27. rész

Justin szemszög

Tudtam, hogy megbántottam Ashleyt, de annyira dühös voltam, hogy egyszerűen nem tudtam kontrolálni magamat, és a fejéhez vágtam olyat is, amit nem akartam. Tudtam azt is, hogy nehéz neki ez a helyzet, és azt várja, hogy legalább én majd megértem, de már nem bírtam magamban tartani a gondolataimat. Egész nap feszült voltam, egyszer még Scooterrel is összevesztem, majd aztán anyával is. Este kértem tőlük bocsánatot a viselkedésemért, amikor sikerült némiképp megnyugodnom, és beláttam, hogy tiszteletlen voltam velük. Rájöttem, hogy talán kicsit durva voltam Ashleyvel, ezért fel akartam hívni, hogy bocsánatot kérjek, de végül aztán úgy döntöttem, hogy majd másnap elmegyek hozzá, és személyesen megbeszéljük. Egész éjjel szinte alig aludtam, csak forgolódtam, végül előszedtem a telefonomat, és felnéztem twitterre. Válaszolgattam a rajongóknak, és párat be is követtem. Vicces volt látni, hogy mennyire örülnek neki. Ez mosolygásra késztetett, kicsit jobb lett tőle a kedvem. Ez után letettem a telefonomat, és megpróbáltam újra elaludni, ezúttal szerencsére sikerült is.
Reggel, amikor felébredtem azonnal kipattantam az ágyamból, majd lementem a konyhába, ahol anya már a reggelit készítette.
- Jó reggelt. - köszöntem, és nyomtam egy puszit az arcára.
- Neked is. - mosolygott. - Jól aludtál? - kérdezte mosolyogva.
- Nem igazán, nehezen tudtam elaludni. - fintorogtam. - Eszek, és elmegyek Ashleyhez, jó?
- Persze. - bólintott. - Remélem kibékültök, de ha esetleg nem, kérlek, ne kiabálj vele, és ne mondj neki sértő dolgokat.  Hidd el, neki is nagyon szörnyű érzés lehet. Beszéltem vele tegnap reggel, és szeret téged. - simított végig biztatóan a hátamon.
- Tudom, és nem akartam neki azt mondani, de egyszerűen csak kibukott belőlem. - néztem rá.
- Elhiszem, hogy neked sem jó, de nyugi, hamarosan minden rendben lesz. Bízom benne.
- Én is. - bólintottam, majd rámosolyogtam. - Köszönöm anyu, hogy meghallgatod minden hülyeségemet.
- Ugyan már, ne butáskodj. - rázta meg a fejét, majd ezúttal én kaptam puszit tőle.

