6. rész

Nagyon meglepődtem először, hirtelen nem is tudtam, hogy mi folyik körülöttem, csak azt éreztem, hogy Justin szorít magához, a nyelve pedig bebocsájtást kér a számba, de én ekkor, mintha valami fény gyúlt volna a fejemben ellöktem magamtól, és pofon vágtam.

- Mégis mit képzelsz? – kérdeztem dühösen, miközben a számat törölgettem és hátráltam pár lépést.
- Ash, nyugi. – jött volna utánam, de feltartottam a kezemet, hogy maradjon ott, ahol van.
- Miért csináltad ezt? – néztem rá értetlenül.
- Ugyan már, ne mond, hogy te nem élvezted. – villantott rám egy félmosolyt.
- Nem! Elfelejtetted, hogy nekem barátom van? – mutattam rá a lényegre.
- Jaj, ne legyél már ilyen. Csak egy csók volt. Egyelőre. – tette hozzá nevetve.

Nem ismertem rá, komolyan, nem értettem semmit.

- Mit akarsz Justin? Én azt hittem más vagy, hogy barátok vagyunk. – mondtam szomorúan, de azért még dühösen.
- Persze, azok vagyok. – bólogatott sután. – De én egy idő után többet akarok, és most jött el az az idő Ashley. Tetszel nekem, kedvellek.

Tátott szájjal néztem rá, nem akartam elhinni, hogy ezt mondta.

- Akkor nagyon félreértettük egymást. – tettem karba a kezemet. – Én nem akarok tőled semmit, mint már mondtam, barátom van. Meg neked is ott van Selena, nem?
- Selena? – kérdezett vissza nevetve. – Ugyan, kérlek. Vele már több mint 2 hónapja nem vagyok együtt, csak az a hülye menedzsment akarta, hogy játsszuk még el kicsit. – vont vállat, mintha ez teljesen természetes lenne.
- Ez akkor sem számít, nekem attól még ott van Austin. – mondtam, és ekkor eszembe jutott a telefonbeszélgetésünk. – Teljesen igaza volt, abban, amit mondott nekem. Megvédtelek vele szemben, pedig nem kellett volna. Azt hittem tudod, hogy mit érzek iránta, és mit irántad. Sajnálom Justin, én igazán kedvellek, de ha te nem tudod elfogadni, hogy csak barátok leszünk, akkor jobb, ha inkább nem találkozunk.

Amikor ezt elhadartam, utána ott akartam hagyni, de még utánam szólt.

- Én nem fogom feladni Ashley! Úgyis az enyém leszel. Tudod, én mindig megkapom, amit akarok.

Hitetlenkedve néztem hátra, de akkor már megkerülte az autóját, és beült. Intett még nekem egy utolsót, aztán elindult, és hamarosan kikerült a látóteremből.

Dühösen trappoltam be a házba, a többiek pedig, akik még fel voltak érdeklődve néztek rám, de nem szóltam nekik, csak odalöktem egy hellót, és mentem is a szobámba. Hangosan csaptam be az ajtót, aminek hála az alvó Stacey felébredt.

- Már itt is vagy? – kérdezte álmosan. – Milyen volt a randid? – kuncogott.
- Ez nem randi volt! – vágtam hozzá dühösen, majd villámló szemekkel néztem felé.
- Oké, nem kell megenni. – tartotta fel a kezét, és mivel látta, hogy most nincs sok kedvem beszélgetni, inkább nem kérdezett többet.  Jobban is tette, mert csak az lett volna a vége, hogy még vele is összeveszek.

Inkább fogtam a pizsamámat, ami egy kis rövidgatyából és egy pólóból állt, majd átmentem a fürdőszobába. Beálltam a zuhany alá, és közben Justinon gondolkodtam. Próbáltam felidézni magamban a pillanatokat, amiket együtt töltöttünk. Kerestem azokat a helyzeteket, ahol esetleg valamilyen formában azt mutattam volna neki, hogy tetszik nekem, vagy fordítva, de nem találtam. Hiába kutattam, erőltettem meg az agyamat, nem ment. Az egész együtt töltött idő alatt én végig, teljesen abban a tudatban voltam, hogy ő Selenával van, mi pedig haverkodunk. Hát, most már legalább rájöttem, hogy tévedtem.

Dühös voltam azért rá, mert az egy dolog, hogy ő egyedül van, de én nem. Ezt igazán megérthetné, de őt egyáltalán nem érdekli az a tudat, hogy nekem barátom van. Szeretem Austint, eszemben sincs megcsalni, vagy esetleg szakítani vele. Főleg nem Justin miatt. Nagyon reméltem, hogy ez után már nem fog keresni, de az utolsó mondata miatt valahogy tudtam, hogy ez után más lesz. Még jó, hogy most nem lesz itthon, pár napig.

Fogalmam sem volt, hogy elmondjam-e majd Austinnak a történteket. Úgyis csak az lenne, hogy „én meg mondtam”. Féltékenykedne, összevesznénk, és engem hibáztatna, hogy milyen kis naiv vagyok. Valljuk be, igaza lenne, hiszen én voltam a buta, hogy hagytam magam. Csak az énekléssel kellett volna foglalkoznom, nem pedig Justinnal. Lelkiismeret furdalásom volt, amiért úgy leteremtettem Austint, és nem neki adtam igazat, miközben kellett volna. Itthon kellett volna ma maradnom, és tv-zni a többiekkel, nem a hírességek sétányán lófrálni Justinnal.

Az tény, hogy nagyon jól éreztem magam vele, és tényleg jókat beszéltünk, meg nevettünk, de a végére mindent elrontott. Egy kicsit azért szomorú is voltam, mert én azt gondoltam, hogy barátok vagyunk, de sajnos tévednem kellett.

Eldöntöttem, hogy ezen túl nem fogok törődni vele, megmondom Deminek, hogy ne engedje be a próbákra, és nem fogok vele még beszélni sem. Így lesz a legjobb, Austinnak pedig nem kell tudnia semmiről. Minden szépen, lassan visszaáll majd a rendes kerékvágásba.

Ezekkel a gondolatokkal a fejemben mentem vissza a szobámba, kicsit már lenyugodva. Elhatároztam magamban, hogy kizárom Justint az életemből, már csak abban bíztam, hogy sikerül is.

Meglepődve vettem tudomásul, amikor beléptem a szobába, hogy Stacey az ágyán ül. Azt hittem visszaaludt.

- Megnyugodtál? – kérdezte mosolyogva.
- Igen. – válaszoltam.
- Akkor elmondod mi történ, vagy inkább alszunk?

