyögtem, amikor megláttam azt a személyt, akihez most kicsit sem volt kedvem.


Sziasztok, remélem tetszett a rész! :) Köszönöm az előzőhöz a komikat! :)