1. rész

http://www.youtube.com/watch?v=S-hu1eVsVdI

Ma fog kiderülni, hogy ki fog bejutni a legjobbak közé. Ki küzdhet meg a főnyereményért, ki énekelhet több héten keresztül minden szombaton este. Reméltem, hogy én benne leszek a legjobb 12-ben.

Sorban mentünk egymás után Demihez. Stacy volt az első, és bár nem láttam még, de biztos voltam benne, hogy ő tovább jutott. Ameddig várni kellett, addig nem izgultam, viszont amikor hallottam a nevemet, hogy én következem, rögtön gyorsabban kezdtem el szedni a levegőt.

Ugyanabba a szobába kellett mennem, ahol tegnap énekeltem, most viszont Demi már csak egyedül várt ott rám. Biztatóan, bátorítóan mosolygott rám, hogy nyugodtan üljek le mellé. 

- Szóval, Ashley. – kezdett bele. – Nagyon tetszett az, amikor a válogatáson magabiztosan bejöttél, és elénekelted azt a csodálatos dalt, a gyönyörű hangoddal. Imádtam, és tényleg, úgy gondoltam, hogy itt a helyed, örültem, hogy eljöttél ide. Aztán amikor jött a következő kör, vártalak vissza, vártam, hogy újra gyere, és elkápráztass az énekeddel, de ez nem történt meg. – mondta kicsit szomorúan, mire bólintottam.

Igaza volt, mivel a táborban nem teljesítettem úgy, mint a válogatáson. Sokkal rosszabb voltam, ezért is vagyok nagyon hálás, hogy még egyáltalán itt lehetek.  Szerettem volna a mentorok házában bebizonyítani, hogy jó vagyok. Reméltem, hogy sikerült.

- Viszont a többiekkel úgy döntöttünk, hogy adunk neked még egy esélyt, és örültem, amikor megtudtam, hogy én leszek a lányok mentora, így a tiéd is.  Vártalak itt tegnap nagyon, és reméltem, hogy újra az a lány leszel, aki a válogatáson voltál. Mondtam Justinnak, hogy egy nagyon tehetséges lány vagy, gyönyörű hanggal. Bíztam benne, benned, hogy így lesz, és így volt. – mosolyodott el, és én is megkönnyebbültem. – Tetszett nagyon a tegnapi előadásod, visszatértél, én ennek nagyon örültem. Boldog voltam, miután előadtad a dalodat. Justinnak is tetszett, azt mondta igazam van, és büszke voltam rád.
- Köszönöm. – súgtam, és letöröltem az eddig kibuggyanó könnyeimet. Vártam, hogy végre kimondja.
- Ashley, nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy vigyelek-e magammal. Nem azért, mert nem vagy elég jó, hanem azért, mert féltelek. Fiatal vagy még, és félek, hogy nem fogod bírni ezt az életet, ezt y nyomást, amiben ezen túl részed lesz. Nem tudom, hogy bírni fogod-e ezt, de én bízom benned. – mosolygott.  – Tudom, hogy te erősebb, vagy mint én, és tudom, hogy képes leszel megbirkózni mindennel, ami rád vár. Úgy döntöttem, hogy viszlek magammal.  – mondta ki végre, mire én egy hatalmasat sikítottam, majd a számra szorítottam a kezemet.
- Úristen, köszönöm. – hálálkodtam, miközben a nyakába ugrottam és már meg sem próbáltam letörölni a könnyeimet. – Annyira köszönöm, Demi. Ígérem, hogy nem fogok csalódást okozni.
- Bízok benned. – nevetett, miközben nyugtatóan a hátamat simogatta.
- Köszönöm szépen. – mondtam, mikor már eltávolodtam tőle. Ő csak szüntelenül mosolygott, aztán én miután még egyszer megköszöntem elmentem tőle.

Azonnal előszedtem a fehér BlackBerry-met a zsebemből, és azonnal felhívtam az anyukámat, hogy elújságoljam neki a jó hírt. Nagyon örült neki, sőt még el is sírta magát, és rögtön odahívta aput a telefonhoz, aki ugyanúgy gratulált nekem.

Ez után, a következő, akit felhívtam az Austin volt, a barátom.

- Szia, ugye bent vagy?  - kérdezte izgatottan, rögtön, miután felvette.
- Igen-igen! – válaszoltam boldogan. Még mindig, szinte el sem hittem, hogy ez igaz.
- Ez fantasztikus! Gratulálok! Annyira örülök neked édes.  Büszke vagyok rád! – mondtam, és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Köszönöm. El sem hiszem, annyira hihetetlen ez az egész. – hadartam.
- Elhiszem, de hidd el, megérdemled. Csodás vagy. Kár, hogy nem lehetek most ott veled, hogy személyesen is gratuláljak.
- Igen, azt én is nagyon sajnálom, hogy csak szombaton találkozhatunk. – húztam el a számat, de ettől még ugyanolyan jó kedvem volt.
- Várom nagyon, és addig még ezerszer fogunk beszélni. – nevetett.
- Biztos lehetsz benne. Viszont most nekem mennem kell, ne haragudj. – mondtam, amikor megláttam Stacy-t, aki intett, hogy menjek oda hozzá.
- Rendben. Légy jó, és még egyszer, gratulálok.
- Köszönöm, szeretlek.
- Én is téged. – köszönt el, majd pedig letettük.

A telefont a zsebembe csúsztattam és odaszaladtam Stacy-hez. Annyira boldog voltam, hogy ő is, és én is bejutottunk. A harmadik a lányok csoportjában Nicol, akinek bevallom őszintén nem annyira örültem.  Szerintem nem énekel annyira jól, volt tőle más, aki nekem sokkal, de sokkal jobban tetszett, de ezt megtartottam magamnak. Nem annyira érdekelt, örültem, hogy én bent voltam, számomra ez volt a lényeg, semmi más.

A napok teltek, egyre gyorsabban, és szombat délután már csak azt vettem észre, hogy pár óra, és következik az 1. fellépés. Nagyon sokat gyakoroltunk Demivel, rengeteget próbáltunk, mégis iszonyatosan izgultam. Nem bírtam egy percre sem nyugton maradni, folyton csak járkáltam, és össze-vissza, minden hülyeséget beszéltem. A többiek nevettek rajtam, egyedül Stacy és Demi próbált nyugtatni, sikertelenül.

Este aztán, éjszaka rájöttem, hogy teljesen feleslegesen izgultam. Minden fantasztikus volt. Jól énekeltem, a zsűri megdicsért, jól éreztem magam, és párbaj nélkül jutottam túl. Az egyik lánycsapat esett ki, amit igazán sajnáltam, hiszem szerintem jók voltak, én kedveltem őket.

Az 1. élő show után aztán folytatódtak a próbák, ugyanolyan erővel, mint az első héten, de én élveztem. Nem zavart, hogy elfáradok minden nap, hogy keményen kell dolgoznom. Tudtam ezt már akkor, amikor jelentkeztem, és én felkészültem erre.  Nem nyafogtam, nem panaszkodtam, hiszen tudom, mennyi lány lenne a helyemben.  Szerencsésnek éreztem magam.

Most is éppen egy próba kellős közepén voltam, amikor Deminek el kellett rohannia pár percre, ezért ott hagyott a teremben.  Addig felhívtam Austint, és beszélgettem vele pár szót, de sajnos ő sem ért rá sokat csevegni, mivel az öccsére vigyázott éppen, aki még csak 4 éves. Kicsit hiperaktív kölyök, szóval nem ajánlatos akár egy percre is magára hagyni.

Már kezdtem magam tényleg nagyon unni, amikor kopogtak az ajtón. Az tuti, hogy nem Demi, mivel ő biztosan nem kopogott volna, és amikor benyitott a személy meg is bizonyosodhattam róla, hogy nem ő az. Justin lépett be a terembe.

Sziasztok, itt az első rész! kérhetnék pár véleményt, hogy szerintetek milyen lett? Köszönöm:)