5. rész

http://www.youtube.com/watch?v=QBrlYtV60GA

Vártam már az estét, mert nagyon régóta szerettem volna elmenni a hírességek sétányára, de most vagyok először Los Angelesben, és eddig még nem volt rá alkalmam, hogy megnézzem.  A próbának 5-kor lett vége, és aztán Demi „hazavitt” és rögtön a fürdőszobába mentem miután lepakoltam a holmimat, hogy egy hosszú fürdőt vegyek. Egészen 6-ig feküdtem a kádban, majd amikor kezdett kihűlni a víz kiszálltam, magam köré tekertem egy fehér törölközőt és visszamentem a szobába. Éppen leültem az ágyra, amikor megszólalt a telefonom. Mosolyogva vettem fel, ugyanis Austin hívott.

- Szia. – szóltam bele.
- Szia. Mi a helyzet? – kérdezte mindjárt.
- Semmi érdekes, most fürödtem, próbán voltam egész délután. – vontam vállat, miközben a szekrényemhez sétáltam, és kinyitottam. Azon gondolkoztam, mit vegyek fel.
- Akkor fáradt lehetsz.
- Ah, nem annyira. – ingattam a fejemet. Persze tudtam, hogy ő ezt nem látja. – Te mit csináltál?
- Semmi érdekeset.  Dolgoztam.
- Értem. Oh, képzeld. Én megyek ma a hírességek sétányára.
- Az szuper, Stacey-vel?
- Öhm, nem. Justinnal. – feleltem kissé félve. Reméltem nem fogja zavarni.
- Justinnal? – kérdezett vissza.
- Aha.
- Ashley, kicsit túl sokat vagy vele mostanában, nem gondolod? – a hangjából kihallatszott a féltékenység, és ez már nem jó.
- Nem, de ő csak egy barát, Austin. Csak barátként tekintünk egymásra, én amúgy is, téged szeretlek.
- Te lehet, hogy barátként tekintesz rá, de ő nem biztos, hogy ugyanígy van ezzel. Könyörgöm Ash, ne legyél ilyen naiv.
- Nem vagyok naiv. – csattantam fel. – Ne féltékenykedj, mert nincs rá semmi okod!
- Nem tudom, te mit szólnál, ha én minden nap egy lánnyal lennék, ameddig te ott vagy. –vágta még hozzám, aztán lecsapta a telefon.
- Austin! – szóltam, de tényleg letette.

Dühös voltam rá, hiszen komolyan alaptalanul vádaskodik, tudom, hogy Justin nem érez irántam semmit. Amúgy is, Selenával van, akkor meg? Nagyon felidegesített, hiszen igazságtalan volt velem szemben.

Megpróbáltam nem foglalkozni vele, és inkább azon gondolkoztam, hogy mit vegyek fel. Nem akartam kiöltözni, hiszen ez nem randi, és amúgy is, csak sétálni megyünk, de azért jól akartam kinézni. A választásom végül egy világosabb pólóra esett, és egy virágmintás rövidnadrágra. Nem tartottam attól, hogy fázni fogok, hiszen LA-ben az esték is elég melegek.  Felvettem pár karkötőt, és egy keresztes nyakláncot, ezzel feldobva az egészet.  
                                                        
                                              

A hajamat kifésültem, aztán egyenesre vasaltam, mert nem tetszett most hullámosan. Kerestem a szettemhez illő táskát és cipőt, majd miután ezek megvoltak, késznek nyilvánítottam magam, és csak akkor jutott eszembe, hogy még nem sminkeltem, amimkor a tükör előtt álltam. Pár perccel később aztán tényleg teljesen a helyén voltam, indulásra készen.

Justin 7 előtt pár perccel érkezett, a saját autójával, egyedül.

