26. rész

Reggel, amikor felébredtem, Justin már nem volt mellettem. Azonnal eszembe jutott a tegnap este, így kicsit elszomorodtam. Nem tudtam, hogy most mit kellene csinálnom, várjak ameddig visszajön, vagy menjek  megkeresni. Nem gondolkoztam volna a választ illetően, ha még mindig csak ketten lennénk a házban. Végül mégis felkeltem, amikor 5 perc után sem volt semmi jele Justinnak. Inkább felvettem a ruháimat, aztán lassan kinyitottam az ajtót, és kimentem a szobából. Elindultam lefelé, és a lépcső közepén meghallottam Justin nevetését, majd azt követte az anyukája hangja. A konyhában voltak. Mérlegeltem egy kicsit, hogy megzavarjam-e őket, vagy inkább menjek vissza a szobába, de végül erőt vettem magamon, és lementem hozzájuk.
- Sziasztok. - köszöntem halkan, amikor beértem a konyhába. Justin csak rám nézett, majd visszafordult a reggelijéhez, Pattie viszont egy hatalmas mosollyal az arcán köszöntött.
- Jó reggelt, Ashley. Éhes vagy? - kérdezte.
- Kicsit. - bólintottam félénken.
- Akkor gyere, csatlakozz közénk. - intett, én pedig leültem Justin mellé. Az asztalon amerikai palacsinta volt juharsziruppal, ami az egyik kedvencem. Mielőtt azonban vettem volna, Justinra néztem, aki azonban nem tanúsított felém semmilyen érdeklődést. A kezemet óvatosan, hogy Pattie ne vegye észre rásimítottam a combján lévő kezére, ám ő eltolta onnan. Ezzel a cselekedetével nagyon megbántott, de valószínűleg én is meg lennék sértődve a helyébe. Nem próbálkoztam több mindennel, főleg nem az anyja előtt, így inkább a palacsintára szenteltem a figyelmemet.
- Mond csak, jól aludtál? - érdeklődött Pattie kedvesen, miután észrevette, hogy Justinnal kicsit feszült köztünk a hangulat.
- Igen, nagyon. - bólintottam. - Szerencsére sikerült kialudnom magam, mivel ma csak 11-re kell mennem a stúdióba.
- Értem. És élvezed? Tetszik? - kíváncsiskodott, és úgy láttam rajta, hogy tényleg érdekli, és nem csak azért beszél hozzám, hogy ne érezzem magam kínosan.
- Igen, eddig nagyon. Kicsit furcsa még, de gondolom, majd megszokom. - mosolyogtam.
- Igen, majd biztosan. Az elején még Justinnak és furcsa volt a hirtelen jött figyelem, ugye? - nézett rá, csak, hogy szólaljon már meg végre.
- Aha. - dünnyögte. - Én megyek, felöltözök, aztán elviszlek Ashley. - intézte felém a szavakat, de nem nézett rám. Felállt, majd felment az emeletre.
- Ne törődj vele. - mondta nekem halkan Pattie. - Majd megnyugszik.
- De igaza van. - sóhajtottam letörten, és eltoltam magamtól a tányért, amin a palacsinta volt. Még az étvágyam is elment. - Elmondta, igaz? - néztem rá fel, ő pedig bólintott egy aprót. Így még rosszabbul voltam, szégyelltem magam.
- Ash, én nem foglak elítélni, nincs jogom ítélkezni feletted, csak annyit kérek tőled, hogy ne törd össze a szívét, jó? - kért kedvesen.
- Nem akarom, csak annyira nehéz.
- Elhiszem, viszont Justin nem olyan, aki szeret második lenni. - kuncogott fel kicsit. - Egy ideig még elviseli, és megértő, de hosszabb távon már elkezdi zavarni a dolog. Erre gondolom már te is, rájöttél.
- Igen. - súgtam.
- Akkor tudod, mit kell tenned. - simított végig a vállamon.
- Köszönöm, hogy ilyen kedves vagy velem. - néztem fel rá hálásan.
- Szimpatikus lány vagy. - vont vállat vidáman. - Justin jó helyen van melletted. Csak túl kell jutnotok az akadályokon, és akkor minden rendben lesz.
- Remélem. - mosolyogtam. - Felmegyek, és megpróbálok beszélni vele.
