24.rész

(zene)

Reggel, amikor felébredtem még csak fél 8 múlott pár perccel. Justin még aludt mellettem, így óvatosan kimásztam mellőle, és a fürdőszobába mentem, ahol beálltam a zuhany alá, hogy kicsit felfrissüljek. Nem zuhanyoztam sokáig, 10 perc múlva már a tükör előtt álltam, és magam köré tekertem a törölközőt, úgy mentem vissza a szobámba. Azt hittem, hogy Justin még aludni fog, de telefonon beszélt valakivel. Háttal volt nekem, így nem látott. Úgy hallottam, hogy Scooter van a vonal másik végén, de nem voltam benne biztos. Nem akartam zavarni, így a szekrényemhez mentem, hogy kiválasszam a ruhámat, amit ma viselni fogok a stúdióban. Már ott álltam 1-2 perce, amikor megéreztem magam mögött Justint. Magához fordított, és kaján pillantásával találtam szembe magam, de nem mondott semmit, csak azonnal megcsókolt. Kuncogva viszonoztam a csókot, és a hajába túrtam a kezemet. Justin sem tétlenkedett, egyik keze felfedezőútra indult a testemen, a törölközőn keresztül. Másikkal pedig a combomat markolta. Szét akarta bontani a mellem felett lévő kisebb csomót, ami azért volt ott, hogy ne essen le rólam a törölköző, ám ekkor megállítottam.
- Most ne. Sietnem kell, és anyu is nemsokára megérkezik. - mondta.
- Akkor ne mászkálj előttem így. - súgta elfojtott hangon, miközben a fenekemre helyezi az egyik kezét. – Öltözz fel!
- Azt akarnék, de ahhoz, hogy felöltözzek, talán el kellene engedned. - nevettem, és eltoltam magamtól. Kicsit csalódott ábrázattal távolodott tőlem, egészen a fürdőszoba ajtóig, ahol aztán megfordult, és bement. Fejcsóválva fordultam újra a szekrényem felé, és kivettem a ruhadarabokat, amiket kiválasztottam. Egy egyszerű szürke felsőt választottam, ami lecsúszik az egyik vállamon, és egy fekete rövidnadrágot. Kicsit elpakoltam a szobámba, és Justin pont akkor jött vissza, amikor kész lettem.

- Éhes vagy? - kérdeztem.
- Kicsit. - bólintott.
- Akkor gyere, menjünk. Még van időnk bekapni valamit. - mondtam neki, aztán fent összeszedte a cuccait, és én is a sajátomat, amire szükségem lehet ma, majd lementünk a konyhába. Mivel nem volt annyira sok időnk, ezért csak tükörtojás mellett döntöttünk, és ameddig én azt csináltam, Justin elvállalta a kávé készítését. Amikor ő is, én is kész lettem, egymás mellé ültünk az asztalhoz, és elkezdtünk reggelizni.
- Jól laktál? - kérdeztem Justint, amikor befejezte az evést. Én hamarabb végeztem, mint ő, így már csak a tejeskávémat kortyolgattam.
- Igen, köszönöm. Nagyon finom volt. - mosolygott, majd közelebb hajolt, hogy megcsókoljon. Azt hittem, hogy csak egy rövidebb kis szájra puszival akarja meghálálni a reggelit, de neki más elképzelései voltak. Egyre jobban elmélyítettük a kis csókunkat, és szinte már majdnem az ölében ültem, amikor megzavartak minket.
- Khm. - hallottam, ahogy valaki megköszörüli a torkát. Azonnal elváltunk egymástól, és fejünket az érkező személyre kaptuk, aki nem volt más, mint anyu. Egyik kezében a táskája volt a másikat pedig a csípőjére tette, úgy nézett minket felhúzott szemöldökkel. Próbáltam leolvasni az arcáról, hogy mit gondolhat, de nem sikerült. Sikerült felvennie a póker arcot. - Jó reggelt.
- Öhm, szia. - köszöntem, de alig tudtam megszólalni. Nagyon zavarban voltam. Ránéztem Justin arcára, aki lehajtott fejjel ült, és láttam, hogy ő is legszívesebben elsüllyedne most a föld alá, mint én.
- Jó reggelt. - nyögte ki Justin is nagy nehezen, amikor felnézett.
- Mi .. szóval.. - kezdtem, de nem igazán tudtam, mit mondjak. Oké, hogy anyu tud Justinról, de azért nem akartam, hogy egy ilyen helyzetbe találjon minket. Főleg azt nem, hogy ilyen hamar.
- Elmész? - kérdezte, mivel látta, hogy nem tudok szinte megszólalni se.
- Igen, a stúdióban leszek egész nap. Tudod, a saját dalom.
- Igen. - bólintott. - Én megyek, lefekszek, mivel nagyon fárasztó éjszakám volt. Majd beszélünk. Justin, örültem. - nézett rá anyu, és talán még egy mosoly félét is megvillantott, majd már ott sem volt. Kicsit megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, amikor rájöttem, hogy nem kezd el kérdezősködni, és semmilyen megjegyzéseket nem óhajt tenni ránk.
- Ez gáz volt. - súgta Justin, talán attól félve, hogy anyu meghallja.
- Kicsit. - bólintottam. Pár pillanatig nem szóltunk egymáshoz, csak néztük a másikat, majd egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.
- Menjünk inkább, jó? Nem akarok még az apukáddal is összefutni. - mondta, amikor sikerült abbahagynia a nevetést.
- Rendben. - értettem egyet, így a piszkos edényeket csak betettem a mosogatógépbe, felkaptam a táskámat és a telefonomat, majd kimentünk a házból. Justin a Range Roverrel jött tegnap este, így azzal vitt el engem a stúdióhoz. Kb. 10 percig tartott az út, amit csendben tettünk meg. Csupán a rádiót lehetett hallani, de ez nem amolyan kínos csönd volt, hanem inkább megnyugtató.
- Mikor látlak? - kérdezte, amikor leparkolt.
- Nem tudom, majd hívlak. - fordultam fel. – De azért te is hívhatsz. – tettem hozzá.
- Jól van. Ügyes légy, már nagyon szeretném hallani a saját dalodat. - mosolygott.
- Ígérem, te leszel az első, akinek megmutatom.
- Remélem is. – nevetett fel. - Vigyázz magadra. - kérte, mire én bólintottam, aztán odahajoltam hozzá egy csókért. Mosolyogva váltam el tőle, és már ki akartam szállni az autóból, amikor megfogta a kezemet, így érdeklődve néztem rá vissza. - Szeretlek. - súgta. Egy ideig csak néztem őt, végül kezemet az arcára tettem, és úgy szólaltam meg.
- Én is téged. - mondtam, aztán egy puszit nyomtam a szájára, eltávolodtam tőle, és egy intés után tényleg kiszálltam, hogy bemenjek a stúdióba.

