10. rész

Kiss me underneath the mistletoe
Show me baby that you love me so-oh-oh
Oh, oh ,ohhh
Kiss me underneath the mistletoe,
Show me baby that you love me so-oh-oh
Oh, oh ,ohhh

Énekeltük közösen Justinnal az utolsó sorokat. Közel volt hozzám, arcát szinte csak pár cent választotta el az enyémtől, úgy énekeltünk egymás szemébe nézve. A dalszöveggel szerencsére nem volt már problémám, hamar sikerült megtanulnom, ugyanis eléggé fülbemászó a szövege, és nem is nehéz. Justin már nagyobb problémát okozott.

- Hú, ez nagyon jó volt. - mondta Demi, amikor végeztünk. Zavartam kaptam el a tekintetem Bieberről és léptem hátra kettőt, majd a mentorom felé fordultam, aki vigyorogva nézett minket. - Egyre jobbak vagytok együtt, szombatra fantasztikus lesz. Biztosan megnyeritek majd a közönség és a többi zsűri szavazatát is. Nagyon illik a hangotok a másikéhoz, és olyan kis aranyosak vagytok együtt. - nevetett fel, mire én fülig pirultam és lehajtottam a fejem. - Örülök, hogy téged választottunk Justin. - intézte a mellettem álló fiúnak a szavait.
- Én is örülök. - szólalt meg, és szinte láttam magam előtt vigyorgó arcát. - Te nem, Ash? - karolta át a derekamat.
- De. - mosolyogtam rájuk, és kibújtam a karjai közül, majd leültem a teremben lévő székek egyikére, aztán belekortyoltam az ásványvizembe. Tényleg jó volt a szám, tetszett, ahogy énekeltük, és tudom, hogy jó választás volt Justin. Csupán az a probléma, hogy ő állandóan flörtölgetni próbál velem, néha még Demi előtt is. Ez nagyon idegesít.
- Még elpróbáljuk párszor, aztán mára végeztünk, jó? - kérdezte Demi, mi pedig bólogattunk.

Tartottunk egy kis szünetet, és már éppen kezdtük volna, amikor megcsörrent Demi telefonja.

- Ne haragudjatok, de ezt fel kell vennem. Sietek. - mutatott a kijelzőre, aztán felállt és ott kiment a szobából.
- Szuper. - dünnyögtem.

Minél hamarabb túl akartam már lenni ezen a próbán, mivel reggel 10-től a stúdióban vagyunk, és most már fél 7 van.  Volt táncpróbám, énekeltünk a többiekkel, aztán a másik számot is elpróbáltuk, és fél 6-től pedig Justinnal vagyunk. Nagyon fáradt voltam, nem vágytam másra csak egy forró fürdőre aztán a puha ágyamra.

- Tudsz róla, hogy nagyon szuper  vagy? - ült le mellém Justin.
- Ugyan. – legyintettem zavartan
- Tényleg így van. Nagyon szép a hangod, Ashley. - mosolygott.
- Köszönöm. - néztem rá. - Örülök, hogy így gondolod. Jól esik. - pirultam el egy kicsit.
- Jól áll neked a piros. - villantott rám egy félmosolyt, mire én még jobban vörös lettem, és inkább lehajtottam a fejemet. Ennek hatására a rövid hajam az arcomba hullott. - Na, ne csináld. - nevetett fel, és eltúrta a barna, kicsit hullámos tincseimet. - Nézz rám, Ash. - mondta, majd miután nem engedelmeskedtem neki, az állam alá nyúlt, és gyengéden kényszerített, hogy nézzek rá. - Ne takard el az arcodat, hiszen olyan gyönyörű. - bókolt tovább.
- Kérlek, ne mondj ilyeneket. - suttogtam. Kényelmetlenül éreztem magam, nem akartam, hogy ilyen szavakat intézzen felém. Zavarba jöttem tőlük, és neki nem kellene ilyeneket mondania nekem!
- Miért ne? -  halkította le ő is hangját, és közben egyre közelebb jött hozzám.
 -Mert nem akarom. Kérlek, Justin. - néztem a szemébe kérlelően, de aztán rögtön elkaptam róla a tekintetemet. - Értsd meg, én nem akarom ezt.
- Mit? - kérdezte, minta nem tudná, miről van szó? - Mit nem akarsz Ash? - suttogta, és már tényleg csak pár centi választott el minket egymástól. - Hiszen nem is csinálok semmit. - rázta a fejét.

Újra a szemébe néztem, és a nagy barna szemei szinte rabul ejtettek. Akármennyire is próbáltam, de nem tudtam másra figyelni. Szüntelenül néztem őket, ő pedig egyre csak közeledett, míg aztán az ajkai hozzáértek az enyémhez.

A szemeimet lassan lecsuktam, de nem csókoltam vissza. Ő egyik kezével a hajamba túrt, a másikat pedig a combomra tette, így próbált magához közelebb húzni. Kellett egy kis idő, mire rájöttem, hogy mi történik, és akkor, feleszméltem, majd azonnal eltoltam magamtól.

- Te szemét! – toltam el magamtól, aztán felálltam, és a szoba másik végére mentem, számat törölgetve. - Szándékosan csináltad. - néztem rá villámokat szóró tekintettel.
- Mit? - nézett rám pimasz vigyorral.
- Tudod nagyon jól! Annyira utállak! - mondtam.
- Ugyan már, Ashley. - állt fel ő is, és jött hozzám közel. - Nem értem, miért erőlködsz ennyire. Tudom, hogy te is akarnád. - gúnyolódott, és közben egyre közelebb, és közelebb jött. Szinte már a falhoz ért a hátam.
- Nem akarom, hát nem érted? Én Austint szeretem! Miért nem tartod tiszteletben az érzéseimet? - kérdeztem kétségbeesetten.
- Akarlak, Ash. - felelte őszintén. - Általában megszerzem, amit akarod, de ezt már tudod. Mit gondolsz, ki intézte el, hogy együtt énekeljünk? - vigyorgott.
- Mi van? - tátottam a számat hitetlenkedve.
- Bizony, én szóltam Deminek, és hát elég könnyen rá tudtam őt beszélni. – vont vállat.
- Gyűlöllek! - vágtam hozzá dühösen, majd löktem egyet rajta, kikerültem, és leültem a székre.
- Ugyan már, ne legyél ilyen merev. - fordult meg könnyedén.
- Ne szólj most inkább hozzám, jó? - kértem. - Elegem van belőled! Alig várom, hogy végre szombat legyen, és akkor befejeztem veled!
- Ahogy akarod. - nevetett, és tudtam, hogy nem lesz könnyű dolgom. Előre láttam, hogy hosszú lesz még ez a pár nap szombatig.

Remélem, hogy tetszett a rész, és megdobtok pár véleménnyel! Köszönöm az előzőhöz, nagyon jól estek! :)
u.i: szavazni még mindig lehet!
 