Gondolkodtam kicsit, hogy mi lenne a jobb, de végül úgy döntöttem beavatom a történetbe. Nem jó dolog magamba fojtani a dolgokat, így hát bólintottam egyet. Befészkeltem magam az ágyba, aztán elkezdtem a mesélést.

- Húha. – mondta Stacey, miután mindent elmondtam neki. – Hát ez így elég érdekes.
- Szerintem is. – értettem vele egyet.
- Biztos, hogy nem tetszik neked Justin? – nevetett.
- Stacey! – szóltam rá. – Nem! Jól van, azt elismerem, hogy jól néz ki, de ennyi! Én komolyan azt hittem, hogy csak barátok vagyunk.
- De hiszen azok voltatok, csak most már ő többet akar. – mutatott rá a dologra.
- Engem nem érdekel, mit akar. – vontam vállat. – Austint szeretem, nem tud tőle elválasztani, akárhogyan is akarja.
- Remélem, hogy minden rendben lesz majd, Ash. Nem tudom, mit mondjak, neked kell eldöntened mit, akarsz, és úgy látom, te már el is döntötted. – kuncogott.
- Persze! Nem dönthetek másképp. Austin a szerelmem, őt szeretem. Justinról azt hittem, hogy a barátom, de mint kiderült, ő nem akar csak a barátom lenni. Tényleg az lesz a legjobb, ha akkor semmik nem leszünk.
- Gondolod, hogy feladja? – húzta fel a szemöldökét.
- Nem tudom. Az utolsó mondatával nem erre utalt, de majd meglátjuk. Nem kényszeríthet rám olyat, amit én nem akarok. – mondtam.
- Szorítok, hogy minden jó legyen majd. – mosolygott. – Most úgy is van pár napod, ha nem lesz LA-ben.
- Igen, még az a szerencsém. – sóhajtottam fel. – De most már aludjunk, jó? Fáradt vagyok.
- Rendben. – bólintott a barátnőm.

Mindketten befészkeltük magunkat az ágyba, és miután elköszöntünk egymástól, jó éjt kívánva, már nem szóltunk többet.

Elégedetten aludtam el, hiszen azt hittem, jó tervem van, de ekkor még nem gondoltam, hogy nem minden úgy lesz majd, ahogy én azt elképzeltem.

Sziasztok, itt az új rész, remélem tetszett! :) Köszönöm az előzőhöz a komikat, itt is, 5 rész után jön csak a következő! Egyébként mit gondoltok, jó lett az új külső? :) Nekem nagyon tetszik :D
Egyébként bocsi, hogy ehhez a részhez nincs kép és zene, de fogalmam sincs, mi illett volna ide. :D

5. rész

http://www.youtube.com/watch?v=QBrlYtV60GA

Vártam már az estét, mert nagyon régóta szerettem volna elmenni a hírességek sétányára, de most vagyok először Los Angelesben, és eddig még nem volt rá alkalmam, hogy megnézzem.  A próbának 5-kor lett vége, és aztán Demi „hazavitt” és rögtön a fürdőszobába mentem miután lepakoltam a holmimat, hogy egy hosszú fürdőt vegyek. Egészen 6-ig feküdtem a kádban, majd amikor kezdett kihűlni a víz kiszálltam, magam köré tekertem egy fehér törölközőt és visszamentem a szobába. Éppen leültem az ágyra, amikor megszólalt a telefonom. Mosolyogva vettem fel, ugyanis Austin hívott.

- Szia. – szóltam bele.
- Szia. Mi a helyzet? – kérdezte mindjárt.
- Semmi érdekes, most fürödtem, próbán voltam egész délután. – vontam vállat, miközben a szekrényemhez sétáltam, és kinyitottam. Azon gondolkoztam, mit vegyek fel.
- Akkor fáradt lehetsz.
- Ah, nem annyira. – ingattam a fejemet. Persze tudtam, hogy ő ezt nem látja. – Te mit csináltál?
- Semmi érdekeset.  Dolgoztam.
- Értem. Oh, képzeld. Én megyek ma a hírességek sétányára.
- Az szuper, Stacey-vel?
- Öhm, nem. Justinnal. – feleltem kissé félve. Reméltem nem fogja zavarni.
- Justinnal? – kérdezett vissza.
- Aha.
- Ashley, kicsit túl sokat vagy vele mostanában, nem gondolod? – a hangjából kihallatszott a féltékenység, és ez már nem jó.
- Nem, de ő csak egy barát, Austin. Csak barátként tekintünk egymásra, én amúgy is, téged szeretlek.
- Te lehet, hogy barátként tekintesz rá, de ő nem biztos, hogy ugyanígy van ezzel. Könyörgöm Ash, ne legyél ilyen naiv.
- Nem vagyok naiv. – csattantam fel. – Ne féltékenykedj, mert nincs rá semmi okod!
- Nem tudom, te mit szólnál, ha én minden nap egy lánnyal lennék, ameddig te ott vagy. –vágta még hozzám, aztán lecsapta a telefon.
- Austin! – szóltam, de tényleg letette.

Dühös voltam rá, hiszen komolyan alaptalanul vádaskodik, tudom, hogy Justin nem érez irántam semmit. Amúgy is, Selenával van, akkor meg? Nagyon felidegesített, hiszen igazságtalan volt velem szemben.

Megpróbáltam nem foglalkozni vele, és inkább azon gondolkoztam, hogy mit vegyek fel. Nem akartam kiöltözni, hiszen ez nem randi, és amúgy is, csak sétálni megyünk, de azért jól akartam kinézni. A választásom végül egy világosabb pólóra esett, és egy virágmintás rövidnadrágra. Nem tartottam attól, hogy fázni fogok, hiszen LA-ben az esték is elég melegek.  Felvettem pár karkötőt, és egy keresztes nyakláncot, ezzel feldobva az egészet.  
                                                        
                                              

A hajamat kifésültem, aztán egyenesre vasaltam, mert nem tetszett most hullámosan. Kerestem a szettemhez illő táskát és cipőt, majd miután ezek megvoltak, késznek nyilvánítottam magam, és csak akkor jutott eszembe, hogy még nem sminkeltem, amimkor a tükör előtt álltam. Pár perccel később aztán tényleg teljesen a helyén voltam, indulásra készen.

Justin 7 előtt pár perccel érkezett, a saját autójával, egyedül.

- Szia. – köszöntem neki mosolyogva.
- Szia. – puszilta meg az arcomat, aztán beültünk mindketten a kocsiba.
- Hogy-hogy nem jött veled Kenny? – kérdeztem, miután elindult.
- Mert ha Kennyt észreveszik, akkor biztos, hogy hamarabb észrevesznek engem is, nem? – nézett rám nagy szemekkel, mire én furcsán néztem rá, de aztán rájöttem, hogy van benne valami.
- Hm, igazad van. – bólintottam.
- Tudom. – nevetett. – Egyébként minden oké?
- Öhm, persze. - bólintottam bizonytalanul, mert eszembe jutott, az Austinnal való beszélgetésem.
- Biztos?
- Igen, csak kicsit összekaptunk Austinnal, de nem baj. Majd úgyis kibékülünk. – vontam vállat.
- Ugye nem miattam? – tapintott rá a lényegre, azonnal.
- Igazából de. Féltékeny, amiért veled lógok, de mondtam neki, hogy csak barátok vagyunk, holnapra megbékél, csak most dühös kicsi. Ne törődj vele. – hadartam el.
- Hát jó, de én nem akarom, hogy miattam összevesszetek.
- Csak kicsit összeszólalkoztunk, nem lényeg. – legyintettem.
- Akkor jó, ha te így gondolod. – mosolygott rám.

Az út 30 percig tartott, hiszen a Hollywood Boulevard nem volt annyira közel, de nem volt baj, jól elbeszélgettünk az úton.  Aztán amikor odaértünk, egy parkolóban Justin leparkolta az autóját, és csak sétáltunk, miközben beszélgettünk, és néztük a csillagokat a hírességek neveivel.

- Neked mikor lesz ilyen csillagod, Justin? – néztem fel rá érdeklődve.
- Már van csillagom, Kanadában.  – nevetett.
- Aha, igen. Azt tudom, arról hallottam. – bólintottam. - És itt nem szeretnél?
- Nem tudom mi lesz, ha úgy gondolják, megérdemlem a csillagot, akkor majd fogok kapni, ha nem, hát nem. Hazudnék, ha azt mondanám, nem örülnék neki, természetesen nagyon jól esne, de még csak 18 vagyok. Bármi lehet. – vont vállat.
- Értem. – bólintottam mosolyogva. 

Ez után még sok mindent átbeszéltünk, és csak egyszer jöttek hozzánk oda rajongók, akkor is csak két csaj. Sokan voltak a sétányon, de nem nagyon figyeltek minket, nem igazán ismerték fel Justint, ha pedig igen, akkor sem tulajdonítottak neki nagy jelentőséget. Meglepődtem, de azért örültem is ennek, hiszen nem akartam, hogy másnap menjenek a találgatások. Így egy igazán jó estét töltöttünk el, én élveztem. Kicsit még mindig bántott, hogy összevesztem Austinnal, de reméltem, hogy majd belátja, nincs oka a féltékenykedésre.

Nem mentünk végig az egész sétányon, mert az túl sok lett volna, csak a felét néztük meg, de így is nagyon jó volt. A legjobb pedig, hogy a paparazzik nem találtak meg minket, ha pedig mégis, akkor sem jöttek oda hozzánk kérdezősködni, hogy mit keresünk mi együtt.

- Elfáradtam. – mondtam neki már az autóban, miközben az X faktor ház felé tartottunk.
- Kicsit én is. Holnap lesz próbád? – kérdezte.
- Igen, sajnos. – húztam el a számat. – De szerencsére csak 2-re kell mennem.
- Én San Fransisco-ba megyek holnap, és csak vasárnap jövök vissza, úgyhogy sajnos nem tudok elmenni a szombati showra.
- Minek mész oda?
- Lesz pár interjú, egy fotózás, és koncert.
- Aha, értem. – bólintottam mindentudóan, aztán már csak azt vettem észre, hogy az autó leparkolt. Megérkeztünk.

- Köszönöm szépen, hogy elvittél. Jól éreztem magam. – néztem rá mosolyogva, amikor mindketten kiszálltunk.
- Szívesen, nekem is jó volt.
- Akkor jó, örülök neki. Jó utat San Fransisco-ba, és jó koncertezést.
- Köszönöm Ashley, neked pedig sok sikert szombatra.
- Köszi. Na, jó éjt, Justin. – kezdtem elköszönni.
- Jó éjt, aludj jól. – köszönt el ő is, aztán adott egy puszit az arcomra.

Még utoljára rámosolyogtam, aztán hátat fordítottam neki és indultam volna be a házba, amikor utánam szólt.

- Ashley!
- Igen? – fordultam meg érdeklődve, mire ő pár lépéssel átszelte a köztünk lévő távolságot, magához húzott, és megcsókolt.

Köszönöm az előzőhöz a komikat, ha megint meglesz az 5 komi, akkor jön a következő! :)

4. rész

http://www.youtube.com/watch?v=4GuqB1BQVr4

Az este további része nagyon jól telt, a közös számot is élveztem, de aztán, amikor a szavazás lezárult, a jókedvet lecserélte az izgulás. Nagyon féltem, hogy nekem kell majd párbajoznom, de szerencsére ez nem így lett. Szinte először fel sem fogtam, hogy a saját nevemet hallottam, aztán sikítozva ugrottam Demi nyakába, aki nevetve visszaölelt. Elengedtem, rávigyorogtam a lányokra, és a backstage-be szaladtam, ahol megöleltem Tylert, aki már tovább jutott, úgy, mint én. A párbajozó Nick volt, a 25 felettiek csapatából, és Erin, a mi csapatunkból. Féltem, nem akartam, hogy kiessen, de sajnos megtörtént. Nick jutott tovább, a zsűri úgy döntött, hogy Nicol-t küldik haza.
Amikor a műsor véget ért, megkerestem Austint, és szinte sikítva ugrottam a nyakába, hiszen már nagyon régen láttam, mert nem tudott eljönni. Örültem, hogy most itt van.