Köszönöm az előző részhez a komikat, remélem ez is tetszett, és leírjátok a véleméyneteket! :)

23. rész

Lementem üdvözölni Austint, majd pár percig még beszélgetett anyuval, de mivel ő elment dolgozni, mi felmentünk a szobámba. Kínosan éreztem magam végig, alig vártam már, hogy túl legyek ezen a beszélgetésen. Amikor felértünk az emeletre, szinte még nem is zárult be mögöttünk az ajtó, Austin magához rántott, és megcsókolt. Automatikusan visszacsókoltam, átkaroltam a nyakát de amikor már a pólóm szélénél járt, és a bőrömet simogatta, eltoltam magamtól.
-  Beszélnünk kell. - mondtam.
- Ne most, kérlek. - megpróbált újra megcsókolni, de én kicsit hátrahúztam a fejemet. - Ashley, ne csináld már . Őrülten kívánlak, nem is tudom, hogy mikor voltunk utoljára együtt. Alig vártam, hogy az anyukád elmenjen, és végre kettesben legyünk. Kérlek, nem bírom tovább.
- De..
- Szeretlek, Ashley. - vágott közbe, és megfogta az arcomat. Pár pillanatig csak néztem a szemét, megpróbáltam olvasni belőle. Vágyat láttam benne, szeretet, odaadást. Kétségbeesetten álltam itt, bűntudatosan. Szánalmasnak éreztem magam. Végül hagytam, hogy Austin újra megcsókoljon, aztán csak sodródtam az árral.

Könnyeimet nyelve ültem az ágyamon, miután Austin elment, és gondolkodtam.
Azzal az elhatározással hívtam ma ide, hogy szakítok vele, erre az ágyban kötöttünk ki. Egyszerűen nem tudtam megtenni. Annyira szerelmesen nézett rám, hogy képtelen voltam. A legrosszabb viszont, hogy úgy éreztem, mintha megcsaltam volna Justint. Ami azért valljuk be abszurd, hiszen Austin a barátom, őt csaltam meg. Valamiért mégis most érzek bűntudatot, és most van lelkiismeret furdalásom, nem akkor, amikor Justinnal feküdtem le. Furcsa volt ez, össze voltam zavarodva, még soha nem éreztem így. Egy valamiben voltam biztos, hogy ez nem ismétlődhet meg többször. Nem akarom Austint még tovább áltatni. Ez után már száz százalékosan biztos voltam benne, hogy szakítanom kell vele. Jó volt a szex, de az én részemről érzelemtől mentes volt.
 Gondolataimból a telefonom csörgése zavart fel, és amikor megláttam, hogy ki az egy apró mosoly futott át az arcomon. Azonnal felvettem, majd köszöntem Justinnak, aztán a további formaságok után csak egyszerűen kiböktem.
- Nem jössz át? Anyu és apu csak reggel jönnek haza. Nem érzem valami jól magam, szükségem van valakire, akivel beszélhetek. - piszkáltam a takaróm szélét, miközben beszéltem.
- Átmehetek. - mondta.
- Jól van, az ajtó nyitva lesz, majd gyere fel.
- Rendben.
Elköszöntünk, aztán letettem a telefont, és elfeküdtem az ágyamon, az arcomat pedig a párnába fúrtam. Így vártam, hogy megérkezzen. Elég sok idő eltelt, mire hallottam a szobám ajtaját nyílni, aztán már csak azt éreztem, hogy az ágy besüpped mellettem, és két erős kar fonódik a derekam köré.
- Szia. - hallottam a suttogást a fülembe, aztán kaptam egy puszit is.
- Szia. - köszöntem, miközben megfordultam, és adtam a szájára egy kis puszit.
- Na mi a baj? - kérdezte, amikor elváltunk egymástól, és a hajamat hátrasimította az arcomból.
- Csak olyan rosszul érzem magam. Először is, anyu tud kettőnkről. Látott minket reggel az autóban, így kénytelen voltam mindent elmondani neki. Jól leteremtett, hogy mégis, hogy képzelem, hogy ezt teszem Austinnal, nem ezt érdemli, és hát végül is igaza van, de aztán mellém állt. Azt mondta, hogy mindegy kivel vagyok, csak legyek boldog. - mosolyogtam, és felnéztem rá, és ő is azt tette.
- Akkor nem haragszik? - kérdezte.
- Az elején nagyon dühös volt, de már szerencsére nem. Hosszasan elbeszélgettünk, szinte mindent elmondtam.
- Akkor mi a baj? Van még valami, ugye? – ráncolta a homlokát.
- Itt volt Austin. El akartam neki mondani, hogy vége, de nem ment. Nem voltam rá képes. Úgy sajnálom. - sóhajtottam.
- Figyelj, én nem haragszok. Megértem, ha akarsz egy kis időt, tényleg. Elhiszem, hogy nehéz. Én nem sürgetlek. - mondta biztatóan.
- De Justin, nekem ez szörnyű érzés! Pár órája, még Austin volt itt, most pedig te. A ribancok csinálnak ilyet. - suttogtam lemondóan, és inkább elfordítottam a tekintetemet róla. Nem bírtam a szemébe nézni.
- Ashley! - szólt rám, és kényszerített, hogy nézzek a szemébe. - Ne beszélj már butaságokat. Nem vagy ribanc, ezt most felejtsd el!
- Aranyos vagy, hogy nyugtatni próbálsz, de..
- Nem! Kérlek, hagyd ezt abba. Nem te tehetsz róla, nem tudunk parancsolni az érzéseinknek. Te próbálkoztál, de egyszerűen nem ment.
- Tudom.
- Kérlek, ne kezdj önostorozásba.
- Rendben. - bólintottam egy aprót. - Köszönöm, hogy eljöttél, és viszonylag megnyugtattál. Köszönöm, hogy számíthatok rád.
- Mindig számíthatsz rám, bármi is történjék. - suttogta, majd közelebb csúszott hozzám, és először mióta itt van, megcsókolt.
- Fáradt vagy? – kérdeztem, amikor elváltunk egymástól.
- Kicsit. – bólintott.
- Akkor miért jöttél? Nyugodtan pihenhettél volna otthon, megértettem volna! Ne haragudj, amiért iderángattalak. – biggyesztettem le az alsó ajkamat.
- Ugyan már. Hallottam a telefonban, hogy van valami, ezért kötelességemnek éreztem, hogy itt legyek veled. – mondta, miközben lágyan simogatta a hátamat, ami nagyon jól esett.
- Köszönöm, ez aranyos tőled. – mosolyogtam, és ezúttal én csókoltam meg őt. - Itt alszol?
- Nem tudom, nem igazán szeretnék a szüleiddel összefutni. – fintorgott.
- Anyu reggel 8-kor, apu pedig 9-kor jön. Nekem úgyis fél 9-re a stúdióban kell lennem.
- Rendben, de, csak ha nem baj.
- Dehogyis. – ráztam meg a fejemet. – Mész zuhanyozni?
- Otthon zuhanyoztam, azért tartott kicsit sokáig, mire ideértem.
- Értem, akkor én megyek. Megpróbálok sietni. – vigyorogtam, aztán egy puszi után bementem a fürdőszobába. Tényleg siettem, ugyanis 20 perc múlva már tisztán és frissen mentem vissza a szobába. A szám azonnal mosolyra húzódott, amikor megláttam a békésen alvó Justint az ágyamon. Nem ébresztettem fel, lassan, csendesen másztam be mellé, és odabújtam a karjaiba. Álmában átölelt, és kicsit magához húzott. Így aludtunk el.

Remélem tetszett, tudom, hogy nem a legizgalmasabb rész lett, de azért írjátok le a véleményeteket! :)

22. rész

- Szia. - köszöntem neki.
- Szia. Elárulnád, hogy mégis mit művelsz?
- Mármint? - tetettem a hülyét, de tudtam, hogy már nincs menekvés.
- Ne játszd nekem a hülyét! Miért Justin hozott haza reggel, és ami a legfontosabb, miért csókolt meg? - kérdezte, és láttam rajta, hogy tényleg nagyon dühös. Nem tudtam, hogy mit mondjak. Egyáltalán nem készültem fel erre a magyarázkodásra most.
- Anyu, nem tudom, miről beszélsz. Justin nem csókolt meg. - próbáltam menteni a menthetetlent.
- Ne nézz már madárnak! Láttam, amit láttam, nem tudod bebeszélni nekem az ellenkezőjét. Most azonnal elmondasz mindent. - parancsolta, és a nappali felé mutatott, majd megfordult és be is ment oda. Tudtam, hogy ezt már úgy sem úszom meg, ezért követtem őt. A kanapé egyik szélén ült, én pedig kicsit távolabb tőle a másik szélén foglaltam helyett. - Hallgatlak.
- Szóval.. - kezdtem bele nehezen, de nem igazán jöttek a szavak. Nem tudtam, hogy mégis mit kellene mondanom. Zavarban voltam, hiszen végül is épp most buktam le az anyukám előtt, ahogy megcsalom a barátomat. - Anyu, muszáj ezt? Kérlek, hagyd, hogy egyedül megoldjam a dolgaimat. - kértem.
- Megoldod? Úgy érted elrontod? - húzta fel a szemöldökét. - Nem hiszem, hogy Austin ezt érdemli tőled! Ő egy igazán rendes fiú, mindent megad neked, te pedig hálátlan vagy vele! - teremtett le.
Köszi anyu, most máris sokkal jobban érzem magam.
- Tudom, hogy nem ezt érdemli, de nem én akartam így, oké? Tudom, hogy nem kellett volna, tudom! Sajnálom, nem így terveztem! Hidd el, nekem sem volt könnyű, szörnyű érzés, de egyszerűen nem tehetek róla. Annyira próbálkoztam, tényleg! Igazán próbáltam elkerülni Justint, de egyszerűen nem ment. Minél jobban akartam, annál nehezebb volt. Továbbra is tisztelem Austint, és szeretem, de csak, mint egy barátot. Értsd, meg kérlek. - néztem rá kétségbeesetten. Láttam, hogy már nem néz rám olyan dühösen, és ez ettől kicsikét megkönnyebbültem.
- Akkor szakítanod kellett volna vele, és nem megcsalni!
- Nem akartam megcsalni! Egyszerűen csak így alakult. Nem akartam. - ráztam a fejemet, majd a tenyerembe temettem az arcomat, hogy eltakarjam az előbukkanó könnyeimet, és még a fejemet is elfordítottam, miközben rátámaszkodtam a térdemre. Bántott, amiket anyu a fejemhez vágott, tudtam, hogy igaza van.
- Szereted Justint? - kérdezte már nyugodt hangnemben. Nem feleltem rá rögtön, gondolkoztam, hogy most mégis mit válaszoljak erre. Végül erőt vettem magamon, és ráfordítottam a tekintetemet, majd bólintottam, mire ő felsóhajtott, megrázta a fejét, de a szája szélén mégis ott bujkált egy apró mosoly, amit jó jelnek vettem.
- Nem gondolom, hogy ez már az a nagy szerelem lenne, de érzem, hogy tudnám őt szeretni nagyon. Tudod, ő egy igazán szerethető ember. Vannak rossz tulajdonságai, de ezeket mind elnyomja az a sok jó, ami benne van. - mondtam, és még magam is meglepődtem a szavaimon.
- De mégis, hogy történt ez? - érdeklődött kíváncsian.
- Mondhatni eléggé viharos a kapcsolatunk. - mosolyodtam el, visszaemlékezve az eddig történtekre. - Az X-factorban ismertem meg, és először csak barátkoztunk. Aztán ő közölte velem a szándékait, és én visszautasítottam. Az egész X faktor alatt csak kerülgettük egymást. Ő folyton próbálkozott, én pedig hárítottam. Azt hiszem, hogy a közös dalunk után változott meg bennem minden. Próbáltam tagadni, hogy nem érzek iránta semmit, aztán elvitt a menedzserének a bulijára, ahol kicsit összevesztünk, és azt hiszem, hogy az után vallottam be magamnak a számára már nyilvánvalót. Ez után megbeszéltük, hogy nem keressük egymást, de nem bírtam, anya. Amikor haza jött Kanadából, muszáj voltam elmenni hozzá. Látni akartam, beszélni vele. Hiányzott. Nem akarom tovább elrejteni az érzéseimet. Kérlek szépen, ne ítélj el.   - néztem rá kérlelően, amikor befejeztem a kis mesémet.  - - - Tudom, hogy nem a leghelyesebb megoldást választottam, de nekem sem volt könnyű, elhiheted.
- Örülök, hogy elmondtad mindezt nekem. - fogta meg a kezem. - Nem ítéllek el, én csak nem akarom, hogy rosszul dönts. Azt akarom, hogy boldog legyél, és ha te úgy érzed, hogy Justin boldoggá tudna tenni, akkor hajrá. - mosolygott, mire én megkönnyebbülve néztem rá. Örültem, hogy az anyukám nem haragszik rám.
- Köszönöm. - suttogtam a fülébe, miután megöleltem.

Viszonylag jókedvűen mentem fel a szobámba, miután befejeztük a beszélgetést, de tudtam, hogy a neheze még hátra van. Még ma fel akartam hívni Austint, mert túl akartam rajta esni. Tudtam, hogy nehéz lesz, és féltem. Elképzelni nem tudtam, hogy milyen reakciója lesz a bejelentésemre.
Nem gondolkodtam sokat, elővettem a zsebemben lévő telefonomat, majd miután kikerestem a számát, már hívtam is, ő pedig pár csengés után fel vette.
- Szia, édesem. - szólt bele vidáman.
- Szia. Ráérsz ma? - kérdeztem összeszorított szemekkel.
- Igen, már hívni is akartalak. Ha akarod, átmehetek.
- Igen, az, jó lenne. - bólogattam. - Beszélnünk kell.
- Rendben, megpróbálok sietni.
- Oké, várlak.
- Szeretlek. - mondta köszönésképpen, de én nem válaszoltam, csak kinyomtam a telefont, majd levetődtem az ágyra, és a fejemet belefúrtam a párnába. Olyan rosszul éreztem magam a rám váró beszélgetéstől.
Nem tudtam, meddig feküdhettem már ott, amikor jelzett a telefonom, miszerint üzenetem érkezett. Kitapogattam az ágyon, hogy merre van a készülék, majd amikor megtaláltam kicsit felemeltem a fejemet, hogy megnézzem ki írt. Egy apró mosoly szaladt a számra, amikor megláttam, hogy a feladó nem más, mint Justin. Felültem, és izgatottan nyitottam meg a sms-t.

