2. rész

http://youtu.be/_rMGLcv9bKo

Érdeklődve, sőt, talán kicsit zavartan néztem fel rá. Látszott rajta, hogy ő is meglepődött, hogy egyedül talált itt.

- Helló. – szólalt meg végül.
- Szia. – köszöntem, majd felhúztam a szemöldökömet, hogy mit szeretne.
- Demi nincs itt? – kérdezte.
-  El kellett rohannia egy pillanatra. Bármelyik pillanatban itt lehet.  – válaszoltam.
- Rendben, akkor megvárom. – vont vállat, majd bejött és becsukta maga mögött az ajtót. – Egyébként Justin vagyok. – nyújtotta a kezét.
- Tudom. – nevettem. – Én Ashley.
- Ó, igen! Emlékszem rád. – csapott a homlokára, mire én értetlenkedve néztem rá. – Te voltál, aki a Secrets-t énekelte. Annyira jó volt. Nagyon tetszett, tényleg. Gyönyörű hangod van.
- Köszönöm szépen. – mosolyogtam félénken rá. Kicsit talán el is pirultam. – Örülök, hogy tetszett.
- Persze, hogy tetszett. Sajnos szombaton nem tudtam megnézni, mert koncertem volt, de most biztosan megfogom. Mit fogsz énekelni? – nézett rám kíváncsian.
- Katy Perry, Wild Awake. – válaszoltam. – Szereted?
- Aha, nem rossz. – bólintott. – Elénekled nekem?
- Mi? Nem! – ráztam a fejem nevetve.
- Miért? Na, kérlek. – nézett rám kérlelve.  – Segítek..  ö, készülni szombatra.
- Demi segít. – vágtam rá gyorsan.
- De ő most nincs itt. Vagy te látod valahol? – nézett körbe játékosan. – Mert én nem.
- Jaj, de izé vagy. – böktem meg. – Rendben, de csak egyszer fogom elénekelni. – tartottam fel a kezemet. – Amúgy is, szerintem Demi nemsokára itt lesz. – tettem még hozzá.

Hát nem így lett. Demi már vagy fél órája elment, de annyira fel sem tűnt, mert Justinnal nagyon jól elvoltam.  Sokat segített, elmondta, hogy hol voltam kicsit hamis, és énekelt velem ő is. Nagyon vicces volt, mert csak félig tudta a szöveget.

- Most te jössz. Énekelj valamit. – mondtam, amikor kifulladva ültem le a székre.
- De hiszen énekeltem.
- Az nem éneklés volt! Nem tudtad a szöveget. – nevettem. – Valami sajátot.
- Nem. Gyere el szépen a koncertemre, és majd ott énekelek neked.
- Tudod, nekem nincs időm holmi Justin Bieber koncertekre.

Természetesen csak viccelve mondtam, és ezt ő is észrevette.

- Ó, valóban? Az bizony nagy kár. – tetetett szomorúságot. – De azt hiszem, túlélem. – lett hirtelen vidám.
- Haha. – ütöttem meg a vállát. – Szemét.
- Inkább te. – mutatott rám.

Már épp visszaszóltam volna, amikor nyílt az ajtó, és Demi lépett be rajta.

- Ashley, úgy sajnálom, hogy ilyen sok időre elmentem, azt hittem hamarabb végzek. – hadarta, de nem nézett fel. Majd amikor ez megtörtént, meglepődve vette észre, hogy nem vagyok egyedül.
- Semmi gond. – legyintettem. – Justin addig elszórakoztatott.  – mutattam az említettre.
- Tényleg, mit keresel itt? – kérdezte, majd odament hozzá, hogy megölelje.
- Egy CD-t hoztam csak, Selena küldi. – mondta, aztán a táskájához ment, amit a földre dobott, és kihalászta belőle a CD-t, hogy odaadja Deminek.
- Juj, szuper. Már vártam. – mosolyodott el.
- Rendben, akkor én megyek, kicsit így is késésben vagyok. – húzta el a száját. – Majd beszélünk. Ashley, örülök a találkozásnak. – mosolygott rám.
- Én is, szia. – köszöntem el tőle, egy intés kíséretében.

