21.rész

- Azt hiszed? - kérdeztem.
- Azt. Furcsa ez nekem. Nem is olyan régen még Austinért bolondultam, most pedig itt fekszek a karjaidban. Tudom, hogy érzek valamit irántad, és többet, mint csupán baráti szeretet, de nem gondolom, hogy ez már az a nagy szerelem. - felelte halkan.
- Persze, megértem. - bólintottam
- Kell nekem egy kis idő, hiszen még párkapcsolatban élek. Barátom van, akit most megcsaltam, és én ezt nem akarom. Nem leszek olyan, aki egy másik fiúval csalja a barátját hetekig, hónapokig.
- Most ezzel mire akarsz célozni? Hogy felejtsük el, ami történt, vagy mi? - néztem rá értetlenül, hitetlenkedve. Ha most megint azzal jön, hogy ő nem akarja bántani Austint, és felejtsük el, és tegyük meg nem történtekké, akkor kiborulok, ám a válasza meglepett.
- Nem. Arra, hogy szakítani fogok Austinnal. 
- Mi? - húztam fel a szemöldökömet. - Mármint, ne értsd félre, örülök, csak eddig még hallani sem akartál arról, hogy esetleg szakítasz vele.
- Nincs értelme tovább húzni. Csak megnehezíteném, és rosszabb lenne. Akármennyire is nehéz bevallani, de nem vagyok már szerelmes belé. Ezt az is igazolja, hogy lefeküdtem veled, megcsaltam őt. De kérek egy kis időt, rendben?
- Hát persze. Amennyit csak szeretnél. - mosolyogtam, majd megcsókoltam.
- Azért, itt maradhatok éjszakára? Nem akarok ilyenkor haza menni. - kérdezte egy huncut mosollyal az arcán, amitől felnevettem.
- Persze, hogy maradhatsz. - mondtam, majd újra birtokba vettem az ajkait. Csókunknak ezúttal a vetett véget, hogy meg kordul a gyomra, ezért elnevette magát, majd zavarában a mellkasomhoz bújt, hogy ne lássam az arcát.
- Én is éhes vagyok. Mit szeretnél enni? - tudakoltam, miközben kényszerítettem, hogy rám nézzen.
- Nem tudom, nekem mindegy. - válaszolta.
- Akkor gyere, megnézzük van-e itthon valami, és, ha nincs, renddelük pizzát. Megfelel?
- Igen. - bólintott.
- Akkor gyere. - mondtam, és kipattantam az ágyból. Felvettem egy nadrágot, megvártam, hogy Ash is magára tudjon kapni valamit, aztán lementünk a konyhába.
- Szóval. - kezdtem, amikor kinyitottam a hűtőt, és megláttam, hogy egy doboz tejen, és pár joghurton kívül nem sok valami van benne. - Az igazság, hogy ugye nem voltunk most itthon, ezért nem sok mindennel tudok szolgálni. - húztam el a számat.
- Nem gáz, akkor rendeljünk pizzát. - vont vállat.
Igy is tettünk, rendeltünk egy nagy sajtosat, amire 15-20 percet kellet várnunk.
- Ameddig várunk a kajára, nem akarod megmutatni a házat? Még csak a szobádat és a konyhát láttam. - jött oda hozzám és körbefonta a kezét a derekamon.
- De, persze. - bólintottam mosolyogva. - Mit szeretnél látni?
- Amit csak lehet.
- Rendben. Akkor gyere.

Ashley szemszög

Justin háza hatalmas volt, rengeteg helyiséggel. Mindent megmutatott, én pedig sokszor csak ámultam és bámultam.
- Justin, minek neked ekkora ház? Ebbe rengeteg szoba van. Minden szobába más csaj viszel fel, vagy mi? - kérdeztem incselkedve.
- Haha, dehogy. - nevetett, és tovább mentünk le a lépcsőn, vissza a földszintre. - Tudod, néha sokan vagyunk itt, eljönnek a barátaim, vagy valami, és akkor legalább van hely nekik. Én csak azt az egyet használom, ahol aludtunk.
- Értem. - bólintottam.
- Gyere, ez az utolsó hely, és talán a kedvencem is. - mondta, aztán oda mutatott, én pedig eltátottam a számat. Itt voltak a díjai, képek, lemezek.
- Úh, ez csodálatos. Úristen, mennyi sok díj. - sóhajtottam. - Ezekre igazán büszke lehetsz. - mosolyogtam rá.
- Az is vagyok. - bólintott. - Sokat jelentenek nekem.
- Elhiszem. - fordultam felé, és megpusziltam. - Gyönyörű ez a ház, Justin.
- Köszönöm. - vigyorgott, majd megcsókolt, amit aztán a csengő szakított meg. Bizonyára megérkezett a pizza.

Egész éjszaka fel voltunk,  és miután elfogyasztottuk a nagyon késői vacsoránkat,  visszamentünk Justin szobájába, ahol lefeküdtünk, és beszélgettünk. Sok minden szóba került, olyan volt az egész, mint a legelején, amikor csak barátkoztunk. Hajnali 5 körül sikerült aztán újra elaludnunk, egymás karjaiban. Justin fél 11 körül ébresztett fel, hogy el kell mennie. Mondta, hogyha nyugodtan maradhatok, és aludjak tovább, de nem akartam itt maradni egyedül, így felkeltem, és én is elkészültem Justinnal együtt.
- Mikor láthatlak? - kérdezte már autóban, amikor leparkolt a házunk előtt, és felém fordult a testével.
- Nem tudom. Majd hívlak. - válaszoltam.
- Rendben. - bólintott, aztán közelebb hajolt, hogy lágyan megcsókoljon. - Azért felhívhatlak?
- Persze. - mosolyogtam, és beletúrtam a hajába.
- Akkor,szia, Ashley. - köszönt el, de nem úgy nézett ki, mint aki nagyon menni akar. Végül még utoljára megcsókolt, majd én is elköszöntem tőle, kiszálltam az autóból, ő pedig egy intés után elhajtott.
Boldogan sétáltam be a házba, ám a mosoly, ami az arcomon volt azonnal eltűnt, amikor megláttam anyukám kissé talán dühös arcát.

Sziasztok, ezer millió bocsánat, hogy majdnem 1 hete nem volt rész, de beteg voltam, és nem volt kedvem írni. Köszönöm a komikat az előzőhöz, remélem, hogy ehhez is kapok majd. Igaz, nekem ez a rész nem lett a kedvencem, sőt, de azért reménykedek benne, hogy nektek tetszett. <3