Máris hiányzol! Az egész megbeszélés alatt csak te jársz a fejemben. <3

Már azon voltam, hogy válaszoljak neki, amikor is csengettek. Azonnal kiléptem az üzenetekből, a szívem gyorsabban kezdett el verni, a gyomrom összeszűkült, mivel tudtam, hogy Austin az. Félve álltam fel az ágyamról és mentem ki a szobámból, de megálltam a lépcsőn, amikor megláttam Austint. Anyu engedte be, és éppen egymást üdvözölték.

- Szia, Ashley. - köszönt fel nekem, amikor észrevett. Nyeltem egy hatalmasat, majd kényszeredetten elmosolyodtam és intettem egyet. Jöjjön, aminek jönnie kell.


Köszönöm az előző részhez a komikat, nagyon jól este, aranyosak vagytok. Remélem, hogy ehhez is fogok kapni, igaz, nem volt benne sok Justin, de azért reménykedek benne, hogy tetszett! :)
u.i: az új kinézethet mit szóltok?
Még egyszer köszönet érte, Nórának <3

21.rész

- Azt hiszed? - kérdeztem.
- Azt. Furcsa ez nekem. Nem is olyan régen még Austinért bolondultam, most pedig itt fekszek a karjaidban. Tudom, hogy érzek valamit irántad, és többet, mint csupán baráti szeretet, de nem gondolom, hogy ez már az a nagy szerelem. - felelte halkan.
- Persze, megértem. - bólintottam
- Kell nekem egy kis idő, hiszen még párkapcsolatban élek. Barátom van, akit most megcsaltam, és én ezt nem akarom. Nem leszek olyan, aki egy másik fiúval csalja a barátját hetekig, hónapokig.
- Most ezzel mire akarsz célozni? Hogy felejtsük el, ami történt, vagy mi? - néztem rá értetlenül, hitetlenkedve. Ha most megint azzal jön, hogy ő nem akarja bántani Austint, és felejtsük el, és tegyük meg nem történtekké, akkor kiborulok, ám a válasza meglepett.
- Nem. Arra, hogy szakítani fogok Austinnal. 
- Mi? - húztam fel a szemöldökömet. - Mármint, ne értsd félre, örülök, csak eddig még hallani sem akartál arról, hogy esetleg szakítasz vele.
- Nincs értelme tovább húzni. Csak megnehezíteném, és rosszabb lenne. Akármennyire is nehéz bevallani, de nem vagyok már szerelmes belé. Ezt az is igazolja, hogy lefeküdtem veled, megcsaltam őt. De kérek egy kis időt, rendben?
- Hát persze. Amennyit csak szeretnél. - mosolyogtam, majd megcsókoltam.
- Azért, itt maradhatok éjszakára? Nem akarok ilyenkor haza menni. - kérdezte egy huncut mosollyal az arcán, amitől felnevettem.
- Persze, hogy maradhatsz. - mondtam, majd újra birtokba vettem az ajkait. Csókunknak ezúttal a vetett véget, hogy meg kordul a gyomra, ezért elnevette magát, majd zavarában a mellkasomhoz bújt, hogy ne lássam az arcát.
- Én is éhes vagyok. Mit szeretnél enni? - tudakoltam, miközben kényszerítettem, hogy rám nézzen.
- Nem tudom, nekem mindegy. - válaszolta.
- Akkor gyere, megnézzük van-e itthon valami, és, ha nincs, renddelük pizzát. Megfelel?
- Igen. - bólintott.
- Akkor gyere. - mondtam, és kipattantam az ágyból. Felvettem egy nadrágot, megvártam, hogy Ash is magára tudjon kapni valamit, aztán lementünk a konyhába.
- Szóval. - kezdtem, amikor kinyitottam a hűtőt, és megláttam, hogy egy doboz tejen, és pár joghurton kívül nem sok valami van benne. - Az igazság, hogy ugye nem voltunk most itthon, ezért nem sok mindennel tudok szolgálni. - húztam el a számat.
- Nem gáz, akkor rendeljünk pizzát. - vont vállat.
Igy is tettünk, rendeltünk egy nagy sajtosat, amire 15-20 percet kellet várnunk.
- Ameddig várunk a kajára, nem akarod megmutatni a házat? Még csak a szobádat és a konyhát láttam. - jött oda hozzám és körbefonta a kezét a derekamon.
- De, persze. - bólintottam mosolyogva. - Mit szeretnél látni?
- Amit csak lehet.
- Rendben. Akkor gyere.

Ashley szemszög

Justin háza hatalmas volt, rengeteg helyiséggel. Mindent megmutatott, én pedig sokszor csak ámultam és bámultam.
- Justin, minek neked ekkora ház? Ebbe rengeteg szoba van. Minden szobába más csaj viszel fel, vagy mi? - kérdeztem incselkedve.
- Haha, dehogy. - nevetett, és tovább mentünk le a lépcsőn, vissza a földszintre. - Tudod, néha sokan vagyunk itt, eljönnek a barátaim, vagy valami, és akkor legalább van hely nekik. Én csak azt az egyet használom, ahol aludtunk.
- Értem. - bólintottam.
- Gyere, ez az utolsó hely, és talán a kedvencem is. - mondta, aztán oda mutatott, én pedig eltátottam a számat. Itt voltak a díjai, képek, lemezek.
- Úh, ez csodálatos. Úristen, mennyi sok díj. - sóhajtottam. - Ezekre igazán büszke lehetsz. - mosolyogtam rá.
- Az is vagyok. - bólintott. - Sokat jelentenek nekem.
- Elhiszem. - fordultam felé, és megpusziltam. - Gyönyörű ez a ház, Justin.
- Köszönöm. - vigyorgott, majd megcsókolt, amit aztán a csengő szakított meg. Bizonyára megérkezett a pizza.

Egész éjszaka fel voltunk,  és miután elfogyasztottuk a nagyon késői vacsoránkat,  visszamentünk Justin szobájába, ahol lefeküdtünk, és beszélgettünk. Sok minden szóba került, olyan volt az egész, mint a legelején, amikor csak barátkoztunk. Hajnali 5 körül sikerült aztán újra elaludnunk, egymás karjaiban. Justin fél 11 körül ébresztett fel, hogy el kell mennie. Mondta, hogyha nyugodtan maradhatok, és aludjak tovább, de nem akartam itt maradni egyedül, így felkeltem, és én is elkészültem Justinnal együtt.
- Mikor láthatlak? - kérdezte már autóban, amikor leparkolt a házunk előtt, és felém fordult a testével.
- Nem tudom. Majd hívlak. - válaszoltam.
- Rendben. - bólintott, aztán közelebb hajolt, hogy lágyan megcsókoljon. - Azért felhívhatlak?
- Persze. - mosolyogtam, és beletúrtam a hajába.
- Akkor,szia, Ashley. - köszönt el, de nem úgy nézett ki, mint aki nagyon menni akar. Végül még utoljára megcsókolt, majd én is elköszöntem tőle, kiszálltam az autóból, ő pedig egy intés után elhajtott.
Boldogan sétáltam be a házba, ám a mosoly, ami az arcomon volt azonnal eltűnt, amikor megláttam anyukám kissé talán dühös arcát.

