25. rész

(zene)

A következő 1-2 hét inkább a zenéről szólt, mivel minden nap be kellett jönnöm a stúdióba, így egyik fiúval sem nagyon tudtam találkozni. Bevallom ennek valahol belül, örültem is, mivel még mindig nem szakítottam Austinnal, és akármennyire is esett jól, de nem akartam addig Justinnal lenni. Megértő volt, nem sürgetett, mondjuk néha a telefonbeszélgetésünk közben, mintha kis féltékenységet vettem volna ki a hangjából, ha azt mondtam Austinnal találkozom, de ebben nem voltam biztos. Lehet, csak bebeszéltem magamnak.
A stúdiózást felettébb élveztem. Nagyon tetszett az egész pörgés, és zenélés. Sikerült felvenni pár dalt, és aminek nagyon örültem, hogy az egyik a sajátom volt, amit én írtam még régebben. Tetszett a menedzseremnek, és a többieknek is, így engedélyezték, hogy ezt énekeljem. Az első klipem is készülőben volt, már meg van a forgatás időpontja, és a forgatókönyvet is készhez kaptam. Szóval lényegében egész jól haladtunk. Voltak fotózások, interjúk, a karrierem szépen ívelt felfelé. Bárcsak ezt mondhatnám el a magánéletemről is. Az egy dolog, hogy már eldöntöttem mit akarok, és végre tisztáztam a helyzetet magamban, de megvalósítani már nehezebb volt.
Péntek este volt, és Justinnál voltam. Szívesen kimentünk volna valahová a városba szórakozni, de nem akartuk, hogy meglássanak minket együtt, ezért megegyeztünk, hogy nála maradtunk. Filmet néztük a nappaliban. Valami hülye vígjátékot tett be, amin én egyáltalán nem tudtam nevetni, de ő végig röhögte az egészet. Lehet az volt a baj, hogy túlságosan fáradt voltam. Nem szóltam neki, hogy engem nem érdekel, mert tudtam, hogy őt igen, és én jól elvoltam így is. A mellkasának dőlve feküdtem, félig rajta, éreztem az illatát, hallgattam a szívének dobogását és a nevetését. Már majdnem ott tartottam, hogy elalszok, amikor éreztem, hogy megpuszil, és láttam, a filmnek is vége. Felemeltem a fejemet, majd ránéztem.
- Jó film volt. - mondtam, és egy vigyort erőltettem az arcomra.
- Tudom, hogy nem élvezted. - nevetett fel. Kuncogva dőltem rá vissza, és temettem a fejemet a nyakába. - Feltűnt, hogy egyik poénon sem nevetsz.
- Fáradt vagyok. - biggyesztettem le az ajkaimat, miután újra felemelkedtem.
- Miért nem szóltál?- kérdezte, és közben hátratúrta a hajamat.
- Jó volt rajtad feküdni. - vontam vállat mosolyogva.
- Valóban?
- Igen. - bólintottam.
- Bármikor feküdhetsz rajtam. - súgta a fülembe, aztán rám kacsintott, és megcsókolt. Átkaroltam a nyakát, és beültem az ölébe, az ő keze pedig egyből a fenekemre csúszott, úgy húzott magához még közelebb. Így le kellett hajolnom hozzá, mivel alacsonyabban ült, mint én.
- Megyünk akkor aludni? - kérdezte, amikor a levegőhiány miatt elváltunk egymástól.
- Igen, kérlek. - válaszoltam.
- Rendben, gyere. - mondta, aztán felálltunk. Kikapcsolta a tv-t, és már fel akartunk menni, amikor nyílt az ajtó. Kíváncsian néztem Justinra, aki értetlenkedve megrántotta a vállát. Ő sem tudta, hogy ki lehet az.
- Justin! - hallottunk meg egy női hangot, ami számomra ismeretlen volt.
- Anya? - kérdezte, majd engem kikerülve lépett párat előre, ám ekkor megjelent a szobában egy igazán fiatal, barnahajú nő. Ezek szerint az anyukája. - Anya. - mondta újra, és nagy vigyorral az arcán odament hozzá, hogy megölelje. Én egyik lábamról a másikra nehezedve néztem a jelenetet. Hirtelen feleslegesnek éreztem magam. - Mit keresel itt? Úgy volt, hogy csak holnap jössz.
- Tudom, de aztán úgy döntöttem, hogy inkább ma hazajövök. - válaszolt, aztán rám nézett. - Esetleg zavarok?
- Nem, dehogyis. - rázta meg Justin a fejét.