- Szia. – köszönt nevetve, majd letett a földre, és a derekamat átkarolva magához húzott, és megcsókolt.
- Annyira hiányoztál. – suttogtam, majd most én csókoltam meg őt.
- Te is nekem. El sem tudod képzelni, hogy mennyire. – simította végig az arcomat, mire én elmosolyodtam.  – Egyébként pedig fantasztikus voltál a színpadon. Olyan büszke vagyok rád.
- Köszönöm Austin. Ez jól esik. – pirultam el kicsit.
- Ez az igazság. – mosolygott.
- Figyelj, a többiekkel bulizni akartunk, biztosan örülnének, ha te is jönnél. – ajánlottam fel.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet, mivel nekem még haza kell vezetnem. Tudod, és hiába van közel, akkor is, és veled pedig nem alhatok. – szomorodott el. – Ja, és holnap reggel bekell mennem apukám munkahelyére.
- Óh, ez igaz. – húztam el a számat.
- Nem baj, én, elviszlek, és te menj csak nyugodtan bulizni, én pedig hazamegyek. Nem gond.
- Dehogyis, én veled akartam. – ráztam a fejemet.  – Inkább vigyél csak az X faktor házhoz.
- Rendben, ahogy akarod. – bólintott.
- Akkor gyere, összeszedem a cuccomat az öltözőben, bemutatlak Stacey-nek, és mehetünk. – nevettem, majd megfogtam a kezét, és elindultunk, de útközben Demi leszólított. Justinnal volt.

- Ashley, mész bulizni? – kérdezte.
- Nem. – ráztam meg a fejemet. – Nincs kedvem, inkább csak lazulok majd.
- Rendben. – mosolygott, de láttam rajta, hogy kicsit szomorú, hogy Nicol kiesett.
- Oh, egyébként ő a barátom. – mondtam hirtelen. – Austin, ő Demi, és Justin.
- Nagyon örülök. – mondta Austin, majd kezet fogott Demivel, és Justinnal is.

Amikor Justinnal fogtak kezet majdnem felnevettem, hiszen Austin nem nagyon bírja őt, de nem szólt semmit, és ennek örültem. Mondjuk tudtam, hogy nem fog, hiszen Austin egy nagyon jó nevelt, illedelmes és intelligens fiú.

- Mi is. – vigyorgott Demi. – De mi nem is zavarunk, csak ezt akartam megkérdezni. Majd hétfőn találkozunk Ashley. Sziasztok. – köszönt el, és mi is így tettünk, aztán újra az öltöző felé vettük az irányt, és most már nem állított meg minket senki.

Stacey ott volt, már átöltözve, és nagyon örült Ausitnnak. Bemutattam őket egymásnak, felkaptam a holmimat, és hárman léptünk ki a kis teremből. Stacey próbált minket rávenni, hogy mégis menjünk velük, de miután nem sikerült neki, inkább csak elköszönt, aztán elment, hogy megkeresse a többieket, mi pedig kimentünk az egész stúdióból. Austin a saját autójával jött értem, és azzal vitt az ideiglenes otthonomba. Elnavigáltam, hogy merre kell mennie, úgyhogy, egy 10 perc múlva már a ház előtt is voltunk.

- Eljössz jövő héten is? – kérdeztem, mikor kiszálltunk, és elkísért az ajtóig.
- Ha eltudok, akkor igen. – válaszolt. Sajnos azért nem tud mindig itt lenni, mert gyakran be szokott segíteni az apukájának a cégjüknél.
- Vagy hét közben is eljöhetsz. Bármikor. Nem vagyok bezárva ide.
- Megpróbálok. – puszilta meg a fejem búbját.
- Rendben. – bólintottam, aztán a szájára tapasztottam a sajátomat, és megcsókoltam. – Vigyázz az úton.
- Jól van, édes. – kicsit eltolt magától, aztán most ő csókolt meg. Ez kicsit hosszabbra sikeredett, mint az előző, és szenvedélyesebbre.
- Szeretlek. – suttogtam az ajkaiba.
- Én is téged. – mondta, majd magához ölelt, és egy utolsó puszi után elköszönt, aztán beült a kocsijába, és elment.


Justin szemszög

Csütörtök délután, az egyik rádiós interjú után, és egy fotózás előtt úgy döntöttem, hogy meglátogatom Ashleyt. Tudtam, hogy most van próbája, mert kitudakoltam Demitől.  Szinte majdnem minden nap bejöttem hozzá, kivéve kedden, mert akkor annyi dolgom volt, hogy még leülni sem tudtam 5 percre.

Igazán megkedveltem őt, gyönyörű lány, és nagyon kedves, aranyos, csodálatos hanggal. Egész jól elhülyéskedtünk mindig, amikor itt vagyok, néha segítettem is neki. Úgy éreztem ő is megkedvelt engem. Jóba lettünk.  Talán már barátok, de nekem ez nem volt elég. Én többet akartam, de ezt még ő nem tudta.
 Vigyorogva mentem a kis terem felé, ahol énekelni szokott, de akkor Demi jött elém hirtelen. Hátrahőköltem, mert megijesztett.

- Hé! – szóltam rá nevetve.
- Bocsi. Beszélhetnénk? –kérdezte, mire én vállat vontam. Egy kisebb szobába mentünk, és miután szétnéztem rájöttem, hogy a Demi öltözőjében vagyunk.
- Na, mit szeretnél? – néztem rá felvont szemöldökkel.
- Mit akarsz Ashleytől?
- Mi van? – nevettem.
- Ne nevess Justin! Komolyan. Mindig bejössz hozzá, és látom, amit látok. Szóval, ki vele! – szólt rám.
- Jól van, jól van. Nyugi. – tartottam fel a kezeimet magam előtt. – Tetszik, és?
- De barátja van.
- Kit érdekel? – vontam vállat nem törődöm stílusban.
- Justin! – ütötte meg a vállamat. – Attól, mert te vagy Justin Bieber még nem tehetsz meg bármit. Hagyd őt békén.
- Jaj, jól van már. Te inkább ne avatkozz ebbe bele, jó? – fogtam meg a vállát mosolyogva.

Demi mindig túlaggódja a dolgokat.

- Ne mond, hogy ne törődjek vele! Jóba lettünk, úgyhogy ne csinálj vele semmit, érted? Semmi olyat, amit esetleg ő nem akarna! Ha visszautasít, akkor ne makacskodj, és ne játszd az eszed, hogy te nem adod fel, csak törődj bele! Érted? – húzta fel a szemöldökét.
- Túlreagálod. – legyintettem.
- Istenem, menthetetlen vagy. – rázta meg a fejét, majd inkább kiment a szobából, én pedig kis idő múlva nevetve követtem.

Gondolom kis szünetet tartottak, mert ha Demi nem volt vele, akkor egyedül nem énekel. Elindultam a keresésére, és a kis büfében meg is találtam. Egyedül ült, és egy salátát majszolt, miközben nézett előre, ki a fejéből.  Odamentem a háta mögé, és hirtelen a vállára tettem a kezeimet, mire ő ijedten fordult hátra, majd hasba vágott, amikor észrevette, hogy én vagyok az.