Sziasztok, ezer millió bocsánat, hogy majdnem 1 hete nem volt rész, de beteg voltam, és nem volt kedvem írni. Köszönöm a komikat az előzőhöz, remélem, hogy ehhez is kapok majd. Igaz, nekem ez a rész nem lett a kedvencem, sőt, de azért reménykedek benne, hogy nektek tetszett. <3

20.rész

http://www.youtube.com/watch?v=kOGBIbqXwYE

Justin kiemelt a medencéből, a szélére ültetett, majd ő is kimászott belőle, aztán megfogta kezemet, és bevezetett a házba. Ott szinte azonnal nekem esett, neki lökött a falnak, és vadul csókolni kezdett. A fenekem alá nyúlt, belemarkolt, felkapott az ölébe, nekem pedig egy apró sikoly hagyta el a számat. Elindult velem fel a lépcsőn, és az emeleten bementünk egy szobába. Lábával berúgta az ajtót, majd az ágy felé mentünk, ahová letett, és fölém mászott. Nem csókolt azonnal meg, csak néztünk egymás szemeit.
- Még meggondolhatod magad. - súgta.
- Fogd be, Justin! - ráztam meg a fejemet, aztán kicsit felemelkedtem, és megcsókoltam. Kezeimmel lehúztam őt magamhoz, így már szinte rajtam feküdt. A csókunk egyre mélyebb, szenvedélyesebb, követelőzőbb lett, majd a levegőhiány vetett véget neki. Justin ezúttal a nyakam kezdte el apró kis puszikkal, csókokkal kényeztetni, ugyanúgy ahogy a medencében. Egyre lejjebb haladt, és egy apró sóhaj hagyta el a számat, amikor megéreztem ajkait a melleimnél. Én eközben az izmos hátán jártattam fel-le a kezemet, néha beletúrva a hajába. Minden egyes négyzetcentiméteren próbáltam megérinteni, majd felbátorodva megemelkedtem, mire ő becsúsztatta a kezét a hátamhoz, és kikötötte a fürdőruhám melltartó részét, így már nem takarta semmi a melleimet. Nem voltam előtte zavarba, élveztem átható, vággyal teli pillantásait. Ajkaival melleimet csókolta, míg kezét egyre lejjebb csúsztatta, aztán megérintette legérzékenyebb pontomat, bugyin keresztül kezdett el simogatni, és én hangos sóhajokban törtem ki.
Egy pillanatra felemelte a fejét, szemembe nézett, én pedig magamhoz húztam, és szenvedélyesen kezdtem el csókolni. Körbeöleltem a nyakát, szorítottam őt. Élveztem, hogy meztelen felsőtestünk egymásénak feszült.
Hirtelen ötlettől vezérelve fordítottam, így én kerültem felülre. Adtam egy puszit a szájára, aztán mellkasára tértem, egyre lejjebb haladva. Már a fürdőgatyájának a szélén jártam, amikor felhúzott, és megcsókolt. Nem hagyta sokáig, hogy én legyek felül, megemelt, majd fordított rajtunk. Bosszúsan néztem rá, mire ő felnevetett. Most ő irányított.  Keze a fenekemhez vezette, aztán megéreztem, hogy beleakasztja az újait a bugyim szélébe, és lassan elkezdi lehúzni rólam. Pillanatokon belül már teljesen meztelenül feküdtem alatta. Teste hozzám simult, így éreztem, hogy mennyire kíván, ennek hatására pedig újból felsóhajtottam. Zavart, hogy még mindig elválaszt minket valami, ezért az ő nadrágjától is hamar megszabadultunk. Lázasan érintettem őt mindenhol, teljesen feltüzelt, ahogy meztelen, felforrósodott testünk egymásénak feszült. Eszméletlenül izgató volt, egyszerűen képtelen voltam tovább várni. Hihetetlenül kívántam, érezni akartam már, ahogy birtokba veszi a testemet. Tekintetemmel az övét kerestem, majd némán kértem, és megértette, mit akarok. Teljesítette a kérésemet, hiszen ő sem vágyott másra. Mélyen a szemembe nézve hatolt belém, mire egy sóhaj tört ki belőlem, és összeszorítottam a szememet. Lassan kezdett el mozogni, közben pedig lágyan csókolt. Közös ritmusban mozogtunk, tökéletes összhangban. Éreztem őrült szívverését, egyre sűrűbbé váló lélegzeteit. Egyik kezemmel hajába túrtam, néha-néha belemarkolva, míg másikat a hátán tartottam. Justin a nyakamat csókolgatta, miközben kezei a melleimen és a combomon kalandoztak. Élvezettel hallgattam a sóhajait, nyögéseit, miközben egyre gyorsabb tempóra váltott. Teljesen összeforrtunk, egyek voltuk, elmerültünk egymásban. Együtt értük el a tökéletes beteljesülést, közösen jutottunk a csúcsra. Egyszerűen hihetetlen volt. Justin erőtlenül nehezedett rám, arcát a hajamba fúrta, és a fülembe pihegett. Csukott szemmel feküdtem, és öleltem magamhoz, vártuk, hogy légzésünk normális szinte lassuljon. Justin felemelte a fejét, szemembe nézett, aztán megcsókolt. Szenvedélyesen, szeretet teljesen.
- Mindjárt jövök. - súgta, a fülembe, miután elválltak ajkaink, majd felállt, és kiment a szobából.
Melegség járta át a lelkemet, boldognak éreztem magam. Igazán boldognak. Magamra húztam a takarót, és csukott szemmel vártam, hogy visszajöjjön. Pár perc után aztán megéreztem, hogy besüpped alattam az ágy, majd a karokat, amik körbeölelték a derekamat. Nem szóltunk semmit, tudtuk, hogy ez most itt nem a szavak ideje. Szorosan egymáshoz bújtunk, és csak élveztük egymás közelségét, mígnem sikerült elaludnunk.