- Szia. – köszöntem neki mosolyogva.
- Szia. – puszilta meg az arcomat, aztán beültünk mindketten a kocsiba.
- Hogy-hogy nem jött veled Kenny? – kérdeztem, miután elindult.
- Mert ha Kennyt észreveszik, akkor biztos, hogy hamarabb észrevesznek engem is, nem? – nézett rám nagy szemekkel, mire én furcsán néztem rá, de aztán rájöttem, hogy van benne valami.
- Hm, igazad van. – bólintottam.
- Tudom. – nevetett. – Egyébként minden oké?
- Öhm, persze. - bólintottam bizonytalanul, mert eszembe jutott, az Austinnal való beszélgetésem.
- Biztos?
- Igen, csak kicsit összekaptunk Austinnal, de nem baj. Majd úgyis kibékülünk. – vontam vállat.
- Ugye nem miattam? – tapintott rá a lényegre, azonnal.
- Igazából de. Féltékeny, amiért veled lógok, de mondtam neki, hogy csak barátok vagyunk, holnapra megbékél, csak most dühös kicsi. Ne törődj vele. – hadartam el.
- Hát jó, de én nem akarom, hogy miattam összevesszetek.
- Csak kicsit összeszólalkoztunk, nem lényeg. – legyintettem.
- Akkor jó, ha te így gondolod. – mosolygott rám.

Az út 30 percig tartott, hiszen a Hollywood Boulevard nem volt annyira közel, de nem volt baj, jól elbeszélgettünk az úton.  Aztán amikor odaértünk, egy parkolóban Justin leparkolta az autóját, és csak sétáltunk, miközben beszélgettünk, és néztük a csillagokat a hírességek neveivel.

- Neked mikor lesz ilyen csillagod, Justin? – néztem fel rá érdeklődve.
- Már van csillagom, Kanadában.  – nevetett.
- Aha, igen. Azt tudom, arról hallottam. – bólintottam. - És itt nem szeretnél?
- Nem tudom mi lesz, ha úgy gondolják, megérdemlem a csillagot, akkor majd fogok kapni, ha nem, hát nem. Hazudnék, ha azt mondanám, nem örülnék neki, természetesen nagyon jól esne, de még csak 18 vagyok. Bármi lehet. – vont vállat.
- Értem. – bólintottam mosolyogva. 

Ez után még sok mindent átbeszéltünk, és csak egyszer jöttek hozzánk oda rajongók, akkor is csak két csaj. Sokan voltak a sétányon, de nem nagyon figyeltek minket, nem igazán ismerték fel Justint, ha pedig igen, akkor sem tulajdonítottak neki nagy jelentőséget. Meglepődtem, de azért örültem is ennek, hiszen nem akartam, hogy másnap menjenek a találgatások. Így egy igazán jó estét töltöttünk el, én élveztem. Kicsit még mindig bántott, hogy összevesztem Austinnal, de reméltem, hogy majd belátja, nincs oka a féltékenykedésre.

Nem mentünk végig az egész sétányon, mert az túl sok lett volna, csak a felét néztük meg, de így is nagyon jó volt. A legjobb pedig, hogy a paparazzik nem találtak meg minket, ha pedig mégis, akkor sem jöttek oda hozzánk kérdezősködni, hogy mit keresünk mi együtt.

- Elfáradtam. – mondtam neki már az autóban, miközben az X faktor ház felé tartottunk.
- Kicsit én is. Holnap lesz próbád? – kérdezte.
- Igen, sajnos. – húztam el a számat. – De szerencsére csak 2-re kell mennem.
- Én San Fransisco-ba megyek holnap, és csak vasárnap jövök vissza, úgyhogy sajnos nem tudok elmenni a szombati showra.
- Minek mész oda?
- Lesz pár interjú, egy fotózás, és koncert.
- Aha, értem. – bólintottam mindentudóan, aztán már csak azt vettem észre, hogy az autó leparkolt. Megérkeztünk.

- Köszönöm szépen, hogy elvittél. Jól éreztem magam. – néztem rá mosolyogva, amikor mindketten kiszálltunk.
- Szívesen, nekem is jó volt.
- Akkor jó, örülök neki. Jó utat San Fransisco-ba, és jó koncertezést.
- Köszönöm Ashley, neked pedig sok sikert szombatra.
- Köszi. Na, jó éjt, Justin. – kezdtem elköszönni.
- Jó éjt, aludj jól. – köszönt el ő is, aztán adott egy puszit az arcomra.

Még utoljára rámosolyogtam, aztán hátat fordítottam neki és indultam volna be a házba, amikor utánam szólt.

- Ashley!
- Igen? – fordultam meg érdeklődve, mire ő pár lépéssel átszelte a köztünk lévő távolságot, magához húzott, és megcsókolt.

Köszönöm az előzőhöz a komikat, ha megint meglesz az 5 komi, akkor jön a következő! :)