9. rész

- Nem! - ráztam hevesen a fejemet hétfő délután, amikor Demi bejelentette, hogy Justinnal fogok énekelni. - Kérlek, legyen valaki más.
- Miért, Ashley? Több millió lány lenne a helyedben, te pedig csak így visszautasítanád? - nézett rám.
- Ismerem már őt, nem akarok vele énekelni. - sóhajtottam, pedig tudtam, hogy Demi már eldöntötte.
- Figyelj rám, nem tudom, hogy mi van köztetek, de ez jó lehetőség neked. Justinnak nagyon nagy a rajongótábora. Képzeld csak el, ha a sok Belieber majd szavazni fog rád. Ő most az egyik leghíresebb előadó, ne szalaszd el.
- Nem tudom. - bizonytalankodtam.
- Ugyan már, egy hétig kell próbálnotok, aztán szombaton elénekelitek a dalt, és ennyi. 6 nap csupán, azt igazán kibírod. - győzködött a mentorom.
- Meglátom még, jó? Holnapra eldöntöm. - válaszoltam végül.
- Még ma este hívj fel, kérlek. Holnap már próbálnotok kell!
- Jól van. - bólintottam kelletlenül.
- Akkor válasszuk ki a dalt, amit egyedül fogsz énekelni. Neked mihez lenne kedved? - kérdezte, nekem pedig rögtön mosoly szaladt az arcomra. Leültem mellé, és elkezdtünk gondolkozni, mi lenne a legjobb a számomra. Valami jót akartunk, hogy megmutassam a nézőknek és a mentoroknak, megérdemeltem az újabb esélyt.

Amikor hazafelé tartottam, felhívtam a szüleimet, és elmondtam nekik, hogy Justinnal kellene énekelnem, akik ugyan nem nagyon ismerik őt és a munkásságát, de azért azt mondták, hogy menjek bele, ha tényleg olyan híres. Ami viszont meglepett, hogy Austin is azt mondta, énekeljek vele. Eddig még teljesen kiakadt, amikor vele voltam, most meg már ő mondja? Ugyanazzal jött, mint mindenki, hogy lehet csak jól járok vele. Meglepett, nagyon a válasza, de miután mindenkitől ezt hallottam, tényleg elgondolkoztam az ötlettel, és rájöttem, igazuk van. Vesztenivalóm nincs, egy hetet kibírok vele, lehet, hogy normális lesz. Nagyon reméltem.

Este még felhívtam Demit, hogy közöljem vele a döntésemet, aki kitörő örömmel fogadta a hírt. Csak tudnám, miért ragaszkodik hozzá annyira.

Nem vártam a holnapi napot, minél hamarabb túl akartam már lenni ezen a héten. Az adott egy kis reményt, hogy Demi előtt biztos nem fog bepróbálkozni.

Mivel holnap már reggel kezdődik a próba, és nem akartam fáradt lenni, ezért egy hosszú fürdés után hamar az ágyba bújtam. Szerencsére hamar sikerült elaludnom.

Reggel, az ébresztőórám ébresztett, én pedig gyorsan kiugrottam az ágyból. Egyből a szekrényemhez mentem, hogy kiválasszam, mit vegyek fel. Egy rövidnadrágra és egy fehér mintás pólóra esett. A hajamat kivasaltam, majd miután kisminkeltem magam kész is voltam.

                                                                

Lementem a konyhába, ahol ott volt mindenki, de így is már csak 6-an voltunk. Én egyedül a lányok csoportjából, Chuck a fiúk csoportjából, Rick a 30 felettiek csoportjából, a csapatok csoportjából pedig Kelly és Leo. Mindannyian együtt fogunk elmenni a stúdióba, így egy autó jött értünk, amivel bevittek minket. Ott aztán elváltak az útjaink, mindenki ment a saját mentorjához.

- Micsoda véletlen, hogy pont együtt fogunk énekelni, nem? - hallottam meg hirtelen mellőlem egy hangot, miközben mentem a kis terem felé ahol próbálni szoktunk.
- De, az. - feleltem unottan.
- Ugye örülsz? - kérdezte.
- Hát persze. - feleltem ironikusan, és küldtem felé egy gúnyos mosolyt. - Ez a legjobb dolog, ami történt velem az X-factorban.
- Haha, gúnyolódj csak. Majd meglátod, jó móka lesz.
- Neked biztosan. - dörmögtem, de nem válaszolt, így az sem biztos, hogy meghallotta, de valószínűleg azért nem szólt, mert már beértünk Demihez.

Megtudtam, hogy mivel közeleg a karácsony, a Mistletoe-t fogjuk énekelni. Örültem neki, mert szerintem egy nagyon szép szám, de nem tudtam elmenni Justin vigyorgása mellett, ami gondolom azért volt, mert mindketten tudjuk, miről szól az a dal. Próbáltam kerülni vele a szemkontaktust, de néha, sőt elég gyakran akaratlanul is rátévedt a tekintetem, amitől nagyon bosszús lettem.

Demi szerencsére nem vette észre, hogy kicsit feszült vagyok Justin társaságában. Már csak az hiányzott volna, hogy elkezdjen kérdezősködni. Az is nagyon furcsa volt neki, hogy először nem akartam elvállalni ezt a közös éneklést, hiszen ő úgy tudta, jóban vagyunk.

Ma még nem énekeltünk közösen, csak megbeszéltük, hogy hol fog bekapcsolódni hozzám Justin, és ki melyik részt fogja majd énekelni. Később szerencsére csak ketten maradtunk a mentorommal, mivel Justinnak dolga volt ma, én pedig ennek különösen örültem.

Egész nap a másik dalomra koncentráltunk, aztán összegyűltünk a többiekkel, és a közös dalt is megbeszéltünk, a mentorokkal együtt. Egy igazán vidám szám lesz, és már nagyon vártam a szombatot. Nem csak azért, mert akkor véget érnek a Justinnal való próbák.

Itt is van az új rész, szerintem igazán hamar hoztam, remélem tetszett, és írtok, milyen lett! :)

8. rész

- Ashley. - kiáltott oda nekem, de én nem foglalkoztam vele, el akartam onnan menni. - Na, ne menj el. - ért mellém, és megfogta a vállamat.
- Nincs most kedvem a hülyeségeidhez. - néztem rá, és azt hittem, hogy a szokásos vigyorával találom szembe magam, de az arca most együttérzést, sajnálatot mutatott.
- Csak annyit akarok, hogy sajnálom a ma estét, hogy párbajoznod kellett, és főleg azt, hogy Staceyvel. - mondta őszintén.
-Öhm, köszi. - néztem le a földre, zavartan. Kicsit elszégyelltem magam, hogy én azonnal neki estem, és hátat fordítottam neki.
- Ha van kedved, akkor esetleg beszélgethetünk. Mint az előtt, tudod. - tette hozzá, amikor már tiltakozni akartam. – Megiszunk valamit egy közeli bárban, mit szólsz?
- Nem tudom, fáradt vagyok.
- Kérlek, ígérem, hogy nem csinálok semmit. Beszélgetünk kicsit, hátha jobb kedved lesz. - villantott felém egy mosolyt.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet Justin. Austin így is féltékeny volt a múltkor, és nem akarok vele veszekedni.
- Nem kell megtudnia. - vont vállat.
- Akkor sem. - ráztam meg a fejem. - Jobb lesz, ha inkább visszamegyek az X-faktor házba, és lefekszek. Ne erőltessük ezt a barátság dolgot, ha neked az nem elég. Oké, lehet, hogy ma képes lennél úgy viselkedni, ahogy én azt akarom, de jobb lesz, ha inkább nem megyünk ma sehová.
- Ne csináld már. - fintorgott. Nem tetszett neki, amit mondtam.
- Sajnálom, most megyek. Légy jó, és kérlek, a jövő héten próbálj meg elkerülni. Na, helló. - köszöntem el, és otthagytam. Még hallottam, ahogy eldörmög egy sziát, de nem törődtem vele. Lehet kicsit kemény voltam, de így lesz a legjobb.


Justin szemszög

Justin te egy idióta vagy. - ostoroltam magam.- Jól megcsináltad, még beszélgetni sem akar veled.