Amikor felébredtem, és kinyitottam a szememet, először nem tudtam, hogy hol vagyok, de aztán eszembe jutott a délután. Egy mosoly kúszott az arcomra, amikor megláttam a mellettem, még békésen szuszogó Justint. Egy kis puszit nyomtam az arcára, de ő még nem érzékelte ezt. Nem keltem fel, inkább kényelmesebb pozícióba varázsoltam magam, és körül néztem a szobába. Nem sok mindent láttam, mivel időközben beesteledett, és sötét volt. Kíváncsian néztem az órára, és meglepődve vettem tudomásul, hogy éjszaka 11 van. A mellettem lévő fiú mocorogni kezdett, és azonnal rákaptam a tekintetemet, ő pedig félig, hunyorítva nézett rám, de aztán elmosolyodott, rátette az egyik kezét az arcomra, majd kaptam egy kis puszit a számra.
- Szia. - suttogtam, és befészkeltem magam a karjaiba, ő pedig átölelt.
- Régóta fel vagy? - kérdezte rekedtes hangon.
- Nem, csak pár perce. - feleltem, és kicsit eltávolodtam tőle, hogy lássam az arcát. Kíváncsian, kicsit bizonytalanul nézett rám. Gondolom arra volt kíváncsi, hogy megbántam-e a történteket. Nem mondtam semmit, csak közelebb csúsztam hozzá, és megcsókoltam. Reméltem, hogy ez egy megfelelő válasz.
- Annyira csodálatos volt veled. - mondta halkan a fülembe, és közben kezét a derekamra simította a takaró alatt.
- Veled is. Örülök, hogy megtettük, nem bántam meg egyetlen-egy percét sem.
Homlokát az enyémnek döntötte, úgy nézett a szemeimbe, és láttam rajta, hogy valamit mondani akar, de mintha félne.
- Szeretlek, Ashley. - suttogta. Szinte alig lehetett hallani, de mégis tisztán kivehető volt, hogy mit mondott. Őszintén nézett rám, én pedig kicsit meglepődve. A szívem valahogy őrülten kezdett el dobogni, és azonnal melegem lett. A hasamban életre keltek a kis pillangók, és azonnal mosolyogni támadt kedvem. Egy ideig csak néztem, majd én is megszólaltam.
- Azt hiszem, hogy én is szeretlek, Justin. - mondtam.

Azt hiszem, hogy ilyen még nem volt, hogy rögtön másnap új rész, szóval cserébe kérek sok komit.Imádat<3

19.rész

http://www.youtube.com/watch?v=98WtmW-lfeE

Justin már több mint egy hete elment, mivel nem csak a nagyszüleivel, de az apukájával és a testvéreivel is töltött egy kis időt. Nem beszéltem vele, de követtem őt a twitteren, így gyakran megnéztem, hogy merre jár, miket csinál. Tudtam, hogy nem lett volna szabad, de nem érdekelt. Bevallottam magamnak, hogy nem vagyok iránta közömbös, és alig vártam, hogy visszajöjjön. Hiányzott.
Ez idő alatt, ameddig ő távol volt, egyáltalán nem unatkoztam. Építettem a karrieremet, Staceyvel voltam, és Austinnal is. Igaz, nem olyan sokat, mint kellett volna, de mégsem hanyagoltam őt el, úgy éreztem.
Staceyvel nagyon sokat beszélgettem, szinte minden nap találkoztunk, ha az időnk engedte.
Elmondtam neki Justinnal és Austinnal kapcsolatban mindent, aki ezt mondta:
- Talán ideje lenne kipróbálnod valami újat. Elhiszem, hogy nehéz lenne ott hagyni Austint, mert sokáig együtt voltatok, de ha annyira szeretnéd, nem bizonytalanodtál volna el pár csóktól, és pár szép szótól. Talán ideje lenne elengedni őt, és adni egy esélyt Justinnak. Így csak becsapod saját magadat, és a fiúkat is!
Nem mondtam neki erre semmit, mert valamilyen szinten igaza volt, viszont féltem.
Amikor aztán szerdán felébredtem, és felmentem a twitteremre, hogy szétnézzek, megláttam egy Justintól származó kiírást, miszerint megérkezett Los Angelesbe. Egy mosoly került az arcomra, de nem csináltam semmit. Gondoltam, majd ő keres, és így is volt. Nem sokkal a reggelizésem után csörgött a telefonom, és ő hívott.
- Szia. - vettem fel mosolyogva.
- Szia. - köszönt nekem. - Hiányoztam?
- Nem igazán. - mondtam poénkodva. Valószínűleg ő is tudta, mivel felnevetett.
- Aranyos vagy. - ironizált. - Szóval, mi lenne, ha találkoznánk? - kérdezte sejtelmesen, amit nem tudtam hová tenni.
- Nem is tudom. Jó ötlet ez?
- Persze! Gyere el hozzám, egyedül vagyok. Amúgy sem igazságos, hogy én már voltam nálad, te pedig még azt sem tudod, hogy én hol lakok.
- Rendben. - nevettem. Tény és való, hogy nem kellett sokáig győzködnie.
- Jól van, ha elküldöm a címet, idetalálsz, vagy érted menjek?
- Küld el a címet, odamegyek taxival.
- Rendben, várlak. Ó, és hozzál fürdőruhát!
- Oké, szia. - köszöntem el, majd letettük.
Érdekes, a beszélgetésünk alatt egy pillanatra sem jutott az eszembe, hogy tulajdonképpen én el vagyok tőle tiltva, de valahogy nem is érdekelt. Izgatottan mentem a szobámba, hogy elkészüljek, és minél hamarabb ott legyek nála. Akkor jutott el, hogy milyen hülyén is viselkedek, amikor a szekrényem előtt állva egy jó szerelést kerestem. Úgy csinálok, mintha egy szerelmes kis tini lennék, pedig ez nem így volt. Egy 18 éves lány vagyok, akinek barátja van. A bűntudat újra felszínre akart törni, ám ezúttal nem engedtem neki. Mosolyogtam, jó kedvű voltam, és azt csináltam, amit szerettem volna! Furcsa milyen gyorsan változnak az emberek érzései, gondolatai.
Nem igazán értettem, hogy minek a fürdőruha, mivel én biztos nem megyek ki vele a partra, ahol egy csomó ember van, de mégis teljesítettem a kérését, így a táskámba bedobtam az egyik kedvenc darabomat, és csak az után öltöztem fel. A hajamat kifésültem, kicsi sminket dobtam fel az arcomra, és már kész is voltam. Miközben készültem, hívtam egy taxit, ami hamar meg is érkezett, így miután bemondtam a címet, indulhattunk is. Egy hatalmas házhoz értünk, bő fél óra alatt, de a Scooternél látottak után már nem lepődtem meg. Csengettem, és izgatottan vártam, de nem kellett sokáig, ugyanis az ajtó kinyílt, és megjelent előtte a vigyorgó Justin.
- Szia. - nevetett, majd magához húzott, és megölelt.
- Szia. - karoltam át a derekát, és mélyen beszippantottam az illatát.
- Éhes vagy? - kérdezte, amikor beléptünk és elengedett.
- Nem igazán. - ráztam a fejemet.
- Oké, akkor ugye hoztál fürdőruhát?
- Igen. - bólintottam.
- Szuper, gyere, megmutatom, hol tudsz átöltözni! - láthatólag teljesen fel volt pörögve, de én még mindig nem értettem semmit. Hol akar fürödni?
- Justin, én nem megyek le a partra! Semmi kedvem másnap a címlapokon lenni. - állítottam meg.
- Nem a partra megyünk.
Már éppen kérdeztem volna, hogy akkor hová, de aztán eszembe jutott, hogy nyilvánvalóan van saját medencéje. Nem is értem, hogy nem gondoltam erre hamarabb.
- Itt az egyik fürdőszoba, nyugodtan öltözz át, én addig a konyhában leszek. - mondta, és közben a konyha felé mutatott.
- Rendben. - bólintottam. Ő villantott még felém egy mosolyt, majd kitárta előttem az ajtót, így én bementem, aztán az ajtó zárult.
Megdöbbenve álltam még ott egy pár pillanatig, majd végül feleszméltem, és lassan elkezdtem átöltözni a fürdőruhámba. Amikor kész lettem a ruhámat összehajtottam, és letettem őket egy helyre, a táskámmal együtt, majd beálltam egy egész alakos tükör elé, és néztem az alakomat. Nem mondhatom, hogy kövér vagyok, de azt sem, hogy vékony. Szerintem pont megfelelő, egy ideje már elégedett vagyok a testemmel, és ettől sokkal boldogabbnak érzem magam. Nem pepecseltem sokáig a fürdőszobában, kicsit megigazítottam még a hajamat, aztán kimentem hozzá a konyhába. Akkor tudatosult bennem, hogy szinte félmeztelenül állok előtte, amikor őt is megláttam póló nélkül. Háttal volt nekem, így szemügyre vehettem széles kidolgozott vállait, és izmos hátát. Nyeltem egyet, megköszörültem a torkomat, mire megfordult.
- Kész is vagy?
- Aha. - bólintottam. Ha azt gondoltam, hogy hátulról tökéletes, akkor nagyon tévedtem.  
A szívem hevesebben kezdett el verni, a levegőt szaporábban vettem, amikor megláttam az alakuló kockáit. Kicsit eltátottam a számat, és erre csak akkor jöttem rá, amikor felkuncogott. Én zavartan elnéztem, és beletúrtam a hajamba. Éreztem, hogy az arcom piros lett, de végül visszanéztem rá.
- Tessék. - tett elém egy poharat egy szívószállal. - Nagyon finom, én imádom. - mondta, és beleivott a sajátjába. - Na gyere, menjünk fürödni. Csodás a víz, ma már néztem.
Követtem őt, és közben megkóstoltam az italt, amit adott, és valóban isteni volt. Kimentünk az udvarra, ahol egy hatalmas medence volt. Tetszett, ahogy az egész ház, amit még sajnos nem igazán láttam. Remélem majd körbe vezet, később, vagy legalább a szobáját megmutatja. Kíváncsi vagyok rá.
Justin minden gondolkodás nélkül beugrott a vízbe, miután letette egy asztalra a poharát. Felnevettem a mutatványán, majd én is követtem őt. A víz kellemesen érintette a bőrömet, kinyitottam alatta a szememet, és lassan a medence széléhez úsztam, ahol feljöttem a felszínre. A lábam nem ért le, így a medence szélébe kapaszkodtam az egyik kezemmel, a másikkal pedig kisimítottam a hajamat az arcomból, majd felnéztem. Justin a másik oldalon volt, de aztán gyorsan átúszta a köztünk lévő távolságot, és megállt előttem. A kezeit mellém tette, körbezárt, így ha akartam volna, se tudtam volna menekülni. Közel volt, amitől kicsit zavarban voltam.
- Tudod, lehet, hogy én nem hiányoztam neked, de te nekem annál inkább. - mondta halkan.
- Te is hiányoztál, Justin. - hajtottam le a fejemet, de ő azonnal az állam alá nyúlt, és felemelte azt.
- Ennek igazán örülök. - mosolygott. - Örülök, hogy az indulásom előtt elmentem hozzád, így nem rosszkedvűen utaztam el. Kicsit összevesztem előtte anyuval, de a csókod felvidított. Bevallom, meglepődtem, de annál jobban esett.
- Nem tudom mi ütött akkor belém, egyszerűen csak úgy éreztem, hogy meg kell tennem. - suttogtam.
- Most nem érzed úgy? - kérdezte, és kicsit még közelebb jött, testünk szinte már összeért, de még mindig volt közöttünk pár centi távolság.
- Nem tudom. - leheltem. - Nem szabadna úgy éreznem. Akkor sem szabadott volna.
- Ugyan már, Ashley. Már régen nem számít, hogy mit szabad és mit nem. Engedd kicsit el magad. - súgta a fülembe, majd adott alá egy puszit, aztán még egyet, és még egyet. Végig csókolta a nyakamat, aztán eljutottam az arcomra, szépen folyamatosan a számig. Én behunyt szemmel tűrtem a kényeztetését, ami nagyon jól esett. Amikor aztán az ajkaink megtalálták egymást, nem gondolkodtam tovább, átkaroltam a kezeimmel a nyakát, és visszacsókoltam. A keze felfedezőútra indult a testemen, egyikkel a hátamat fogta, míg a másikkal belemarkolt a mellembe, amitől apró sóhaj hagyta el a számat. A lábaimmal kicsit elrugaszkodtam, és keresztülfontam a derekán őket, így húzva magamhoz közelebb.
- Istenem, Ashley. – súgta, amikor eltávolodott tőlem. A szemébe néztem, ami tele volt vággyal. – Annyira gyönyörű és kívánatos vagy. – puszilta meg a vállamat. – Akarlak.
- Akkor mire vársz még? – kérdeztem rekedtes, bizonytalan hangon. Felkapta a fejét, majd kérdőn rám nézett.
- Biztos vagy benne? Nem akarom, hogy később megbánd. – kérdezte, és fejét az enyémnek döntötte.
- Nem, egyáltalán nem vagyok biztos benne. Csupán azt tudom, hogy akarom. Érezni akarlak.

