4. rész

http://www.youtube.com/watch?v=4GuqB1BQVr4

Az este további része nagyon jól telt, a közös számot is élveztem, de aztán, amikor a szavazás lezárult, a jókedvet lecserélte az izgulás. Nagyon féltem, hogy nekem kell majd párbajoznom, de szerencsére ez nem így lett. Szinte először fel sem fogtam, hogy a saját nevemet hallottam, aztán sikítozva ugrottam Demi nyakába, aki nevetve visszaölelt. Elengedtem, rávigyorogtam a lányokra, és a backstage-be szaladtam, ahol megöleltem Tylert, aki már tovább jutott, úgy, mint én. A párbajozó Nick volt, a 25 felettiek csapatából, és Erin, a mi csapatunkból. Féltem, nem akartam, hogy kiessen, de sajnos megtörtént. Nick jutott tovább, a zsűri úgy döntött, hogy Nicol-t küldik haza.
Amikor a műsor véget ért, megkerestem Austint, és szinte sikítva ugrottam a nyakába, hiszen már nagyon régen láttam, mert nem tudott eljönni. Örültem, hogy most itt van.

- Szia. – köszönt nevetve, majd letett a földre, és a derekamat átkarolva magához húzott, és megcsókolt.
- Annyira hiányoztál. – suttogtam, majd most én csókoltam meg őt.
- Te is nekem. El sem tudod képzelni, hogy mennyire. – simította végig az arcomat, mire én elmosolyodtam.  – Egyébként pedig fantasztikus voltál a színpadon. Olyan büszke vagyok rád.
- Köszönöm Austin. Ez jól esik. – pirultam el kicsit.
- Ez az igazság. – mosolygott.
- Figyelj, a többiekkel bulizni akartunk, biztosan örülnének, ha te is jönnél. – ajánlottam fel.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet, mivel nekem még haza kell vezetnem. Tudod, és hiába van közel, akkor is, és veled pedig nem alhatok. – szomorodott el. – Ja, és holnap reggel bekell mennem apukám munkahelyére.
- Óh, ez igaz. – húztam el a számat.
- Nem baj, én, elviszlek, és te menj csak nyugodtan bulizni, én pedig hazamegyek. Nem gond.
- Dehogyis, én veled akartam. – ráztam a fejemet.  – Inkább vigyél csak az X faktor házhoz.
- Rendben, ahogy akarod. – bólintott.
- Akkor gyere, összeszedem a cuccomat az öltözőben, bemutatlak Stacey-nek, és mehetünk. – nevettem, majd megfogtam a kezét, és elindultunk, de útközben Demi leszólított. Justinnal volt.

- Ashley, mész bulizni? – kérdezte.
- Nem. – ráztam meg a fejemet. – Nincs kedvem, inkább csak lazulok majd.
- Rendben. – mosolygott, de láttam rajta, hogy kicsit szomorú, hogy Nicol kiesett.
- Oh, egyébként ő a barátom. – mondtam hirtelen. – Austin, ő Demi, és Justin.
- Nagyon örülök. – mondta Austin, majd kezet fogott Demivel, és Justinnal is.

Amikor Justinnal fogtak kezet majdnem felnevettem, hiszen Austin nem nagyon bírja őt, de nem szólt semmit, és ennek örültem. Mondjuk tudtam, hogy nem fog, hiszen Austin egy nagyon jó nevelt, illedelmes és intelligens fiú.

- Mi is. – vigyorgott Demi. – De mi nem is zavarunk, csak ezt akartam megkérdezni. Majd hétfőn találkozunk Ashley. Sziasztok. – köszönt el, és mi is így tettünk, aztán újra az öltöző felé vettük az irányt, és most már nem állított meg minket senki.

Stacey ott volt, már átöltözve, és nagyon örült Ausitnnak. Bemutattam őket egymásnak, felkaptam a holmimat, és hárman léptünk ki a kis teremből. Stacey próbált minket rávenni, hogy mégis menjünk velük, de miután nem sikerült neki, inkább csak elköszönt, aztán elment, hogy megkeresse a többieket, mi pedig kimentünk az egész stúdióból. Austin a saját autójával jött értem, és azzal vitt az ideiglenes otthonomba. Elnavigáltam, hogy merre kell mennie, úgyhogy, egy 10 perc múlva már a ház előtt is voltunk.

- Eljössz jövő héten is? – kérdeztem, mikor kiszálltunk, és elkísért az ajtóig.
- Ha eltudok, akkor igen. – válaszolt. Sajnos azért nem tud mindig itt lenni, mert gyakran be szokott segíteni az apukájának a cégjüknél.
- Vagy hét közben is eljöhetsz. Bármikor. Nem vagyok bezárva ide.
- Megpróbálok. – puszilta meg a fejem búbját.
- Rendben. – bólintottam, aztán a szájára tapasztottam a sajátomat, és megcsókoltam. – Vigyázz az úton.
- Jól van, édes. – kicsit eltolt magától, aztán most ő csókolt meg. Ez kicsit hosszabbra sikeredett, mint az előző, és szenvedélyesebbre.
- Szeretlek. – suttogtam az ajkaiba.
- Én is téged. – mondta, majd magához ölelt, és egy utolsó puszi után elköszönt, aztán beült a kocsijába, és elment.