Már bántam, hogy úgy letámadtam akkor azzal a csókkal. Talán várhattam volna még egy kicsit, de egyszerűen már nem tudtam!

Nem akartam elhinni, hogy most is visszautasított és elment inkább aludni. Pedig tényleg szépen, és aranyosan közeledtem felé. Semmi hátsó szándékom nem volt vele. Már tényleg, fogalmam sem volt, hogy mit csináljak, amikor eszembe jutott valami, ami egész jó ötletnek tűnt. Elindultam Demi keresésére, és már úgy voltam vele, 10 perc után, hogy feladom, amikor megpillantottam, hogy éppen menni készül.

- Demi! - kiáltottam oda neki, így megállt, és kíváncsian nézett körbe, aztán megakadt rajtam a tekintete, és mosolyogva várt. - Szia. - köszöntem, amikor odaértem.
- Szia, mit szeretnél? - kérdezte kedvesen.
- Mikor lesz az, hogy a versenyzők sztárokkal énekelhetnek? - érdeklődtem.
- Jövőéten, miért? - vonta fel a szemöldökét. Már válaszolni akartam, amikor hirtelen rávágta. - Nem! Felejtsd el!
- De miért? Kérlek! - néztem rá könyörögve.
- Nem, Justin! – rázta a fejét.
- Kérlek. - mondtam izgatottan. - Neki is jó lenne, ha velem énekelni, képzeld már el, azért elég menő vagyok, nem? - kérdeztem vigyorogva.
- Úristen, fogd be! - nevetett fel, majd gyengéden oldalba ütött. Tudta, hogy csak hülyéskedek, amúgy nem szoktam ilyen beképzelt dumát nyomni senkinek. - Meglátom még.
- Gondold át, elénekeljük, mondjuk a .. - gondolkoztam kicsit, hogy mi lenne a legjobb. - A Mistletoet! Az milyen jó már!
- Jól van Justin, ne éld bele magad, még őt is meg kell kérdeznünk.
- Ne! - mondtam talán kicsit hangosabban a kelleténél, mire ő érdekesen nézett rám.
- Mert?
- Szóval. - kezdtem el magyarázni. - Most nem igazán vagyunk jóban, de, esetleg ha együtt énekelünk, akkor kibékülhetünk.
- Nem is tudom, nem akarom, hogy zavard. Most sem volt a legjobb formában.
- Nem fogom! Segítek majd neki. Ígérem. - tettem hozzá, amikor megláttam, hogy milyen fejet vág.
- Jól van, de akkor is megkérdezem majd. Most viszont megyek haza. - mosolyodott el újra.
- Jól van. – egyeztem végül bele. Úgyis rá fogjuk beszélni!  
- Szia, Justin. Légy jó! - nevetett.
- Szia. - köszöntem el tőle egy puszival, aztán elváltak útjaink.

Sziasztok, tudom, hogy kicsit rövidebb mint szokott, de mivel már kezdődik az iskola, és nincs annyi időm, ezért úgy döntöttem, hogy rövidebbek lesznek a részek, és gyakrabban lesznek! :)
Remélem, hogy tetszeni fog, és leírjátok majd a véleményeteket! :)

7. rész

http://www.youtube.com/watch?v=KagvExF-ijc

A napok gyorsan teltek, olyan gyorsasággal, hogy szinte észre sem vettem, és egy újabb hét telt el. Az elmúlt héten az X faktoros adás valami fantasztikusra sikeredett. Igaz, hogy már kettő dalt kellett énekelni, és így nagyobb volt az izgalom, de úgy gondoltuk a lányokkal a végén, hogy jól sikerült. Az egyik dalom Rihannától az Unfaithful volt, a második pedig Avriltől a Smile. Mindkettő énekesnőt nagyon szeretem, és boldogan énekeltem a dalaikat. Én is, és Stacey is tovább jutottunk, Demi büszke volt ránk. Jól éreztem magam, Austin ismét el tudott jönni, mivel a veszekedésünk után másnap azonnal felhívtam, és bocsánatot kértem tőle, ő pedig elmondta, hogy nem haragszik. Úgy gondolta túl reagálta a dolgokat, pedig ha tudná..

Egész szombaton kicsit feszült voltam vele, a Justinnal történtek miatt. Látta rajtam, és többször rá is kérdezett, hogy mi a baj, de én a fáradtságra és az izgalomra fogtam mindent. Bűntudatom volt, pedig tudtam, hogy én nem tettem semmi rosszat. Nem én csókoltam meg Justint, hanem fordítva történt, de mégis rossz érzés a szemébe nézni, miközben pár napja még más csókolt meg.

Stacey azt mondta, hogy természetes, hogy így érzek, mert szerelmes vagyok Austinba, de azt mondta, semmiféleképpen ne mondjam el neki. Csak baj lenne belőle, felesleges veszekedés. Én is így gondoltam, és ettől a titkolózástól még jobban szorított belül az a bizonyos érzés, amit utálok. Bűntudat.

Hétfőn aztán újra kezdődtek a próbák, és mivel már csak kevesen voltunk bent, erős volt a mezőny, még nagyobb bedobással kellett dolgoznunk. Hétfőn déleőtt még jól ment minden, de aztán délután felborult az egész. Ideges voltam, és feszült, ennek az oka pedig Justin volt. Haza jött San Fransiscoból, és minden nap, amikor csak ideje engedte bejött próbákra.

Most már kicsit sem próbálta eltitkolni, hogy mit akar, és állandóan flörtölni próbált velem, meg közeledni, de én minden egyes ilyen alkalom után elhárítottam. Neki ez vicces volt, és nem bántódott meg, de nekem már az agyamra ment. Komolyan, nagyon dühös voltam rá, nem tudtam rendesen figyelni az éneklésre sem, és ezt Demi is észrevette. Többször számon kérte rajtam, hogy mi a baj, de nem mondtam el neki. Azt hazudtam, hogy fáradt vagyok. Nem akartam balhét közte és Justin között, mert tudtam, hogy jóban vannak.


- Justin, most már komolyan elég! Hagyj békén! –csattantam fel péntek délután. – Fáradt vagyok és feszült, holnap pedig már lesz az X faktor! Miért nem érted meg, hogy nyugalomra van szükségem?

A kis próbateremben voltunk, Demi már elment, és én is éppen készültem, amikor megjelent Justin. Nem akart elengedni, mert ő társaságra vágyott éppen.

- De miért vagy velem ilyen ellenséges? Eddig olyan jól elvoltunk. – mondta vigyorogva.
- Mert az óta rájöttem egy-két dologra. Ha nem rontod el a csókkal, akkor most is jóban lehetnénk. Sajnálom, de most már tényleg el akarok menni, és lefeküdni, mert nincs ehhez idegzetem. Hozzád, nincs idegzetem. – tettem még hozzá flegmán, majd felkaptam a táskámat és ki akartam kerülni, hogy elmehessek végre, de ő megállított.
- Sajnálom, holnap találkozunk. – váltott át kicsit barátságosabb hangnemre, majd nyomott egy puszit az arcomra és elengedett. Egy percet sem vártam tovább, köszönés nélkül hagytam ott.

                                                                                        *

Idegesen járkáltam le-fel a stúdióban, ugyanis pár perc, és én jövök. Már a második dalomat fogom énekelni, de nem voltam jól, mivel az első nem igazán tetszett a zsűrinek. Demi ugyan biztatott, de Simon, és Britney szerint sem volt most ez a legjobb. Szerintük én többre vagyok képes, és én is így éreztem.