- Tényleg, ne haragudj. – fordult hozzám Demi, miután Justin elment.
- Semmi baj, tényleg.
- Akkor jó. Justinnal mit csináltatok? – kérdezte.
- Hát beszélgettünk, meg énekeltünk. – nevettem.
- Igen? – húzta fel a szemöldökét. – Az tök szuper. Akkor nem lenne gond, ha a mai próbát már befejeznénk?
- Nem, nekem nem. Sőt. – álltam fel azonnal a székről.
- Szuper, akkor gyere, menjünk. – intett, majd miután felkaptam a táskámat elindulhattunk ki.

A bejáratnál elköszöntünk egymástól, aztán én elindultam vissza az X faktor házba. Útközben felhívtam Austint, mivel ma még nem hallottam a hangját.

- Szia, kicsim. – vette fel pár csengés után.
- Szia. – köszöntem neki mosolyogva.
- Mi a helyzet? Mit csinálsz? – kérdezte.
- Megyek próbáról vissza a házba. – válaszoltam. – Te?
- Semmi érdekeset, bowlingozni megyünk Jacksonékkal.
- Ó, de jó. Mond meg nekik, hogy üdvözlöm őket!
- Rendben, átadom.  Na és a próba, milyen volt?
- Képzeld, mi történt. – élénkültem fel hirtelen, aztán elmeséltem neki, hogy mi volt a próbán.
- Hűha, szóval Justin Bieber. – nevetett. Vagyis inkább kinevetett. Nem igazán szereti.
- Na, ne nevess. Azt mondta szép a hangom. Ez nekem sokat jelent.  – magyaráztam. – Ja, és egyáltalán nem olyan, mint ahogy azt ti képzelitek. Nagyon jó fej. – védtem meg.
- Jaj, még a végén féltékeny leszek. – gúnyolódott.
- Haha, vicces. Most leteszem, mert már ide értem. Majd beszélünk, még ma?
- Persze, este felhívlak. Szeretlek.
- Én is téged, szia.

Elköszöntünk, aztán letettük a telefont. Rögtön boldogabb lettem, és hatalmas mosollyal az arcomon mentem be az X faktor házba, ahol szinte mindenki, a nappaliban tv-zet. A 2 banda kivételével, mivel ők éppen próbálni vannak. Együtt indultunk el, csak aztán egyedül jöttem vissza.

- Sziasztok. – köszöntem, és levágódtam Stacy mellé.
- Milyen volt a próba? – kérdezte Nicol, miután ők is üdvözöltek engem.
- Jó, vicces. – válaszoltam.

Úgy döntöttem, hogy nem kötöm az orrukra kivel találkoztam. Nem éreztem úgy, hogy el kellene nekik mondanom. Majd esetleg Stacy-nek. Ez után nem igazán beszéltünk sokat, tovább nézték a filmet. Engem nem igazán kötött le, és mivel már nem az eleje volt, ezért inkább felálltam, hogy felmenjek a lányoknak kialakított szobába.

A nap további részében már eléggé unatkoztam, csak feküdtem az ágyon. Később jutott eszembe a könyv, amit még otthonról hoztam magammal. Elkezdtem olvasni, és elég sokáig el is jutottam bene, amikor már nem volt kedvem hozzá, ezért félre tettem, és elmentem zuhanyozni.

Elég hamar volt még, de nem zavart, nem akartam még aludni, csupán lefeküdtem, és hallgattam a zenét. Már fél 10 volt, amikor úgy döntöttem, hogy megyek, alszok. Szeretek hamar menni, aludni, hiszen az alvás szépít. Ezt egyik barátnőm mondta mindig, és igaz.

Már szinte félálomban voltam, majdnem aludtam, amikor megcsörrent a telefonom. Először dühös lettem, hogy ki lehet az, aztán megláttam Austin nevét, és az egyik közös képünket a telefonom kijelzőjén. Eszembe jutott, hogy megígérte este felhív. Így már rögtön nem voltam dühös.

A beszélgetésünk elég sokáig elhúzódott, vagy fél órát tuti. Minden szóba került, teljesen értelmetlen dolgok is, de nem számít. A lényeg, hogy hallottuk egymás hangját.

10 után tettük le a telefont, miután elköszöntünk egymástól, majd én kényelmesen elfeküdtem az ágyamban, és szerencsére most már semmi sem zavart meg abban, hogy elaludjak.