- Te idióta. – morgolódott.
- Bocsi. – nevettem, és leültem vele szembe a körasztalhoz.
- Mit keresel itt? – kérdezte.
- Csak jöttelek megnézni, de mindjárt mennem kell, nincs sok időm.
- Nekem is, mindjárt vége a szünetnek.
- Szuper, igazából kérdezni akarok valamit.
- Micsodát? – nézett rám érdeklődve.
- Nincs kedved ma eljönni velem valahová? Mondjuk, sétálni? – tettem fel a kérdést. – Persze csak, mint két barát. – tettem hozzá gyorsan, amikor megláttam az arcát.
- Hát jó. – mosolyodott el. – Nekem mindegy.
- Hová szeretnél? – kérdeztem.
- Mondjuk a hírességek sétányára. – válaszolt felcsillanó szemekkel. – Még soha nem voltam ott.
- Rendben. – nevettem fel a lelkesedésén. – Akkor 7-re érted megyek, most viszont mennem kell, mert Scooter kinyír, ha elkések. – álltam fel.
- Rendben. – bólintott. – Akkor, 7-kor várlak.
- Jól van. Szia. – elköszöntem, adtam neki egy puszit, és már ott sem voltam. Érdekes este lesz.


Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy ilyen sokáig nem volt rész, nagyon sajnálom! Nincs mentségem, nem volt kedvem, de ígérem, most már gyakrabban lesz új rész! Mondjuk, 3 koment után! :)) Szóval hajrá.

Sziasztok!

Most nem résszel jövök, hanem egy kis szünettel. Nem, nem azért mert nem akarom folytatni a sztorit, vagy ilyesmi, csak megyek kirándulni. 2 hétig a Balatonon leszek, ott pedig nem tudom, hogy lesz-e internet. 20-án jövök haza, és akkor lesz az új rész. Ne haragudjatok, remélem, hogy majd akkor ugyanúgy fogjátok olvasni a sztorit, mint most! :) Addig olvasgassátok az eddigi részeket, és ne felejtsetek el komizni sem ! :)

20-án találkozunk.!
Jó szünetet, nyaralást mindenkinek! :))

3. rész

http://www.youtube.com/watch?v=ayYRk-UkXic

Másnap kipihenten ébredtem, és jókedvűen. Nem volt különösebb oka, egyszerűen csak jól ébredtem. Reméltem, hogy a nap végére sem megy el ez a jó hangulatom.
Felkeltem az ágyamból, majd Stayce-re néztem, aki még aludt, így csendben kerestem magamnak ruhát, aztán mentem be a fürdőszobába elkészülni.
Elég gyorsan elkészültem, csupán fél órát voltam a fürdőben, és teljes harci felszerelésben mentem vissza a szobába, ahol már Stacey is ébredezett. Épp a telefonját nyomkodta, még félig csukott szemekkel.

- Jó reggelt! – köszöntem neki mosolyogva.
- Helló. – dünnyögte, majd a párnájába nyomta az arcát.

Velem ellentétben ő nem tűnt még valami vidámnak, de megszoktam már. Reggel mindig ilyen, ameddig meg nem kapja a reggeli kávéját.

- Ahj, semmi kedvem ma táncpróbára menni. – sóhajtott. – Jó neked, hogy te ma itt maradhatsz.
- Micsoda? Dehogyis maradhatok. Nekem ma még énekpróbám lesz. – világosítottam fel.
- Igen? – nézett rám. – Elfelejtettem. Nem baj, neked rosszabb. – nevetett kárörvendően.
- Köszi. – dobtam hozzá az egyik ki párnámat, mire ő csak kinyújtotta rám a nyelvét. Tisztára, mint az ovisok.

Végül aztán kinevettük magunkat, és Stacey is nagy nehezen bemászott a fürdőszobába, hogy elkészüljön. Mire ő rendbe hozta magát, addigra én már régen a konyhában ültem, és az egyik együttes tagjaival, Ninával és Derickkel beszélgettem, miközben a reggeli kávénkat fogyasztottuk. A többiek még nagyban aludtak, de voltak olyanok is, akik már nem tartózkodtak a házban.
Én sem voltam már sokáig itt, megvártam Staceyt, aztán együtt indultunk el, de útközben elváltak az útjaink, mivel a énekterem kicsit máshol volt, mint az a hely, ahová ő ment.

Az ének nagyon jól telt, imádtam Demivel dolgozni. Nagyon jó fej volt, és segítőkész, mint mindig.  Szerencsére most nem kellett elmennie, mint tegnap, úgyhogy végig tudtunk nyugodtan próbálni. A végére egész jól belejöttem, és azt mondta, hogy szinte már tökéletes, aminek nagyon örültem.  Elpróbáltuk még a párbajdalomat is, amire nagyon remélem, hogy most sem lesz szükségem.

A napok aztán gyorsan teltek, szinte észre sem vettem, és már szombat délután volt. Az X Faktor stúdiójában próbáltuk a közös fellépésünket. Most egy Lady Gaga számot fogunk előadni. Az egyik kedvencemet.  Ez volt már az utolsó próba, utána mindenki ment készülődni. Nekem először a ruhámat adták oda, aztán kisminkeltek, majd a hajamat is megcsinálták, és mehettem oda a többiekhez, akik már készen voltak. Ők együtt beszélgettek, de nekem nem igazán voltak kedvem bekapcsolódni a beszélgetésbe, mivel nagyon izgultam. Ilyenkor nem tudok semmire figyelni. Végig az volt bennem, hogy jól el tudjam énekelni a számomat, és ne legyen semmi a közös tánc közben sem.

Most talán kicsit még jobban izgultam, mint a múlt héten, mivel én leszek az első. Remélem, jól el fogom tudni, kezdeni. Felálltam a kanapéról, amin ültem, és fel-le kezdtem el járkálni.

- Ashley! – hallottam meg a nevemet valahonnan, de annyi ember mászkált itt körülöttünk, hogy hirtelen nem tudtam ki az, a hangot pedig nem tudtam beazonosítani, mivel eléggé nagy volt a zaj. Aztán láttam meg Demit, aki felém közeledett, majd amikor észrevettem, én is felé indultam. – Izgulsz? – kérdezte.
- Nagyon. – bólintottam.
- Ne félj, minden rendben lesz. Jól begyakoroltuk a dalodat. – mosolygott biztatóan.
- Tudom, de akkor is. – rágtam az alsó ajkamat.
- Nyugodj meg, minden jó lesz. Most még igyál egy kis vizet, nyugtasd le magad, mert pár perc múlva kezdünk, és nemsokára te jössz. Hidd el, minden rendben lesz. – simította meg a karomat.
- Remélem. – néztem rá nagy szemekkel.