- Jól vagy? – jött oda hozzám Stacey.
- Nem. – ráztam meg a fejemet.
- Nyugi, minden rendben lesz. Az a Bruno Mars dal talán nem volt a legjobb választás, de most majd megmutatod, hogy sokkal jobb vagy. – mosolygott rám.
- Köszönöm. – fordultam felé, és megöleltem. – Aranyos vagy, hogy biztatni próbálsz.
- Erre valók a barátnők. – simított végig a hátamon.
- Ashley, készülj! – szólt oda nekem egy lány, mire én bólintottam egyet, miután elengedtem Staceyt.
- Ügyes leszel. – kacsintott rám, én pedig elindultam ki a színpadra.

Remegő lábakkal álltam kint a közönség és a 4 zsűri előtt, miközben énekeltem az egyik kedvenc dalomat, Pinktől a Blow Me-t. Rossznak éreztem, nagyon! Alig vártam, hogy végre vége legyen a dalnak, és lemehessek a színpadról. Reménykedtem, hogy talán csak én hallottam rossznak, de sajnos nem így történt.

- Nos, Ashley. – kezdte Simon, de az arcán semmi jóra utaló jeleket nem véltem felfedezni. – Ez, bevallom őszintén, nem tetszett. – sóhajtott. – Tudsz ennél jobban! Sokkal jobban, és fogalmam sincs, hogy mi lelt most.

Tovább nem is igazán figyeltem arra, hogy mit mond, és a többiekre sem. Csupán pár szó, szókapcsolat ragadt rám, mint például, hogy nem ezt vártam tőled vagy jobbra számítottam az 1. után vagy, hogy eddig most voltál a legrosszabb. Demi próbált kicsit erőt önteni belém, hogy nem volt olyan rossz, de láttam rajta, hogy neki sem tetszett. Szomorúan mentem le a színpadról és amint leértem, éreztem, hogy a könnyek azonnal ellepik az arcomat. A többiek körém gyűltek, és biztattak, hogy nem volt annyira vészes, és, hogy ettől még nincs veszve semmi, de úgy éreztem, hogy ennyi, itt most vége.

Nem figyeltem, hogy mi folyik körülöttem, inkább csak szóltam Vanessának, a sminkes csajnak, hogy csinálja meg a sminkemet, mivel kicsit elfolyt a könnyektől. Nem tartott sokáig, pár perc múlva kész voltam, és profi munkát végzet.

- Köszönöm. - mosolyogtam rá.
- Nincs mit. – legyintett.

Visszamentem a többiekhez, ahol ott voltak a mentorok is, így gondoltam, biztos reklám van.

- Ashley! – jött oda hozzám Demi, és láttam az arcán, hogy nincs jó kedve. – Jól vagy? – kérdezte aggódóan.
- Igen. – bólintottam. – Ne haragudj rám, kérlek. Annyira sajnálom. – hajtottam le a fejemet.
- Ugyan már, ne butáskodj. Mindenkinek lehetnek rossz napjai. – ölelt magához. – Nem haragszom rád. Semmi baj. – simogatta meg a hátamat.
- Biztos? – néztem fel rá.
- Igen. Nyugodj meg, jó? Nemsokára jön a közös dal, úgyhogy készülj. – villantott rám egy mosolyt, én pedig bólintottam egyet. – Most mennem kell, és te pedig ne aggódj azon, hogy esetleg haragszok, mert nem. – nyugtatott meg.
- Rendben, köszi. – mosolyogtam rá, majd ő a többi mentorral együtt elment, én pedig leültem a kanapéra, hogy várjak a közös számig.

                                                                                            *

Kérlek, mondd, hogy Stacey! Könyörgöm, mondd, hogy Stacey! – fohászkodtam magamban. Már csak hárman álltunk a versenyzők közül a színpadon. Én, Stacey és John a fiúk csapatából.

- Aki pedig biztos, hogy velünk lesz a következő szombaton, az … John! – hallottam meg a műsorvezető hangját, mire én kétségbeesetten néztem a barátnőmre, és a mentoromra. Ők sem voltak jobban. Nem értem, miért Stacey? Ő annyira jó volt ma! Sokkal jobb, mint én, vagy John.

- Tehát aki ma párbajozik, az Stacey és Ashley!

- Semmi baj, lányok. – mondta nekünk Demi a színfalak mögött, de láttuk rajta, hogy nem így gondolja. Ideges volt. – Bármi is lesz a vége, mindketten nagyon jók vagytok, ezt tudjátok, rendben?
- Igen. – bólintottunk.
- nekem most mennem kell, de ügyesek lesztek. Szeretlek titeket. – ölelt meg minket gyorsan, aztán elment.

- Stacey, te leszel az első. – szóltak oda nekünk, így neki el kellett mennie. Egy kétségbeesett pillantást vetett még rám, aztán otthagyott, én pedig leültem a többiek közé, akik próbáltak lelket önteni belém, kevés sikerrel.

A barátnőm nagyon jó volt, csodálatosan énekelte Adele, Someone Like You című számát. Kétség sem fért, hogy jobb nálam. Éreztem, hogy én fogok kiesni, és ő fog tovább jutni, de meg érdemli, hiszen fantasztikus.

Ez a pár perc, olyan volt, mintha pár másodperc lett volna, és már csak azt vettem észre, hogy dobogó szívvel, és remegő lábakkal megyek a színpad felé, miután megöleltem Staceyt, és elmondtam neki, mennyire jó volt.

Amikor megálltam a színpad közepén, szemben a négy mentorra, és a közönséggel, hirtelen úgy éreztem, hogy meg tudom csinálni. El tudom énekelni a dalt úgy, ahogy azt el kell énekelnem. Nagyon szerettem volna bizonyítani, hogy jár még nekem az újabb esély, hogy jobb vagyok annál, mint amit ma nyújtottam, így úgy énekeltem, ahogy én a legjobbnak gondoltam. Mindent beleadtam.

http://www.youtube.com/watch?v=Dvvh6ti5UDQ

Óriási tapsot kaptam a végén, és ettől hatalmas mosoly kúszott az arcomra. A mentorok is tapsoltak, és úgy láttam, hogy ők is meg villantottak egy kis mosolyt, amitől jobb lett a kedvem, de aztán eszembe jutott, hogy kivel kellett most párbajoznom, így azonnal elkomorodtam. Főleg, amikor ő is kijött mellém, és kézen fogva vártuk a zsűri döntését. LA Staceyt választotta, Britney és Simon viszont nagy meglepődésemre engem, ami nagyon jól esett. Valahogy mindig azt gondoltam, hogy ő nem szeret engem, de most az ellenkezőjét bizonyította be.
Már csak egy szavazat kellett, a Demié, aki igazán nehéz helyzetben volt.

- Lányok. – kezdte el, és érezni lehetett a hangján, hogy nehezen jönnek neki a szavak. – Mindketten fantasztikusak vagytok, nagyon örülök, hogy a ti mentorotok lehetek. Nehéz most nekem, de sajnos, muszáj döntenem. A ma este, bevallom, hogy Stacey jobb volt, jobban tetszett nekem, mint Ashley.  – mondta a szemembe nézve, mire én bólintottam egyet. Nem sértődtem meg, nem érintett ez rosszul, igaza volt. A szemében már csillogtak a könnyek, nekem viszont már rég eláraztották az arcomat.  – Viszont, nem csak a ma estét kell néznem, hanem az egész időt, ameddig itt tartózkodtatok. Úgy gondolom, hogy Ashley látványosan többet fejlődött, és nem értem, mi volt ma vele az este, de én úgy gondolom, hogy megérdemel egy újabb esélyt, ezért sajnálom, de Stacey, neked kell haza menned. – nézett barátnőmre, szomorúan.