Idegesen, és kicsit feszültem álltam Ashley házának az ajtaja előtt, miközben vártam, hogy valaki kinyissa nekem az ajtót. Ez meg is történt, és felbukkant előttem Ashley, pizsamában, fáradt, kisírt szemekkel. Bűntudatom lett, mert tudtam, hogy ez miattam volt. Hirtelen megsajnáltam őt.
- Hát te? - kérdezte erőtlen hangon.
- Beszélni szeretnék veled, egyedül vagy?
- Apuval, de ő alszik. Gyere nyugodtan. - mutatott be, majd félre állt, hogy be tudjak menni. A konyhába mentünk, ahol aztán megállt az asztal mellett, és kíváncsian nézett rám. Közben megcsörrent a telefonom is, Scooter hívott, de nem vettem fel neki. Lenyomtam, majd ki is kapcsoltam. Tudtam, hogy ezért még kapni fogok, de most nem érdekelt. - Szóval?
- Bocsánatot akarok kérni, amiért tegnap kiabáltam veled, és amiért olyanokat mondtam, amiket nem kellett volna. Tudom, hogy megbántottalak, és nagyon sajnálom, nem akartam neked fájdalmat okozni. Egyszerűen csak annyira rossz, hogy vele vagy. Ez nekem így nagyon kellemetlen, olyan, mintha megcsalnál, és szörnyű érzés. Szeretlek Ashley, és nem akarok osztozni rajtad. Azt hittem, hogyha bevallod magadnak az érzéseidet, és nekem is, akkor végre együtt leszünk, ketten. - mondtam el neki őszintén, ami bántott.
- Nincs okod bocsánatot kérni, igazad volt. - sóhajtott. - Nem így akartam, csak kicsúszott a kezeim közül minden, és nem tudtam irányítani a dolgokat. Tudtam, hogy ez így nem jól van, de mégsem tettem ellene semmit. Már régen szakítanom kellett volna Austinnal, és én megértem, hogy kiakadtál, valószínűleg nekem sem esne ez jól fordított esetben. Sajnálom Justin, és tudom, hogy már sokszor mondtam, de ígérem, amint találkozunk, szakítok vele. Veled akarok lenni. - suttogta el a végét a szemembe nézve.
- Rendben, de jobb lenne, ha addig nem találkoznánk. Bízok benned, hogy ezúttal betartod az ígéretedet, de addig, ameddig nem vagy szabad, kérlek, szüneteltessük ezt. Ne vágj ilyen rémült arcot, ez nem szakítás, csak már nem akarok több veszekedést Austin miatt.
- Jó, ahogy akarod. - bólintott. - Szeretlek, ugye tudod? – kérdezte hirtelen, és ez volt az első alkalom, hogy ő mondta ki először.
- Tudom. - mondtam halkan, majd nem bírtam tovább, a derekához nyúltam, magamhoz húztam, és szorosan megöleltem. - Én is szeretlek. - suttogtam a fülébe, és megpusziltam. Vékony kis kezeit átfonta a derekamon, úgy szorított, és fúrta a fejét a mellkasomhoz. Annyira jó volt csak úgy állni ott, megnyugtatott a közelsége, és örültem annak is, hogy kibékültünk, de ezt sajnos megzavarta valaki, aki hosszasan kezdett el csengetni.
- Ki ez az őrült? - kérdezte rám nézve, mire én csak megrántottam a vállamat, aztán elindult az ajtóhoz, én pedig követtem, de lehet jobb lett, volna, ha inkább a konyhaablakon keresztül  távozom, ugyanis Austin volt a látogatónk. Dühösen állt az ajtóban, majd amikor meglátott engem, az arca egy grimaszba torzult.
- Ezt nem hiszem el, komolyan. - rázta a fejét hitetlenkedve, miután félretolta Ashleyt, és bejött a házba.
- Mit keresel itt Austin?
- Mit keresek itt? Én mit keresek itt? Inkább ő mit keres itt? - mutatott rám. - Óh várj, ne válaszolj, tudom a választ! Inkább arra felelj, hogy mégis mikor akartad elmondani, hogy mekkora egy ribanc vagy?
- Miről beszélsz? - kérdezte, aztán félve pillantott rám, majd vissza a pasijára.
- Erről baszd meg! - kiáltotta, aztán a kezébe adott egy újságot, aminek a címlapját innen láttam, pedig nem álltam olyan közel hozzájuk. Egy kép volt, rólam és Ashleyről. A stúdió előtt készült pár napja, amikor elvittem, és csókolóztunk. Fenébe! Bizonyára Scooter is ezért keresett.
- Figyelj, én.. én. - kezdett el akadozva beszélni, de közbe vágtam.
- Nem az ő hibája Austin. - mondtam, ő pedig hitetlenkedve kapta felém a tekintetét.
- Te inkább fogd be a szád, mielőtt átformálom az arcodat.
Szemei szinte villámokat szórtak, nagyon dühös volt, és feldúlt.
- Lefeküdtél vele, Ashley? - fordult hirtelen el tőlem.
- Mi?
- Azt kérdeztem, hogy lefeküdtetek-e vagy sem! - emelte fel a hangját, és követelte a választ. Feszült voltam, egyáltalán nem így képzeltem el ezt a mai napot.
- Én.. - Ashley szinte megszólalni sem tudott, annyira kétségbe volt esve, és nem tudott mit mondani, de szavak nélkül is egyértelmű volt Austinnak a válasz. Egy pillanatra összeszorította a szemeit, megfordult, és azt hittem, hogy el akar menni, ám meggondolta magát, és visszafordulva egy óriási pofont adott Ashleynek.

Remélem tetszett ;)