- Pattie vagyok, Justin anyukája. - nyújtotta a kezét, amit én készségesen el is fogadtam. Tudom, hogy nekem kellett volna először, de hirtelen eszembe sem jutott.
- Én Ashley. - nyögtem ki nagy nehezen.
- Nagyon örülök, hogy megismerhetlek, Justin már rengeteget mesélt rólad, és kérlek, tegezz, rendben? – kérte azonnal, mielőtt bármit is mondhattam volna. Igazán barátságosnak tűnt.
- Persze. - bólintottam, majd én is villantottam rá egy apróbb mosolyt.
- Szuper, na és, mit csináltok? - kérdezte.
- Filmeztünk, de már készültünk lefeküdni, mivel Ashley álmos. - válaszolt Justin.
- Miattam nem, muszáj, nyugodtan maradhatsz még, ha akarod. - fordultam hirtelen felé. Biztosan szeretne pár szót váltani az anyukájával, aki most érkezett meg.
- Nem, nem. Majd reggel beszélgetünk, én is fáradt vagyok. - rázta meg a fejét Pattie.
Így nem ellenkeztem, és együtt mentünk fel az emeletre, ahol jó éjt kívántunk egymásnak, majd mindenki a saját szobájába ment.
- Aranyos az anyukád. - mondtam, miközben leültem az ágyra.
- Kedvel téged, már nagyon várta, hogy megismerjen.
- Ti mindent megbeszéltek egymással? - kérdeztem kíváncsian.
- Igen. - bólintott. - Nagyjából mindent. Nagyon jó a kapcsolatunk. Kevés dolog van, amit nem mondok el neki.
- Kicsit zavarban éreztem magam. - vallottam be.
- Láttam. - kuncogott fel.
- Nem tudom, kicsit zavar, hogy mégis mit gondolhat rólam. Mármint te.. meg Austin.. – súgtam.
- Semmit. Ne gondolkodj ezen, ő nagyon laza. Nyugi, minden rendben van, nem kell előtte zavarban lenned, ő nem ítél el. - mosolygott, majd biztatásképpen megpuszilt.
- Akkor jó. - sóhajtottam.
- Holnap is találkozunk este? - kérdezte. - Érted mehetek a stúdióba, ha akarod.
- Nem tudom, lehet Austinnál leszek. - hajtottam le a fejemet.
- Jah, oké. - mondta, és éreztem, hogy hirtelen az egész testtartása, hangja megváltozik.  Még a kezemet is elengedte, amit a beszélgetésünk során megfogott.
- Justin. - nyúltam utána, de ő felállt.
- Nem baj, majd keresek magamnak más programot. - vont vállat mosolyogva, de tudtam, hogy ez egyáltalán nem az a szívből jövő mosoly, mint ami az előbb volt. - Megyek zuhanyozni.
- Mehetek veled?
- Ne, úgyis fáradt vagy, és én is, úgyhogy sietek. Majd legközelebb. - felelte, aztán már ott sem volt. Megkövültem, kissé megsemmisülten ültem ott. Visszautasított most, és ez nagyon rosszul esett. Tudtam, hogy az én hibám, ezért a legjobban magamra voltam dühös. Hihetetlen, hogy lehet elrontani a szinte csodás napot egyetlen másodperc alatt. Gondolatban gratuláltam magamnak, és szomorúan vártam, hogy Justin végezzen a zuhanyzással. Nem volt bent sokáig, csupán 15 percig időzött a fürdőben, aztán mondta, hogy mehetek, így felálltam, és megfogva a cuccaimat mentem. Én sem zuhanyoztam tovább, mint ő, minél hamarabb végezni akartam. Szerettem volna megbeszélni vele ezt, ám amikor visszamentem, ő már az én térfelemnek hátat fordítva feküdt. Nem tudtam, hogy alszik-e vagy sem, sőt, szinte biztos voltam benne, hogy nem. Bántott a viselkedése, de mégsem róhattam fel neki ezt, mert tudtam, hogy teljesen az én hibám. Rosszkedvűen másztam el az ágyhoz, aztán lefeküdtem. Közel bújtam hozzá, majd adtam egy puszit az arcára.
- Jó éjt. - suttogtam még, de végül, amikor láttam, hogy nem hajlandó megszólalni, visszamásztam a saját felemre, és könnyeimet nyelve aludtam el.

Nehézkesen, de sikerült megírnom a részt. Tudom, nem a legjobb, de egyszerűen nem tudtam jobbat kihozni belőle, sajnálom. Remélem azért tetszett nektek, és leírjátok a véleményeteket. Puszi:)