Amint Demi befejezte a beszédet, azonnal a szintén könnyeivel küszködő Staceyhez fordultam, és megöleltem.

- Sajnálom. – suttogtam a fülébe.
- Semmi baj. – nyugtatott, de remegett a hangja. – Megérdemled.
- Nem, te is megérdemelnéd. – ráztam szomorúan a fejemet.

El kellett őt engednem, mivel nekem hátra kellett mennem, így sírva szaladtam hátra, ahol a többiek várta, és azonnal átöleltek, hogy megnyugtassanak. Biztató szavakat hallottam mindenhonnan, de egyik fülemen be, másikon ki.

                                                                                            *

Kisírt szemekkel voltam az öltözőmben, amikor vége lett a műsornak. Én és Stacey voltunk ott csak, azonnal idejöttünk.

- Nem haragszom rád, tényleg. – mondta mosolyogva, de láttam rajta, hogy szomorú. – Ez egy verseny, és nekem most véget ért. Nem gáz, már az is hatalmas dolog, hogy eddig eljutottam. Örülök, hogy megismerhettelek, és, hogy a barátnőmnek mondhatlak. – ölelt meg.
- Szeretlek.
- Én is téged, Ash. – szorított magához, aztán nyílt az ajtó, amikor elengedtük egymást. Demi lépett be rajta.

- Lányok, én úgy sajnálom. – kezdte. – Stacey, kérlek, ne haragudj rám. – jött oda hozzánk. – muszáj volt választanom, és hidd el, mindketten nagyon jók vagytok, de..
- Semmi baj, Demi. – vágott a szavába. – Megértem, tényleg. Nekem már nagy megtiszteltetés, hogy itt lehettem, és ilyen fantasztikus embereket ismerhettem meg mint, ti, és mint a többiek. Köszönöm neked, hogy akkor beválasztottál. Nem haragszom rá, hálával tartozom.  – ölte meg őt is, és most már egyikük sem próbálta visszatartani a könnyeket. Úgy gondoltam, hogy hagyom őket kicsit, és inkább kiosontam a szobából.

- Jaj ne. – nyögtem, amikor megláttam azt a személyt, akihez most kicsit sem volt kedvem.


Sziasztok, remélem tetszett a rész! :) Köszönöm az előzőhöz a komikat! :)

6. rész

Nagyon meglepődtem először, hirtelen nem is tudtam, hogy mi folyik körülöttem, csak azt éreztem, hogy Justin szorít magához, a nyelve pedig bebocsájtást kér a számba, de én ekkor, mintha valami fény gyúlt volna a fejemben ellöktem magamtól, és pofon vágtam.

- Mégis mit képzelsz? – kérdeztem dühösen, miközben a számat törölgettem és hátráltam pár lépést.
- Ash, nyugi. – jött volna utánam, de feltartottam a kezemet, hogy maradjon ott, ahol van.
- Miért csináltad ezt? – néztem rá értetlenül.
- Ugyan már, ne mond, hogy te nem élvezted. – villantott rám egy félmosolyt.
- Nem! Elfelejtetted, hogy nekem barátom van? – mutattam rá a lényegre.
- Jaj, ne legyél már ilyen. Csak egy csók volt. Egyelőre. – tette hozzá nevetve.

Nem ismertem rá, komolyan, nem értettem semmit.

- Mit akarsz Justin? Én azt hittem más vagy, hogy barátok vagyunk. – mondtam szomorúan, de azért még dühösen.
- Persze, azok vagyok. – bólogatott sután. – De én egy idő után többet akarok, és most jött el az az idő Ashley. Tetszel nekem, kedvellek.

Tátott szájjal néztem rá, nem akartam elhinni, hogy ezt mondta.

- Akkor nagyon félreértettük egymást. – tettem karba a kezemet. – Én nem akarok tőled semmit, mint már mondtam, barátom van. Meg neked is ott van Selena, nem?
- Selena? – kérdezett vissza nevetve. – Ugyan, kérlek. Vele már több mint 2 hónapja nem vagyok együtt, csak az a hülye menedzsment akarta, hogy játsszuk még el kicsit. – vont vállat, mintha ez teljesen természetes lenne.
- Ez akkor sem számít, nekem attól még ott van Austin. – mondtam, és ekkor eszembe jutott a telefonbeszélgetésünk. – Teljesen igaza volt, abban, amit mondott nekem. Megvédtelek vele szemben, pedig nem kellett volna. Azt hittem tudod, hogy mit érzek iránta, és mit irántad. Sajnálom Justin, én igazán kedvellek, de ha te nem tudod elfogadni, hogy csak barátok leszünk, akkor jobb, ha inkább nem találkozunk.

Amikor ezt elhadartam, utána ott akartam hagyni, de még utánam szólt.

- Én nem fogom feladni Ashley! Úgyis az enyém leszel. Tudod, én mindig megkapom, amit akarok.

Hitetlenkedve néztem hátra, de akkor már megkerülte az autóját, és beült. Intett még nekem egy utolsót, aztán elindult, és hamarosan kikerült a látóteremből.

Dühösen trappoltam be a házba, a többiek pedig, akik még fel voltak érdeklődve néztek rám, de nem szóltam nekik, csak odalöktem egy hellót, és mentem is a szobámba. Hangosan csaptam be az ajtót, aminek hála az alvó Stacey felébredt.

- Már itt is vagy? – kérdezte álmosan. – Milyen volt a randid? – kuncogott.
- Ez nem randi volt! – vágtam hozzá dühösen, majd villámló szemekkel néztem felé.
- Oké, nem kell megenni. – tartotta fel a kezét, és mivel látta, hogy most nincs sok kedvem beszélgetni, inkább nem kérdezett többet.  Jobban is tette, mert csak az lett volna a vége, hogy még vele is összeveszek.

Inkább fogtam a pizsamámat, ami egy kis rövidgatyából és egy pólóból állt, majd átmentem a fürdőszobába. Beálltam a zuhany alá, és közben Justinon gondolkodtam. Próbáltam felidézni magamban a pillanatokat, amiket együtt töltöttünk. Kerestem azokat a helyzeteket, ahol esetleg valamilyen formában azt mutattam volna neki, hogy tetszik nekem, vagy fordítva, de nem találtam. Hiába kutattam, erőltettem meg az agyamat, nem ment. Az egész együtt töltött idő alatt én végig, teljesen abban a tudatban voltam, hogy ő Selenával van, mi pedig haverkodunk. Hát, most már legalább rájöttem, hogy tévedtem.

Dühös voltam azért rá, mert az egy dolog, hogy ő egyedül van, de én nem. Ezt igazán megérthetné, de őt egyáltalán nem érdekli az a tudat, hogy nekem barátom van. Szeretem Austint, eszemben sincs megcsalni, vagy esetleg szakítani vele. Főleg nem Justin miatt. Nagyon reméltem, hogy ez után már nem fog keresni, de az utolsó mondata miatt valahogy tudtam, hogy ez után más lesz. Még jó, hogy most nem lesz itthon, pár napig.