Remélem tetszett a részt, és mindenki megdob egy komival! Imádaaaaaaat!

18. rész

https://www.youtube.com/watch?v=JslbMrm9VTw&feature=related

Amikor vége lett az interjúnak, és eljutott az agyamig az, amit Justin mondott, azonnal kikerestem a telefonomban a számát, és már hívtam is.
- Szia! - vette fel pár csöngés után.
- Mégis mit képzelsz magadról? - estem neki azonnal.
- Mi? Miért, mi történt? - kérdezte kíváncsian.
- Mi történt? Láttam a mai interjúdat, és nagyon dühös lettem! Hogy képzelted, hogy olyanokat mondhatsz rólam? Elfelejtetted, hogy barátom van? Szerinted mégis mit fog gondolni? Azt hittem megegyeztünk, akkor nem értem. Szándékosan akarsz nekem rosszat? - kiabáltam.
- Hé-hé-hé! Állj!- szólt közbe. - Azt hiszem, tudom melyik interjúról, van szó, és közlöm veled, hogy az már nem most készült, csupán most került adásba! Sajnálom, tényleg! Poénnak szántam.
- Poénnak? Sajnálom, de én egyáltalán nem tudtam rajta nevetni! Megjegyzem, elég sajátos a humorérzéked!
- Sajnálom, ne haragudj. Ha akarod, kiírom twitterre, hogy csak hülyéskedtem.
- Sokra megyek vele, igazán. Tudod, nem hiszem, hogy Austin unalmában a twitteredet olvasgatná! Inkább ne csinálj semmit, már így is eleget tettél. - morogtam, majd köszönés nélkül rácsaptam a telefont.