Demi megölelt még utoljára, aztán sok sikert kívánt, és elment, mivel kezdődött az élő adás. A műsorvezető gyorsan elmondta a szokásos dolgokat, és én már azt vettem észre, hogy a kisfilmem megy a nagy kivetítőn, én pedig várom, hogy beléphessek, és elkezdhessem a dalomat. Ez a pillanat hamarabb jött, mint gondoltam, és már ott voltam a több ember, 4 zsűri előtt, és énekeltem Katy Perry, Wide awake című számát.

Nem igazán figyeltem semmire, csak énekeltem, minden erőmmel, és úgy éreztem, hogy jól sikerült. Boldog voltam közben, élveztem, amit csinálok, és a végén a hangos taps és sikítás azt mutatta, hogy a nézők is élvezték, amit nyújtottam. Ettől hatalmas mosoly jelent meg az arcomon.

A zsűri is jó véleménnyel volt az előadásomról, Demi szinte sugárzott, és még Simon is megdicsért, amitől nagyon boldog lettem, így nevetve sétáltam le a színpadról, a vélemények után.

- Jó voltál. – öleltek meg a többiek.
- Aaaaaaa. – sikított Stacey, majd jól megszorongatott ő is. – Annyira jó volt!
- Köszönöm srácok. – nevettem.  – Hú, jó már túl leni rajta. – sóhajtottam, majd leültem, és fogtam egy ásványvizes üveget, mivel nagyon szomjas voltam.  Ez után felpörögtek az események, de közben elmentem az öltözőmben, hogy átöltözzek a közös számhoz.  Már éppen mentem volna vissza, amikor nem figyeltem, és beleütköztem valakibe.
- Jaj, bocsánat. – kértem azonnal bocsánatot, de rögtön elmosolyodtam, amikor felnéztem az arcába, és megláttam, hogy ki az.
- Semmi baj. – nevetett. – Szia.
- Szia. – köszöntem neki én is. – Te mit keresel itt?
- Mondtam, hogy eljövök most szombaton, nem? – emlékeztetett a néhány napja tett ígéretére.
- Igen, de valójában nem gondoltam, hogy tényleg eljössz. – hajtottam le a fejemet, majd kicsit elpirultam.
- Tényleg? Pedig én mindig megtartom, amit ígérek. – bökött kicsit meg, de a hangján nem hallottam, hogy kicsit is rosszabb lett volna a kedve.
- Megjegyzem. – bólintottam mosolyogva.
- Egyébként fantasztikus volt, amit énekeltél. Sokkal jobb, mint amikor próbáltunk. - dicsért meg Justin.
- Köszönöm. Én is úgy éreztem, hogy ez most egész jó volt. – vontam vállat.
- Az volt. – bólintott. – A zsűrinek is tetszett.
- Igen, és még Simon is megdicsérte, ami nagydolog. – nevettem el magamat, majd ő is felnevetett.

2. rész

http://youtu.be/_rMGLcv9bKo

Érdeklődve, sőt, talán kicsit zavartan néztem fel rá. Látszott rajta, hogy ő is meglepődött, hogy egyedül talált itt.

- Helló. – szólalt meg végül.
- Szia. – köszöntem, majd felhúztam a szemöldökömet, hogy mit szeretne.
- Demi nincs itt? – kérdezte.
-  El kellett rohannia egy pillanatra. Bármelyik pillanatban itt lehet.  – válaszoltam.
- Rendben, akkor megvárom. – vont vállat, majd bejött és becsukta maga mögött az ajtót. – Egyébként Justin vagyok. – nyújtotta a kezét.
- Tudom. – nevettem. – Én Ashley.
- Ó, igen! Emlékszem rád. – csapott a homlokára, mire én értetlenkedve néztem rá. – Te voltál, aki a Secrets-t énekelte. Annyira jó volt. Nagyon tetszett, tényleg. Gyönyörű hangod van.
- Köszönöm szépen. – mosolyogtam félénken rá. Kicsit talán el is pirultam. – Örülök, hogy tetszett.
- Persze, hogy tetszett. Sajnos szombaton nem tudtam megnézni, mert koncertem volt, de most biztosan megfogom. Mit fogsz énekelni? – nézett rám kíváncsian.
- Katy Perry, Wild Awake. – válaszoltam. – Szereted?
- Aha, nem rossz. – bólintott. – Elénekled nekem?
- Mi? Nem! – ráztam a fejem nevetve.
- Miért? Na, kérlek. – nézett rám kérlelve.  – Segítek..  ö, készülni szombatra.
- Demi segít. – vágtam rá gyorsan.
- De ő most nincs itt. Vagy te látod valahol? – nézett körbe játékosan. – Mert én nem.
- Jaj, de izé vagy. – böktem meg. – Rendben, de csak egyszer fogom elénekelni. – tartottam fel a kezemet. – Amúgy is, szerintem Demi nemsokára itt lesz. – tettem még hozzá.

Hát nem így lett. Demi már vagy fél órája elment, de annyira fel sem tűnt, mert Justinnal nagyon jól elvoltam.  Sokat segített, elmondta, hogy hol voltam kicsit hamis, és énekelt velem ő is. Nagyon vicces volt, mert csak félig tudta a szöveget.

- Most te jössz. Énekelj valamit. – mondtam, amikor kifulladva ültem le a székre.
- De hiszen énekeltem.
- Az nem éneklés volt! Nem tudtad a szöveget. – nevettem. – Valami sajátot.
- Nem. Gyere el szépen a koncertemre, és majd ott énekelek neked.
- Tudod, nekem nincs időm holmi Justin Bieber koncertekre.

Természetesen csak viccelve mondtam, és ezt ő is észrevette.

- Ó, valóban? Az bizony nagy kár. – tetetett szomorúságot. – De azt hiszem, túlélem. – lett hirtelen vidám.
- Haha. – ütöttem meg a vállát. – Szemét.
- Inkább te. – mutatott rám.

Már épp visszaszóltam volna, amikor nyílt az ajtó, és Demi lépett be rajta.

- Ashley, úgy sajnálom, hogy ilyen sok időre elmentem, azt hittem hamarabb végzek. – hadarta, de nem nézett fel. Majd amikor ez megtörtént, meglepődve vette észre, hogy nem vagyok egyedül.
- Semmi gond. – legyintettem. – Justin addig elszórakoztatott.  – mutattam az említettre.
- Tényleg, mit keresel itt? – kérdezte, majd odament hozzá, hogy megölelje.
- Egy CD-t hoztam csak, Selena küldi. – mondta, aztán a táskájához ment, amit a földre dobott, és kihalászta belőle a CD-t, hogy odaadja Deminek.
- Juj, szuper. Már vártam. – mosolyodott el.
- Rendben, akkor én megyek, kicsit így is késésben vagyok. – húzta el a száját. – Majd beszélünk. Ashley, örülök a találkozásnak. – mosolygott rám.
- Én is, szia. – köszöntem el tőle, egy intés kíséretében.

- Tényleg, ne haragudj. – fordult hozzám Demi, miután Justin elment.
- Semmi baj, tényleg.
- Akkor jó. Justinnal mit csináltatok? – kérdezte.
- Hát beszélgettünk, meg énekeltünk. – nevettem.
- Igen? – húzta fel a szemöldökét. – Az tök szuper. Akkor nem lenne gond, ha a mai próbát már befejeznénk?
- Nem, nekem nem. Sőt. – álltam fel azonnal a székről.
- Szuper, akkor gyere, menjünk. – intett, majd miután felkaptam a táskámat elindulhattunk ki.

A bejáratnál elköszöntünk egymástól, aztán én elindultam vissza az X faktor házba. Útközben felhívtam Austint, mivel ma még nem hallottam a hangját.

- Szia, kicsim. – vette fel pár csengés után.
- Szia. – köszöntem neki mosolyogva.
- Mi a helyzet? Mit csinálsz? – kérdezte.
- Megyek próbáról vissza a házba. – válaszoltam. – Te?
- Semmi érdekeset, bowlingozni megyünk Jacksonékkal.
- Ó, de jó. Mond meg nekik, hogy üdvözlöm őket!
- Rendben, átadom.  Na és a próba, milyen volt?
- Képzeld, mi történt. – élénkültem fel hirtelen, aztán elmeséltem neki, hogy mi volt a próbán.
- Hűha, szóval Justin Bieber. – nevetett. Vagyis inkább kinevetett. Nem igazán szereti.
- Na, ne nevess. Azt mondta szép a hangom. Ez nekem sokat jelent.  – magyaráztam. – Ja, és egyáltalán nem olyan, mint ahogy azt ti képzelitek. Nagyon jó fej. – védtem meg.
- Jaj, még a végén féltékeny leszek. – gúnyolódott.
- Haha, vicces. Most leteszem, mert már ide értem. Majd beszélünk, még ma?
- Persze, este felhívlak. Szeretlek.
- Én is téged, szia.

Elköszöntünk, aztán letettük a telefont. Rögtön boldogabb lettem, és hatalmas mosollyal az arcomon mentem be az X faktor házba, ahol szinte mindenki, a nappaliban tv-zet. A 2 banda kivételével, mivel ők éppen próbálni vannak. Együtt indultunk el, csak aztán egyedül jöttem vissza.

- Sziasztok. – köszöntem, és levágódtam Stacy mellé.
- Milyen volt a próba? – kérdezte Nicol, miután ők is üdvözöltek engem.
- Jó, vicces. – válaszoltam.

Úgy döntöttem, hogy nem kötöm az orrukra kivel találkoztam. Nem éreztem úgy, hogy el kellene nekik mondanom. Majd esetleg Stacy-nek. Ez után nem igazán beszéltünk sokat, tovább nézték a filmet. Engem nem igazán kötött le, és mivel már nem az eleje volt, ezért inkább felálltam, hogy felmenjek a lányoknak kialakított szobába.

A nap további részében már eléggé unatkoztam, csak feküdtem az ágyon. Később jutott eszembe a könyv, amit még otthonról hoztam magammal. Elkezdtem olvasni, és elég sokáig el is jutottam bene, amikor már nem volt kedvem hozzá, ezért félre tettem, és elmentem zuhanyozni.

Elég hamar volt még, de nem zavart, nem akartam még aludni, csupán lefeküdtem, és hallgattam a zenét. Már fél 10 volt, amikor úgy döntöttem, hogy megyek, alszok. Szeretek hamar menni, aludni, hiszen az alvás szépít. Ezt egyik barátnőm mondta mindig, és igaz.

Már szinte félálomban voltam, majdnem aludtam, amikor megcsörrent a telefonom. Először dühös lettem, hogy ki lehet az, aztán megláttam Austin nevét, és az egyik közös képünket a telefonom kijelzőjén. Eszembe jutott, hogy megígérte este felhív. Így már rögtön nem voltam dühös.

A beszélgetésünk elég sokáig elhúzódott, vagy fél órát tuti. Minden szóba került, teljesen értelmetlen dolgok is, de nem számít. A lényeg, hogy hallottuk egymás hangját.

10 után tettük le a telefont, miután elköszöntünk egymástól, majd én kényelmesen elfeküdtem az ágyamban, és szerencsére most már semmi sem zavart meg abban, hogy elaludjak.

1. rész

http://www.youtube.com/watch?v=S-hu1eVsVdI

Ma fog kiderülni, hogy ki fog bejutni a legjobbak közé. Ki küzdhet meg a főnyereményért, ki énekelhet több héten keresztül minden szombaton este. Reméltem, hogy én benne leszek a legjobb 12-ben.

Sorban mentünk egymás után Demihez. Stacy volt az első, és bár nem láttam még, de biztos voltam benne, hogy ő tovább jutott. Ameddig várni kellett, addig nem izgultam, viszont amikor hallottam a nevemet, hogy én következem, rögtön gyorsabban kezdtem el szedni a levegőt.

Ugyanabba a szobába kellett mennem, ahol tegnap énekeltem, most viszont Demi már csak egyedül várt ott rám. Biztatóan, bátorítóan mosolygott rám, hogy nyugodtan üljek le mellé. 

- Szóval, Ashley. – kezdett bele. – Nagyon tetszett az, amikor a válogatáson magabiztosan bejöttél, és elénekelted azt a csodálatos dalt, a gyönyörű hangoddal. Imádtam, és tényleg, úgy gondoltam, hogy itt a helyed, örültem, hogy eljöttél ide. Aztán amikor jött a következő kör, vártalak vissza, vártam, hogy újra gyere, és elkápráztass az énekeddel, de ez nem történt meg. – mondta kicsit szomorúan, mire bólintottam.