Fogalmam sem volt, hogy elmondjam-e majd Austinnak a történteket. Úgyis csak az lenne, hogy „én meg mondtam”. Féltékenykedne, összevesznénk, és engem hibáztatna, hogy milyen kis naiv vagyok. Valljuk be, igaza lenne, hiszen én voltam a buta, hogy hagytam magam. Csak az énekléssel kellett volna foglalkoznom, nem pedig Justinnal. Lelkiismeret furdalásom volt, amiért úgy leteremtettem Austint, és nem neki adtam igazat, miközben kellett volna. Itthon kellett volna ma maradnom, és tv-zni a többiekkel, nem a hírességek sétányán lófrálni Justinnal.

Az tény, hogy nagyon jól éreztem magam vele, és tényleg jókat beszéltünk, meg nevettünk, de a végére mindent elrontott. Egy kicsit azért szomorú is voltam, mert én azt gondoltam, hogy barátok vagyunk, de sajnos tévednem kellett.

Eldöntöttem, hogy ezen túl nem fogok törődni vele, megmondom Deminek, hogy ne engedje be a próbákra, és nem fogok vele még beszélni sem. Így lesz a legjobb, Austinnak pedig nem kell tudnia semmiről. Minden szépen, lassan visszaáll majd a rendes kerékvágásba.

Ezekkel a gondolatokkal a fejemben mentem vissza a szobámba, kicsit már lenyugodva. Elhatároztam magamban, hogy kizárom Justint az életemből, már csak abban bíztam, hogy sikerül is.

Meglepődve vettem tudomásul, amikor beléptem a szobába, hogy Stacey az ágyán ül. Azt hittem visszaaludt.

- Megnyugodtál? – kérdezte mosolyogva.
- Igen. – válaszoltam.
- Akkor elmondod mi történ, vagy inkább alszunk?

Gondolkodtam kicsit, hogy mi lenne a jobb, de végül úgy döntöttem beavatom a történetbe. Nem jó dolog magamba fojtani a dolgokat, így hát bólintottam egyet. Befészkeltem magam az ágyba, aztán elkezdtem a mesélést.

- Húha. – mondta Stacey, miután mindent elmondtam neki. – Hát ez így elég érdekes.
- Szerintem is. – értettem vele egyet.
- Biztos, hogy nem tetszik neked Justin? – nevetett.
- Stacey! – szóltam rá. – Nem! Jól van, azt elismerem, hogy jól néz ki, de ennyi! Én komolyan azt hittem, hogy csak barátok vagyunk.
- De hiszen azok voltatok, csak most már ő többet akar. – mutatott rá a dologra.
- Engem nem érdekel, mit akar. – vontam vállat. – Austint szeretem, nem tud tőle elválasztani, akárhogyan is akarja.
- Remélem, hogy minden rendben lesz majd, Ash. Nem tudom, mit mondjak, neked kell eldöntened mit, akarsz, és úgy látom, te már el is döntötted. – kuncogott.
- Persze! Nem dönthetek másképp. Austin a szerelmem, őt szeretem. Justinról azt hittem, hogy a barátom, de mint kiderült, ő nem akar csak a barátom lenni. Tényleg az lesz a legjobb, ha akkor semmik nem leszünk.
- Gondolod, hogy feladja? – húzta fel a szemöldökét.
- Nem tudom. Az utolsó mondatával nem erre utalt, de majd meglátjuk. Nem kényszeríthet rám olyat, amit én nem akarok. – mondtam.
- Szorítok, hogy minden jó legyen majd. – mosolygott. – Most úgy is van pár napod, ha nem lesz LA-ben.
- Igen, még az a szerencsém. – sóhajtottam fel. – De most már aludjunk, jó? Fáradt vagyok.
- Rendben. – bólintott a barátnőm.

Mindketten befészkeltük magunkat az ágyba, és miután elköszöntünk egymástól, jó éjt kívánva, már nem szóltunk többet.

Elégedetten aludtam el, hiszen azt hittem, jó tervem van, de ekkor még nem gondoltam, hogy nem minden úgy lesz majd, ahogy én azt elképzeltem.

Sziasztok, itt az új rész, remélem tetszett! :) Köszönöm az előzőhöz a komikat, itt is, 5 rész után jön csak a következő! Egyébként mit gondoltok, jó lett az új külső? :) Nekem nagyon tetszik :D
Egyébként bocsi, hogy ehhez a részhez nincs kép és zene, de fogalmam sincs, mi illett volna ide. :D

5. rész

http://www.youtube.com/watch?v=QBrlYtV60GA

Vártam már az estét, mert nagyon régóta szerettem volna elmenni a hírességek sétányára, de most vagyok először Los Angelesben, és eddig még nem volt rá alkalmam, hogy megnézzem.  A próbának 5-kor lett vége, és aztán Demi „hazavitt” és rögtön a fürdőszobába mentem miután lepakoltam a holmimat, hogy egy hosszú fürdőt vegyek. Egészen 6-ig feküdtem a kádban, majd amikor kezdett kihűlni a víz kiszálltam, magam köré tekertem egy fehér törölközőt és visszamentem a szobába. Éppen leültem az ágyra, amikor megszólalt a telefonom. Mosolyogva vettem fel, ugyanis Austin hívott.

- Szia. – szóltam bele.
- Szia. Mi a helyzet? – kérdezte mindjárt.
- Semmi érdekes, most fürödtem, próbán voltam egész délután. – vontam vállat, miközben a szekrényemhez sétáltam, és kinyitottam. Azon gondolkoztam, mit vegyek fel.
- Akkor fáradt lehetsz.
- Ah, nem annyira. – ingattam a fejemet. Persze tudtam, hogy ő ezt nem látja. – Te mit csináltál?
- Semmi érdekeset.  Dolgoztam.
- Értem. Oh, képzeld. Én megyek ma a hírességek sétányára.
- Az szuper, Stacey-vel?
- Öhm, nem. Justinnal. – feleltem kissé félve. Reméltem nem fogja zavarni.
- Justinnal? – kérdezett vissza.
- Aha.
- Ashley, kicsit túl sokat vagy vele mostanában, nem gondolod? – a hangjából kihallatszott a féltékenység, és ez már nem jó.
- Nem, de ő csak egy barát, Austin. Csak barátként tekintünk egymásra, én amúgy is, téged szeretlek.
- Te lehet, hogy barátként tekintesz rá, de ő nem biztos, hogy ugyanígy van ezzel. Könyörgöm Ash, ne legyél ilyen naiv.
- Nem vagyok naiv. – csattantam fel. – Ne féltékenykedj, mert nincs rá semmi okod!
- Nem tudom, te mit szólnál, ha én minden nap egy lánnyal lennék, ameddig te ott vagy. –vágta még hozzám, aztán lecsapta a telefon.
- Austin! – szóltam, de tényleg letette.

Dühös voltam rá, hiszen komolyan alaptalanul vádaskodik, tudom, hogy Justin nem érez irántam semmit. Amúgy is, Selenával van, akkor meg? Nagyon felidegesített, hiszen igazságtalan volt velem szemben.

Megpróbáltam nem foglalkozni vele, és inkább azon gondolkoztam, hogy mit vegyek fel. Nem akartam kiöltözni, hiszen ez nem randi, és amúgy is, csak sétálni megyünk, de azért jól akartam kinézni. A választásom végül egy világosabb pólóra esett, és egy virágmintás rövidnadrágra. Nem tartottam attól, hogy fázni fogok, hiszen LA-ben az esték is elég melegek.  Felvettem pár karkötőt, és egy keresztes nyakláncot, ezzel feldobva az egészet.  
                                                        
                                              

A hajamat kifésültem, aztán egyenesre vasaltam, mert nem tetszett most hullámosan. Kerestem a szettemhez illő táskát és cipőt, majd miután ezek megvoltak, késznek nyilvánítottam magam, és csak akkor jutott eszembe, hogy még nem sminkeltem, amimkor a tükör előtt álltam. Pár perccel később aztán tényleg teljesen a helyén voltam, indulásra készen.

