6. rész

Nagyon meglepődtem először, hirtelen nem is tudtam, hogy mi folyik körülöttem, csak azt éreztem, hogy Justin szorít magához, a nyelve pedig bebocsájtást kér a számba, de én ekkor, mintha valami fény gyúlt volna a fejemben ellöktem magamtól, és pofon vágtam.

- Mégis mit képzelsz? – kérdeztem dühösen, miközben a számat törölgettem és hátráltam pár lépést.
- Ash, nyugi. – jött volna utánam, de feltartottam a kezemet, hogy maradjon ott, ahol van.
- Miért csináltad ezt? – néztem rá értetlenül.
- Ugyan már, ne mond, hogy te nem élvezted. – villantott rám egy félmosolyt.
- Nem! Elfelejtetted, hogy nekem barátom van? – mutattam rá a lényegre.
- Jaj, ne legyél már ilyen. Csak egy csók volt. Egyelőre. – tette hozzá nevetve.

Nem ismertem rá, komolyan, nem értettem semmit.

- Mit akarsz Justin? Én azt hittem más vagy, hogy barátok vagyunk. – mondtam szomorúan, de azért még dühösen.
- Persze, azok vagyok. – bólogatott sután. – De én egy idő után többet akarok, és most jött el az az idő Ashley. Tetszel nekem, kedvellek.

Tátott szájjal néztem rá, nem akartam elhinni, hogy ezt mondta.

- Akkor nagyon félreértettük egymást. – tettem karba a kezemet. – Én nem akarok tőled semmit, mint már mondtam, barátom van. Meg neked is ott van Selena, nem?
- Selena? – kérdezett vissza nevetve. – Ugyan, kérlek. Vele már több mint 2 hónapja nem vagyok együtt, csak az a hülye menedzsment akarta, hogy játsszuk még el kicsit. – vont vállat, mintha ez teljesen természetes lenne.
- Ez akkor sem számít, nekem attól még ott van Austin. – mondtam, és ekkor eszembe jutott a telefonbeszélgetésünk. – Teljesen igaza volt, abban, amit mondott nekem. Megvédtelek vele szemben, pedig nem kellett volna. Azt hittem tudod, hogy mit érzek iránta, és mit irántad. Sajnálom Justin, én igazán kedvellek, de ha te nem tudod elfogadni, hogy csak barátok leszünk, akkor jobb, ha inkább nem találkozunk.

Amikor ezt elhadartam, utána ott akartam hagyni, de még utánam szólt.

- Én nem fogom feladni Ashley! Úgyis az enyém leszel. Tudod, én mindig megkapom, amit akarok.

Hitetlenkedve néztem hátra, de akkor már megkerülte az autóját, és beült. Intett még nekem egy utolsót, aztán elindult, és hamarosan kikerült a látóteremből.

Dühösen trappoltam be a házba, a többiek pedig, akik még fel voltak érdeklődve néztek rám, de nem szóltam nekik, csak odalöktem egy hellót, és mentem is a szobámba. Hangosan csaptam be az ajtót, aminek hála az alvó Stacey felébredt.

- Már itt is vagy? – kérdezte álmosan. – Milyen volt a randid? – kuncogott.
- Ez nem randi volt! – vágtam hozzá dühösen, majd villámló szemekkel néztem felé.
- Oké, nem kell megenni. – tartotta fel a kezét, és mivel látta, hogy most nincs sok kedvem beszélgetni, inkább nem kérdezett többet.  Jobban is tette, mert csak az lett volna a vége, hogy még vele is összeveszek.

Inkább fogtam a pizsamámat, ami egy kis rövidgatyából és egy pólóból állt, majd átmentem a fürdőszobába. Beálltam a zuhany alá, és közben Justinon gondolkodtam. Próbáltam felidézni magamban a pillanatokat, amiket együtt töltöttünk. Kerestem azokat a helyzeteket, ahol esetleg valamilyen formában azt mutattam volna neki, hogy tetszik nekem, vagy fordítva, de nem találtam. Hiába kutattam, erőltettem meg az agyamat, nem ment. Az egész együtt töltött idő alatt én végig, teljesen abban a tudatban voltam, hogy ő Selenával van, mi pedig haverkodunk. Hát, most már legalább rájöttem, hogy tévedtem.

Dühös voltam azért rá, mert az egy dolog, hogy ő egyedül van, de én nem. Ezt igazán megérthetné, de őt egyáltalán nem érdekli az a tudat, hogy nekem barátom van. Szeretem Austint, eszemben sincs megcsalni, vagy esetleg szakítani vele. Főleg nem Justin miatt. Nagyon reméltem, hogy ez után már nem fog keresni, de az utolsó mondata miatt valahogy tudtam, hogy ez után más lesz. Még jó, hogy most nem lesz itthon, pár napig.

