3. rész

http://www.youtube.com/watch?v=ayYRk-UkXic

Másnap kipihenten ébredtem, és jókedvűen. Nem volt különösebb oka, egyszerűen csak jól ébredtem. Reméltem, hogy a nap végére sem megy el ez a jó hangulatom.
Felkeltem az ágyamból, majd Stayce-re néztem, aki még aludt, így csendben kerestem magamnak ruhát, aztán mentem be a fürdőszobába elkészülni.
Elég gyorsan elkészültem, csupán fél órát voltam a fürdőben, és teljes harci felszerelésben mentem vissza a szobába, ahol már Stacey is ébredezett. Épp a telefonját nyomkodta, még félig csukott szemekkel.

- Jó reggelt! – köszöntem neki mosolyogva.
- Helló. – dünnyögte, majd a párnájába nyomta az arcát.

Velem ellentétben ő nem tűnt még valami vidámnak, de megszoktam már. Reggel mindig ilyen, ameddig meg nem kapja a reggeli kávéját.

- Ahj, semmi kedvem ma táncpróbára menni. – sóhajtott. – Jó neked, hogy te ma itt maradhatsz.
- Micsoda? Dehogyis maradhatok. Nekem ma még énekpróbám lesz. – világosítottam fel.
- Igen? – nézett rám. – Elfelejtettem. Nem baj, neked rosszabb. – nevetett kárörvendően.
- Köszi. – dobtam hozzá az egyik ki párnámat, mire ő csak kinyújtotta rám a nyelvét. Tisztára, mint az ovisok.

Végül aztán kinevettük magunkat, és Stacey is nagy nehezen bemászott a fürdőszobába, hogy elkészüljön. Mire ő rendbe hozta magát, addigra én már régen a konyhában ültem, és az egyik együttes tagjaival, Ninával és Derickkel beszélgettem, miközben a reggeli kávénkat fogyasztottuk. A többiek még nagyban aludtak, de voltak olyanok is, akik már nem tartózkodtak a házban.
Én sem voltam már sokáig itt, megvártam Staceyt, aztán együtt indultunk el, de útközben elváltak az útjaink, mivel a énekterem kicsit máshol volt, mint az a hely, ahová ő ment.

Az ének nagyon jól telt, imádtam Demivel dolgozni. Nagyon jó fej volt, és segítőkész, mint mindig.  Szerencsére most nem kellett elmennie, mint tegnap, úgyhogy végig tudtunk nyugodtan próbálni. A végére egész jól belejöttem, és azt mondta, hogy szinte már tökéletes, aminek nagyon örültem.  Elpróbáltuk még a párbajdalomat is, amire nagyon remélem, hogy most sem lesz szükségem.

A napok aztán gyorsan teltek, szinte észre sem vettem, és már szombat délután volt. Az X Faktor stúdiójában próbáltuk a közös fellépésünket. Most egy Lady Gaga számot fogunk előadni. Az egyik kedvencemet.  Ez volt már az utolsó próba, utána mindenki ment készülődni. Nekem először a ruhámat adták oda, aztán kisminkeltek, majd a hajamat is megcsinálták, és mehettem oda a többiekhez, akik már készen voltak. Ők együtt beszélgettek, de nekem nem igazán voltak kedvem bekapcsolódni a beszélgetésbe, mivel nagyon izgultam. Ilyenkor nem tudok semmire figyelni. Végig az volt bennem, hogy jól el tudjam énekelni a számomat, és ne legyen semmi a közös tánc közben sem.

Most talán kicsit még jobban izgultam, mint a múlt héten, mivel én leszek az első. Remélem, jól el fogom tudni, kezdeni. Felálltam a kanapéról, amin ültem, és fel-le kezdtem el járkálni.

- Ashley! – hallottam meg a nevemet valahonnan, de annyi ember mászkált itt körülöttünk, hogy hirtelen nem tudtam ki az, a hangot pedig nem tudtam beazonosítani, mivel eléggé nagy volt a zaj. Aztán láttam meg Demit, aki felém közeledett, majd amikor észrevettem, én is felé indultam. – Izgulsz? – kérdezte.
- Nagyon. – bólintottam.
- Ne félj, minden rendben lesz. Jól begyakoroltuk a dalodat. – mosolygott biztatóan.
- Tudom, de akkor is. – rágtam az alsó ajkamat.
- Nyugodj meg, minden jó lesz. Most még igyál egy kis vizet, nyugtasd le magad, mert pár perc múlva kezdünk, és nemsokára te jössz. Hidd el, minden rendben lesz. – simította meg a karomat.
- Remélem. – néztem rá nagy szemekkel.

Demi megölelt még utoljára, aztán sok sikert kívánt, és elment, mivel kezdődött az élő adás. A műsorvezető gyorsan elmondta a szokásos dolgokat, és én már azt vettem észre, hogy a kisfilmem megy a nagy kivetítőn, én pedig várom, hogy beléphessek, és elkezdhessem a dalomat. Ez a pillanat hamarabb jött, mint gondoltam, és már ott voltam a több ember, 4 zsűri előtt, és énekeltem Katy Perry, Wide awake című számát.

Nem igazán figyeltem semmire, csak énekeltem, minden erőmmel, és úgy éreztem, hogy jól sikerült. Boldog voltam közben, élveztem, amit csinálok, és a végén a hangos taps és sikítás azt mutatta, hogy a nézők is élvezték, amit nyújtottam. Ettől hatalmas mosoly jelent meg az arcomon.

A zsűri is jó véleménnyel volt az előadásomról, Demi szinte sugárzott, és még Simon is megdicsért, amitől nagyon boldog lettem, így nevetve sétáltam le a színpadról, a vélemények után.

- Jó voltál. – öleltek meg a többiek.
- Aaaaaaa. – sikított Stacey, majd jól megszorongatott ő is. – Annyira jó volt!
- Köszönöm srácok. – nevettem.  – Hú, jó már túl leni rajta. – sóhajtottam, majd leültem, és fogtam egy ásványvizes üveget, mivel nagyon szomjas voltam.  Ez után felpörögtek az események, de közben elmentem az öltözőmben, hogy átöltözzek a közös számhoz.  Már éppen mentem volna vissza, amikor nem figyeltem, és beleütköztem valakibe.
- Jaj, bocsánat. – kértem azonnal bocsánatot, de rögtön elmosolyodtam, amikor felnéztem az arcába, és megláttam, hogy ki az.
- Semmi baj. – nevetett. – Szia.
- Szia. – köszöntem neki én is. – Te mit keresel itt?
- Mondtam, hogy eljövök most szombaton, nem? – emlékeztetett a néhány napja tett ígéretére.
- Igen, de valójában nem gondoltam, hogy tényleg eljössz. – hajtottam le a fejemet, majd kicsit elpirultam.
- Tényleg? Pedig én mindig megtartom, amit ígérek. – bökött kicsit meg, de a hangján nem hallottam, hogy kicsit is rosszabb lett volna a kedve.
- Megjegyzem. – bólintottam mosolyogva.
- Egyébként fantasztikus volt, amit énekeltél. Sokkal jobb, mint amikor próbáltunk. - dicsért meg Justin.
- Köszönöm. Én is úgy éreztem, hogy ez most egész jó volt. – vontam vállat.
- Az volt. – bólintott. – A zsűrinek is tetszett.
- Igen, és még Simon is megdicsérte, ami nagydolog. – nevettem el magamat, majd ő is felnevetett.