Justin 7 előtt pár perccel érkezett, a saját autójával, egyedül.

- Szia. – köszöntem neki mosolyogva.
- Szia. – puszilta meg az arcomat, aztán beültünk mindketten a kocsiba.
- Hogy-hogy nem jött veled Kenny? – kérdeztem, miután elindult.
- Mert ha Kennyt észreveszik, akkor biztos, hogy hamarabb észrevesznek engem is, nem? – nézett rám nagy szemekkel, mire én furcsán néztem rá, de aztán rájöttem, hogy van benne valami.
- Hm, igazad van. – bólintottam.
- Tudom. – nevetett. – Egyébként minden oké?
- Öhm, persze. - bólintottam bizonytalanul, mert eszembe jutott, az Austinnal való beszélgetésem.
- Biztos?
- Igen, csak kicsit összekaptunk Austinnal, de nem baj. Majd úgyis kibékülünk. – vontam vállat.
- Ugye nem miattam? – tapintott rá a lényegre, azonnal.
- Igazából de. Féltékeny, amiért veled lógok, de mondtam neki, hogy csak barátok vagyunk, holnapra megbékél, csak most dühös kicsi. Ne törődj vele. – hadartam el.
- Hát jó, de én nem akarom, hogy miattam összevesszetek.
- Csak kicsit összeszólalkoztunk, nem lényeg. – legyintettem.
- Akkor jó, ha te így gondolod. – mosolygott rám.

Az út 30 percig tartott, hiszen a Hollywood Boulevard nem volt annyira közel, de nem volt baj, jól elbeszélgettünk az úton.  Aztán amikor odaértünk, egy parkolóban Justin leparkolta az autóját, és csak sétáltunk, miközben beszélgettünk, és néztük a csillagokat a hírességek neveivel.

- Neked mikor lesz ilyen csillagod, Justin? – néztem fel rá érdeklődve.
- Már van csillagom, Kanadában.  – nevetett.
- Aha, igen. Azt tudom, arról hallottam. – bólintottam. - És itt nem szeretnél?
- Nem tudom mi lesz, ha úgy gondolják, megérdemlem a csillagot, akkor majd fogok kapni, ha nem, hát nem. Hazudnék, ha azt mondanám, nem örülnék neki, természetesen nagyon jól esne, de még csak 18 vagyok. Bármi lehet. – vont vállat.
- Értem. – bólintottam mosolyogva. 

Ez után még sok mindent átbeszéltünk, és csak egyszer jöttek hozzánk oda rajongók, akkor is csak két csaj. Sokan voltak a sétányon, de nem nagyon figyeltek minket, nem igazán ismerték fel Justint, ha pedig igen, akkor sem tulajdonítottak neki nagy jelentőséget. Meglepődtem, de azért örültem is ennek, hiszen nem akartam, hogy másnap menjenek a találgatások. Így egy igazán jó estét töltöttünk el, én élveztem. Kicsit még mindig bántott, hogy összevesztem Austinnal, de reméltem, hogy majd belátja, nincs oka a féltékenykedésre.

Nem mentünk végig az egész sétányon, mert az túl sok lett volna, csak a felét néztük meg, de így is nagyon jó volt. A legjobb pedig, hogy a paparazzik nem találtak meg minket, ha pedig mégis, akkor sem jöttek oda hozzánk kérdezősködni, hogy mit keresünk mi együtt.

- Elfáradtam. – mondtam neki már az autóban, miközben az X faktor ház felé tartottunk.
- Kicsit én is. Holnap lesz próbád? – kérdezte.
- Igen, sajnos. – húztam el a számat. – De szerencsére csak 2-re kell mennem.
- Én San Fransisco-ba megyek holnap, és csak vasárnap jövök vissza, úgyhogy sajnos nem tudok elmenni a szombati showra.
- Minek mész oda?
- Lesz pár interjú, egy fotózás, és koncert.
- Aha, értem. – bólintottam mindentudóan, aztán már csak azt vettem észre, hogy az autó leparkolt. Megérkeztünk.

- Köszönöm szépen, hogy elvittél. Jól éreztem magam. – néztem rá mosolyogva, amikor mindketten kiszálltunk.
- Szívesen, nekem is jó volt.
- Akkor jó, örülök neki. Jó utat San Fransisco-ba, és jó koncertezést.
- Köszönöm Ashley, neked pedig sok sikert szombatra.
- Köszi. Na, jó éjt, Justin. – kezdtem elköszönni.
- Jó éjt, aludj jól. – köszönt el ő is, aztán adott egy puszit az arcomra.

Még utoljára rámosolyogtam, aztán hátat fordítottam neki és indultam volna be a házba, amikor utánam szólt.

- Ashley!
- Igen? – fordultam meg érdeklődve, mire ő pár lépéssel átszelte a köztünk lévő távolságot, magához húzott, és megcsókolt.

Köszönöm az előzőhöz a komikat, ha megint meglesz az 5 komi, akkor jön a következő! :)

4. rész

http://www.youtube.com/watch?v=4GuqB1BQVr4

Az este további része nagyon jól telt, a közös számot is élveztem, de aztán, amikor a szavazás lezárult, a jókedvet lecserélte az izgulás. Nagyon féltem, hogy nekem kell majd párbajoznom, de szerencsére ez nem így lett. Szinte először fel sem fogtam, hogy a saját nevemet hallottam, aztán sikítozva ugrottam Demi nyakába, aki nevetve visszaölelt. Elengedtem, rávigyorogtam a lányokra, és a backstage-be szaladtam, ahol megöleltem Tylert, aki már tovább jutott, úgy, mint én. A párbajozó Nick volt, a 25 felettiek csapatából, és Erin, a mi csapatunkból. Féltem, nem akartam, hogy kiessen, de sajnos megtörtént. Nick jutott tovább, a zsűri úgy döntött, hogy Nicol-t küldik haza.
Amikor a műsor véget ért, megkerestem Austint, és szinte sikítva ugrottam a nyakába, hiszen már nagyon régen láttam, mert nem tudott eljönni. Örültem, hogy most itt van.

- Szia. – köszönt nevetve, majd letett a földre, és a derekamat átkarolva magához húzott, és megcsókolt.
- Annyira hiányoztál. – suttogtam, majd most én csókoltam meg őt.
- Te is nekem. El sem tudod képzelni, hogy mennyire. – simította végig az arcomat, mire én elmosolyodtam.  – Egyébként pedig fantasztikus voltál a színpadon. Olyan büszke vagyok rád.
- Köszönöm Austin. Ez jól esik. – pirultam el kicsit.
- Ez az igazság. – mosolygott.
- Figyelj, a többiekkel bulizni akartunk, biztosan örülnének, ha te is jönnél. – ajánlottam fel.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet, mivel nekem még haza kell vezetnem. Tudod, és hiába van közel, akkor is, és veled pedig nem alhatok. – szomorodott el. – Ja, és holnap reggel bekell mennem apukám munkahelyére.
- Óh, ez igaz. – húztam el a számat.
- Nem baj, én, elviszlek, és te menj csak nyugodtan bulizni, én pedig hazamegyek. Nem gond.
- Dehogyis, én veled akartam. – ráztam a fejemet.  – Inkább vigyél csak az X faktor házhoz.
- Rendben, ahogy akarod. – bólintott.
- Akkor gyere, összeszedem a cuccomat az öltözőben, bemutatlak Stacey-nek, és mehetünk. – nevettem, majd megfogtam a kezét, és elindultunk, de útközben Demi leszólított. Justinnal volt.

- Ashley, mész bulizni? – kérdezte.
- Nem. – ráztam meg a fejemet. – Nincs kedvem, inkább csak lazulok majd.
- Rendben. – mosolygott, de láttam rajta, hogy kicsit szomorú, hogy Nicol kiesett.
- Oh, egyébként ő a barátom. – mondtam hirtelen. – Austin, ő Demi, és Justin.
- Nagyon örülök. – mondta Austin, majd kezet fogott Demivel, és Justinnal is.

Amikor Justinnal fogtak kezet majdnem felnevettem, hiszen Austin nem nagyon bírja őt, de nem szólt semmit, és ennek örültem. Mondjuk tudtam, hogy nem fog, hiszen Austin egy nagyon jó nevelt, illedelmes és intelligens fiú.

- Mi is. – vigyorgott Demi. – De mi nem is zavarunk, csak ezt akartam megkérdezni. Majd hétfőn találkozunk Ashley. Sziasztok. – köszönt el, és mi is így tettünk, aztán újra az öltöző felé vettük az irányt, és most már nem állított meg minket senki.

Stacey ott volt, már átöltözve, és nagyon örült Ausitnnak. Bemutattam őket egymásnak, felkaptam a holmimat, és hárman léptünk ki a kis teremből. Stacey próbált minket rávenni, hogy mégis menjünk velük, de miután nem sikerült neki, inkább csak elköszönt, aztán elment, hogy megkeresse a többieket, mi pedig kimentünk az egész stúdióból. Austin a saját autójával jött értem, és azzal vitt az ideiglenes otthonomba. Elnavigáltam, hogy merre kell mennie, úgyhogy, egy 10 perc múlva már a ház előtt is voltunk.

- Eljössz jövő héten is? – kérdeztem, mikor kiszálltunk, és elkísért az ajtóig.
- Ha eltudok, akkor igen. – válaszolt. Sajnos azért nem tud mindig itt lenni, mert gyakran be szokott segíteni az apukájának a cégjüknél.
- Vagy hét közben is eljöhetsz. Bármikor. Nem vagyok bezárva ide.
- Megpróbálok. – puszilta meg a fejem búbját.
- Rendben. – bólintottam, aztán a szájára tapasztottam a sajátomat, és megcsókoltam. – Vigyázz az úton.
- Jól van, édes. – kicsit eltolt magától, aztán most ő csókolt meg. Ez kicsit hosszabbra sikeredett, mint az előző, és szenvedélyesebbre.
- Szeretlek. – suttogtam az ajkaiba.
- Én is téged. – mondta, majd magához ölelt, és egy utolsó puszi után elköszönt, aztán beült a kocsijába, és elment.


Justin szemszög

Csütörtök délután, az egyik rádiós interjú után, és egy fotózás előtt úgy döntöttem, hogy meglátogatom Ashleyt. Tudtam, hogy most van próbája, mert kitudakoltam Demitől.  Szinte majdnem minden nap bejöttem hozzá, kivéve kedden, mert akkor annyi dolgom volt, hogy még leülni sem tudtam 5 percre.

Igazán megkedveltem őt, gyönyörű lány, és nagyon kedves, aranyos, csodálatos hanggal. Egész jól elhülyéskedtünk mindig, amikor itt vagyok, néha segítettem is neki. Úgy éreztem ő is megkedvelt engem. Jóba lettünk.  Talán már barátok, de nekem ez nem volt elég. Én többet akartam, de ezt még ő nem tudta.
 Vigyorogva mentem a kis terem felé, ahol énekelni szokott, de akkor Demi jött elém hirtelen. Hátrahőköltem, mert megijesztett.

- Hé! – szóltam rá nevetve.
- Bocsi. Beszélhetnénk? –kérdezte, mire én vállat vontam. Egy kisebb szobába mentünk, és miután szétnéztem rájöttem, hogy a Demi öltözőjében vagyunk.
- Na, mit szeretnél? – néztem rá felvont szemöldökkel.
- Mit akarsz Ashleytől?
- Mi van? – nevettem.
- Ne nevess Justin! Komolyan. Mindig bejössz hozzá, és látom, amit látok. Szóval, ki vele! – szólt rám.
- Jól van, jól van. Nyugi. – tartottam fel a kezeimet magam előtt. – Tetszik, és?
- De barátja van.
- Kit érdekel? – vontam vállat nem törődöm stílusban.
- Justin! – ütötte meg a vállamat. – Attól, mert te vagy Justin Bieber még nem tehetsz meg bármit. Hagyd őt békén.
- Jaj, jól van már. Te inkább ne avatkozz ebbe bele, jó? – fogtam meg a vállát mosolyogva.

Demi mindig túlaggódja a dolgokat.

- Ne mond, hogy ne törődjek vele! Jóba lettünk, úgyhogy ne csinálj vele semmit, érted? Semmi olyat, amit esetleg ő nem akarna! Ha visszautasít, akkor ne makacskodj, és ne játszd az eszed, hogy te nem adod fel, csak törődj bele! Érted? – húzta fel a szemöldökét.
- Túlreagálod. – legyintettem.
- Istenem, menthetetlen vagy. – rázta meg a fejét, majd inkább kiment a szobából, én pedig kis idő múlva nevetve követtem.

Gondolom kis szünetet tartottak, mert ha Demi nem volt vele, akkor egyedül nem énekel. Elindultam a keresésére, és a kis büfében meg is találtam. Egyedül ült, és egy salátát majszolt, miközben nézett előre, ki a fejéből.  Odamentem a háta mögé, és hirtelen a vállára tettem a kezeimet, mire ő ijedten fordult hátra, majd hasba vágott, amikor észrevette, hogy én vagyok az.

- Te idióta. – morgolódott.
- Bocsi. – nevettem, és leültem vele szembe a körasztalhoz.
- Mit keresel itt? – kérdezte.
- Csak jöttelek megnézni, de mindjárt mennem kell, nincs sok időm.
- Nekem is, mindjárt vége a szünetnek.
- Szuper, igazából kérdezni akarok valamit.
- Micsodát? – nézett rám érdeklődve.
- Nincs kedved ma eljönni velem valahová? Mondjuk, sétálni? – tettem fel a kérdést. – Persze csak, mint két barát. – tettem hozzá gyorsan, amikor megláttam az arcát.
- Hát jó. – mosolyodott el. – Nekem mindegy.
- Hová szeretnél? – kérdeztem.
- Mondjuk a hírességek sétányára. – válaszolt felcsillanó szemekkel. – Még soha nem voltam ott.
- Rendben. – nevettem fel a lelkesedésén. – Akkor 7-re érted megyek, most viszont mennem kell, mert Scooter kinyír, ha elkések. – álltam fel.
- Rendben. – bólintott. – Akkor, 7-kor várlak.
- Jól van. Szia. – elköszöntem, adtam neki egy puszit, és már ott sem voltam. Érdekes este lesz.


Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy ilyen sokáig nem volt rész, nagyon sajnálom! Nincs mentségem, nem volt kedvem, de ígérem, most már gyakrabban lesz új rész! Mondjuk, 3 koment után! :)) Szóval hajrá.