- Rendben. - bólintott, én pedig felálltam, majd felmentem Justin szobájába. Nem volt még ott, de nem sokat kellett várnom, és kijött a fürdőszobából. Meglepődött, amikor meglátott, de aztán rendezte a vonásait.
- Mindjárt mehetünk. – mondta nyugodtan, mintha semmi baj sem lenne, de persze tudtam, hogy van. A szekrényéhez sétált, ugyanis póló nem volt rajta, csak egy fekete nadrág. Szívesen néztem volna még izmos felsőtestét, ám hamar keresett egy felsőt a szekrénybe, amit aztán fel is vett.
- Mielőtt elindulunk, kérlek, beszéljük meg a tegnapit. – mondtam halkan, miután megfordult.
- Nincs mit beszélni róla. Austinnal leszel, megértem, hiszen ő a barátod. Semmi jogom megszabni, hogy mit csinálj. Hiszen nem velem jársz. – idegesítően lassan, és nyugodtan beszélt, mintha nem is érdekelné semmi. Mintha neki ez teljesen normális lenne. Sértett volt, láttam rajta, és akármennyire is nem akarta, kihallatszott a hangjából. Ahogy a gúny is.
- Könyörgöm, ne csináld ezt, megbeszéltük, azt mondtad, hogy adsz nekem egy kis időd.
- Persze, nem gond. – vont vállat.
- Justin, ne legyél már ilyen.
- Miért, mit vársz? – fordult felém kitárt karokkal, és mintha dühösen villant volna egy pillanatra a szeme. – Mit mondjak? Ő a barátod, akkor? Mit csináljak? Igen, azt mondtam, hogy tudok várni, adok egy kis időd, de nem gondoltam, hogy még két hét után is hülyíteni fogod mindkettőnket. Nem tudom, hogy meddig fogom még ezt így bírni, de nem fogom soká tűrni, hogy osztoznom kell rajtad egy másik pasival.
- Én nem játszok veletek, Justin.-  suttgotam könnyes szemekkel.
- Nem? Akkor mégis mit csinálsz? Egyik este vele vagy, másik este meg velem. Kurva jó érzés gondolhatod, hogy valaki más dugja a nőt, akit szeretek. – kiabálta, én pedig nagy szemekkel néztem rá.
- Justin.. – kezdtem, viszont hang nem jött ki a számon, a torkomon akadt a szó. Nem igazán tudtam erre mit felelni, mert akármennyire is fájt, igaza volt.
- Ne haragudj, amiért ilyen nyersen fogalmaztam, de így érzek, sajnálom. Itt az ideje, hogy válassz. Most viszont jobb lesz, ha megyünk.

- Pillanat. – mondtam, majd átmentem a fürdőbe, ahol beálltam a tükör elé, és megtámaszkodtam a mosdókagylón. Felnéztem a tükörbe, és néztem a szememet, ami most szomorúan csillogott a könnyektől. Nem akartam így találkozni senkivel, ezért megmostam az arcomat, és kicsit rendbe hoztam magam. Viszonylag sikerült is, de még így is nagyon rosszul néztem ki. Nem akartam Justint megváratni, ezért nem tartózkodtam sokáig a fürdőszobában, hamar visszamentem hozzá.
- Mehetünk. - suttogtam, de nem néztem rá. Borzasztóan szégyelltem magam előtte. Összeszedtem a holmimat, majd elindultunk. Pattie már nem volt a földszinten, így nem tudtam elköszönni tőle, de most nem is bántam. Szerintem képtelen lettem volna a szemébe nézni.
Az autóban néma csend volt, még a rádió sem ment. Nagyon kínos volt az egész, én könnyeimet próbáltam visszatartani, ő pedig mereven ült, és csak az utat nézte, miközben vezetett. Teljesen figyelmen kívül hagyott.
- Sajnálom, Justin. – fordultam fel, amikor leparkolt a stúdió előtt, és azt mondtam, ami először az eszembe jutott. Másra nem hiszem, hogy képes lettem volna.
- Nem érdekes, jó szórakozást Austinnal. – fordult felém komor arccal, de csak egy pillanatra. Ezzel az egy mondattal sikerült teljesen telibe találnia. Megalázottnak éreztem magam, így minden szó nélkül szálltam ki az autóból, majd ott hagytam, és az időközben eleredő könnyeimet törölgetve az arcomról, mentem be a stúdióba.