Fogalmam sem volt, hogy elmondjam-e majd Austinnak a történteket. Úgyis csak az lenne, hogy „én meg mondtam”. Féltékenykedne, összevesznénk, és engem hibáztatna, hogy milyen kis naiv vagyok. Valljuk be, igaza lenne, hiszen én voltam a buta, hogy hagytam magam. Csak az énekléssel kellett volna foglalkoznom, nem pedig Justinnal. Lelkiismeret furdalásom volt, amiért úgy leteremtettem Austint, és nem neki adtam igazat, miközben kellett volna. Itthon kellett volna ma maradnom, és tv-zni a többiekkel, nem a hírességek sétányán lófrálni Justinnal.

Az tény, hogy nagyon jól éreztem magam vele, és tényleg jókat beszéltünk, meg nevettünk, de a végére mindent elrontott. Egy kicsit azért szomorú is voltam, mert én azt gondoltam, hogy barátok vagyunk, de sajnos tévednem kellett.

Eldöntöttem, hogy ezen túl nem fogok törődni vele, megmondom Deminek, hogy ne engedje be a próbákra, és nem fogok vele még beszélni sem. Így lesz a legjobb, Austinnak pedig nem kell tudnia semmiről. Minden szépen, lassan visszaáll majd a rendes kerékvágásba.

Ezekkel a gondolatokkal a fejemben mentem vissza a szobámba, kicsit már lenyugodva. Elhatároztam magamban, hogy kizárom Justint az életemből, már csak abban bíztam, hogy sikerül is.

Meglepődve vettem tudomásul, amikor beléptem a szobába, hogy Stacey az ágyán ül. Azt hittem visszaaludt.

- Megnyugodtál? – kérdezte mosolyogva.
- Igen. – válaszoltam.
- Akkor elmondod mi történ, vagy inkább alszunk?

Gondolkodtam kicsit, hogy mi lenne a jobb, de végül úgy döntöttem beavatom a történetbe. Nem jó dolog magamba fojtani a dolgokat, így hát bólintottam egyet. Befészkeltem magam az ágyba, aztán elkezdtem a mesélést.

- Húha. – mondta Stacey, miután mindent elmondtam neki. – Hát ez így elég érdekes.
- Szerintem is. – értettem vele egyet.
- Biztos, hogy nem tetszik neked Justin? – nevetett.
- Stacey! – szóltam rá. – Nem! Jól van, azt elismerem, hogy jól néz ki, de ennyi! Én komolyan azt hittem, hogy csak barátok vagyunk.
- De hiszen azok voltatok, csak most már ő többet akar. – mutatott rá a dologra.
- Engem nem érdekel, mit akar. – vontam vállat. – Austint szeretem, nem tud tőle elválasztani, akárhogyan is akarja.
- Remélem, hogy minden rendben lesz majd, Ash. Nem tudom, mit mondjak, neked kell eldöntened mit, akarsz, és úgy látom, te már el is döntötted. – kuncogott.
- Persze! Nem dönthetek másképp. Austin a szerelmem, őt szeretem. Justinról azt hittem, hogy a barátom, de mint kiderült, ő nem akar csak a barátom lenni. Tényleg az lesz a legjobb, ha akkor semmik nem leszünk.
- Gondolod, hogy feladja? – húzta fel a szemöldökét.
- Nem tudom. Az utolsó mondatával nem erre utalt, de majd meglátjuk. Nem kényszeríthet rám olyat, amit én nem akarok. – mondtam.
- Szorítok, hogy minden jó legyen majd. – mosolygott. – Most úgy is van pár napod, ha nem lesz LA-ben.
- Igen, még az a szerencsém. – sóhajtottam fel. – De most már aludjunk, jó? Fáradt vagyok.
- Rendben. – bólintott a barátnőm.

Mindketten befészkeltük magunkat az ágyba, és miután elköszöntünk egymástól, jó éjt kívánva, már nem szóltunk többet.

Elégedetten aludtam el, hiszen azt hittem, jó tervem van, de ekkor még nem gondoltam, hogy nem minden úgy lesz majd, ahogy én azt elképzeltem.

Sziasztok, itt az új rész, remélem tetszett! :) Köszönöm az előzőhöz a komikat, itt is, 5 rész után jön csak a következő! Egyébként mit gondoltok, jó lett az új külső? :) Nekem nagyon tetszik :D
Egyébként bocsi, hogy ehhez a részhez nincs kép és zene, de fogalmam sincs, mi illett volna ide. :D