Justin szemszög

Csütörtök délután, az egyik rádiós interjú után, és egy fotózás előtt úgy döntöttem, hogy meglátogatom Ashleyt. Tudtam, hogy most van próbája, mert kitudakoltam Demitől.  Szinte majdnem minden nap bejöttem hozzá, kivéve kedden, mert akkor annyi dolgom volt, hogy még leülni sem tudtam 5 percre.

Igazán megkedveltem őt, gyönyörű lány, és nagyon kedves, aranyos, csodálatos hanggal. Egész jól elhülyéskedtünk mindig, amikor itt vagyok, néha segítettem is neki. Úgy éreztem ő is megkedvelt engem. Jóba lettünk.  Talán már barátok, de nekem ez nem volt elég. Én többet akartam, de ezt még ő nem tudta.
 Vigyorogva mentem a kis terem felé, ahol énekelni szokott, de akkor Demi jött elém hirtelen. Hátrahőköltem, mert megijesztett.

- Hé! – szóltam rá nevetve.
- Bocsi. Beszélhetnénk? –kérdezte, mire én vállat vontam. Egy kisebb szobába mentünk, és miután szétnéztem rájöttem, hogy a Demi öltözőjében vagyunk.
- Na, mit szeretnél? – néztem rá felvont szemöldökkel.
- Mit akarsz Ashleytől?
- Mi van? – nevettem.
- Ne nevess Justin! Komolyan. Mindig bejössz hozzá, és látom, amit látok. Szóval, ki vele! – szólt rám.
- Jól van, jól van. Nyugi. – tartottam fel a kezeimet magam előtt. – Tetszik, és?
- De barátja van.
- Kit érdekel? – vontam vállat nem törődöm stílusban.
- Justin! – ütötte meg a vállamat. – Attól, mert te vagy Justin Bieber még nem tehetsz meg bármit. Hagyd őt békén.
- Jaj, jól van már. Te inkább ne avatkozz ebbe bele, jó? – fogtam meg a vállát mosolyogva.

Demi mindig túlaggódja a dolgokat.

- Ne mond, hogy ne törődjek vele! Jóba lettünk, úgyhogy ne csinálj vele semmit, érted? Semmi olyat, amit esetleg ő nem akarna! Ha visszautasít, akkor ne makacskodj, és ne játszd az eszed, hogy te nem adod fel, csak törődj bele! Érted? – húzta fel a szemöldökét.
- Túlreagálod. – legyintettem.
- Istenem, menthetetlen vagy. – rázta meg a fejét, majd inkább kiment a szobából, én pedig kis idő múlva nevetve követtem.

Gondolom kis szünetet tartottak, mert ha Demi nem volt vele, akkor egyedül nem énekel. Elindultam a keresésére, és a kis büfében meg is találtam. Egyedül ült, és egy salátát majszolt, miközben nézett előre, ki a fejéből.  Odamentem a háta mögé, és hirtelen a vállára tettem a kezeimet, mire ő ijedten fordult hátra, majd hasba vágott, amikor észrevette, hogy én vagyok az.

- Te idióta. – morgolódott.
- Bocsi. – nevettem, és leültem vele szembe a körasztalhoz.
- Mit keresel itt? – kérdezte.
- Csak jöttelek megnézni, de mindjárt mennem kell, nincs sok időm.
- Nekem is, mindjárt vége a szünetnek.
- Szuper, igazából kérdezni akarok valamit.
- Micsodát? – nézett rám érdeklődve.
- Nincs kedved ma eljönni velem valahová? Mondjuk, sétálni? – tettem fel a kérdést. – Persze csak, mint két barát. – tettem hozzá gyorsan, amikor megláttam az arcát.
- Hát jó. – mosolyodott el. – Nekem mindegy.
- Hová szeretnél? – kérdeztem.
- Mondjuk a hírességek sétányára. – válaszolt felcsillanó szemekkel. – Még soha nem voltam ott.
- Rendben. – nevettem fel a lelkesedésén. – Akkor 7-re érted megyek, most viszont mennem kell, mert Scooter kinyír, ha elkések. – álltam fel.
- Rendben. – bólintott. – Akkor, 7-kor várlak.
- Jól van. Szia. – elköszöntem, adtam neki egy puszit, és már ott sem voltam. Érdekes este lesz.


Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy ilyen sokáig nem volt rész, nagyon sajnálom! Nincs mentségem, nem volt kedvem, de ígérem, most már gyakrabban lesz új rész! Mondjuk, 3 koment után! :)) Szóval hajrá.