Dühösen kapcsoltam ki a tv-t a telefonbeszélgetés után, és mentem fel a szobámba. Nem tudtam, mit csináljak, ezért a feszültség levezetéseképpen elkezdtem takarítani. Elpakoltam a szobámban, aztán kiválogattam a ruháimat. Sok felesleges dolgot kidobáltam, így több szabad hely lett a szekrényemben. Ez eltartott pár óráig, így már délután volt, mire végeztem. Időközben megéheztem, ezért lementem a konyhába, hogy kaját készítsek magamnak, de mire leértem, pont csöngettek, így a konyha helyett a bejárati ajtó felé vettem az irányt. Kíváncsi voltam ki lehet az, és amikor megláttam, azonnal felvettem egy kis mosolyt az arcomra.
- Szia. - köszöntem Austinnak, aki ugyanúgy üdvözölt, majd beljebb jött. Puszi nélkül ment el mellettem, és már nem sejtettem semmi jót.
- Mit keresel itt? Úgy értem, estére beszéltük meg, nem? - kérdeztem.
- De. - bólintott. - Kérdezek valamit, és kérlek, őszintén válaszolj.
- Rendben. -  mondtam félénken.
- Van közted és Bieber között valami?
- Nincs! - vágtam rá gyorsan. Talán túl gyorsan is. Összehúzta a szemöldökét és érdeklődve nézett rám.
- Igazán? Miért nem hiszek neked? - vont vállat.
- Nem tudom, de kellene! Nincs köztünk semmi, az x faktor óta nem is nagyon találkoztam vele! Austin, én is láttam a mai interjút, de csak viccelt. Nincs közöttünk semmi. - tagadtam.
- Nem hiszem, hogy csak viccelt. Már az elején megmondtam, hogy rád fog hajtani!
- Austin, bízz bennem, kérlek.
- A fenébe is, nem megy! - kiáltott.
- Nos, a bizony baj! - emeltem fel én is a hangomat, pedig tudtam, hogy rosszul cselekszem. Nem ezeket akartam mondani, de valami, valami furcsa dolog miatt mégsem mertem elé állni és bevallani mindent. Egyszerűen nem voltam rá képes.
- Azt akarom, hogy ne találkozz vele többet, kerüld el őt! Nem akarlak a közelébe tudni!
- Mi? Nem tilthatod meg nekem, hogy kivel találkozzak, és kivel ne. - néztem rá jelentőségteljesen, és egyben dühösen is.
- Ashley, hát nem veszed észre, mi történik? Amióta felbukkant ez a hülye gyerek, alig vagyunk együtt, nem érzem azt, hogy szeretnél! Teljesen elvesz téged tőlem! Hát nem látod? - tárta szét a kezeit kétségbeesetten. A düh helyett már szomorúság volt a szemeiben, így én azonnal elszégyelltem magam. Tudtam, hogy mindenben igaza volt.
- Igazad van. - hajtottam le a fejemet. - Sajnálom, hogy az utóbbi időben nem törődtem veled, hogy elhanyagoltalak. Szeretlek, még akkor is, ha ezt mostanában nem mutatom ki. - lépdeltem hozzá közel, és megfogtam az egyik kezét.
- Én is szeretlek, épp ezért is nem akarlak elveszíteni! - ölelt magához, és egy puszit adott a fejem tetejére.
- Nem fogsz. - súgtam a mellkasába, majd éreztem, hogy egy könnycsepp hagyta el a szememet.

Austin nem volt itt sokáig, mivel vissza kellett mennie dolgozni, és azzal ment el, hogy majd este találkozunk. A hangulatomon nem javított a látogatása, sőt. Még rosszabbul lettem, a sok hazugságtól. Minél több gyülemlik fel bennem, annál jobban érzem, hogy nem bírom tovább. Legszívesebben mindent elmondanék neki, hogy végre őszinte legyek, de nem tudtam. Nem tudtam ezt megtenni, akármennyire is akartam, képtelen voltam rá. Ez után a beszélgetés után az étvágyam is elment, így felmentem a szobámba, befészkeltem magam az ágyamba a laptopom társaságában, és egy filmet kezdtem el nézni. Már a végénél tartottam, amikor jött egy üzentem, Justintól.

Otthon vagy?

Visszaírtam, hogy igen, aztán tovább folytattam a filmet, ám szinte még egy perc sem telt, amikor kaptam egy újat.

Egyedül?

Erre is válaszoltam, és kicsit furcsálltam ezeket, az üzeneteket, nem értettem, miért kérdezi. Nem törődtem vele, főleg, hogy ez után már nem jött új. Végig néztem a filmet, és elterveztem, hogy nézek egy újat, amikor aztán csengettek. Ránéztem az órámra, hogy de megnyugodtam, amikor tudatosult bennem, hogy még csak 5 óra, Austin nem lehet. Kíváncsian mentem le, hogy kinyissam az ajtót, ami előtt Justin állt.

- Justin, hát te? - kérdeztem, és azonnal behúztam, nemhogy valaki meglátja.
- Lelkiismeret furdalásom van az interjú miatt, bocsánatot akartam kérni.
- Ezt megtehetted volna telefonon is. – mondtam - Sőt, meg is tetted.
- Tudom, de szerettem volna látni, hogy jól vagy-e. Aggódok érted, Ash. - sóhajtott.
- Nem kell, megvagyok. - vontam vállat.
- A szemed alatti karikák és a fáradtságot, szomorúságot tükröző szemeid nem ezt mutatják. - érintette meg az arcomat, én pedig lecsuktam a szemeimet, hogy élvezzem picit az érintését, de aztán hátrébb léptem.
- Jól vagyok, ne aggódj miattam. Nem kellene most itt lenned, kérlek, menj el. - mutattam az ajtó felé. Szándékosan nem mondtam el neki, hogy Austin tulajdonképpen megtiltotta, hogy találkozzunk.
- Csak elköszönni jöttem kis időre, ugyanis hazautazom pár napra Kanadába a nagyszüleimhez. Nem akartam úgy elmenni, hogy nem látlak előtte. - jött közel, nagyon közel hozzám. Nem hátráltam, hagytam, hogy kezeit felcsúsztassa a karomon, majd aztán le, és összekulcsolja a kezeinket.
- Kedves tőled. - suttogtam, és felnéztem az arcába, de talán nem kellett volna. Barna szemei azonnal, mint mindig megbabonáztak, én pedig már el is felejtettem, hogy nekem nem szabadna vele még egy légtérben sem tartózkodnom. Nem gondoltam semmire, hirtelen meggondolatlanságból közelebb léptem hozzá majd megcsókoltam. Most először csókoltam őt meg, és élveztem. Nem érdekelt semmi és senki, csak ő. Azonnal visszacsókolt, egy percig sem tétovázott, és közben szorosan magához ölelt. Egy szenvedélyes, lágy csók volt, és talán szerelemmel teli. Az utolsóban nem voltam biztos, csak azt tudtam, hogy utoljára Austinnál éreztem ezt.
- Vigyázz magadra, Ashley! - puszilta meg a homlokomat, amikor elváltunk, aztán egy mosoly után kilépett a házból.

Sziasztok, itt is az új rész, remélem tetszett! Tudom, az előző nem volt a legjobb, ez meg is látszik a komik számán. Remélem ez jobban fog tetszeni, és többen írtok majd! :)