Igaza volt, mivel a táborban nem teljesítettem úgy, mint a válogatáson. Sokkal rosszabb voltam, ezért is vagyok nagyon hálás, hogy még egyáltalán itt lehetek.  Szerettem volna a mentorok házában bebizonyítani, hogy jó vagyok. Reméltem, hogy sikerült.

- Viszont a többiekkel úgy döntöttünk, hogy adunk neked még egy esélyt, és örültem, amikor megtudtam, hogy én leszek a lányok mentora, így a tiéd is.  Vártalak itt tegnap nagyon, és reméltem, hogy újra az a lány leszel, aki a válogatáson voltál. Mondtam Justinnak, hogy egy nagyon tehetséges lány vagy, gyönyörű hanggal. Bíztam benne, benned, hogy így lesz, és így volt. – mosolyodott el, és én is megkönnyebbültem. – Tetszett nagyon a tegnapi előadásod, visszatértél, én ennek nagyon örültem. Boldog voltam, miután előadtad a dalodat. Justinnak is tetszett, azt mondta igazam van, és büszke voltam rád.
- Köszönöm. – súgtam, és letöröltem az eddig kibuggyanó könnyeimet. Vártam, hogy végre kimondja.
- Ashley, nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy vigyelek-e magammal. Nem azért, mert nem vagy elég jó, hanem azért, mert féltelek. Fiatal vagy még, és félek, hogy nem fogod bírni ezt az életet, ezt y nyomást, amiben ezen túl részed lesz. Nem tudom, hogy bírni fogod-e ezt, de én bízom benned. – mosolygott.  – Tudom, hogy te erősebb, vagy mint én, és tudom, hogy képes leszel megbirkózni mindennel, ami rád vár. Úgy döntöttem, hogy viszlek magammal.  – mondta ki végre, mire én egy hatalmasat sikítottam, majd a számra szorítottam a kezemet.
- Úristen, köszönöm. – hálálkodtam, miközben a nyakába ugrottam és már meg sem próbáltam letörölni a könnyeimet. – Annyira köszönöm, Demi. Ígérem, hogy nem fogok csalódást okozni.
- Bízok benned. – nevetett, miközben nyugtatóan a hátamat simogatta.
- Köszönöm szépen. – mondtam, mikor már eltávolodtam tőle. Ő csak szüntelenül mosolygott, aztán én miután még egyszer megköszöntem elmentem tőle.

Azonnal előszedtem a fehér BlackBerry-met a zsebemből, és azonnal felhívtam az anyukámat, hogy elújságoljam neki a jó hírt. Nagyon örült neki, sőt még el is sírta magát, és rögtön odahívta aput a telefonhoz, aki ugyanúgy gratulált nekem.

Ez után, a következő, akit felhívtam az Austin volt, a barátom.

- Szia, ugye bent vagy?  - kérdezte izgatottan, rögtön, miután felvette.
- Igen-igen! – válaszoltam boldogan. Még mindig, szinte el sem hittem, hogy ez igaz.
- Ez fantasztikus! Gratulálok! Annyira örülök neked édes.  Büszke vagyok rád! – mondtam, és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Köszönöm. El sem hiszem, annyira hihetetlen ez az egész. – hadartam.
- Elhiszem, de hidd el, megérdemled. Csodás vagy. Kár, hogy nem lehetek most ott veled, hogy személyesen is gratuláljak.
- Igen, azt én is nagyon sajnálom, hogy csak szombaton találkozhatunk. – húztam el a számat, de ettől még ugyanolyan jó kedvem volt.
- Várom nagyon, és addig még ezerszer fogunk beszélni. – nevetett.
- Biztos lehetsz benne. Viszont most nekem mennem kell, ne haragudj. – mondtam, amikor megláttam Stacy-t, aki intett, hogy menjek oda hozzá.
- Rendben. Légy jó, és még egyszer, gratulálok.
- Köszönöm, szeretlek.
- Én is téged. – köszönt el, majd pedig letettük.

A telefont a zsebembe csúsztattam és odaszaladtam Stacy-hez. Annyira boldog voltam, hogy ő is, és én is bejutottunk. A harmadik a lányok csoportjában Nicol, akinek bevallom őszintén nem annyira örültem.  Szerintem nem énekel annyira jól, volt tőle más, aki nekem sokkal, de sokkal jobban tetszett, de ezt megtartottam magamnak. Nem annyira érdekelt, örültem, hogy én bent voltam, számomra ez volt a lényeg, semmi más.

A napok teltek, egyre gyorsabban, és szombat délután már csak azt vettem észre, hogy pár óra, és következik az 1. fellépés. Nagyon sokat gyakoroltunk Demivel, rengeteget próbáltunk, mégis iszonyatosan izgultam. Nem bírtam egy percre sem nyugton maradni, folyton csak járkáltam, és össze-vissza, minden hülyeséget beszéltem. A többiek nevettek rajtam, egyedül Stacy és Demi próbált nyugtatni, sikertelenül.

Este aztán, éjszaka rájöttem, hogy teljesen feleslegesen izgultam. Minden fantasztikus volt. Jól énekeltem, a zsűri megdicsért, jól éreztem magam, és párbaj nélkül jutottam túl. Az egyik lánycsapat esett ki, amit igazán sajnáltam, hiszem szerintem jók voltak, én kedveltem őket.

Az 1. élő show után aztán folytatódtak a próbák, ugyanolyan erővel, mint az első héten, de én élveztem. Nem zavart, hogy elfáradok minden nap, hogy keményen kell dolgoznom. Tudtam ezt már akkor, amikor jelentkeztem, és én felkészültem erre.  Nem nyafogtam, nem panaszkodtam, hiszen tudom, mennyi lány lenne a helyemben.  Szerencsésnek éreztem magam.

Most is éppen egy próba kellős közepén voltam, amikor Deminek el kellett rohannia pár percre, ezért ott hagyott a teremben.  Addig felhívtam Austint, és beszélgettem vele pár szót, de sajnos ő sem ért rá sokat csevegni, mivel az öccsére vigyázott éppen, aki még csak 4 éves. Kicsit hiperaktív kölyök, szóval nem ajánlatos akár egy percre is magára hagyni.

Már kezdtem magam tényleg nagyon unni, amikor kopogtak az ajtón. Az tuti, hogy nem Demi, mivel ő biztosan nem kopogott volna, és amikor benyitott a személy meg is bizonyosodhattam róla, hogy nem ő az. Justin lépett be a terembe.

Sziasztok, itt az első rész! kérhetnék pár véleményt, hogy szerintetek milyen lett? Köszönöm:)