2012. június 3., vasárnap

Prológus


Ideges voltam, vártam, hogy mikor kerülök már én sorra. Nem bírtam várni, a gyomrom fel-le liftezett. Izgatottan szorongattam a kezemet, miközben magamban a dalomat énekeltem, hogy még véletlenül sem felejtsem majd el a szöveget. 

- Ashley, te jössz! – szólt oda nekem az egyik statiszta.
- Rendben. – bólintottam.

Óvatosan lépkedtem a magas sarkúmban az ajtó felé, amelyikhez irányított. Nem nyitottam be azonnal, először még megráztam a kezemet, kifújtam a levegőt, és egy nagy sóhaj után mentem csak be, remegő lábakkal. Ott ült Demi, és Justin egymás mellett. Most valahogy egyáltalán nem érdekelt, hogy 2 fantasztikus énekes ül velem szemben. Csupán az lebegett a szemem előtt, hogy jól elő tudjam adni a dalomat, ebben az 1 percben.

- Kezdheted. – mosolygott rám biztatóan Demi, mire én bólintottam egyet.

http://www.youtube.com/watch?v=CxRMFwPpkBE


A zene elindult, én pedig az adott időben belekezdtem a dalba. Nem gondoltam semmire, csak az éneklésre. Mindent beleadtam, amit csak tudtam, és igazán jól éreztem magam ebben az 1 percben, nem idegeskedtem. Úgy vettem fel, hogy azt csinálom, amit a legjobban szeretek, énekelek.  Amikor aztán vége lett az 1 percnek, újra eszembe jutott, hogy hol vagyok, és miért küzdök. Félve néztem rá Demi, majd Justin arcára. Demién hatalmas mosoly volt, viszont Justin érzelemmentes arccal nézett rám. Ettől kicsit elbizonytalanodtam.

- Köszönjük. – köszönték meg, én meghajoltam, aztán kimentem a szobából. Az ajtónál már Steve várt, az X Factor műsorvezetője.
- Na, jó volt? – kérdezte mosolyogva.
- Nem tudom, úristen. – fújtam ki a levegőt. – Igen, úgy érzem jó volt! – mondtam.
- Az szuper. – nevetett, aztán megölelt egy rövid időre.
- Nem hiszem el. – toporzékoltam. – Túl vagyok rajta, és jézusom. Nem hiszem el.
- Hidd csak el. – simított végig a hátamon. – Most viszont menj szépen.
- Rendben. – bólintottam, és elindultam, de még mindig nem tértem magamhoz.

- Na, hogy ment? – állított meg Stacy, akit már meghallgattak.
- Úgy gondolom, hogy egész jól. Demi mosolygott, viszont Justin fapofával nézett, semmi érzelem nem látszott az arcán. – fintorogtam.
- Nálam is ezt csinálta. – legyintett.
- Igen? Furcsa. – vontam vállat.

Stacy 19 éves, Los Angelesben lakik, és fantasztikusan énekel. Olyan erő van benne, olyan szép és tiszta a hangja, hogy nem sok mindenkinek adatik ez meg. Igazán csodálatos, és gyönyörű. Biztos vagyok abban, hogy ő tovább fog jutni, egy cseppet sem aggódok ez miatt.

A táborban vele kerültem a legjobb kapcsolatba, sokat beszélgettünk, és igazán örülnék, ha ő is, és én is bejutnák a legjobbak közé. Egy nagy álmom válna ezzel valóra.


1 megjegyzés: